| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Előfordult már... |
|
pacal2
 |
Egy ilyen „horgászosat” szeretnék felidézni most, mely felér egy újabb „kiscsodával” is... |
Mindenkivel előfordult már, hogy szabadidejében, mikor a fárasztó nap után leül a televízió elé, s még nem a műsort nézi, elmereng a múlt emlékein...
Ilyenkor, nekem eszembe jutnak kellemes, személyhez kötődő emlékek, (melyek főleg mostanában) horgásztémájúak, vagy ritkábban egyéb, más jellegű múltbeli gondolatok. Egy ilyen „horgászosat” szeretnék felidézni most, mely felér egy újabb „kiscsodával” is!
Ifjúkoromban, aktív felnőttkorom elején, nagy baráti köröm volt. Ebből is a „horgászcsapat” tagjaival kimagaslóan sok időt töltöttünk együtt. Ez a társaság sokat járt a „Körös” Halászlaki részére (Szarvas mellé) horgászni. Sokszor együtt nyaralt 4-5 család is 1-2 hetet a horgásztanyán, vagy sátorban a vízparton.
Egyik nyaraláskor, valamelyik hajnalban kimentünk (az ebben a térségben lévő) a „patkó” holtágra, a „fehér-tanya” mellé, a környék legjobb keszegező horgászhelyeihez.
Már előző este bekevertük az etetőanyagot, amit „halcsalogatónak”, a horgászat ideje alatt, beetettünk. Nagyon jó, remélhetően a halak számára is csalogató, illatot árasztott a keverék! Ebben bízva kigyalogoltunk a horgászhelyre. Ez elég messze volt, a horgásztanyától. (kb.: 5 km) Mire a sok cuccal kiértünk a „Fehér-tanyához”, jól leizzadtunk a hűvös hajnal ellenére, s
elfáradtunk.(Igaz, siettünk is!)
A 4 horgász (4xkb. 20kg cucc, botok, vödrök, székek, stb.) a felszerelésekkel elfoglalta a horgászhelyeket. Kellemes beszélgetés, egy kávé, egy kupica pálinka, - s elkezdődhetett a horgászat!Mire eltelt az első óra, már az etetőanyag hatása érződött, mert egyre –másra fogtuk a tenyérnyi, vagy kicsivel nagyobb keszegeket! Jó kapás volt! Közben akadt egy –két kárász is.
A haltartókban kezdtek gyűlni a halak…
Persze, jófajta csontkukac, giliszta volt a csali! Reggelre kijöttek a feleségek, a gyerekek, s kezdődött a „gyerekre vigyázok horgászat közben” című foglalatosság. De ez csodálatos teher, mert a legfontosabb, hogy együtt van a család! Közben a levegő hőmérséklete erősen kúszott fölfelé. Reggeli után, a családok horgászattal nemigen foglalkozó tagjai elmentek a gát „mentetlen" oldalán lévő sekély vízhez pancsolni. Mi pedig folytattuk a pecát. Azonban már igen meleg lett!
S ahogy telt az idő, egyre nőtt a forróság! A halfogás intenzitása a hőmérséklet emelkedésével arányosan csökkent ! A rekkenő hőségben nem győztünk folyadékot inni.
Ritkábban kellett a szákokba beledobni a fogott halakat, de így is elég szép mennyiséget sikerült zsákmányolni. Közbe- közbe felkeltünk, hogy elzsibbadt tagjainkat megmozgassuk. S hogy izzadtunk! Már nagyon megnőtt a hőmérséklet, kb. olyan 30-32 fok lett. A távolból hallatszott a többiek fürdőzésének zsivaja. Én még visszaültem pecázni, de a cimborák elmentek a „lányok, s a gyerekek” után megmártózni még ebéd előtt. Az előző este megfőzött ebédet, az „utóvéd”, mikor reggel kijöttek, kihozták, így nem kellett a parton főzni. Egyikük visszajött, tüzet gyújtott a parton. A bográcsállványra felakasztott edényben, az „öhöm”, hamar átmelegedett. Kellemes illata betöltötte a környéket. Erre az illatra a társaság is előkerült, hogy "farkasétvággyal” egyen. Én is becsúsztattam az utolsó halat a tartóba, mert a finom étel illata engem is csábított. Megéheztem! Kézmosás után kezembe fogtam megrakott tányéromat, s kerestem végre egy árnyékos helyet, hogy áthevült testemet hűsítsem. Elég nagy távolságra - a tanya főépületének tornáca mellett, - az árnyékban ültem le az ott lévő padra.A tanyát körbefogó fák kellemes árnyékot adtak úgy az épületnek, mint a ház körüli kis parkos résznek is.
Zsibogott az áthevült bőröm, mikor a padra leültem. Jóízűen nekiláttam az ételnek. Mire első éhségemet sikerült csillapítanom, bőröm zsibogása is csendesedett. Kellemesen simogatott a közben feltámadó szellő, s egészen elernyedtem ettől a simogatástól… Ittam egy jóízűt a magammal hozott vízből.
Érdekes volt, mert ahogy a hűvösből körülnéztem a minket körülvevő síkságon, érezni lehetett a fülledtséget, az ezzel összekapcsolódó nagy-nagy csendet, a melegtől, a levegő remegését, a fák, a fűszálak „táncát”, a valószerűtlenül fehér felhőfoszlányok vonulását. A szomszédban legelésző birkagulya (kb., vagy 5-6 km) látványát… Éreztem a szénaszagot… Hosszú ideig néztem ezt a nagy békességet… Agyam teljesen kikapcsolt… Igazán pihentem. Arra gondoltam, hogy ez a kép, ez a békesség örökre megmarad bennem. Merengésemet csak egy távolban felrepülő, valamilyen nagytestű ragadozó madár látványa zavarta meg. Megtörte a táj nyugalmát, s a varázs elmúlt... (De gyönyörű is volt…)
Újra elkezdtük a pecát, s ahogy közeledett a délután, egyre több kapás lett ismét. Késő délutánra a pecát abbahagytuk, összerámoltunk, s az egész társaság szépen hazasétált a horgásztanyára, hisz még a fogott zsákmányt is meg kellett tisztítani. Persze a tanyára-cipelés se volt egy semmi elfoglaltság..
Kellemesen el is fáradt mindenki! Jól esett a halpucolás előtt a kávé, a sör...
Még vacsora előtt megtisztítottuk a zsákmányt közösen. Közben jó hangulat, viccelődés, vacsorakészítés! Nagy közös vacsora!!Tervezgetéssel, mert a holnapi program kicsit máshol, kicsit máshogy! Hisz a társaság nem pecás tagjai bemennek Szarvasra egyet strandolni, s fagyizni!! Mi a „pecások, pedig horgászni, de most az élő folyóra megyünk, ami másfajta horgászeszközöket, s módszert igényel. Ahogy haladt az idő, mindenki lefeküdt aludni..
Mikor végre én is lefeküdtem, eszembe jutott az ebéd utáni „csoda”, a nagy-nagy nyugalom... Ezt az élményt mind a mai napig, vagy talán soha sem felejtem el!
|
Ideje: Október 11, szerda, 10:49:41 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
  |
|
|
|
|
| "Előfordult már..." | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Előfordult már... (Pontok: 1)
- emelne Ideje: Október 11, szerda, 23:48:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ezzel eszembe juttattál egy hasonló élményt (még a helyszín is egyezik)! Köszönöm!
Soha nem felejtem azt a csendes nyugalmat! |
|
|
|
|
|
Re: Előfordult már... (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Október 14, szombat, 23:32:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A Hortobágyon éreztem magam. Most hogy olvastalak, és régen ugyanúgy. Üdv. |
|
|
|
|
|
Re: Előfordult már... (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Október 22, vasárnap, 21:44:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Látod, milyen érdekes? Édesapám érsekcsanádi származású - Baja melletti kisfalú - s kisgyerekkorom óta nagyon soksor ettünk halászlét... Persze ezt csak a Férfiak készitettték el.... De halászaton még nem is voltam. Igy élveztem nagyon leirásodat. S nagy-nagy nyugalmat, mintha én is ott lettem volna...
Szép volt!
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
|
