| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A halászlaki pacal |
|
pacal2
 |
A tegnap bekevert etetőanyagból gombócokat formáltak, s beetettek. Vártak pár percet, rágyújtottak, ittak egy korty „vasi rettenetet”, s bedobáltak. |
A halászlaki pacal (1980)
(Józsikám emlékére….)
Találkoztam már életemben nagyon sok emberrel, de ilyennel, mint „nagyferi” még nem!
Párttitkár létére sok dologhoz értett. Az alapszervi taggyűléseken mindig a megfelelő „pátosszal” nyilvánított véleményt, s nagyon szavahihető ember hírében állt.
Volt egy nagy szenvedélye: szeretett pecázni, és mind emellett, még jól is főzött!
Mikor hétvégeken leutazott pecázni a cég horgászegyesületének tanyájára, mindig szívesen csatlakozott hozzá a cég dolgozóinak a pecás fele, általában a vezetőség, hiszen ők
voltak munkakapcsolatban egymással. Most is, mikor közeledett a hétvége, megcsörrent a telefon az íróasztalán…
- Tessék- szólt bele a kagylóba.
- Halló! Szia Nagy elvtárs! - hangzott Sipőcz Józsi”, a titkár hangja.
- Lemegyünk horgászni a hétvégére Halászlakra? - kérdezte.
- Van kedved? - kérdezte Feri.
- Hát persze, hogy van! – mondta Sipöcz Józsi.
- Kati, már ki is ment a piacra, megvenni a szkséges "kellékeket" - mondta.
- Mit szólnál, ha változna a menü? - kérdezte újra Feri.
- Mennyiben? - kérdezett vissza Sipöcz.
- Hát, mert kedvem támadt egy jó pacalra! -mondta Feri.
- Még annyi változás lenne a múltkorihoz képest, hogy lennénk vagy huszan, mert kihelyezett ülést tartanánk lenn! Aludni a lányok a dunakeszi tanyán, „Széppalibácsi”-éknál fognak. Már megbeszéltem velük. Na, szervusz! Este, hívlak! - mondta Sipőcz, és letette a kagylót.
- Akkor még szerencse, hogy csak a fűszereket mondtam neki, hogy vegye meg! - gondolta, Feri s felemelte a telefont. Felhívta az otthoniszámukat.
- Halló! Szia Szívem! De jó, hogy még otthon talállak: most hívott a Sipőcz, hogy változtassuk a megbeszélteken... – mondta
- ?? - szinte érezte a kérdést előre.
- Hát arról beszélt, hogy kihelyezett ülés lesz lenn, Halászlakon! - Tehát alakítsuk át az étrendet! Vegyél 8 kg pacalt, és mondd meg a hentesnek, hogy nekem kell...
- 5 kg hagyma, foghagyma 5 fej,és még amit gondolsz! Hazafelé menet megveszem a bort, a patront, veszek 3 liter pálinkát a „sominál”, és a köménymagról se feledkezzél meg!
- Figyelj! - szólt Feri.
- Mit vegyek lentre? - folytatta.
- Semmit nem kell, minden van még múltkorról! - válaszolta Kati.
- Na, akkor jó! -gondolta, és a következő percben már lányán, Jutkán járt az esze, mert most vizsgázott az esti gimnáziumban, fizikából...
- Hogy sikerülhetett ?- gondolkodott magában, de hisz meg fogja tudni, mert együtt lesznek lenn a hétvégén Halászlakon. Később még ma is találkoznak majd, de az csak késő este lesz, amikor hazaér a barátnőjétől.
Feri lassan végzett az aznapi sajtóolvasással, majd elindult hazafelé. Még a pecás boltban vett etetetőanyagot, gilisztát, csontit, s sietett az élelmiszerboltba „zizi”-ért, mert az volt a múltkor is a nyerő csali, tésztával. Megvette a kocsmában a bort, a pálinkát. Az autót, ahogy hazaért, bevitte a garázsba.br/>
Még este bepakolta a kocsiba az útra szánt csomagot. A megszokott dolgok kerültek be a csomagtartóba: víz, meleg ruha, gumicsizma, csalik, hisz a horgászcucc lenn volt. A családtagoknak szintén hasonló dolgokat tett be. Mozognia kellett, mert mert még este elő kellett főzni, a 8 kg pacalt...Mikor Kati hazaért, megkaparta, „felcsíkozta”, Feri beáztatta egy kis ecetes vízbe, és mellé dobott pár darab babérlevelet. Feltette főni, s lassú tűzön főzte, vagy 2,5 órát.
Közben előkészült a másnapra. Összevágta a hagymát, becsomagolta egy nylon zacskóba az elkészült hagymakockákat, majd gumival gondosan lezárta. A krumplit csak hanyagul bedobta a csomagtartóba, mert azt elég ott megpucolni. Már alig maradt hely a csomagtartóban.
Morgott is érte! Hova fér majd vajon a sok kaja, a lányok cucca...?! -aggodalmaskodott magában.
Csörgött a telefon, Sipőcz Józsi telfonált,
hogy minden rendben van–e?
- Hát, segíthetnél! - mondta neki Feri.
- Jó, rögtön ott vagyok! - hangzott a válasz.
Meg is jött, és azonnal átpakoltak Feri Ladájából, a kis Trabantba. Rövid egyeztetés az indulásról, s Sipöcz elment haza. Feri még levette a tűzről az előfőzött pacalt, - ami elég büdös volt - , betette egy lezárható edénybe, s feltette a csomagtartóra. Lefekvés előtt még beszélt Jutkával, akitől megtudta, hogy sikerült a vizsgája… Megnyugodot, jó hír ez így lefekvés előtt....
Az ébredés elég nehézkes volt, kicsit „fejfájós”, de segített egy erős kávé.
Kati és Jutka is felébredt, s a fürdőszobai lassú készülődést is megrövidítették.
Elindultak. Az M4-es nincs közel, s még oda is kell érni a találkozóra, az ÖMV-kúthoz, ahol Sipőcz Józsival találkoztak és aki hozta szintén a családját. A két kocsi utasai egy gyors, de annál melegebb, baráti üdvözlésváltás után - szaporázták az utat Kecskemét felé.
Még kora hajnalban egy másik csapat is gyülekezett a Keleti indulási oldalán, a csabai gyors vágányának bakjánál. Ez kicsit népesebb társaság volt, mint az autóval érkezőké.
Összesen 14 ember jött össze, a bizottság tagjai tizenketten, s még ketten, a Bettak- testvérek, Józsi, és öccse, Laci. Józsi titkár, Laci az ülések állandó meghívottja, a cég Ifjúsági Szervezetének bizottsági titkára. Az ügyeletes halfogók.
Mire a vasutasok betolták a kocsikat, jó sok ember összegyűlt már a peronon.A tömeg rohamozott... Sokan, mintha nem lett volna helyjegyük, öltek volna az elsőbbségért!
Az út egyébként eseménytelenül telt.
Átszállás Mezőtúron, majd az Orosházi kisvonattal 2 megálló.
Az első Pusztabánréve, a második már Halászlak, épp, a vasúti híd után. A kalandos átszállást a kisvonat megvárta. Két megállónyi zötykölődés után, -nagyjából 30 km/h sebességgel -megérkezett a társaság Halászlakra, ahol már fogadóbizottság várta a csapatot. Ott volt a keskeny peronon a Solt Jani-Szab Feri páros. Solt Jani a horgászegyesület gazdasági felelőse, Szab Feri pedig a titkára. Nagy örömmel szállt le a vonatról, itt volt a díszes csapat!
Az üdvözlések után lementek a horgásztanyához, mely a vasúti töltés mellett, közvetlenül, a rézsű aljában volt. Egy 20 férőhelyes, elég jól felszerelt tanya, egy nagy étkezővel, konyhával, 6 szobával.
Mire mindenki elhelyezkedett, - már ebédelni kellett lassan… Megérkeztek közben az autós csapat tagjai is, és kipakoltak. Közben a két Bettak testvér, Józsi, és Laci, összeszerelték a horgászfelszerelést, hogy másnap reggel, míg tart ülés, minél több halat fogjanak, hogy a társaság jót ehessen a zsákmányból. Mind a ketten egy-egy összeszíjazott botköteggel, hátizsákkal, gumicsizmával felszerelten, rákészültek a holnap reggeli pecára. A csalis vödör elengedhetetlen tartozék- azon fognak ülni. Elég sokat pepecseltek a csomagolással, szereléssel. Mire végeztek a vacsorájukkal, sötét este lett. Solt Jani, ”nagyferi”, és Szab Feri csatlakozott hozzájuk, segítettek, amiben kellett. Nekik itt volt a cuccuk egy-egy szekrényben a tanya egyik melléképületében a három közül. A társaság többi tagja, ennél „keményebb” dolgokkal foglalkozott.
Ivott...
Persze ez volt a cél is, hogy kiszabaduljanak a „mókuskerékből”, ettek és ittak megérkezésük óta, felszabadultak a gátlások... Latolgatták, hogy mi lesz az étel másnap...?! Persze, titok volt, mert az edény a pacallal, a hűtőszekrényben várt sorára...
Mindenki hozott valami ennivalót, persze, jött a „hazai” bor-sör-pálinka is, és estére a sok kóstolgatásba elfáradta társaság. A nagy garral előadott történetek, adomák sora lassan abbamaradt.
A hangulat csendesedett, egyre-másra mentek aludni az emberek, mert holnap nagy nap lesz!
Sok terv állt készen, vagy, húsz napirendi ponttal. Csak a pecások voltak még fenn, mert megtervezték a másnap teendőit. Két csapat megy reggel: a két Feri, Jani, a „hosszú kubikot” vallatják meg, a Bettak testvérek pedig a „vietnami rejtelmeket” nézik át, a célhal - a kárász és a törpeharcsa!
Egyik sincs messze, így időben be lehet érni a tanyára. (A messze itt relatív fogalom, mert a „közel” is „távol” van, oly nagyok a távolságok.) Ez olyan egy órányi út, és csak odafelé!
Kelés ½4-kor, hogy időben kinn legyen mindenki...- „nagyferi” majd 10 órára bejön, hogy a főzést elkezdje.
A többiek 13-ra, mert ez elég idő arra, hogy elkészítsék a halakat. Alvás, aztán korai kelés!
Feri arra ébredt, hogy megfogták a bokáját, és megszorították! Egyből felébredt, s frissen (a kevés alvás ellenére) felkelt. Laci sorra szorongatta, minden érdekelt bokáját. A reggeli „feles” kitöltve várta a korai kelőket. Gyors öltözés, majd a feles után felcihelődés, - és indulás!
Mind az öten egymás után haladtak, szépen, libasorban. Akkor bomlott fel ez a menet, mikor a hídhoz étek. Itt már célszerűen mindenki kedve szerint haladt tovább. Siettek, mert ha a kisvonat a hídon éri őket, akkor be kell a cuccal állni a megépített „beállók” egyikébe, ami pedig nem a legkényelmesebb. Erre a mostani útjuk során szerencsére nem került sor. Áthaladtak rajta.
A töltésen már lementek a vágányok mellé, úgy tették meg az utat a gátig. Ott pedig jobbra, - aztán a „hosszúmenés”! Ez az az eset, amikor már egy jó ideje mész, s csak nem jön közelebb az a cél!
Már egy ideje mentek, s odaértek a „patkó holtág„ első lejárójához. Feri és Jani lementek rajta, mert hátulról kanyarodtak a horgászhelyük felé. A két testvér ment tovább a gáton, míg el nem érték a fehér-tanyai lejárót, és balra a Mura mellett elmenve, megálltak a „vietnami” partján és csendesen közelítették meg a horgászhelyet. Felfedezték, hogy a víz apadt egy kicsit, a múltkori ottjártuk óta.
- Nem baj, így lesz jó a vízmélység! -mondta Józsi
- Igaz, így legalább, a kisbotommal is meg tudom horgászni! - válaszolt Laci
- A csontit elpakoltuk? - kérdezte.
- Igen, én tettem a hátizsák zsebébe! –mondta Józsi.
Megérkeztek egy ígéretes, tiszta helyre, ahol ketten is elfértek. Itt, a part szélétől, olyan 6-7 méterrre volt a parttal párhuzamosan egy padka, ami elég széles volt, hogy elférjenek rajta. Oda akartak bemenni, késő ősszel ebben a vízben „hemzsegtek” a csukák. Ez volt a kedvenc helyük ilyenkor, ha lehetett, mindig itt horgásztak. Most is ezt a részt akarták kipróbálni. Találtak egy keskeny gátat, ahol bejutottak a padkára, és lecihelődtek. Rágyújtottak egy-egy cigire, s a füstben körülnéztek.
A víz „élt”!
Itt is-ott is, gyűrűk, buborékok jelezték a táplálkozó halak ottlétét. Megbeszélték, hogy úszóval fognak pecázni.
Józsi elővette a cseh teleszkópos keszegezőbotját, amivel úszózni szokott. Laci, a kis 3 részes keszegezőjét készítette elő. Mivel fel voltak szerelve a botok, egy-kettő bedobható állapotban volt a szerelék! A tegnap bekevert etetőanyagból gombócokat formáltak, s beetettek. Vártak pár percet, rágyújtottak, ittak egy korty „vasi rettenetet”, s bedobáltak. Tíz perc várakozás után a gyűrűk újra visszajöttek eléjük, jelezvén, hogy a halak rátaláltak a beszórt etetőanyagra. Józsi is, Laci is fogott. A halakat szákba tették, majd folytatták. Újabb kapás Lacinak, s ezúttal egy tenyeres kárász a zsákmány. Józsi is rátalált egy bodorkára. Telt múlt az idő...
A felkelő nap megaranyozta a túlparton a gát tövében lévő kiszáradt nyárfatörzsek tetejét.
- Lassan jön az idő! - mondta Józsi.
- Hoztunk kukoricát? – kérdezte.
- Persze, mindjárt felbontom... - jött a válasz, s felbontotta a dobozt a konzervnyitóval.
Mivel volt már elég keszeg, úgy gondolták, átváltanak nagyobb halakra is.
Beszórtak egy-egy marék kukoricát, főtt búzát, a horgászott vízrészre, s kukoricával csaliztak. A csalit „leültették” a fenékre, s mivel ott sejtették a jövevényeket, - vártak.
A hatás nem maradt el. Lassan egy–egy buborék indult el oldalról, az etetés felé! Közben nagyobb testű kárászok, keszegek is a szákba kerültek. Sokat volt kézben a merítőszák.
A várakozás meghozta „gyümölcsét”! Lacinak egy oldalazó kapás utáni bevágáskor „karikába” hajlott a botja!
- Ez nem egy keszeg! - mondta, s lazított, a „Galion” fékjén. A hal kirohanásait a finom bot, a jól összehangolt szerelés, szépen „kivédte”, s majd 10 perces küzdelem után szákközelbe került a hal. Egy szép 1,5 kg-os tőponty!
- Ez gyönyörű! Lefagyasztom, és hazaviszem! – mondta
Józsinál is beindultak a kapások! Nála a keszegek talán legfinomabbjai, a bodorkák jelentkeztek. Mikor az első, ½ kg-os példányt kifogta (félbevágott kukorica!), hogy örült neki!
- Látod, milyen szép? –kérdezte. Ezek a kedvenceim! - mondta mosolyogva. Fogott is ezen a pecán, vagy 10 db hasonlóan nagyot.
Lassan a nap a túlparti nyárfák alját is, és vele a túlpartot is elérte.
- Mindjárt pakolni kell! – nézett az órájára Laci.
- A többiek már készülődnek, a „hosszú-kubikban”.
Gyorsan összepakoltak. A maradék etetőanyagot beszórták a vízbe, hogy a kishalak megegyék. Felmálháztak, és elindultak. Várta őket, vagy 8 km „gyorsmenet”!
Mikor elérték a hosszú-kubik lejáróját, az egyezményes füttyjel hagyta el Józsi száját.
Jött is a válasz a víz túlfeléről, s perceken belül ott voltak Szab Feri, és Solt Jani. Volt nekik is cuccuk tisztességgel, mert nehéz volt a halakkal teli hátizsák.
Kölcsönös üdvözlés, megitták a maradék „vasi rettenetet” amit kihoztak, s folytatták útjukat a tanya felé, hisz még volt ma elég dolguk…
Janiéknak előny volt az, hogy „nagyferi„ bevitte a tanyára az addig fogott zsákmányukat.
Fél 10-kor vissza is ment a tanyára, vitt egy szatyor halat.
Nem sietett, hisz elég idő lesz a pacal megfőzéséhez. Ahogy a gáton ment, azon tűnődött, vajon miért is szeret idejárni...?!Ahogy körülnézett, nem tudott betelni a „távolság” látványával!
Már nem is kellett tűnődnie továb! Ez a válas! Ez a békesség, a harmónia!
A CSODA!
Szaporábbra fogta a lépteit, mert már húzta a kezét a szatyor meg a horgászcucc.
Nemsokára beért a tanyára. A cuccát letéve a halakat vízbe tette, és ment a lányokhoz a dunakeszi-tanyára. Megállapította, hogy elég jó az alvókájuk, mert még csak most keltek fel nemrég! Épp „Széppalibácsival” beszélgettek, hogy jöjjön át délután egy kis pacalpörköltre...
- Sipőczék? - kérdezte Feri.
- Segítenek az ülésen - volt a válasz.
- Palibácsi! Akkor átjössz pacalt enni...?
- Persze, hogy átmegyek! - mondta Palibácsi.
- Játszol is? - Itt a Sipőcz! - mondta Feri
- Akkor ha kell, játszunk! - mondta erre Palibácsi.
Kati, Jutka, Feri együtt mentek át a tanyára. Átérve, látták, hogy Sipőczné Erika már nekilátott a krumplipucolásnak. Kati és Jutka is nekiálltak segíteni!
Feri két tüzet rakott. A fát már előre felvágták a szünetben, persze így nem volt nehéz a tűzgyújtás! Előkészítette a két 16 l-es bográcsot, és beletette a tegnap este felkockázott füstölt szalonnát, beöntötte a főzésre szánt olajat. Keze ügyében voltak a fűszereket, a felvágott hagyma, és az otthon már előfőzött pacal. Mikor az olaj már elérte a kellő hőfokot, beletette a hagymát, s üvegesre párolta. Egy nagyon finom pörkölt alapot készített, majd a pacal került bele. Felöntötte az ételt, s tovább főzte.
Közben a konyhában a gáztűzhelyen, feltették a krumplit főni. Erre a lányok vigyáztak.
Minden ember hozott 4 kg kenyeret, így azt is fel kellett szeletelni. Már érezni lehetett a pacal illatát... Az ülésnek is vége lett, s így a tagok is kijöttek segíteni a teendőkben.
Megérkezett a két horgászcsapat is, és hozták a zsákmányt! Bettakék 2 dézsa halat, míg Solt Jani, s a Szab Feri másfél dézsa vegyes halat zsákmányoltak. A „hosszúkubik” ma is kitett magáért, míg a „vietnami” is jó volt ma.
Egy frissítő kávé, egy pohár „vasi rettenet” felhajtása után nekilátott a csapat a halpucolásnak. Erika, Kati, Jutka feladata volt a megtisztított halak süthető állapotba-hozása. Nagyon rövid idő alatt megtisztították a halakat a hozzáértő kezek, majd a lányokhoz került, akik megsózták, majd megforgatták paprikás lisztben a zsákmányt. Szab Feri rakott egy harmadik tüzet. Elővett egy 10 literes bográcsot, s olajat öntött bele, hadd forrósodjon. Addig készített akácfából egy nagyon minőségi forgatóvillát. Mire a villa elkészült, az összes hal előtte volt parikáslisztezve, s ”nagyferi” sem ült ölbetett kezekkel, mert az utolsó mozzanatokat fejezte be művén, - a pacalon! A társaság összegyűlt a jó illatokra. Feri sütötte a halakat, s a hosszú ebédlőasztalt körülülték a pecások... Nem lehetett mást hallani, csak a csendet... Szelíd, szép nap volt, a szél vitte a táplálkozó emberek neszezését, a tányércsörömpölést, a Szab Feri által az olajba tett hal sülését. Jó étvággyal falatoztak...
Ahogy az étkezők csillapították gyomruk mocorgását, természetesen szomjasak lettek. Nem győzték a szakács főztjét dicsérni! Előkerültek a szódásszifonok, s csodák-csodája, egy ballon szódavíz! Széppalibácsi hozzájárulása a pacalhoz! ”nagyferi” is elővette a lehozott két marmonkanna száraz bort, amit „sominál” vett.
- Ez jó lesz fröccsnek! - mondta, s töltött a poharakba. Többen még repetáztak is...Volt „nagyfeiék” szekrényében két darab 5 literes vödör ecetes uborka. Azt a mai alkalomra elővették, s „bedobták a közösbe”!
Többen ettek még, mert tényleg finom volt az ebéd.
Mindenki dülöngélt a jóllakottságtól, mert közben Szab Feri megsütötte az összes halat, és annak jó része már el is fogyott.
- Sok a fóka… - tartja a közmondás... A repetázókat húzták a többiek, hogy nem tudnak megbirkózni az épp akkor evett tányér pörkölttel! Egész biztatókórus gyűlt össze az asztal körül. Mind a négyen megették a harmadik púpozott tányér pörköltet. Sipőcz Józsi, és Bettak Laci „kidőltek”, s egy falat nem, annyi sem ment le a torkukon. Teljesen jóllaktak, mozdulni sem tudtak. A két zabagép, Bettak, meg Sikula már a negyedik tányéron is túl, az ötödiket ették! Ebben a „Ki bír többet zabálni” versenyben, nem akart egyik sem alulmaradni! Már többen rosszul lettek, de a kíváncsiság ott tartotta őket.
Már a hetedik tányért „nyomták le”, de még bírták! Mikor a nyolcadik került sorra, Sikula megszólalt:
- Jól van! Én nem eszem magam halálra!Elég volt!
Bettak Józsi még evett, s mikor befejezte, még kért egy tányérral, s azt is szép komótosan „belapátolta”!
Bettak Laci mikor Józsi megette a kilencedik tányérral, bement a szobába, hogy lefeküdjön pihenni.
Mikor bejött Józsi, nem tudott mást tenni, csak nyögni...
Ledőlt, az ágyra, s csak szuszogott…
- Lacikááám! De jóóóllaktaam! - simogatta tekintélyesre duzzadt hasát.
- Ez nagyon jólesett!- mondta, s elaludt.
Ezenközben a többiek elrámoltak, hogy reggelre kevesebb maradjon.
A lányok kávét főztek a megfáradt gyomroknak, és elvonultak sziesztázni. A társaság azon része, aki nem „zabált”, sétált a környéken, vagy meglátogatta a „Harcsa” nevű "becsületsüllyesztőt".
Széppalibácsi is elvonult, hogy majd később visszajön. Szab Feri elment a „doki”-hoz, - aki jó cimbora volt -, hogy hozzanak egy kis „utánpótlást” Szarvasról. Doki nem ivott még, ezért kérték őt meg...Egy óra múltán meg is érkeztek. Hoztak annyi italt, hogy a szomjas társaságnak bőven elég volt szomjoltásra! Sipőcz Józsi is felébredt a szunyókálásból,
és mindjárt eszébe jutott, hogy Széppalibácsit keresse, hogy megbeszéljék az esti zenélést, hisz régen, egy vállalati zenekarban játszottak mindketten!
Át is ment hozzá, hogy áthívja, hogy játszanak egy kicsit. Nem sokkal később meg is jöttek.
Palibácsi volt a billentyűs, Józsi a dobos. Az étkezőben a falnak van támasztva egy öreg harmónium. Ez maradt a zenekar felszereléséből meg.. A többi, ki tudja merre keveredett?
Nagyritkán, ha találkoznak, minden esetben játszanak, - már csak a „régi idők” kedvéért is.
Lassan visszaszállingózott a tanyára mindenki. Ki-ki lekötötte magát kedve és tehetsége szerint.
Leültek az étkezőben, vagy újságot olvastak, vagy a tanya előtt foglaták le magukat, beszélgettek, nevetgéltek, iszogattak. Mikor látták, hogy Palibácsi leül a zongora mellé, bejöttek mindnyájan. Először csak ujjgyakorlatképpen egy szép bármelódiát játszott el, majd egy lakodalmas, mulatós hangzott fel...Bemelegedtek az ujjai, a kedve is megjött...
Egyre virtuózabb megoldások hangzottak el „ujjfutamai” nyomán, - élmény volt hallgatni!
Katiék is előkerültek a zene hangjaira, a jó zene midenkit odacsalt a környékről!
- Na már megint jól érzik magukat! - irigykedtek az alkalmi hallgatók...
Az elfogyasztott italok, meg a jó zene meghozták a társaság hangulatát! Mindegyik lány, asszony egyre–másra a szűk helyen ropta a zenére az aktuális táncot. Sipőcz Józsi „megtáltosodott”! Olyan fergeteges conga-szólót adott elő egy pár konyhai edényen, mint zenekari „fénykorában”...
Lassan elfáradtak a zenészek, de búcsúzóul eljátszották azt a számot, ami csak az övék volt:
„Bácsi-fogta, bácsi-fogta néni csöcsét…..”
„néni-fogta, néni-fogta bácsi….”
Sokáig ment ez a zene!, végjáték volt....
Ez után a szám után mindenki aludni tért, hisz másnap reggel hazautazott a csapat.
Jó volt, ennyi volt.
Másnap reggel…
...ébredeztek a mulatozók sorban. Mind kávét kért, kóválygó fejjel nézelődtek, míg a kávé felébresztette őket. Pakolás, takarítás, rendrakás - ez volt a délelőtt programja.
Mindenhol felmosnak, hogy a legközelebb idelátogatók is rendet találjanak.
Sipőczék,”nagyferi”, - ők maradnak utoljára, hogy a végső tanyarendet elkészítsék..
11 óra. Jön a vonat! Menni kell! Felcihelődik a csapat, s elindulnak a vonat felé…
Már hallani, ahogy Szarvas felől közelít...
Mindenki eléri a peront, s felszállnak a kisvonatra.
Józsiék körüljárták a tanyát Szab Ferivel, mert ő velük megy haza, de minden zárva, rendben találtak...
Lassan a két kocsi is elindul, – Budapest nincs közel…
pacal
|
Ideje: November 10, péntek, 19:15:41 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A halászlaki pacal" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A halászlaki pacal (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: November 10, péntek, 20:29:08
(Adatok | Üzenet küldése) | Lacikám!
Ez egy történet korhű leírása,de semmi több. Hiányolom belőle a sluszpoént.Tehát akik bezabáltak a pacalból azoknak legalább okádni kellett volna. Vagy azzal zártam volna,hogy másnap dicsekednek a munkahelyen hogy mennyi halat fogtak,milyen jó harcsapörköltet főztek és hogy bezabáltak. Erre megszólalt volna a Sipőc:érdekes,harcsapörköltet ettetek,azt pacalt okádtatok...! Na,ez lett volna egy sluszpoén,ami feldobta volna a végét. Esetleg el tudtam volna képzelni,hogy annyira berugnak,hogy feldől a bográcsban rotyogó pacal,és a lángok belekapnak a nádtetőbe. Körbetáncolják a lángokat és eléneklik,hogy "Ég a kunyhó,ropog a nád..."
Szerettel:bogi |
|
|
|
|
|
Re: A halászlaki pacal (Pontok: 1)
- Móka Ideje: November 10, péntek, 22:28:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Egyet nem értek: hogy alszanak a lányok Dunakeszin, amikor ti halászlakon vagytok?Mert ugye halászlak és Dunakeszi között pont 190 km távolság van...De lehet, hogy csak én nem értettem...
Amúgy...jó kis írás, amolyan ízes... |
|
|
|
|
|
Re: A halászlaki pacal (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: November 12, vasárnap, 09:46:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Lacikám! Nagyon szépen csokorba, ill. pacalba szedted az emlékeid! :))Komolyra fordítva szót, tudod ugye, hogy életre keltetted Őt nekünk?
Szeretettel : Erika |
|
|
|
|
|
Re: A halászlaki pacal (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: November 12, vasárnap, 21:03:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Laci!
Egy történetet mondtál el, és nem akartál semmi olyat hozzátenni, ami sérti a valóság primátusát.
Bár a realizmusnak ma nincs nagy kelletje, de van kevés hűséges és értő olvasója. |
|
|
|
|
|
Re: A halászlaki pacal (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: November 15, szerda, 18:14:51
(Adatok | Üzenet küldése) | Laci, megígérted, hogy jön az újabb történet is :))
Várom. |
|
|
|
|
|
|
