| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Részeg hajó |
|
TimurLink
 |
Akire vártunk, abszintivónak öltözött... |
Párizsi bohémvilág
A frank király hajviseletét utánzó Marcel Proust a minap száz frankot kért este a Ritz portásától, majd kedvesen hozzátette: „Tartsa meg, magának kértem….”
Montaigne mindig rúzsos ajka alatt vártak. A Dupont-Latin kávéház mögött a kis kertben, a nagy gondolkodó szobrát a diákok mindennap kifestették. A Bourbon-palotától jöttek gyalog, a Szajnával párhuzamosan kanyaró Szent Domonkos utcából, ahol Mazarin és Richelieu rokonai laktak, majd két évig az a Lucien Bonaparte, aki valóban írt két regényt. Útba esett a Szent Klotild bazilika, ahol César Franck hallgatta Liszt Ferencet, a rue du Sommerard sarki vendéglőbe tartottak, ami a boulevard Saint Germain és a rue des Écoles közt húzódik, a rue Velachasse után haladtak el a Szép Vadászat utca 27/b előtt, ahol Alphonse Daudet utolsó éveit töltötte. Gyertyaszentelő napja volt, az Írországból érkező George Moore-t várták, aki még nem döntötte el, hogy festő lesz-e, vagy író? Mestere volt annak, hogy kell csukott szemmel, anélkül, hogy a kezét felemelné a papírról, egy vonallal malacot rajzolni. Jó jelnek tartották. A galagonyabokrok közt megbúvó fogatok közül béreltek egyet, cilinderjeiket térdükre fektetve várni kezdtek. Chavenal, túl volt már néhány önműködő csendéleten, ám igazából az átlátszó kép megteremtésén dolgozott. A pénzre fájt a foguk. Hétfőre virradóan (hétfőn a Louvre szünnapot tartott) a Giuoconda eltűnt a falról, csak a keretet és az üveget hagyták a lépcsőházban. Még az Amerikába induló hajókat is átkutatták, 50 000 frank jutalmat ajánlottak fel arra az esetre, ha valaki „alvajárva, spiritizmussal vagy egyéb okkult módon sikeresen felfedi a tolvaj kilétét”. Majd később-egy házkutatás után-Apollinaire-t vádolják a Mona Lisa ellopásával, holott az igazi tolvaj a titkára volt, ám őt később soha nem találják meg. A művészet a mindennapjaikban gyökerezett, tisztelték, de bíztak abban a tanácsban, amit Ingres adott Degas-nak:” Csak húzzon vonalakat és vonalakat, természet után vagy emlékezetből és jó művész lesz magából. ”Bibesco román herceg (őt nevezte Proust a legértelmesebb franciának) igazolta hétfőre az alibijét. Gaguin plakátragasztásból élt, napi öt frank volt a keresete, ezzel szemben Marcel Proust, ha 300 frank borravalót adott, szégyenkezett. George Moore, aki néhány évet távol volt Párizstól, egy Seurat képet szerette volna megnézni, a vászonról azt hallotta, hogy csupa kék és fő attrakciója egy méteres farkú majom. Ebben az évben Lautrec Gin Coctail címmel rajzot közölt-a Courrier Francais-ról van szó-mely az 1809-ben feltűnt coctail két válfajának: stone fence és sherry cobbler -képi ábrázolása. Moore egy Boulanger audenciáról jött. A hadügyminiszter rendkívül népszerűvolt, igazi republikánus tábornoknak tartották és, ha a mulatókban felhangzott neve, állva tapsolták meg, s még egy dalban is megörökítették a nevét, a Vissza a parádéról c. műről van szó, de a pletyka túlzás, hogy ő írta volna a Szomorú vasárnap -ot. Ez azonban tévedés volt. Esteledett, egy estélyre voltak hivatalosak, ám mindenki el akarta mesélni George számára a nehéz éveket, melyeken Párizs keresztülment. Antoine, aki a Hachette -féle könyvkereskedésben dolgozott átmutatott az utcán egy férfira, aki mankókkal közlekedett: Az ott Haan! Meyer de Haanról volt szó, aki holland volt, a Cafe Volpini-ben látta meg először Gaguin műveit, volt pénze és több mint fél éven át ő fizette a festő költségeit. Télen, amikor Gaguin egy elhagyatott helyen dolgozott, megszólította egy járőrszolgálatot teljesítő csendőr: akkoriban úgy tudták, hogy Boulanger tábornok Jersey szigetén tartózkodik, féltek, hogy államcsínyt követ el, és óvintézkedéseket tettek, hogy partra ne szálljon. A csendőr elkezdte vallatni a festőt, és annyira felidegesítette, hogy az kifakadt.-„Azt hiszi, hogy én vagyok Boulanger tábornok?” -Ennél valószínűtlenebb dolgok is megtörténtek már -felelte a csendőr. -Van róla személyleírása? -kérdezte Gaguin. „Személyleírás? -mondta a csendőr. -Fütyülök rá. Világos, hogy maga kötözködik. Le van tartóztatva. Kövessen.” Gaugin tehát bement a csendőrrel a quimperléi csendőrségre, ahol közölték vele, hogy mivel nem ő Boulanger tábornok, nem volt joga magát tábornoknak kiadni és kötelessége teljesítése közben sértegetni a csendőrt. Mikor Gaguin tiltakozni próbált: De én nem adtam ki magam tábornoknak-, ezt a választ kapta: -Nyilvánvaló volt, hogy tábornoknak adta ki magát, ha csendőr összetévesztette Boulanger tábornokkal. -Végül is megúszta a dolgot dorgálással, de eltartott egy ideig, amíg szabadon engedték. Moore a kávéházak miatt járt Párizsba, amikre még Ruskin hívta fel a figyelmet, Angliában ugyanis nem voltak hasonló helyek. Chavenal kalauzolta. Párizs alighogy túljutott a Világkiállításon, elszenvedte a magát Lautremont grófnak nevező Isadore Ducasse hátborzongató lidércnyomását, a Maldoror énekeit, majd ugyanez a kiadó Zolától rendelt meg egy realista regényciklust. Zola évi egy könyvet vállalt 500 frank előleg ellenében. És összeomlóban volt a császári rendszer, Chavenal állítása szerint Duret és Zola leplezetlenül republikánus hangnemben írnak, Rochefort híres vezércikkét így kezdte: „Franciaországnak a Császári Almanach szerint harminchat millió honpolgára van, nem számítva az elégedetlenség okait.”. A császár regénnyel akart válaszolni, aztán inkább hatvannégy újságot betiltott. Az államhatalom és a művészet viszonya kiéleződött. Alfred Jarry, miután az éjszakát a Les Halles környékén töltötte, a korahajnali órákban lakására tartott festőbarátaival és modelljével. Átkeltek a Ponts de Arts-on, Jarry meglátott egy embert, aki fel-alá sétált a rakparton; megkérdezte tőle, hogy mit csinál. -Vámos vagyok. -felelte a megkérdezett –a munkámat végzem. Jarry merően ránézett, majd így szólt: -Külsején látom, hogy művésznek született. A művészi zseni gyakran látható az arcon. Meggyőződésem, hogy kár vámosként elfecsérelnie idejét. Képeket kellene festenie, ahogy a barátom is fest, akit itt lát modelljével. Rossueau tiltakozott, de Jarry felállította a festőállványt, míg a modell kibújt ruhájából. –Fesse le Évát a földi Paradicsomban! -parancsolta Jarry. Jarry meggyőzte a Vámost, s a vásznon egy fára emlékeztető alakzat mellett megjelent valami, ami egy nőre hasonlított. A különös csoportmagára vonta egy körútját végző rendőr figyelmét. Vámost nem lehetett realizmussal vádolni, így a bíróság ügyét szemérem elleni vétségként tárgyalta. A bíró figyelmeztetéssel zárta le az ügyet, Vámos pedig megígérte a bírónak, hogy újévi ajándék gyanánt megfesti a bíró nejének arcképét.
Párizs nehéz évei: Verlaine-t letartóztatják, mert egy kávéházban, illetve a Cafe de Madrid teraszán, azt kiáltja: Éljen a köztársaság! Rimbaud is letartóztatásba került, mert noteszében a rendőrség érthetetlen fragmentumokat talált, amelyet a rendőrség sifrírozott üzenetnek vélt. Ekkor történt, hogy a miniszterelnök, Gambetta léggömbön a német támadás ellen Tours-ba menekült, élelmiszerhiány lépett fel, a hentesek macskát és kutyát árultak. Victor Hugó feljegyzi naplójában: ”Ma patkányt ettem.” Nem voltak konflisok, mert a lovakat is megették. A Kommün alatt Velaine azt mondta Goncourt-nak, hogy elutasított egy javaslatot, mely a Notre Dame felgyújtását szorgalmazta. Ám, ez valószínűleg tréfa volt. Izgalomban nem volt hiány, őszre tervezték a royalista államcsínyt, várták Chambord gróf októberi visszatérését Fröhsdorfból. Az összeesküvés azonban meghiúsult, mert a gróf nem volt hajlandó a nemzetiszínű lobogót használni a francia királyok régi fehér zászlaja helyett. A német katonák 1873-ra elhagyták Franciaországot.
Chavenal és Grevy (redingot és fehér inggallér!) egy fiakeren elindultak az estélyre. Amikor Laure Hayman megtudta, hogy Paul Burget róla mintázta meg a Glady Harvey hősnőjét, Laura virágmintákkal szőtt alsószoknyája selymébe kötetett egy példányt és Chavenalnak ajándékozta. Ezt szánták George Moore-nak. Cilinderjeiket kilógatták a Bindertől bérelt landauerből, ami lassan hajtott Madame Arman de Caillavethez, Anatol France múzsájához.
Grevy szobrász volt, elkészítette Vercingetorix gall hadvezér szobrát, amelyről kiderült, hogy nem más, mint az egyik megmerevedett….cimbora. A Sacre Cour bazilikában gyónta meg. Chavenal -háború tartamára jelentkezett külföldi-katonakönyvében a Hongrie szót az istápolyi beutaló helyére írták és menetlevélként a kolera szerepel a legfontosabb hadicikkely helyén. Degas, kinek tájképei szintén műteremben készültek, várta őket az estélyen. Madame Caillaveth estélye tulajdonképpen Zolának szólt.A Patkányfogó színpadi változata ugyanis 300 előadást ért meg, ennek tiszteletére rendeztek díszvacsorát . A két fiatalember meg is érkezett. Alighogy körülnéztek a teremben, megpillantották Gerge Moore-t. Különös alak volt. Feléjük tartott. Manet Abszintivójának öltözve jelent meg, mint egy részeg hajó, mely teljesen felborult, ugyanis két láb látszott ki belőle, mely fölfelé fűzős cipőben folytatódott.
Kerekes Tamás
A művelődéstörténeti háttér Wilenski Modern francia festők c. munkájából való
|
Ideje: Június 10, szombat, 17:05:05 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Részeg hajó" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
