| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Hajnalrepülés |
|
mango
 |
Magamban gratuláltam a főnöknek, sikerül mindig nekem kiosztani a lehető legtávolibb célt a repülésre. |
Azt gondoltam, a világon nincs még olyan hülye, mint én. Néztem ki a fejemből, egyenesen előre a soha le nem mosott szélvédőn keresztül, a szétkenődött bogarak között – hajnali 5 óra van. Pompás.
Megyünk repülni hőlégballonnal újra.
Más normális ember ilyentájt átfordul a másik oldalára, és az orrában érzi előre a kiröfögött kávé illatanyagát. Jut is eszembe. Kávé!
- Mikorra kell odaérni?
- Fél hétre, azt hiszem – mondta az általános tettestársam, ki a felszállásnál segít nekem, mert én ilyenkor azt sem tudom, hol kezdődik a ballon eleje.
- Akkor mi a francért indultunk ilyen korán? – Megállunk egy kávéra ember!
- Jó – nem volt ma beszédes nagyon.
- De ha nem állsz meg megint, kiszúrom a szemed.
- Jó.
- Mi jó?
- Megállok.
- Ne most, csak egy tetves benzinkútnál, érted?
- Aha – …ezt ásítva.
Aztán megálltunk. A pultos csaj miközben nyomatta a kávét, folyamatosan az ablakon nézett ki, nem tudom mi lehetett kint olyan lebilincselő, leszámítva az éppen most tankoló jóskabácsi-féle gumicsizmába öltözött ifjúsportolót. Láttam - pont beletalált a csészébe – ez igen.
- Gyönyörű a szeme édes… – próbálom oldani az oldott hangulatot, nem sok sikerrel. Hörpöljük a rohadtkeserű kávét, hiába dicsértem a szemét, - ez akkor is ocsmány egy kávé volt. Mindegy, megyünk tovább.
Egy olyan helyiségbe megyünk, ahol egy Széchenyi kastélyban mozgássérültek, és egyéb más betegségben szenvedők iskolája van. Magamban gratuláltam a főnöknek, sikerül mindig nekem kiosztani a lehető legtávolibb célt a repülésre.
- Figyu, ma hideg van, három parival repülök, o.k.?
- Persze, így gondoltam én is, a magasságmérőt megcsináltam tegnap, és megnyomattam a héliumot is. A variométer továbbra is szar, de a nyomásmérőt megcsináltam.
- Te egy isten vagy. Mit egy! Legalább kettő.
- Azt tudom.
- Még jó, hogy tudod.
Közben megérkeztünk, szép lapos ívben, - és mintha tükör előtt próbálta volna-, a tettestársam a felhajtóra kanyarodott. Igaz, majdnem elütöttük a gondnokpistabácsit, de amúgy klasszul sikerült a főbejáratot keresztben elállni.
- Figyu, ezt úgy csináltad, mintha egész életedben csak kastélyokba jártál volna. Pedig egy büdös paraszt vagy, te kolhozjampi.
- Anyád.
O.k. ezt is megbeszéltük. Lejelentkeztem az igazgatónőnél, megkaptam a helyet, ahonnan majdan felszállunk. De előtte még kötött lebegést kell csináljak, ami nem más, mint hogy a gyerekekkel le-föl szálldosok, mintegy 15 méterre, csak a kötelek nem engednek felszökkeni az égre, amit a traverzekre kötünk. Majd csak a végén, mikor már idő van, és elnyiszáljuk a köteleket. Csakhogy kisbarátom, akivel amúgy 20 éve csinálom ezt, mindig sikerrel olyan csomókat köt meg, amit csak egyszer lehet megkötni, utána csak elvágni. A marha. Azok a kötelek - amit őmiatta már el kellett nyiszálni - ha egymás mellé tenném, felérnének a Holdig.
Szóval, csakhogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, kb. 60 gyereket repítek fel az ereszcsatorna magasságáig, aztán jöhet a repülés.
Kicsit nagyon untam már, de elnézve a skacok boldogságát, lévén, még csak nem is láttak ilyen szörnyű sárkányt – elvoltam velük. Néztem az órámat, és arra gondoltam, hiába van ősz – azért csak melegszik az idő, mennem kéne fel a levegőbe. Intettem az igazgatónőnek, hogy jöhetnek, akik repülnek.
Jöttek is izgulva, - naná! - aztán rákacsintottam széparcú barátomra: adjam a kést? - anyád, - volt a válasz. Kérhetném, Magdus? (mert így hívják a mamámat) – közben engedte el a csomókat egymás után, és láss csodát, az egyik kötéllel csak nem boldogult. Mintegy közel két-három méter kötél ma újból az enyészeté lett... Velünk jól járnak a kötélverők gondoltam, miközben utolsó szemfuttatást követtem el a műszereken, a nyomásmérőkön, és a srácok arcán, - ezt felszállás előtt mindig megteszem. Természetesen sápadtak voltak. Ha azt mondom nekik nyugi, ettől még jobban betojnak, úgyhogy kussoltam, és kezdtem felfűteni lebegési pontig a ballont. Még egyszer körülnéztem a kosárban, akkor láttam meg, hogy egy napszemüveges, csillogófeketehajú lány is van velünk. Az égőfej harsogása miatt ilyenkor beszéd már nincs, csak a szememmel intettem a tüzesvizet igencsak kedvelő barátomnak, hogy o.k, engedhet el – azaz csak intettem volna, ha ő éppen nem valamelyik tanárnő hullámzó keblei látványával lett volna elfoglalva. Rácsaptam a kezére, mire a szemét le sem véve a ciciről, (hogy rohadna el, ő legalább lent marad a cicikkel) elengedte a traverzvasat, ami az égőfejet tartja, - aztán, huss, már fent is voltam közel ötven méteren.
Mivel a ballont jól megfűtöttem, úgy emelkedtem olyan gyorsan, mintha fizettek volna érte. Néztem a variométert: szépen lassan kúszott fel egészen a hetes számig, ami azt jelentette, hogy 7 méter/secundum, - azaz hogy marha vagyok, mert ilyen gyorsan nem kellene emelkedni az álmoskönyv szerint, főleg nem első repülőkkel. Akkor kapcsoltam – mégis működik a vario.
O.k. ez idáig rendben van, láttam a skacok is bírják a kiképzést, megnyugodtam.
Csak a kislány volt feszült, legalábbis nekem akkor így tűnt.
Nézett előre mereven, nem forgatta a fejét, mint a többiek, ahogy körbenéztek a tájon, ami alant volt már igencsak, pillanatokon belül 650 méteren voltunk. Ezt látná a góré gondoltam, gyilkolom a szaros ballonját, de nem látja. Jobb is, gondoltam...
Én is végre körbenéztem – a Nap éppen egy hajszálnyira emelkedett fel a dombok fölé, hihetetlen szép színei voltak. Megpróbálom leírni. Nem lesz nehéz, mivel festőművész is vagyok a hülyék iskolájában, és a színekben otthon vagyok.
A Nap színe egyszerre volt arany, rubint, lángvörös, és mivel ősz lévén a talajon inverzió (köd = selymes pára – én, nem a szerk.!) volt, belepett mindent, ami nem volt legalább 30 méter. Ezenfelül kristály volt az ég, - én még ilyen kéket nem is láttam. Erre mondják az okosok, hogy azúrkék. A Nap körül a köd ugyanezek színeiben hömpölygött, és a falu templomtornyának a hegye minimum 20 km-es azúr árnyékként vetült egészen a ballon alá...
Hát valami ilyen látványok miatt felejtkezem én el a földön maradt tanárnői cicikről, meg a „fegyverneklátszóarcú” barátom majdnem mindennapos kényszerű együttlétének súlyos terhéről.
A kislány mellettem állt, még mindig mereven a napba nézve, szótlanul, de valami mosolyfélét láttam az ajkán. Én egy kicsit nagyképűen odaszóltam neki.
- Na… mit szólsz ezekhez a színekhez? – Ezt még én is nehezen tudnám megfesteni, pedig baromi jól festek – vigyorgok rá.
- Én csak érzem a napot, de lefesteni nem tudnám.
- Ááá, dehogynem, csak egy picit gyakorolni kell.
- Akkor sem tudnám.
- Ugyan már miért…?! – kérdeztem igen ostobán.
- Mert vak vagyok.
*
(Tornyai Tibor)
|
Ideje: Október 18, szerda, 11:07:55 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
  |
|
|
|
|
| "Hajnalrepülés" | Belépés/Regisztráció | 20 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Hajnalrepülés (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Október 18, szerda, 11:36:28
(Adatok | Üzenet küldése) | Remek...
Élvezet volt olvasni, Tibor :)
Kérek szépen még ilyeneket a magazinba ;) |
|
|
|
|
|
Re: Hajnalrepülés (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Október 18, szerda, 14:05:53
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon tetszett az írás. Köszönöm, hogy elhoztad nekünk. |
|
|
|
|
|
Re: Hajnalrepülés (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Október 18, szerda, 14:45:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Mint egy arculcsapás, olyan a vége. Gördülékenyen fog a tollad, tetszett. |
|
|
|
|
|
Re: Hajnalrepülés (Pontok: 1)
- vica2 Ideje: Október 18, szerda, 17:56:19
(Adatok | Üzenet küldése) | Számítottam rá, hogy előkészítesz valamit. De olyan frappánsan oldottad meg a leírást, hogy a vége megdöbbentett.
Szép munka. Gratulálok, remek ...
Éva |
|
|
|
|
|
Re: Hajnalrepülés (Pontok: 1)
- szemilla Ideje: Október 18, szerda, 18:32:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | nem szeretem, ha valaki képekkel illusztrálja az írását... nem szeretem, ha előre tudom, hogy a végén csattan az ostor... és most mégis; azt érzem, ez így tökéletes, ahogy van: képekkel csattanóval, mindennel együtt.
gratulálok! |
|
|
|
|
|
Re: Hajnalrepülés (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Október 18, szerda, 20:37:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ez fantasztikus irás volt, Tibor!
Már rég nevettem ilyen jót - az elején - , a végén pedig...
Irjál máskor is! Nagyon tetszett!
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Hajnalrepülés (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Október 18, szerda, 21:20:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Történeted nagyon tetszett.... Jól írsz, nagyon olvasmányosan... Még nem ismerlek, ez volt az első mit tőled olvastam, de megfogtál vele...Gratulálok....:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Hajnalrepülés (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Október 18, szerda, 22:01:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ez jóóóóóóóóó, nagyon jó, várlak még ! |
|
|
|
|
|
Re: Hajnalrepülés (Pontok: 1)
- soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Október 20, péntek, 08:04:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Lehengerlő. Csípem a stílusod! |
|
|
|
|
|
|
