| Küzdőtér |
|
|
|
 |
S így lett anyád ejtőernyős...(Alcím: Gipszeshülye) |
|
mango
 |
Mentünk volna tovább, de a szemünk sarkából azt látjuk, hogy az egyik kis fekete pont csak jön,... csak jön,... - és nem nyit. |
A nap, szégyenlősen vagy inkább kiábrándultan, belefáradva abba, hogy minden idiótára egyformán pazarolja rubintszerű palástját, - menekülve a domb mögé zuhant.
Barátom, klubtársam, - akit csak egyszerűen „Gipszesnek” tituláltunk, mert valamelyik lába mindig járógipszben leledzett,- ül a „felszerelő padon” a gödöllői repülőtér közepén, és tőle eléggé elnemítélhető módon, bamba tekintettel néz ki a fejéből. Kezei sután az ölében, még a nyál is folyik ki a szájából.
Megint elhagyott minket. Néz előre, nézi a semmit erősen.
Botrányoktól teletűzdelt nap végén vagyunk, mindenki dögfáradt az ugrásoktól, már alig van egy-két marha ejtőernyős a hajtogató ponyvákon, akik utolsó matatásaikat végzik az ernyőjükön, bízva abban, hogy holnap is kinyílik.-
- Oktató vagy ’zmeg? - kérdezi tőle bársonyhangon klubunk keményvonalas oktató edzője, megállva emellett a hülye mellett.
- Háá nem…
- Akkor meg mi a fenét keresel itt a vörös négyszögben?
- Háácsak úgy ülök…
- Akkor fiam emeld meg a segged, és húzzál be a raktárba az ejtőernyőddel együtt, értem?
- Jóvan, megyek...
- Na gyerünk, ne szarakodj velem Polgár, mert szétrúgom a valagad – megfordul és felénk is mondja – ti is igyekezzetek, mert ha nem tűnt volna fel, „napvége” van.
Igen ám, de az AN 2-es fent kavart még az égen, és mi szerettük volna látni a soha összenemjövő „nagyöreg” ejtősök relatív ugrását, - ami azt jelenti, hogy egymás kezét fogva zuhannak 3500 méterről.
Hátha látjuk a nagy titkot. Hogyan is kell ezt csinálni...?
Rendszerint csak röhögünk, mert valaki mindig elszúrja, és olyanokká válnak, mintha bomba robbanna köztük. Aztán a földön látjuk: valamelyiknek vagy az orra, vagy a fogai nincsenek meg.
Volt már olyan is, hogy egy idősebb „mesteredző” egész felső fogsorát, (ami még akkoriban szintetikus műanyag volt!) kerestük a felszállómezőn, mert kirúgta valamelyik szakember, mikor átfordult összekapaszkodás közben. Amint egyikünk valami isteni sugallatra meglátta a fogsort a fűben, mondta is:
- Hiába, na, aki tud, az tud. Él - és mégis a fűbe harapott.
Félvállra vettük az ernyőnket, és duzzogva megindultunk a hangár felé, fel-felnézve a lila égre. Hallottuk, ahogy a gép leveszi a gázt… - most jönnek ki a szakemberek, megálltunk.
A „nagy Gödöllői négyes” természetesen öregbítette a hírnevét - most sem bírtak összekapaszkodni, inkább fogócskát játszottak zuhanás közben vicsorogva. Ezt ők nem is titkolják soha, de akkor mire nagy a pofájuk. Mert az kurva nagy.
Mentünk volna tovább, de a szemünk sarkából azt látjuk, hogy az egyik kis fekete pont csak jön csak jön, és nem nyit. Ilyenkor befogja mindenki a pofáját, és csak néz fel…
Magában meg mondja, nyiss már te hülye, de csak magában - azért, mert mi baromi keménynek akarunk látszani, és nem mondjuk ki hangosan. Már belülről üvöltünk, nyissál a rohadt életbe, már hallani lehet a test körül sistergő levegő zúgását, mikor látjuk és halljuk a nyíló ejtőernyő ropogását, kb. 200 méteren.
Phu… ez meleg volt.
Ledobtuk az ernyőket és vad tapsvihart keltettünk tenyerünk ritmikus összecsapásával.
– Ez igen, ez már valami… - mondogattuk, teret adva vitriol lágyságú gúnyunknak.
Később tudtuk meg, csak pofán lett az illető szakember rúgva, az időre már le lett állítva a „relatív ugrás” tényszerű gyakorlása.
Hosszas szarakodással leadtuk az ernyőnket, és a szállásunkra hajtottunk - volna, de kedves Fecó klubtársunk ott állt a hangár előtt a füvön, és amint meglátott minket, nagy élvezetet szimulálva, tömte be az arca közepébe a rohadt szalámis zsömlét, (amit az akkori MHSZ nagylelkűen az undorkeltésünkre talált ki), hogy idegesítsen ezzel a kis attitűddel minket. Vesztére. Egymásra néztünk
– ...bünti?
– ...bünti! - bólogattunk sűrűn…
- Jaj neeee… - de akkor már késő volt.
Elkaptuk mind a négyen (nagyon szemét dolog) - és letepertük a fűre azon igyekezvén, hogy a meztelen seggünkkel az arcára üljünk, éreztetvén vele, hogy büntetlenül ezt nem lehet megúszni, de még megfutni, vagy meg-magasugrani sem, mindegy melyik olimpiai számot mondom.
Közben Fecóka vonaglás közben, nyomdafestéket nem bíró szavakat üvöltött ránk. Mikor is,- akárha a földből nőtt volna ki, de legalábbis a semmiből, - ott állt mellettünk a repülőtér parancsnoka.
Vannak emberek, akik erre képesek. Mármint hogy előtűnnek a semmiből. Érthetetlen. Amúgy az illető a mi klubunk főnöke is, ami azt jelentette, hogy erősen ismer minket.
- Mi a jóistent csináltok itt, hát elment az a maradék eszetek? Pont ti…?! Az én klubom emberei? Ha még egyszer meghallom a „bameket”, vagy "szülőztök egymással”, vagy kilógtok berúgni, akkor esküszöm, letiltalak benneteket. Világos?
- Igen – mondom én, mert írástudó vagyok.
- Na, tünés a faházba, reggel 6-kor indul az első gép, és azon ti ott lesztek!
És ott hagyott minket, mérges léptekkel elindult a hangár másik oldalán lévő ejeraktár bejárata felé.
Még a cipője sarka ott lógott a levegőben, mikor ez a barom Gipszes kilőtte magát a hangárajtón, s mit sem tudva az előbbi afférról, elüvöltötte magát mert csendesen képtelen emberi kontaktust ápolni.
- Na mi az anyátokat álltok ottan ti kolhozjampik? – és röhögött.
Láttuk, a sarok egy pillanatra megáll a levegőben, vártuk, hogy újból lecsap ránk az istennyila, de aztán szerintem átérezvén, hogy menthetetlenek vagyunk, - továbbment.
- Kuss már te hülye, balhé van… – sziszegtünk.
- Miiii? Van?
- Balhé te állat, nem tudsz halkabban üvölteni, tiszta idióta vagy!
- Jaaaa, Apu lebaltázott titeket?
- Dehogy, meghívott minket a lánya szülinapjára... Pityu, ne izgasd magad, de te nem jössz – mondtam neki, hisz a barátom.
- Meménem?
- Azé me nincs hangtompító a pofádon marha, aztán meg az öcséd már ugrik, meg azé, mer te is ugrasz, de még a muterodat nem hoztad le a reptérre.
- Memé hozzam le?
- Azért mert relózni akarunk vele ezerötről – ezt már a Vida barátom mondta neki, és röhögtünk...
Gipszes megállt, úgy tett, mintha gondolkodna, bár ezt kétlem.
– Végülis, még csak hetvenöt éves a Babi… Szólhatok neki.
Másnap, ugrás előtti eligazításon ez a nemnormális jelentette a parancsnoknak…
- Parancsnokeftás, közkívánatra lehozom anyámat, a Babit, hogy ejtőernyős ugrásaival védje hazánk bástyáját, a gaz imperialista elnyomók ellen!
Két hónap eltiltást kapott, de Babi már a miénk lett, Babi innentől a részünkké vált.
**
Tornyai Tibor
|
Ideje: Október 27, péntek, 20:39:41 - fullextra
|
|
| |
|
| "S így lett anyád ejtőernyős...(Alcím: Gipszeshülye)" | Belépés/Regisztráció | 17 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: S így lett anyád ejtőernyős... (Pontok: 1)
- Emerick Ideje: Október 27, péntek, 20:53:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagggyon komoly! Még! Még!
Üdv: Emerick |
|
|
|
|
|
Re: S így lett anyád ejtőernyős...(Alcím: Gipszeshülye) (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Október 28, szombat, 09:15:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ismét nagyon érdekes - egész más világ, mint ahogy az ember gondolná....
Tetszett!
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: S így lett anyád ejtőernyős...(Alcím: Gipszeshülye) (Pontok: 1)
- vica2 Ideje: Október 28, szombat, 15:13:39
(Adatok | Üzenet küldése) | Hááááát, ez remek! :)))
A Babiját neki!
|
|
|
|
|
|
Re: S így lett anyád ejtőernyős...(Alcím: Gipszeshülye) (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Október 28, szombat, 22:59:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | :DDDD Azt hiszem, órákon át tudnálak hallgatni :D |
|
|
|
|
|
Re: S így lett anyád ejtőernyős...(Alcím: Gipszeshülye) (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: Október 28, szombat, 23:26:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tudod nagy tisztelője vagyok minden olyan eloglaltságnak, amelyik megszállottsággal jár...
Pesze, ha még ilyen stílussal párosul, akkor nem csak tisztelem, hanem irígykedem is, hisz gondolatban én is részese lehettem a történésnek.(az pedíg, nem a valóság!)
Nagyon tetszett!
pacal |
|
|
|
|
|
Re: S így lett anyád ejtőernyős...(Alcím: Gipszeshülye) (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Október 29, vasárnap, 10:03:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Hozzáértéssel, élvezetesen megírt korrajz.
Remek filmet tudnék belőle készíteni!
(Csak pénz, felszerelés kell hozzá!):-)
Tisztelettel üdvözöllek!
fényesi Tóth János
|
|
|
|
|
|
Re: S így lett anyád ejtőernyős...(Alcím: Gipszeshülye) (Pontok: 1)
- 102 Ideje: Október 30, hétfő, 09:03:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | ...ízes cucc, mi tagadás! :) örülök, hogy megismerhettelek! százkettes |
|
|
|
|
|
Re: S így lett anyád ejtőernyős...(Alcím: Gipszeshülye) (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Október 30, hétfő, 12:23:39
(Adatok | Üzenet küldése) | Jaj de nagyon Te vagy ez, Tibi :))
Szívesen olvaslak, tetszett, élvezem a laza stílust :)
Jöhet az újabb! |
|
|
|
|
|
|
