| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Hol a határ? - avagy gyermekeink nevelése |
|
zsuzsuzsu
 |
Bizonyára nem állok egyedül ezzel a kérdéssel: hol a határ? illetve hogyan neveljük gyermekeinket, hogy megtalálják helyüket és boldogságukat az életben.
|
Ahogy mondani szokták: kis gyerek, kis gond, nagy gyerek nagy gond. Talán igaz is, bár részemröl szivesebben foglalkozom nagyobb gyermekekkel. Szeretem, ha megértik, mit szeretnék mondani, s én is öket. Szavakkal, s nem csak ösztönösen, mint a kisbabák, bár ök is igazán aranyosak.
Mégis, ahogy telnek az évek, sok olyan gonddal találkozok növekvö, kamaszodó fiaimmal, melyek meglepnek, s sokszor felvetödik a kérdés:
Hol a határ?
Azaz: Meddig lehet hagyni öket, s hol az a pont, ahol már - legalább is, mig kiskoruak - felelös vagyok értük, s nem hagyhatok, nem engedhetek meg mindent, csupán a békesség kedvéért. Vagy csupán azért, mert az Élet rohanó, s szinte nincs idönk felfogni, mi is zajlódik egy kamaszodó fiuban. Sikerül visszaemlékezni saját magunkra? S ha igen is, talán egész más körülmények között nöttünk fel, mint ök, tehát nem lehet csupán saját emlékeinkre támaszkodni. S a körülmények, az öket körülvevö világ is szinte naponta változik.
Mindehhez hozzájárul saját egyéniségünk is. Sokan közülünk születetten határozottak, nem zavarja öket a vita, konfliktus helyzetek. Nevelnek, s közben nem viseli meg öket magukat a nevelés. Néhányan azonban érzékenyebbek, kerülik a vita helyzeteket, mert fizikailag megviseli öket.
Csupán néhány alapelvet szeretnék kiemelni, melyeket mégis a leglényegesebbnek találok:
A rájuk forditott idö:
Szerintem ez az egyik legnehezebb pont. S ezért nem is gondolok lehetetlen dolgokra. Akár egy-egy bevásárlásra, egyik nap az egyikkel, másik nap pedig a másikkal. Tapasztalatom, hogy igy külön jobban megnyilnak. S természetesen ennek ezernyi más formája is lehet.
Az otthoni légkör:
ha lehetne egy alapvetöen békés állapot - sajnos nem mindig lehetséges. Egymás tiszteletben tartása, Ha lehet jókedv, s ha van rá lehetöség egy kis viccelődés. Sajnos mi sem vagyunk mindig vicces hangulatban egy fárasztó nap utén, nem is erre gondolok.
Lassanént ök is felnöttek lesznek:
s igy természetesnek tartom szárnybontogatásukat egy bizonyos határon belül, korukhoz, érettségükhöz képest.De próbálom követni öket. S meghivni inkább hozzánk barátokat, ha néha fárasztó is, vagy elengedni öket, de megállapodni az érkezés idöpontjában.
De emelett néhány dologhoz mégis ragaszkodom, amennyire sikerül:
a velem ill. egymással való kiabálást, szemtelenkedést nem engedem meg. Egyre nehezebb "büntetéseket" szabni, Minden esetre, mig nem tisztázodik a helyzet, azaz nem látják be, hogy tévedtek, marad, ha másnem, a szeretet "elvonás", Megvárom, hogy lássák, fáj, amit tettek, de szivesen megbocsátok, ha kérik, s nincs szándékomban hetekig a szemükre hányni hibáikat. Probálok továbblépni.
Kiskoruktól fogva próbálom tanitani öket, hogy tisztelettel legyenek a másik iránt, köszönjenek, s próbáljanak udvariasak lenni, S hogy irják meg a leckéjüket, utána lehet játszani. /Elég nehéz betartatni!/
Sok ez? Nem gondolom. De nehéz, s bizonyára még nehezebb lesz...
Tehát visszatérve az alapkérdésre: Van határ? Igen, szerintem van. Ahogy egy kedves öreg néni mondta: "Sokszor el kell nekik mondani, egyszer csak megmarad".
Az élet persze közelt sem ilyen egyszerü és rózsás. Mindenki csak a saját maga nevében és helyzetében beszélhet, hisz vannak olyan életsorsok is, melyek leirhatatlanok.Jelenleg csak a saját nevemben irok, hozzátéve, hogy a valóség nagyon sokszor messze áll elképzeléseimtöl. Mondhatnám ugy is, probálkozom,
naponént ujra és ujra.
Legföbb vágyam mégis az, hogy gyermekeink meggyözödjenek értelmükkel arról, hogy mit szeretnének és mit lehet várni az Élettől. S hogy mivel tartoznak ök is a többieknek, vagy inkább saját magunknak, hogy Embernek hivhassák őket....s hogy igy BOLDOGOK legyenek. Ugyan, ki ne kivánná ezt, mint szülő?
Egyébként mindezkböl magamat sem szeretném kivonni. Ahogy mondani szokás: Jó pap is holtig tanul. Hát még a rossz???
Kobrehel Zsuzsanna
Montpellier, 2006. május 26,
|
Ideje: Május 27, szombat, 16:06:13 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Hol a határ? - avagy gyermekeink nevelése" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Hol a határ? - avagy gyermekeink nevelése (Pontok: 1)
- blue Ideje: Május 28, vasárnap, 19:22:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Zsuzsi!
Szerintem a gyereknevelés nagyon sajátságos, mert ami az egyik gyereknél használ a másiknál nem biztos, hogy használ. Felelőséggel tartozunk értük szerintem még akkor is, ha nem kiskorúak, hiszen mindig jó odabújni anyuhoz, apuhoz, és természetesen az ügyes-bajos dolgaikkal is foglalkozunk, mert az úgy van rendjén.
Én úgy érzem, hogy a világon a legnehezebb feladat gyereket nevelni, mert mindenki azt szeretné, ha egészséges, boldog, felelősségteljes felnőtt ember válna gyermekéből.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Hol a határ? - avagy gyermekeink nevelése (Pontok: 1)
- Khama Ideje: Május 29, hétfő, 22:10:35
(Adatok | Üzenet küldése) | | A gondolataid alapján és az egyéniségedből fakadóan azt gondolom jó csinálod amit csinálsz. Nem lehet éles határvonalat húzni, de azt hiszem érzed és érezni fogod. A legfontosabb a jó kapcsolat a gyerekekkel. Hogy érezzék, mellettük értük és velük vagy. Ha szükséges. Részt kell venni az életükben. Azokban a dolgokban amik nekik kedves és örömet okoz. Kipróbálni a kedvteléseiket, meghallgatni a kedvenc zenéiket. Még akkor is ha borzolja az idegeket, mert egy idő után meg lehet találni azokban is a szépséget. Én is sokat edződtem a metál zenén, fociztam, horgásztam kukacokkal és hasonlók. Még a siklókkal is barátságot kellett kötnöm, pedig tőlük ma is a hideg ráz. :) De komolyra fordítva, az egyéniségüket tiszteletben kell tartani, s amikor kell el kell engedni a kezüket. Hogy mikor? A kölcsönös bizalom alapján ezt csak érezni lehet... |
|
|
|
|
|
Re: Hol a határ? - avagy gyermekeink nevelése (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Május 31, szerda, 06:08:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon érdekes ez a téma Zsuzsa. Jól vezeted le az egészet. Én egyébként a gyermeknevelés egyedi kapcsolatként fogom fel, melyre külső belső, közösségi egyéni behatások is óriási hatással vannak. Cikked értékes. |
|
|
|
|
|
|
