| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Krisztus bírái előtt |
|
pemete
 |
Kinyílt az oldalajtó és a Templomőrség kíséretében, szorosan közrefogva bevezették Jézust. |
Bekísérték Jézust a Főtemplomba és bezárták egy cellába. Várták a reggelt, hogy összeüljön a 23 tagú Kis Szanhedrin. Ez a szervezet, amely főpapokból, vénekből, írástudókból és a zsidótörvények őreiből állt, volt hivatva vallási ügyekben ítélni. Ítélete világi dolgok felett nem volt érvényes, de a zsidó hagyományok, megsértését megtoroltatta és akár halállal is büntethette. Ebben a szellemben próbálták Jézus ügyét megvizsgálni.
Reggelre a Főtemplom megtelt az ítélő-bírákkal és a kíváncsiskodók tömegével. A főpapok fenn ültek a pulpituson, míg az alattuk lévő széksorokban a vének, írástudók és törvénytudók foglaltak helyet.
Kinyílt az oldalajtó és a Templomőrség kíséretében, szorosan közrefogva bevezették Jézust. Úgy nyílt szét a tömeg, mintha késsel vágták volna széjjel. Jézus megállt az ítélő-bírákkal szemben, hatalmas szálfatermete a tömeg fölé magasodott. Csillagszemeinek tekintetét végighordozta bíráin és várta a kérdéseket. A bírák hátán a hideg futkosott tekintetétől és kezdtek elbizonytalanodni, hogy vajon ők illetések-e ennek a forradalmi eszméket hirdető prófétának az ügyében. A csendet Kajafás főpap törte meg. Így szólt Jézushoz.
–Ha te vagy a Messiás, akkor mondd meg nekünk...! – Jézus azonban kitérve a direkt válasz elől, így szólt:
– Ha állítom, nem hiszitek el. Ha kérdezlek titeket, nem feletek. Tehát: nem engedtek akkor sem szabadon, ha bevallom, hogy én vagyok a messiás. Akkor minek válaszoljak nektek?
– A Tanács előtt állsz ember! Kötelességed válaszolni!
– Az Isten Fia csak Istennek tartozik elszámolni!
– Tehát azt állítod, hogy te vagy az Isten Fia?
– Jól mondtad: én vagyok – válaszolta Jézus és megvetően végignézett rajtuk.
– Mi szükségünk még tanukra – kiáltották – hiszen magunk hallottuk saját szájából.
A főpap azonban nem elégedett meg ennyivel és tovább vallatta Jézust.
– Igaz-e, hogy önkényesen felülbíráltad a Jahvétől kapott Tóra és Talmud tanait, sőt odáig vetemedtél, hogy kritizáljad azt, amit a zsidók, mint az Úr kiválasztott népe Mózes által egyenesen Jahvétől kaptak? Igaz ez?
– Igaz?
– Hogyan merészelted az Úr parancsait kigyomlálni? – kiáltotta magából kivetkőzve Annás főpap. – Válaszolj, ki vagy te, hogy erre vetemedtél?
– Én az Isten Fia vagyok, mint már mondtam is néktek. És ezen a jogon korrigáltam a 613 parancsolatot. Elhagytam a fölösleges és nem odaillő parancsokat, mert lehetetlen és célszerűtlen mindet alkalmazni...
– Hogy volt bátorságod ehhez? – lihegte Joachim főpap. – Felelj!
– Egyszer valakinek meg kellett tennie – válaszolta Jézus magabiztosan. A tömeg felhördült. Ez istengyalázás, főbenjáró bűn volt a szemükben Az egyik írástudó Tóra szakértő Berzenderci így szólt.
– Félreseperted a szombati munkavégzés tilalmát, az ehetetlen ételek tilalmát, a kóserség intézményét. Mi a válaszod erre?
– Uram, nem lehet egy népet ezeréves törvények rabságában tartani! Nem veszitek észre, hogy a Tóra foglyai vagytok. Ébredjetek fel az ezer éves álomból: újkor hajnala köszöntött ránk! A szeretet és béke, a hit az, ami vezessen benneteket. Igen, elvetem a sallangokat, de megtartom a Tízparancsolat örök igazságát, és a szeretet vallását hirdetem a kereszt által.
– Gyalázatos áruló! Elárultad a Frigyládát, a zsidóságot! Valóban hamarosan hirdetheted a kereszténységet, mert a kereszten végzed életed! – kaffogta Kajafás habzó szájjal. Jézus így felelt neki.
– Én nem csak a zsidóknak, az egyetemes emberiségnek hirdetem az igét. Nem az elkülönülést, hanem az együvé tartozást hirdetem. Ha egy zsidó zászlóm alá áll, és megkeresztelkedik, attól még jó zsidó maradhat, ha más a hite, mint a tiétek!
– De te elveted a körülmetélés gyakorlatát is! – vetette szemére Kurfingl Zenghi Fősachter, a főkörülmetélő. Jézus így válaszolt neki.
– Látta valaki közületek a Frigyládát? Tudjátok-e, mi van benne? – A bírák zavartan pusmogni kezdtek és Kajafás felelt neki.
– Ki vagy te, hogy faggatni mersz bennünket? Milyen jogon? Egyelőre mi vagyunk a vádlók, s te a vádlott.
– Nem követtem el semmi olyat, ami törvénybe ütközne, nem loptam, csaltam, öltem. Mi hát a vád ellenem? Nem értem uraim? Semmit sem követtem el ami főben járó bűn, éppen ezért mint egyenrangú fél még egyszer megkérdezlek benneteket, látta valaki közületek a Frigyládát?
Annás válaszolt neki – Nem láthattuk, mert a Frigyláda megsemmisült...!
– Én viszont láttam! Mennyi Atyám megmutatta nekem, és olvastam a benne lévő törvényeket. Mivel az igazi törvények abban állnak, így merészeltem a körülmetélés törvényét fölöslegesnek ítélni. Nincs funkciója, mert a körülmetélés egy törzs, egy nép együvé tartozását, valamiféle vérszövetséget jelképez. De én nem zsidó, hanem egyetemes vallást hirdetek. Ha ez bűn, akkor büntessetek!
– Bizony nagy bűn, ember! És mert megsértetted törvényeinket, ezzel megaláztad, szembeköpted Jahvét: halál a büntetése.
– De hiszen uram – szólt közbe a vének doenje Zörtökmögli Xavier – ha jól megnézzük ez az ember galileai. Ott pedig vegyes a lakosság, lehet, hogy nem is zsidó.
– Dehogynem, hiszen ez a Názáretből való ácsnak Józsefnek a fia, Dávid törzséből való ember.
– körülmetéltettél-e Jézus?
– Természetesen uram, hiszen zsidónak születtem.
– Éppen ezért bűnödül rójuk fel, hogy elárultad törzsedet és népedet, amikor revideáltad az ősi törvényt és azt merészeled állítani, hogy te láttad a Frigyládát, ami régen megsemmisült. Mit válaszolsz?
– Isten Fia mindet lát! – kiáltotta Jézus és zengett a templom
– Hamarosan találkozhatsz isteneddel, hiszen a keresztfán fogsz kiszenvedni te megátalkodott! – kiáltozták innen is onnan is. De Jézus ezzel mit sem törődött. Ennyit jegyzett csak meg.
– Ha akarom, akkor lerombolom a templomokat és három napon belül, felépítem isten templomát! – A nép felhördült, a bírák az égre emelték kezeiket és átkokat szórtak Jézusra. Jézus Kukulkánra nézett és látva, hogy veszi a lapot, az égre emelve tekintetét így szólt. – Dőljön össze a hazugságok temploma! – Kukulkán, Zengő Hárfa és Rúfus háromszögbe állva, pillanatok alatt láthatatlanná tették a templomot, és transzlokációval áthelyezték a mezőre.
A Templomban lévők dermedten nézték, hogy eltűnik körülük a templom. Sírva, zokogva tépték meg szakállukat templomuk elvesztése miatt, és Kajafást okolták a gyászos esemény bekövetkeztéért. Kajafás magához térve, így szólt.
– Add vissza a templomunkat!
– Nem adom, helyette felépítem nektek a szeretet templomát!
– Nem, nekünk a régi templom kell! – követelték a templomban lévők is.
Jézus igencsak elszomorodott ekkora csökönyösség láttán és így feddte őket.
– Látom, elutasítjátok Isten szeretetét. Nem akarjátok a kereszt szentségét. Ám legyen! Visszaadom nektek a templomotokat, és az emberek szívében fogom felépíteni az enyémet – mondta és ránézve Kukulkánra, visszahelyeztette vele a templomot. A zsidók sírva emelték az égre tekinteteiket és Jahvét éltetve örömködtek templomuk visszakapása végett. Kajafás összenézett Annással és az Ítélő-tanács felé fordulva így kommentálta az eseményeket.
– A Kis Szanhedrin nem illetékes ennek a prófétának az ügyében. Mától megfosztjuk zsidóságától, kitaszítjuk közülünk, és a rómaiak kezére adjuk. Ítéljen felette Pilátus – mondta és a bírákkal együtt, elhagyta a templomot. A katonák, közrefogva Jézust, a helytartó palotájába kísérték át. Döntsön Pilátus: a felelősség az övé!
|
Ideje: április 09, vasárnap, 17:28:24 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Krisztus bírái előtt" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
