| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egy másik november 4.-e |
|
Emerick
 |
Hazánk egyik legnagyobb katasztrófája, mely elhalványult a háborúk melett... |
1944-ig az országot, ezen belül pedig Budapestet ritkán támadták. Ezek főleg a háborús üzemeket és a környező lakóövezeteket érték, főleg bombázások képében. Az ország német megszállása, majd néhány hónappal későbbi nyilas puccsával egyidőben a front közelébe került az akkor székesfővárosnak nevezett Budapest. A háború szörnyűségei még távol voltak, túl a Kárpátokon. Azonban egy nap, mely köré a későbbi évek eseményei által új fogalomkört teremtettek, akkor az ország egyik nagy, ha nem a legnagyobb katasztrófájának napját jelentette. Ez a nap 1944. november 4-éje volt.
Mivel a front október-november táján veszélyesen közel került Budapesthez, a nyilas hatalomátvétel napja óta (október 16) egy, a városban települt német utászegység új feladatot kapott: vegyék át a magyaroktól a Duna-hidak addigi ellenőrzését, mivel a pesti oldal immáron hadműveleti területté vált. A hivatalos, magyar vezetés által is elismert és engedélyezett parancs végre is lett hajtva. A magyar egységek előzetesen már végrehajtották a hidak aláaknázását. Csupán a gyújtószerkezetek hiányoztak, melyekkel főleg csak a németek rendelkeztek kellő mennyiségben. A Margit-hídon az őrségváltás 4-én reggel zökkenőmentesen alakult. A magyarok annak rendje-módja szerint távoztak is a hídról. Lévén munkanap, egyre csak nőtt a forgalom, a 4-es 6-os villamosok egymást érték a sok-sok utassal. A korabeli autós közlekedés kis mértéke ellenére sok jármű is jelen volt a teljes belvárosban. A német őrség felállítása után, jó formájukat és fegyelmüket megtartandó, a német utászparancsnok elrendelt egy gyakorlatot: menjen ki egy szakasz a hídra és szereljék fel a gyújtószerkezeteket! Szokványos utasítás volt ez, már rengetegszer végrehajtották, igazi rutinmunkának indult. Ezt tudván, még a forgalmat sem állították le, nehogy zavarják a város zavartalan életét. Ugyanígy nem korlátozták le a hajóforgalmat sem, mely akkoriban még nagyobb mértéket öltött, mint manapság. A parancs szerint nyomban a felszerelés után, amint a robbantótiszt „készt” jelez, már lehetett volna is leszerelni minden gyújtóeszközt, nehogy baleset történjék, vagy esetleg szabotázs. (az ostrom alatt 1945 januárjában állítólag volt egy hídmentő akció, melyet magyar partizánok hajtottak volna végre, de az érintett személyek és a mai nevén Szabadsághíd felrobbant, rajta mindenkivel, aki csak rajta tartózkodott. Eltűntként van mindenki nyilvántartva.)
Ezen a november 4-én azonban egy furcsa baleset következett be. Amikor is a német utászok, köztük a rangidős tűzmesterrel (robbanóanyag szakértő, neve ismert, de direkt nem nevezem meg), aki „odalenn” irányított a hídszerkezeten, felszerelték a gyújtószerkezeteket, egy hajó ért a híd alá. A teherhajó, vagy talán uszály -mely épp áthaladt a híd alatt- statikus feltöltöttsége miatt erős kisülést okozott, ami a hajótest és a híd fémszerkezete közt következett be. Hatalmas robbanássorozat rázta meg a hidat, melynek eredményeként a hídnak a Margitszigetet Pesttel összekötő két pillére a hullámok közé zuhant, magával rántva a mélybe mindenkit. Az utászok azonnal meghaltak, csakúgy, mint a hídon áthaladó 6-os villamos szerelvényének utasainak zöme, a gyalogosan átkelők, egy magyar katonákat szállító teherautó-konvoj és több civil személygépkocsi utasa. A környéken lévő hajók segítettek végül a partra néhány vízben úszó túlélőt és hídon rekedt személyt. A többség viszont a zuhanástól szörnyethalt. Egyesek pedig a hideg víz és az erős sodrás áldozatai lettek.
A korabeli sajtó nyomban felkapta a hírt. A nyilas újságok, melyek ekkor már csak és kizárólag uralták a médiát, partizánakcióról számoltak be, melynek zsidók és magyar „vörösök” voltak a végrehajtói. Persze mindenkinek nevetségesen hatottak az ilyen kijelentések, csak a nyilasok hitték el. A német és magyar katonai hatóságok azonnal megindították a nyomozást. Kezdetben a német tűzmestert tartották felelősnek, majd folytatva a nyomozást, végül az elektromos kisülés lett a zárszó. Valószínűleg ez is a valós, hisz semmi nem indokolta a szándékosságot. Csak a baleset mikéntje volt kérdéses. A fennmaradt adatok, iratanyagok és beszámolók alapvetően már inkább a véletlent bizonyítják, valószínüleg ezért is lett ez a végső ok. A személyes hibáztatás is elhalványult. A háború után természetesen a kezdeti kommunista, majd inkább szocialista rendszerben a németek szándékosságáról lehetett hallani, 1956 után pedig végleg a feledés homályába veszett ez a hatalmas katasztrófa, mely kirívó esetnek számít Magyarországon. Ma pedig már csak a magamfajta amatőr és néhány „hivatásos” történész, hadtörténész foglalkozik az ilyen esetekkel.
A végleges adatok ma sincsenek lezárva: senki sem tudja, hányan voltak pontosan a hídon. Sokan szeretik túlbecsülni, az ellenkező oldal pedig alábecsülni és megmásítani a történteket. A valós szinte biztosan a baleset maga. Életét vesztette a mintegy 40 fős német utászszakasz minden tagja, a magyar katonák zöme, és a hídon tartózkodó 1000 civilből 6-800 fő. Utóbbiak számát csak megbecsülni lehet. Ők mind a mai napig a Duna medrében nyugszanak. Senki nem is törődik -törtődött- az ő sorsukkal, mivel szűk egy hónappal később már megkezdődött Budapest 50 napig tartó kálváriája, mondhatni agóniája. Egy igazi modern világváros pusztulása, mely a mai napig nem heverte ki sérüléseit. Az akkori milliós lakosság szemében az elkövetkező szörnyűségek mellett eltörpült ez a katasztrófa…
Megjegyzés: Igaz, hogy politikai cikkeknek nincs tere a Magazinban, - de ez az írás a történelemről szól.
|
Ideje: November 04, szombat, 15:08:21 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egy másik november 4.-e" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy másik november 4.-e (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: November 04, szombat, 20:21:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Megdöbbentö, amit irsz. Nagyon sok része a történelemnek "ismeretlen", pedig hány meg hány ember életébe került. Embersorsokról van szó, még a háboru alatt is. És a hozzátartozoról.
Érdekes, jól megalapozott volt cikked.
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Egy másik november 4.-e (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: November 05, vasárnap, 04:08:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Rettenetes lehetett azért ez a robbanás, nem beszélve a sok szerencsétlen áldozatról. Köszi, hogy olvashattam egy kis történetet a régmúltról, mégha szörnyűség is volt, akkor is legalább tudok róla. Eddig még csak nem is hallottam erről.
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Egy másik november 4.-e (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: November 06, hétfő, 16:06:17
(Adatok | Üzenet küldése) | | Lassan megint tragédia fog történni, olyan rossz állapotban van a híd (nem kell robbanás sem)-én már ha tehetem elkerülöm. Az írásod viszont jó. |
|
|
|
|
|
Re: Egy másik november 4.-e (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: November 07, kedd, 18:02:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Jó, hogy ezt leírtad, s mi megismerhettük, döbbenten...
pacal(Laci |
|
|
|
|
|
|
