| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A dob és szerelmesei - The drum, the dream |
|
thomba
 |
Apám dobos volt, a legjobbak közül való. Emellett kiváló zenetanár, akiért - tudtommal -lelkesedtek tanítványai. |
Apám dobos volt, a legjobbak közül való. Emellett kiváló zenetanár, akiért - tudtommal -lelkesedtek tanítványai. Én mégsem játszom egyetlen hangszeren sem, sőt - szégyellem bevallani - zenei műveltségem talán még az átlagot sem éri el. Ettől függetlenül élvezem, szeretem a zenét - hallgatni. Népszerű slágereket éppúgy, mint dzesszt vagy klasszikus zenét.
Ám a hangszerekhez végképp semmit sem értek. A gitárról meg a hegedűről annyit tudok, hogy húrja van (az utóbbinak vonója is), a zongorának billentyűi, a trombitának tölcsére. De mit tudok a dobról? Verővel ütik a kifeszített bőrt, ritmussal szolgálnak a többi hangszer harmoniájához. Zongora, gitár vagy éppen tangóharmonika által produkált dallamokat kiséret nélkül is lehet élvezni - ha jól játszik rajtuk a művész - a dobpergés azonban hajdani vitézek csatára készülődését, vagy afrikai négerek üzenetváltását juttatja az ember eszébe A zenéhez, legfőképp a mai divatos irányzatokhoz mégis elválaszthatatlanul hozzátartozik. És vannak e hangszernek világhírnevet szerzett mesterei, mint Buddy Rich vagy Gene Krupa, a magyarok közül Weisz Api, Kovács Gyula, vagy szerénytelenség nélkül állíthatom – az apám, Bányai Lajos. De nemcsak nagy művészei vannak ennek a hangszernek, hanem - úgy látszik - megszállotjai is.
Ilyen megszállott Kármán Sándor, aki szinte az egész világon egyedülálló dolgot hozott létre, éveken át tartó, sziszifuszi munkával. Odaadással, lelkesedéssel és eltökélt kitartással.
Egy dobmúzeumot.
Meglepődtem, amikor először hallottam e furcsaság létezéséről. Ki kíváncsi egy dobmúzeumra? Még a konyhafelszerelések megszállottjait sem vonzza, ha csak lábasokat láthat a teljes berendezés helyett. Mit lehet egy dobmúzeumban látni? Dobokat, persze. Egy szobában négy-öt dob. Változatosság csak annyi, hogy az egyik pergődob, a másik üstdob, nagydob vagy tam-tam. És kész.
Ámde lehet ennél több is a dologban, ha már apám méltónak tartotta arra, hogy ott helyezze el féltve őrzött gyöngyházbevonatú dobfelszerelését, amitől a világ kincséért sem volt hajlandó megválni, ideig óráig sem, ezt vitte magával házasságaiból, mindenhonnan mindenhova; talán még az életénél is jobban ragaszkodott hozzá.. Érthető, hiszen nemcsak kenyérkeresetének eszköze volt, hanem ráadásul még sajátkezűleg is készítette, még a negyvenes évek végén Medveczky úr hajdan híres Király utcai hangszerműhelyében. Ez a dobfelszerelés nemcsak saját kezének munkája, de egész élete volt. Ha ezt rá merte bízni valakire - pedig hányszor ígértek érte, és mennyi pénzt! -, akkor emögött valami rejlik. Ezt a titkot fel kell fedezni! Ezt a múzeumot nekem is meg kell nézni!
Nem hittem volna, hogy három órát fogok ott tölteni. S azért csak annyit, mert sietős dolgom volt Pesten, egyébként maradtam volna tovább is. Mert érdekes, tanulságos, lenyűgöző.
És az Kármán Sándor, az ember, a tulajdonos tárlatvezető is. Engem ugyanis mindig lenyűgöz - s talán mások is vannak hasonlóképpen -, amikor valaki képes, szinte a semmiből megteremteni, létrehozni olyasmit, aminek a fél világ csodájára járhat. Ha pénzről beszélünk: mennyit kellett kuporgatnia a Rákóczi úti Sternberg hangszerüzlet előtt sóvárogva bámészkodó, csóró fiatalembernek, hogy a drága és ritkaságszámba menő dobfelszereléseket, cintányérokat megvásárolja? Ha időről szólunk: hány óra, nap, hónap és év ment el levelezésre, ritkaságok felkutatására és beszerzésére? Pénz és idő ehhez nem elég. Ehhez megszállottság kell.
Kármán Sándornál ez nyilvánvalóan nem hiányzott. Mert amit létrehozott, az nem egy kis szobába bezsúfolt ritkaságok gyűjteménye, hanem tisztességes méretű területet igénylő valódi múzeum – azt is mondhatnám minden túlzás nélkül: a zenekultúra egyik bástyája, amely még egy harminc főt befogadó kamaratermet is magában foglal. A kamarateremben aztán meg is szólalnak a dobok, mert Kármán Sándor nagyszerűen játszik is ezen a hangszeren, és a látogatók - no meg tagadhatatlanul önmaga - kedvéért szívesen veszi kézbe a dobverőket. A produkció pedig élvezetes.
Külön szerencse, hogy e megszállott embernek tisztességes és valódi szakmája reklámtervező. A kiállított darabok elrendezéséből ugyanis nemcsak az világlik ki, hogy tulajdonosuk szenvedélyes gyűjtő, hanem az is, hogy jó ízléssel áldotta meg a sors. Minden egyes darab gondos szakértelemmel, tematikai összhangban, a látogatók számára könnyen áttekinthető célszerűséggel lett össze, illetve kiállítva.
Egy kicsi történelem, egy kicsi zenehistória és sok-sok tanulság. Főleg azok számára, akik - mint én is - eddig csak annyit tudtak a dobról, hogy népszerű ütőhangszer. Merem állítani, nemcsak Cegléd városa - merthogy ez a neveztes dobmúzeum ott található -, de hazánknak is egyik - és mindenféleképpen említésre, látogatásra méltó - érdekessége, látványossága.
Bányai Tamás
|
Ideje: November 02, csütörtök, 10:47:06 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A dob és szerelmesei - The drum, the dream" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A dob és szerelmesei - The drum, the dream (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: November 02, csütörtök, 12:18:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gratulálok! Szép emlék Édesapádról!
pacal(Laci) |
|
|
|
|
|
Re: A dob és szerelmesei - The drum, the dream (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: November 02, csütörtök, 19:37:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tetszett az írásod, Thomba. Ha egyszer arrafelé járok, megnézem ezt a dobmúzeumot :) |
|
|
|
|
|
Re: A dob és szerelmesei - The drum, the dream (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: November 02, csütörtök, 20:19:06
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szívesen olvastalak, Tamás. |
|
|
|
|
|
Re: A dob és szerelmesei - The drum, the dream (Pontok: 1)
- Rhea Ideje: November 02, csütörtök, 20:54:54
(Adatok | Üzenet küldése) | | Valóban nem mindennapi egy dobmúzeum! Minden tiszteletem Kármán Sándoré a kitartó küzdelméért! Neked pedig köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmünket ezzel a kedves cikkel! Üdv.:Rhea |
|
|
|
|
|
|
