| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Isten veled, ágyasom! |
|
Xiam
 |
"Igen, egy olyan különálló lény, le nem tagadható individualitás fejlődik ki a szemünk láttára abból a törékeny testből, amit el sem lehet a film nélkül képzelni." |
Rendezte: Chen Kaige
Egy film a sok közül, ami megérdemel egy misét.
Talán már egy hónap is eltelt, hogy láttam a remekművet, mégsem tudtam leírni szavakban az ismerősöknek, miről szól pontosan. Ez az a típusú film, ami hirtelen eltűnik valahol a szürkeállomány örökös kavalkádjában, ám az ember egy-egy elhagyott pillanatában felidéződik, és érzéseket ébreszt. Már a cím is olyan, ami –legalábbis engem - merengésre késztet, voltak „előítéleteim”, vajon körülbelül miről is szólhat az egész, mégis már az első 5 perc sikeresen rácáfolt. Nehéz belekezdeni, igazából nem akarom leírni az egész történetet, mert csak lelőném a poént.
Kína. Európai embernek szinte külön bolygó, egy olyan különálló, idegen, mégis vonzó világ, amit csak hiszünk, hogy könnyű befogadni. Maga a kínai lakosság magatartása, gondolatai távoliak, annál inkább közel tud kerülni hozzánk. Nekem a párhuzamos dimenziók jutnak az eszembe, hogy ugyanabban az idősíkban létezik ott is minden, azonban teljesen másképp fogalmazzák meg a történések lényegét, teljesen elkülönülve, mégis karnyújtásnyira tőlünk.
Ámulni lehet, milyen világ uralkodott és uralkodik most is a világ eme szegletében. A néző csak elképedve ül, remegő kézzel tördeli a szívószálát azon a rengeteg jeleneten, ahol a kínzás, a perverzió, az idomítás, egy operaszerep beleégetése történik egy lágy, érzékeny kisfiú lelkébe. Olyan feszültségek járják végig az ember testét, amint látja azt a rengeteg megaláztatást, mintha maga élné meg saját méltóságának meggyalázását. Mégis.. Valahol egy csepp tartózkodásba rejtett igenlést tapasztal önmagában, fegyelmet tanul mindeközben, hiszen érzi mindazt a tartást, ami a sem nem nő, sem nem férfi, hanem egy tökéletes individuum tud csak sugározni magából. Igen, egy olyan különálló lény, le nem tagadható individualitás fejlődik ki a szemünk láttára abból a törékeny testből, amit el sem lehet a film nélkül képzelni.
Egy születése szerinti férfi, aki nem öregszik meg soha, mind a lelkében, hiszen egy örökké élő opera valóságban testet öltött női szerepét játssza, és mind fizikailag, mert az a csodálatos ruha és nyugati szemnek idegen, mégis megbabonázó smink konzerválja.
De ez még nem elég.. Ez is csak egy főszála az egész remekműnek, ami Lillian Lee, Bik-Wa Lei, és Wei Lu tollából származik.
A film 1932-től a közel múltig öleli fel maga az ország és benne a „színpadi testvérek” sorsát. Hiszen nincs igazán élethű női szereplő férfi partner nélkül, így van ez az „Isten veled, ágyasom!” című klasszikus kínai operában is (magát az operát, és a kínai kultúra ezen szeletét is megismerhetjük a film által). A filmben is szükségeltetik az örök férfi típus, aki nélkül nem lenne olyan éles Leslie Cheung (1957-2003) által játszott főszerep (Douzi). Fengyi Zhang alakítja a barátot, a színpadi társat, és az örök szerelem tárgyát, Shitou-t. A tehetséges, vonzó társért egyszerre verseng a feleségül vett prostituált, és a színészbarát. Egy véget nem érő küzdelem kezdődik meg az exörömlány, és az életben is ágyast játszó férfi között Shitou kegyeiért. Douzi tisztában van, hogy a gyermekkori barátja, már-már testvére sosem lehet az övé, de megtesz mindent, hogy másé se lehessen. A harc olyan elkeseredett, hogy a főhősben észrevehető egy olyan tipikusan nőkre vonatkozó mindenre elszánt gyűlölet és tartás, ami még tovább bonyolítja személyiségét, és kivívja ellenfele, a feleség tiszteletét. A lassan kígyókká váló ellenfelek szembenállása Shitou-t viseli meg a legjobban, megtörik férfias büszkesége, és elszáradó levélként sodorja őt mind a történelem, mind magánélete irányítói.
Determinizmus. Hiába minden. Azt a kapcsot, amit a színi iskola, az elvárások, a kultúra, a szinte testvéri szeretet és sors mélyesztett bele a két főhősbe nem lehet kitépni. Mint ying és yang, együtt alkotnak egészet, egymás nélkül önálló személyiségük elveszik. Nem tudnak nem partnerek, igazi „színpadi testvérek” lenni.
Miközben néztem a filmet mérhetetlen elkeseredés, de mellette büszkeség vett erőt rajtam, hogy igen, minden küzdelem hiábavaló, van, ami elrendeltetett, a történelmet nem tudja két sodródó porszem megváltoztatni, de életük harcát mégis újra és újra egymással szemben egymásért megvívják.
Be kell vallani, az élet a legnagyobb drámaíró.
”Leugrott egy hongkongi luxushotel tetejéről helyi idő szerint kedd este Leslie Cheung - közölték helyi rádió- és televízióadók. Az egyik legnagyobb távol-keleti pop- és mozisztár meleg szerepekben vált világhírűvé az Isten veled, ágyasomban ill. Wong Kar-wai filmjeiben. Az örök fiatalság biszexuális ázsiai szimbólumát állítólag a barátjával történt szakítás hajszolta a végső depresszióba. Az ázsiai sztárok között elsőként vallott biszexualitásáról a 2000-es Time Magazine-ban. Cheung közeli ismerősei szerint a legnagyobb hongkongi idol már több mint fél éve élettelenül tengett a világban. Depresszióját állítólag a csak Mr. Tongként ismert partnerével történt szakítás okozta.”(filmhu, 2003. április)
/A mű magyar feliratos, eredeti mandarin nyelven szólalnak meg a szereplők/
A film Arany Pálmát kapott Cannes-ban.
|
Ideje: November 08, szerda, 08:58:22 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Isten veled, ágyasom!" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Isten veled, ágyasom! (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: November 13, hétfő, 20:35:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Olyan érdekesen irtad le, hogy egészen kedvet kaptam megnézni!
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
|
