| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Betegbarátság |
|
pacal2
 |
Az MR vizsgálat megállapította, hogy egyik gerinccsigolyája összeroppant, s még több is igen rossz állapotban van. |
Mikor 2004-ben kiderült, hogy beteg, elég nehezen dolgozta fel ennek a tényét, mert számára elfogadhatatlan volt ez az állapot. Először egy idegorvos kezelte, de mivel csak később készült MR-vizsgálat, - az nem is tudta a betegséget megfelelően kezelni.
Az MR vizsgálat megállapította, hogy egyik gerinccsigolyája összeroppant, s még több is igen rossz állapotban van. Egy igen kiváló, lelkiismeretes orvos elintézte, hogy műtéttel próbáljanak javítani állapotán. Ez meg is történt, de tovább kereste az orvossal a betegség kiváltó okát.
Végülis a haematológián kötött ki, ahol első nekifutásra egy igen erős chemoterápiát kapott.
Ez egy havonta egyszeri, négy napos befekvéssel járó kezelést jelentett. Az első befekvés elég zűrösen zajlott le, mert nem ismert semmit, nem ismert senkit. A betegtársakkal sem igen beszélgetett. Minden új, minden ismeretlen volt. Akivel szóba elegyedett, sok zagyvaságot mondott neki, főleg a betegségével, kapcsolatban.
A második befekvéskor már egy kicsivel jobb volt a helyzet, már találkozott ismerősökkel, s azokkal jól összemelegedtek, hisz a közös élmények, gondok összébb hozzák a sorstársakat.
Ezen a második benntléten ismerte meg - látásból - Pistát.
Egy eléggé felfuvalkodott embernek titulálta őt magában, mert mindig, mikor elmentek egymás mellett - nem fogadta a köszönését. Az eszébe sem jutott, hogy ennek oka lehet. Ezt a megállapítását meg is osztotta szobatársaival.
Amúgy a napok elég unalmasan teltek, leginkább az ágyhozkötöttségé volt a főszerep, mert a sok vezeték, cső, műszer igencsak korlátozta a mozgást. A napi mozgás a folyosói fürdő, meg a betegszoba közötti sétára korlátozódott. Az, ha a reggeli órákban még a kórház udvarán lévő büfébe elment, maga volta csoda, de megtette, mert kávéfüggő volt.
A harmadik alkalommal, már egy szobába került ezzel a Pistával.
–Na! - gondolta magában. Megint egy jó szobatársam lesz...
De nem a várt, néma napok kezdődtek, hanem másképp alakult minden. Már a szobába való belépéskor, mikor köszönt a többi betegtársnak, - hisz ismerte mindkettejüket - , feltűnt neki, hogy Pista felé se fordul, hanem csak a szemét fordítja felé.
Mikor odaért hozzá és túlestek a bemutatkozáson, feltűnt neki a meleg kézszorítás. Mivel olyan ember, aki véleményét nem igazán szokta magában tartani, mindjárt, a „közepébe” tett egy kérdést.
- Kérdeznék valamit!
- Tessék! -mondta Pista.
- Mi történt a nyakaddal, hogy nem forgatod? - kérdezte.
Pista ekkor elmesélte, hogy gyakorlatilag nincs nyakcsigolyája, mert egy platinapótlás van helyette, ami a koponyájához van rögzítve, ez tartja a fejét, s ezért nem tudja azt forgatni. Neki is ugyanaz a betegsége, csak neki négy csigolyát pótoltak, s most jött be ő is kezelésre. Bocsánatot kért Pistától, hisz pont a másik két szobatársnak beszélt az előző alkalommal a róla kialakult véleményéről.
Ettől a kezeléstől kezdve mintha összekötötték volna őket.
Mindig egy időben kellett bemenniük a kórházba, mindig egyforma kezelést kaptak, és egyformán szenvedtek a bentlét kellemetlenségeitől. Pista elmesélte, hogy egyszer lebénult, de erős akarattal meggyógyult. Tartották egymásban a lelki erőt, hogy a kritikus pillanatokat el tudják viselni.
Telefonon is beszéltek egymással rendszeresen, jól ismerték egymás gyengéit, történetét, magánéletét.
...volt idő a sok éjszakai beszélgetés alatt megbarátkozni.
Már a hatodik benti kezelés után a teljes gyógyulás, tünetmentesség is szóbakerült a beszélgetéseknél.
Bízott minkettő az egészségesebb jövőben, főleg a professzor szaktudásában.
Ismerték egymás feleségeit is, hisz a látogatásokon találkoztak egymással.
Az utolsó kezelési nap azután változást hozott a dolgokban. Már készültek haza, mikor az orvos behívta Pistát egy konzultációra.
Letörten jött ki. Elmesélte, hogy valamit nem találtak rendben egy ellenőrző vizsgálaton, s tovább kell mennie sugárterápiára, - egy másik kórházba.
Így egy időre elváltak útjaik.
Rá egy hónapra kellett visszamenni ellenőrzésre a kórházba.
Beült a várószobába, s várta, hogy kiadják a papírjait, amivel bemegy a professzorhoz.
Egyszer nyílik a bejárati csapóajtó, s betolnak rajta egy tolókocsis beteget. Csak később nézett fel a figyelmét lekötő újságból, - és ledöbbent!
Pista szomorú szemével találkozott a tekintete. Odalépett hozzá, kezet fogtak, s kérdezte:
- Hát mi történt? Nem használt a sugár? Vagy mi van, mesélj...
- Visszabénultam apukám! Hát ennyi történt... - válaszolta alig hallhatóan, s a felesége betolta a dokihoz.
Nagy csönd, némaság lett a váróban.
Mindenki egy dologra gondolt, hogy "de jó, hogy nem ő ül a tolókocsiban...!"
Rövid ideig volt bent. Mikor a felesége kitolta, csak integetett Pista mindekinek, s nem szólt egy szót sem.
Egy nap, - olyan egy hét múlva -, megcsörrent a telefon otthon.
Felvette, s egy elhaló hang bemutatkozott, hogy ő Pista felesége, s azért hívott fel, mert megtalálta a telefonszámát az elhunyt pénztárcájában, s úgy gondolta, hogy tartozik az emlékének azzal, hogy azoknak elújságolja, hogy Pista már nincs, akik olyan viszonyban voltak vele, hogy a pénztárcájában tartotta a telefonszámukat...
- Rendkívül sajnálom! Részvétem, és sok erőt kívánok! - volt a válasz.
Hát...,- eddig tartott....- gondolta, s telefonon rendelt egy gyásztáviratot.
Mikor kiválasztotta a megfelelő lapot és feladta, gyújtott Pista tiszteletére egy gyertyát...
Merengve tekintett a lángokba:
- Akkor is meggyógyulok! - döntötte el, s bevette az aznapi gyógyszerét.
pacal
|
Ideje: November 19, vasárnap, 08:49:33 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
  |
|
|
|
|
| "Betegbarátság" | Belépés/Regisztráció | 16 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Betegbarátság (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: November 19, vasárnap, 13:03:18
(Adatok | Üzenet küldése) | Lacikám!
Nagyon szomorú,életszagú novellát hoztál. Végtelen szomorúság lett úrrá rajtam olvastakor. Gratula. |
|
|
|
|
|
Re: Betegbarátság (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: November 19, vasárnap, 16:03:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nehéz elfogadni azt, hogy véges a létünk....De ha nem gondolunk csak a mára akkor egyszerűbb...."Akkor is meggyógyulok".... A leghelyesebb gondolat, mely az akarattal párosulva, megvalósul....Hiszek ebben...:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Betegbarátság (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: November 19, vasárnap, 16:53:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Lacikám! Kimondottan jót tett a novelládnak, hogy egyes szám harmadik személyben mesélted el! A vége... a vége tetszik a legeslegjobban! És hiszem, hogy így is lesz!Puszillak: Erika |
|
|
|
|
|
Re: Betegbarátság (Pontok: 1)
- blue Ideje: November 19, vasárnap, 18:14:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Laci, a történet olvasása után igen nehéz megszólalni. Most a Nagymamám jutott eszembe, aki leukémiás volt, ma is nagyon hiányzik.
szeretettel ölellek: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Betegbarátság (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: November 20, hétfő, 09:26:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Azt olvastam valahol, hogy az akarat és a hinni akarás sokszor segít, jót tesz.
Úgy legyen!!:)
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Betegbarátság (Pontok: 1)
- csizi Ideje: November 20, hétfő, 18:52:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szépen írtad, gratulálok, remélem új horgászkalandok is kikerülnek még kezed alól! |
|
|
|
|
|
Re: Betegbarátság (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: November 21, kedd, 07:56:09
(Adatok | Üzenet küldése) | | A legjobbakat kívánom a főszereplőnek. És minden tiszteletem az igazi hit, az emelt fő csodája láttán. |
|
|
|
|
|
Re: Betegbarátság (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: November 22, szerda, 14:13:35
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ilyen szemléletesen általában az ír az eseményekről, aki maga is látta a történetet, remélem ez most kivétel...Hali! |
|
|
|
|
|
|
