| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Sziporkák |
|
pacal2
 |
A nevem Kemény Kálmán! - és nyomatékul a kezében lévő barna, nagyalakú könyvet lecsapta az asztalra, majd egy fa mutatópálcát is odatett mellé. |
Az ember 14 évesen nem tud semmit arról, hogy mi is akar lenni. Így volt ezzel a srác is. Először mechanikai műszerész iskolába lett beíratva, majd jött a vasútgépész suli. Majd a gimi..
Az apja „dinasztiát” akart alapítani a vasútnál. Tehát minden ismeretséget igénybevett, hogy a srácból vasutas legyen. Így is lett. Sikeres felvételi vizsga után elkezdődhetett a tanulás.
A szorongós, félszeg, kicsit–nagyon kövér gyerek minden volt, csak magabiztos nem. Akkoriban az 1. c-ben így volt ezzel mindenki. Egy „zabszemet” sem lehetett egyikük fenekébe sem dugni, annyira tartottak mindentől! Közeledett az első óra, az osztályfőnöki. Mivel senki nem ismert senkit, így csend volt a tanteremben.....Várakozás…
Kinyílt az ajtó, (mindenki, felállt, mert akkor így köszöntötték a tanárt) s bejött rajta egy köpcös, kövérkés, pirospozsgás arcú ember.
- Nna, kérem, le lehet ülni! - mondta.
Mostantól úgy tekintsenek, mint a maguk osztályfőnökét! A nevem Kemény Kálmán! - és nyomatékul a kezében lévő barna, nagyalakú könyvet lecsapta az asztalra, majd egy fa mutatópálcát is odatett mellé.
- Nem kell tőlem megijedni, olyan leszek magukhoz, mint a nevem! Ezt a pálcát is azért hordom magamnál.
Persze mindenki megdöbbent arccal konstatálta, hogy „ez egy állat”!
Ám ahogy múltak a tanulóévek, kiderült erről a látszólag morc emberről, hogy nagyon ért a diákok nyelvén. Műszaki tárgyakat tanított, mint gépelemek, vasútijárművek, technológia, és lehetne sorolni….Mindig a diákjai javát tartotta szem előtt, sokat járt kirándulni az osztállyal. Megtanította, hogy tiszteljék a tudást, és a másik sikerének is örüljenek.
A srác, úgy 2. osztályban hagyta el a félszegségét, kezdett kinyílni, s érdekelték egyre jobban a tanult műszaki tárgyak. Olyannyira lekötötte mindez, hogy „szorgalmi feladatként” előadásokat tartott az osztálytársaknak, a tanár által kijelölt műszaki témákból. Kedvenc tárgya a vasúti járművek lett. Egyszerűen belekerült az új ismeretek bűvkörébe, és falta-falta azokat. Mikor egy-egy lényeges témakört végigvettek, akár órákon keresztül is beszélgetett az osztályfőnökkel, a „Kami”-val.
Egyik alkalommal a vasúti járművek egy speciális, addig kevéssé használt erőátviteli egységét, a hidrostatikus tengelykapcsolót tanulták. Ebből a témából kellett előadást tartania. A srác „nagyon rákészült", és gondos felkészülés után „kisujjából kirázta” a nehezen érthető témát. Az előadás remekül sikerült, minden résztvevő élvezte, mert a gördülékeny előadásmód lekötötte a figyelmüket. A diavetítés, az írásvetítős bemutatóábrák színessé tették az amúgy elég száraz témát. Meg is kapta érte az osztályfőnök dicséretét!
A későbbiekben az osztály hasonló érdeklődéssel indult neki az érettséginek, amit le is tett. Az utolsó osztályfőnöki órán már felszabadult hangulatban fogadták „Kamit”, aki a régi naplóval, a régi pálcával jelent meg a katedrán.
- Na fiúk! - csapta le a naplót - olyan voltam az elmúlt négy évben, mint a nevem...?
Természetesen mormogó „nem” volt a válasz.
Meleg szavak kíséretében kapta meg mindenki az érettségi bizonyítványt, ami egyben a szakmunkás-bizonyítvány is volt. Számunkra akkor kezdődött a „felnőtt” élet...
A srác elkezdett dolgozni a MÁV-Nyugati pályaudvaron: mozdonyszerelő lett, diesel-mozdonyokat javított. Szerette, élvezte a munkáját;a mozdonyok minden részét javította.
A motorokat, az alvázat, az erőátvitelt, mindent, amit az iskolában tanult. Szerette a problémákat megoldani, mert sikerélménye volt... Ilyenkor eszébe jutottak Kami-szavai: mikor problémák akadnak, nem kell átsiklani felettük, hanem szívós munkával megoldást keresni a dolgokra! Eljött az idő, hogy - mivel kiváló munkát végzett, -
megkapja az elismerését, a „Kiváló dolgozó" kitüntetést. Ekkor is eszébe jutott kiváló tanára...
A fejlesztések beindultak, új mozdonytípusok kerültek forgalomba, többek között az M-41-es középkategóriás mozdony is. A srác is bekerült azok közé a dolgozók közé, akik ezt a típust szerelni fogják.. Ezért úgynevezett típusvizsgát kellett tenni minden ott dolgozónak. A srác is részt vett az ezt megelőző tanfolyamon, ami egy három hetes intenzív tanfolyam volt.
A tanfolyam végén természetesen vizsgázni kellett a tanultakból.
Kihúzta az első kérdést:
- Ismertesse a hidrosztatikus erőátvitelt, előnyeit, hátrányait!
Most egy nagy kő esett le, a srác szívéről, mert eszébe jutott az a régi előadás, - és annak szinte minden szava...
- A hidrosztatikus tegelykapcsoló a folyadék, (olaj) statikai ellenállását kihasználva, fokozatmentesen…
- Elég, köszönöm! - mondta a vizsgabiztos.
- Milyen iskolába járt? – kérdezte a tanár.
- Ki volt a tanára? – folytatta.
- Kemény Kálmán – felelte a srác
- Az, aki három éve meghalt? - kérdezte a vizsgáztató tanár.
- Igen, sajnos... – válaszolta a srác.
- Igen, ő kiváló tanár volt! - folytatta a tanár.
- Jó, köszönöm, leülhet!
Ez volt az a pillanat, mikor a srác büszke volt magára, - no meg arra, hogy egy ilyen emberrel hozta össze jósorsa...
pacal
|
Ideje: November 16, csütörtök, 11:35:45 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Sziporkák" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Sziporkák (Pontok: 1)
- vica2 Ideje: November 16, csütörtök, 13:46:18
(Adatok | Üzenet küldése) | Érdekes egybeesés, én most javítom, írom át egyik novellámat, egy tanító néniről.
Szép gondolat!
Éva :)) |
|
|
|
|
|
Re: Sziporkák (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: November 16, csütörtök, 13:58:00
(Adatok | Üzenet küldése) | Lacikám!
Mindent meghatároz az ember életében,hogy milyen pedagógus adta át neki a tudást,és mit kapott tőle a tudás hátizsákjába. Jó kis írás és már a végére oda is tetted a csattanót. Gratula:bogi. |
|
|
|
|
|
Re: Sziporkák (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: November 17, péntek, 08:17:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Gondolom Lacikám, hogya saját emlékeidből született az írás. Kösz, hogy megosztottad velünk! Szeretettel: Erika |
|
|
|
|
|
Re: Sziporkák (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: November 17, péntek, 15:25:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | Sajnos az én oszt. főnökömre nem tudok így emlékezni, bár ő is műszaki tárgyakat tanított /mechanikát, anyag és gyártásismeretet/. Neki az is komoly fejtörést okozott, hogy azt megértse, amit épp magyaráz.Hát akkor egy hidrodinamikus nyomatékváltó? Ennek ellenére már évek óta polgármester... |
|
|
|
|
|
|
