Küzdőtér |
|
|
|
|
Emberség? |
|
blue
|
...emberségről szeretnék írni nektek egy gondolatot, mely egy mai esemény alapján íródott. |
Geri fiammal a városban volt elintéznivalónk, pontosabban a postán. Nem igazán szeretem a központi postát, mert bár egy helyen lehet mindent intézni, a sor mégis hosszú. Mindkét oldalon lehetőség van erre, ámbár azt hozzátenném, hogy sokkal lassabb lett az ügyintézés, főként mióta számlákat is kell kiadni. Az ablaknál ülő hölgyek általában egymással jól elbeszélgetnek, miközben óvatosan végzik munkájukat. Dícséretükre váljon, hogy elég sok ügyfél fordul meg a postán, igaz kedvességet nem kapnak, mert arra szó szerint nincs idő.
Én is beálltam a sorba, hiszen a levelemet fel kellett, hogy adjam, mert a múlt hét óta hordozom a táskámban. A csekkjeimet is be kellett fizetni, mert ugyebár számla az számla.
Nem túl nagy a posta, de elfér benne egy asztal és pár szék. Gyermekem úgy döntött, hogy ő elfáradt, ezért leült a székre. Az asztalon volt jó pár prospektus, és egy felbontott nagy csomag cukorka. Geri rám nézett, majd az időközben odaérkező hölgyre pillantott, aki gyorsan elszedte előle a prospektusokat, és felkapta a csomag cukrot, majd olyan igazi szúrós pillantással nézett a gyermekemre és felém, mint aki azt mondaná, hogy: "Minek ide ült le ez a gyerek? Nem látja, hogy ide nem lehet? Na nehogymár adjak neki egy szem cukrot, hiszen azt nem lehet!" - fogta magát és mérgesen kivágtatott a barna csapóajtón.
Geri nem szólt semmit, de gyerekből van és valamennyire bántotta a kis lelkét. Hangsúlyozom nem mintha rászorult volna arra az egy szem cukorra, de valahogy úgy gondolom, hogy gyerek az gyerek.
Így visszagondolva a mai nap történésére levontam magamnak a konzekvenciát.
Emberségből nálam a hölgy nullára vizsgázott, mert én nem tudtam volna megtenni, hogy egy gyermeknek a reprezentációs cukorkából egy szemet ne adjak.
|
Ideje: Május 27, szombat, 16:02:24 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
|
|
|
|
|
"Emberség?" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Emberség? (Pontok: 1) - szerzs2 Ideje: Május 27, szombat, 22:10:52 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Gaby!
Esetetek nem ritka.Ilyenek a magyar emberek!!!!!Mindenhol!!!
Irigység, álnokság, és még sorolhatnám.
De fordítva, ha a nő unokája vagy gyereke lett volna...talán még hangosan meg is jegyezte volna milyen irigy az aki egy kis embet nem kinál meg.
Persze vannak kivételek-ezt szeretném hangsúlyozni.
De ez van mindenhol, csak más formában.Erről majd egy következő cikkben beszélünk.
Szia!Erzsike |
|
|
|
|
|
Re: Emberség? (Pontok: 1) - Bogika Ideje: Május 28, vasárnap, 14:14:00 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jó, hogy ilyen témákat feszegetsz. Én már nem szívesen járok ki a szemben lévő játszótérre, mert mindenki édességgel, üdítővel jön ki, és a kicsi fiam mindenkitől kér. Volt olyan gyerek, aki kéjesen ette a Fornettit fél óráig a padon és itta az üdítőjét. A motorja közben ott volt mellette, arra próbált a fiam ráülni, azt sem engedték meg neki. Olyankor szeretek oda menni, mikor nincs ott senki. Régen szegényebb környéken laktam, ott vagy nem vittek semmit, vagy szívesen kínáltak meg minden gyereket a szülők. Igaz, nem Fornettit hordtak ki, hanem 40 Ft-os Kukit. |
|
|
|
|
|
Re: Emberség? (Pontok: 1) - paletta Ideje: Június 27, kedd, 22:56:15 (Adatok | Üzenet küldése) | ....nagyon örülök, hogy érzékeny vagy erre a témára!:)....emberségből valahogy nem akarnak jól vizsgázni az emberek...más lehetőség nincs!..csak példamutatás!!!....köszi az írásodat!!:):)...szeretettel...paletta |
|
|
|
|
|
|