| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Halló! Ügyfélszolgálat! |
|
vica2
 |
Ekkor a sorsa megismertette modern világunk vívmányával. A szerkezet igencsak sokat tud. Ír, olvas, tanít, információkkal fenyeget, na meg beszél. |
Már éppen azon volt, hogy begolyózzon – jó dolgában – , miközben kinn remekül sütött a nap. Ekkor a sorsa megismertette modern világunk vívmányával. A szerkezet igencsak sokat tud. Ír, olvas, tanít, információkkal fenyeget, na meg beszél. Reszkető kezekkel egerészett, és végre sikerült elsötétítenie a képernyőt.
– Segítség! – kiáltotta a szomszédasszonynak, aki nagy nehezen visszaállította a rendet a gépen. Egy darabig nyugton is volt, de a kíváncsiság nagy úr, és győzedelmeskedett. Nemsokára már alkalmazottja volt egy cégnek. Távmunkában! Ennek fele se tréfa, de megdolgozott érte. Amit csak lehetett mindent elrontott, aztán abból tanult, ahogy javították a baklövéseit. De nem is megy ez olyan könnyen, valakinek mindig segítenie kellett. Ezért hát az is megtörtént, hogy másokat riasztott, elvégre minek aludni vasárnap reggel nyolckor? Segítség kell, pénzkereső ember nem henyél, főleg az olyan nem, aki ha fejébe vesz valamit, addig csűri-csavarja, amíg nem sikerül az, amit eltervezett. Hasznos tagja akart lenni magának, és egy kicsit a társadalomnak. Tessék, most az.
– Halló! „Ködmönömet elvesztettem vevőszolgálat”! Tessék parancsolni!
– Rendelést szeretnék leadni, tessék mondani jó számot hívtam?
– Persze, azonnal szolgálatára állok, csak előbb az adatait kérem.
– 18/48-asat kérek, nehogy nekem a feketéből küldjenek és ötveneset! Az ötvenes nem jó évjárat. Rossz volt akkor a minőség. Mindenki disszidált, itthon meg maradt a nagy semmi. Az anyag is silány. Értette?!
– Igen, negyvennyolcas lesz. Tűzpiros, mint a vér.
– De vajon jól áll az majd nekem? Én inkább a világos színeket szeretem.
– Legyen. Mondja a „világos” méretét, bár nekem elég sötétnek tűnik, és nem is 18/48-as, hanem 18/49-es, és ha jól tudom ez Görgey – bocsánat – görögdinnye színű. Jaj, hogy abban van zöld is, meg piros is? Reménykedtünk, reménykedtünk, bár sok alapja nem volt reményeinknek. Akkor mi legyen, kedves Asszonyom – jaj bocsánat, elnézést – kedves Uram!
– Legyen igaza, mégiscsak jobban tudja, legyen negyvenkilences, de aztán gyorsan küldjék.
– Hova küldjük, esetleg megmondaná a címét is?
– Nem, már egyszer bepötyögtem, a zenélő dobozba.
– Sajnálom, akkor nem vehetem fel a rendelését, mert már egyszer feladta, tudja az a gép, amibe bepötyögött, intelligens lény, csak válaszolni nem tud. – De jó neki. – Vagy még egyszer akarja a „világost”? – Aztán eszébe jut egy népdal:
„Hej Világos, vén sötét Világos
Te miattad a haza oly gyászos”
– Nem értem magukat. Reklamálni fogok, én fizetek, mit érdekli, hogy hányszor kérem „világost”, és hova. Nekem azonnal szükségem van rá! – Azzal lecsapja a telefont.
Remek, megvolt a keresztség. Sikerült elbaltázni a szolgálatnak egy rendelést. Hogy most mi lesz? Nem történt semmi. Vagyis történt, hogyne történt volna. Ismét csörgött a telefon, és a szolgálatos készséggel vette fel tovább is a rendeléseket. Igyekezett, nagyon igyekezett, aki megmondta a nevét és a címét, annak még azt is felírta – reménykedve – , hogy ki is fogják szállítják neki. Sőt, ha a név mellé még azt is megmondták, hogy mit akarnak, nyomban rögzítette. A háttérben, hogy folyamatosan tudja mi a dolga, zenét hallgatott. „Mindannyian mások vagyunk” – ismételgette az mp3-as lejátszó. Bár nem értette ezt a fajta telepátiáját a zenemasinának, hogy épp most, ezt kell dúdolgatnia, nem ért rá ezzel vacakolni, mert jött a másik hívás:
– Jó napot! – szól bele egy asszony hangja.
– Jó napot! „Kisködmönös vevőszolgálat”! Tessék parancsolni!
– Sietek, gyorsan mondom, egy nadrágot és egy pólót kérek.
– Melyiket kéri? Mondja az adatait.
– Mit képzel? Sietek! Szülői értekezletre megyek, nincs időm most mindent elmondani. Nem érti, vagy azt akarja, hogy lekéssem? Küldjék a nadrágot, meg azt a pólót. Hogyhogy nem lehet név és cím nélkül? Még milyen számokat ne mondjak be magának? Nahát, magukat sem hívom többé! Majd hívom az „Irhabunda szolgálatot”. Ők nem nyaggatják ennyit az embert. – Ez is megvolt, vagy meg lett volna…
– Halló! Jó napot! Vevőszolgálat?
– Igen, tessék parancsolni, vevőszolgálat, miben lehetek segítségére?
– Jaj, kedvesem, én kiírtam magamnak, amit szeretnék, mondhatom? – Szépen, ahogy kérik, bemondja az adatokat, közben megkérdezi, hogy érzi magát a telefonos kisasszony – jaj de jó, valaki még kisasszonynak hiszi – és folytatja, hogy milyen jó dolog, ha „emberi” hangot talált a vonal túlsó oldalán, mert nem szeret gépi hanggal beszélni. Két cikkszám között, már ismerik egymás gyerekeinek szokásait, merthogy azok nem vesznek ám fel bármit. Aztán már a harmadik cikkszámnál, a férjek kerülnek „terítékre” – ugyanaz a hóbortjuk. Most épp időjárásjelzőt kér párjának, mert ugye őt sem lehet kihagyni egy ilyen nagy ruhavásárlásból, legalább elégedetten fizeti majd ki, a nem kevés számlát. Még csevegnek egy keveset, és mint két jó barátnő válnak el.
– Halló! Kedveském, a segítségét kérem, rendelni szeretnék – mézédesen hívja egy férfihang.
– Parancsoljon Uram, miben állhatok segítségére?
– Tudja aranyom, a barátnőmnek, a Józsinak szeretnék egy ici-pici, lila tangát. Megmondaná melyik a legizgisebb?
– Khmmm… Bocsánat Uram, a torkom. Csak egy korty vizet iszom, azonnal… – kis szünet – akkor nézzük a katalógusokat. – Megbeszélik, majd eldöntik közösen, mert mégiscsak „nő a nőnek” jobban ismeri az ízlését. – Elégedett vevő búcsúzik és biztosítja, hogy mindig őt fogja kérni, személyesen.
– Halló!
– Köszönöm.
– Halló!... Köszönöm, csak még annyit szeretnék kérdezni, hogy biztos jó nekem az a méret? Tudja, olyan alacsony vagyok, és egy kicsit telt…
– Halló!
– Halló, távmunkában dolgozik? Az mi? Jaj, akkor nem maga kell nekem, még egyszer tárcsázok.
Újabb hívás:
– Jaj, de jó hogy felvette! Tudja, én olyan nehezen kapok magamnak valamit. Jó ez, az Önök cége. Külföldi. Tudja én '56-os vagyok. Kint éltem én egy kis ideig, kb. negyven évet, és megszoktam a méreteiket. Nagyobb lábon élnek. Jaj, dehogy politizálok kedves, csak tudja, megszokásból mondom. De nem érdekes, hogy pont 56-os a méretem?...
– Halló!
– Tessék parancsolni! – szerencsére, ma ez az utolsó hívás. Este van már, ezt még felveszi, és vége ennek a napnak, hurrá! Hamar teltek így a napok, hipp-hopp, és itt a hónap vége. A számlája feltöltődik egy kis nyugdíj-kiegészítővel. Szerencsés ember, csak néha nem tudja ezt magáról. Most még összeszedi minden megmaradt erejét az utolsó híváshoz.
– Miben segíthetek ?
– Két gondom is van. Tudja, a 18 éven felüli katalógusukból rendeltem, de nem jó a méret. Az egyik kicsi, meg szűk, ön szerint melyik lenne a jobb? A férfi „hancúrléc” méretnél pedig nagyobb kiegészítő kellene. Halló! Kérem, ott van még?
– Igen, bocsánat, de gondolkoztam, hogyan segíthetnék. Nem ismerem az önök méreteit, esetleg nézzük meg együtt a katalógust.
– Remek ötlet! – Aztán mesélni kezd, tapintat kedvéért ide nem illő méretekkel ismerteti meg. – Hja – jut eszébe az öreg közmondás: Jó pap holtig tanul. Ha ezt a rendelést sikeresen felveszi, akkor már becsukhatja a boltot mára. Jöhet a megérdemelt vacsora, meg a pihenés. – És sikerült. Megegyeznek, megvan, végre ez is megvolt!
Még egy utolsó mentés, elküldheti a napi munkáját. Végre a család! Aláír, listát készít másnapra – holnap bevásárolnak a fiatalok. Vacsora és a megérdemelt TV-nézés. Épp a csatornák között válogat a férje, egy helyen megáll, már horkol, kezében az elmaradhatatlan távirányító. A TV-ben pedig, az egyik csatornán, a kígyók párosodásáról folyik értekezés.
Jó éjszakát!
|
Ideje: November 13, hétfő, 08:59:17 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| " Halló! Ügyfélszolgálat!" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Halló! Ügyfélszolgálat! (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: November 14, kedd, 07:45:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Szia Vica2!
Szerintem, ez egy regényrészlet, mely egy túlzásokba átfordult Fantasys történet.
Nekem tetszett! Ha gondolod, folytasd!
Jó lenne..
Gratulálok!
pacal(Laci)
|
|
|
|
|
|
Re: Halló! Ügyfélszolgálat! (Pontok: 1)
- blue Ideje: November 14, kedd, 19:48:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Éva!
Mindenhol meg kell birkózni az emberek különböző hangulatával.
szia: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Halló! Ügyfélszolgálat! (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: November 15, szerda, 18:18:40
(Adatok | Üzenet küldése) | Ez teljesen más hangulat, mint amit eddig olvashattunk tőled.
Ezt is szívesen olvastam. |
|
|
|
|
|
|
