| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az utolsó repülés |
|
mango
 |
Megszokták már, hogy én mindent kétszer nézek meg. Nálam a majré nagyúr! Imádom a meglepiket, de nem repülés közben. |
Mind hülye. Mondom. Egy sem normális.
Nézem a kedves barátaimat, és arra gondolok, mit vétettem én a jóistennek. Megpróbálom bemutatni őket.
Négyen vagyunk egy hőlégballonra kiosztva, kivételesen most én vagyok a kapitány, amúgy a többi hülye is repül, mint kapitányok – nyok nyok, mert többen vannak, de most én vagyok a főhülye, és semmi tisztelet énirántam.
Készülünk feltornázni a döglődő, bálnaszerűen vonagló ballont, még nincs sok levegő benne. A szélmotor dübörög, az egyik marha, - név szerint: Bandika - , éppen lehajol a motor mögé, és próbál rájönni, miért csuklik a gép, nagyon gyengén muzsikál, nem kap elég benzint, - ilyen soványmalac vágtában estére sem telik meg levegővel a ballon.
Pedig reggel 7 óra van. Tele a tököm az egésszel.
Egy versenyen vagyunk, mint éltes ifjú sportolók, mind kiöregedett vénbuziejtőernyős – mint ahogy én is.
Körülnéztem, és megint csak arra gondoltam, jó helyen szállunk fel a cél elnemérése érdekében. Hiába érveltem, azt mondták – kuss, ehhez én hülye vagyok, ne ugassak. Nem is az a lényeg, hogy nyerjünk egy oxált alamenijum köcsögöt, de legalább ne röhögjenek ki akkor, mikor éppen Ausztriából vagy Kínából kell minket visszahozni.
Szóval, azt látom épp, ahogy Bandika leguggol, eláll a derekától a nadrág főbejárata és Arnoldka gondosan azon igyekedik, hogy narancslét öntsön a hirtelen előjött lehetőségbe.
- Te hülye ló! - mondta Bandika, és tovább piszkálta a karburátort.
Vigyorgok én is, a többiek nyerítve röhögnek, jé – ezért már régebben ölt már embert, - gondolkodom, és futtatom a nem létező ellenőrző listát. De azért csak a fejemben, mert agy nélkül élem nem szerény napjaimat, legalábbis a többiek szerint. Tilos kimondani olyat pl., "azon agyalok", vagy "nem jut az eszembe", vagy "azon gondolkodom" stb. Ilyenkor kórusban a barmok :
- Mííícsoda, mit csinálsz?
Én meg szerényen:
- Ja bocsánat, veletek szemben engem isten megáldott, hogy legyen akkora agyam, mint a mákszem.
Erre meg ők:
- Tudjuk, a mák meg elfogyott…
Bólogat nagy bölcsen a hülyék tábora.
Végre formát kapott a ballonom, tele levegővel, kezdem felfűteni. Ahogy nyomatom az ötméteres lángot, a sugárzó hőtől néha félrefordítom a fejem, mert különben úgy nézne ki a melegtől a pofám, mint a pávián segge, - a Bandikára néztem.
Valami nem stimmelt nála. Leugrott az ujjam a szelepről és a pillanatnyi csendben megkérdeztem tőle.
- Mi van? – de ő csak intett a kezével, aztán fogta tovább a szélmotort.
Ahogy fűtöttem tovább, úgy döntöttem – őt viszem el repülni, ne higgye mindenki azt, hogy bepisált. Elég, ha mi tudjuk.
Szépen, erotikusan felállt a ballonom, marha ügyes vagyok, intettem Bandikának jöjjön be, közben én a repülés előtti tevékenységeimmel idegesítettem a többieket.Megszokták már, hogy én mindent kétszer nézek meg. Nálam a majré nagyúr! Imádom a meglepiket, de nem repülés közben.
Kész vagyok, indulnék, de látom, Bandika nem jön.
- Mi van, aranykeretes meghívóra vársz?
- Nem megyek... - körbenézett ne hallja más – ...szarul vagyok.
Sápadt volt, akkor tűnt fel: le is fogyott.
- Bandika nem érdekel, akkor is eljössz velem, mi lenne velem nélküled, te marha?
- Nem tudok beszállni.
Ezt már a többiek is hallották, valahogy abbamaradt a hülyülésük.
- Na várj, segítek - mondta Arnold a főmarha, és nagy nehezen beküszködte Bandikát a kosárba. Néztem a többiek arcát, ijedtek voltak, én a Górólyt kérdezem a szememmel, mire ő intett: ő sem tudja.
Felszálltunk, és konstatáltam, az irányt: ma közünk nem lesz a versenyhez. De ez most már nem is érdekelt. Kisimítottam a repülési diagrammomat, ez nagyjából annyit jelent, hogy szépen egyenletesen vittem a repülést, ugyanis ezt látja más is, és nem akartam égni, hogy lázgörbét repülök.
- Akarsz vezetni, Bandika? - elengedtem a szelepkarokat, és hátrább léptem helyet engedve neki. Kikönyököltem a kosár szélére és néztem le a mozgó térképre. Hallottam, hogy elkezdett fűtögetni. Jól van, megy ez neki. Mi lehet a baja? Valahogy nem akartam megkérdezni, pedig köztünk nem nagyon volt tabu dolog. Néztem le a marhaságra, egy tehéntelepre, és leírom azért is – azon "agyaltam", nehogy megvaduljanak a marhák itt lent az égőfej zajától, mert akkor míg élek fizethetek, és nem söröket a gulyásembernek.
- Menjünk feljebb Bandika – és hallom, hörög az égőfej, zabálja a hideg oxigént, feljebb kúsztunk. Abbahagyta a fűtést, a spirál csendesen pattogott, ahogy a vörös izzásból átváltott kékre. Megreccsent a rádió.
- Kocsi hívja a hülyék ballonját! - még jó, hogy külön frekin vagyunk, különben botrány lenne állandóan amikor mi értekezünk. A légi irányítás már beletörődött, hogy a ballonosoknak speciális nyelvezete van.
- Egy pár éve Olaszországban repültem az Alpok valamelyik völgyében, mikor lentről valaki egyszercsak érzelmes malac katonanótákat kezdett énekelni, bele jól a reprádióba, nem kicsiny sörözés után. Naná, hogy a mi követőautónk volt...
Persze, azonnal lecsesztek minket. Nem sokan hallották, csak a fél repülővilág és az éppen leszálló ágban lévő Jet információközlését nyomta szét a mi 100 wattos reprádiónk, mert kell nekünk a balhé.
- Mi van állatok? – kérdem én.
- Egy ballon sem megy arra amerre ti, hülyék.
- Nekem mondod?
- Csak… közlöm, mint fontos információt, mert a jó úttörő mindig résen van.
- Nem az úttörő, hanem az a marha Numera van mindig résen, neki mondd!
A Numera, ő az egyik a csapatunkból. Állandóan vadászik csajokra.
- Majd szóljatok, ha leszálltok.
- Fogod látni.
- O.k. nyugta.
Csendben repülünk tovább, rájöttem a marhák inkább a mi autónkban ülnek. És ők már rég vadak.
- Rákom van Tibcsi. Már legalább 2 hónapja tudom, de azért vettem egy Thomas Mannt.
Megfordultam, ránéztem.
– És el fogom olvasni! – és mutatta az ujjával milyen vastag.
- Úgy legyen, - mondom neki bambán.
- Ez az utolsó repülésem, vedd át léci, leülök - leült a gázpalack mellé, és elkezdett sírni. Nem tudtam neki mit mondani. Azt hiszem, nem is lehet. Nem is tudtam volna. Akkor nem. Néztem egy rég ottfelejtett várrom tornyát, soha nem fogom azt a tornyot elfelejteni. Kezdett forogni a ballon az emelő légáramlatoktól, jó lesz leszállni, mert aztán már csak műrepülni tudok a ballonnal, az meg ugye árt az egészségnek.
- Bandika, fogunk mi még együtt repülni, ne hülyéskedj.
- Igen, fogunk és arra kérnélek Tibcsi, hogy veled repüljek még egyet utoljára, megteszed?
- Tudom mi a dolgom Bandika.
Eltelt 2 hét, és Bandikát a gödöllői repülőtér felett a fia segítségével, kiszórtuk a virágokkal együtt, le a földre.
Visszaadtuk a repülőtérnek.
Megvolt az utolsó repülése.
(Tornyai Tibor)
|
Ideje: Október 19, csütörtök, 10:36:49 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Az utolsó repülés" | Belépés/Regisztráció | 17 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az utolsó repülés (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Október 19, csütörtök, 11:34:16
(Adatok | Üzenet küldése) | Hááát...
Most csak nagyon halkan, megszeppenve írom, amit talán nem is illik idefirkantani: torokszorítóan szép írás, kitűnő érzékkel egyensúlyozva vicc és dráma közt.
Meghatott.
Köszönöm. |
|
|
|
|
|
Re: Az utolsó repülés (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Október 20, péntek, 14:22:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szinte végig nem értettem, mi lehet majd ennek a történetnek a vége... Megrázott, nagyon is. Talán jobban átérzem, mit gondolod..
Irásod ismét érdekes, izgalmas, gratulálok hozzá!
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Az utolsó repülés (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Október 20, péntek, 20:22:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Már megint képen töröltél, de rendesen... Még a könnyem is kicsordult. - Jó szelet neki ... vagy mit kell ilyenkor mondani. |
|
|
|
|
|
Re: Az utolsó repülés (Pontok: 1)
- Emerick Ideje: Október 20, péntek, 20:43:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Röhögök a kifejező dialógusokon, aztán tökéletesen ledöbbenek a végén... Ennyi. Most már csak ülök és nézek ki a fejemből... A fotók is sztem egész jók. Szintén kifejezőek.
Üdv:
Emerick |
|
|
|
|
|
Re: Az utolsó repülés (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Október 20, péntek, 22:49:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Olvastalak, és csak hallgatni vagyok képes... |
|
|
|
|
|
Re: Az utolsó repülés (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Október 21, szombat, 08:35:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tetszett nagyon ez is. Gratulálok. A humor pontosan elfért, mivel a mesélő akkor még nem tudta, amit később. A címből sejtettem a történetet, nem lepődtem meg. Nem tudom a történet igaz, vagy gondolati írás, de úgy tűnik igaz történetet meséltél, szerintem nagyon jól. Üdv: cs |
|
|
|
|
|
Re: Az utolsó repülés (Pontok: 1)
- vica2 Ideje: Október 21, szombat, 18:39:50
(Adatok | Üzenet küldése) | Jól bánsz a szavakkal, és érted, hogy kell előkészíteni a végét.
Még el is nevettem magam: "erotikusan felállt a ballonom, marha ügyes vagyok," - erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy jól bánsz a szavakkal...
üdv, Éva |
|
|
|
|
|
Re: Az utolsó repülés (Pontok: 1)
- blue Ideje: Október 22, vasárnap, 20:15:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon jól megírt történet. A végén sajgott a szívem.
gaby |
|
|
|
|
|
|
