| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egy új szenvedélybetegség |
|
TimurLink
 |
Jöhet az íróasztalillatú parfüm!!! |
Munkamánia
Az íróasztal illatú parfümig
Ezek a munkamániások, akiket workaholic-nak neveznek. Életforma, vagy életforma-betegség, netán szenvedély
Ők azok akiknek nem elég a 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás, hanem tizenöt órát dolgoznak, számukra a munka olyan, mint rosszabb társaiknak a kokain. A mánia terjed, s egyelőre kérdőjel, miért, milyen következményekkel, van-e kiút belőle. (Irodalma már temérdek: Bryan E. Robinson: Chained to the Desk : A Guidebook for Workaholics, (Íróasztalhoz láncolva, kézikönyv munkamániásoknak);Barbara Killinger: The Respectable Addicts, A tiszteletreméltódrogos); cikkek: Die Droge Arbeit, (A munka, mint drog, Der Spiegel: Nr. 25, 2000;. FT…) Pár tucat website, tanácsadás arról, hogyan lehet kikerülni, s arról, hogy miképp lehet élvezni. Csak arról nem, hogy mi a különbség két életforma között: mi van ha szeretem amit csinálok, és nem tudom abbahagyni, és/vagy függőség alakul ki a meló és köztem…
Almási Miklós
A munkamánia gyökerei ahhoz a régi kálvinista filozófiához nyúlnak vissza, mely szerint a munka megváltja a hívőket, viszont az örömérzés, különösen a test örömei miatt örök kárhozatra ítéltetnek. Ma, mintegy 5OO évvel később még mindig él a társadalomban az a rosszkedvű vélemény, hogy dolgozni erény, játszani bűn. A munka etikája támogatja ezt a nézetet, hogy sokat és keményen dolgozni tiszteletreméltó dolog. Ez a viselkedés csodálandónak látszik. Azt a kifejezést használjuk, hogy „rajong” a munkájáért. „De hát annyira keményen dolgozik!” -ez bóknak számít, és valahogy mentségnek, ha a munkamániás durván viselkedik, és nincs tekintettel másokra. A ”dolgozz okosan” elveszti a versenyt a „dolgozz keményen” -nel szemben a kálvinista gondolkodásban; a kudarc bűn, nem pedig lecke, amit az élet szolgáltat. A 20.században a munkavégzést még inkább felmagasztalták. A II. világháborút megelőzően a munkát elsősorban eszköznek tekintették: a család ellátására, szükségleteinek és anyagi jólétének biztosítására szolgált. A háború során szükség lett a nők munkaerejére is, akik ezáltal személyes és anyagi megelégedettséget érezhettek amiatt, hogy otthonukon kívül dolgoztak. A háborús veteránok pedig lehetőséget kaptak tanulmányaik folytatására, ezáltal ösztönzést arra, hogy magasabb társadalmi szintre érjenek el. A munka a felemelkedés eszköze lett, és emiatt mint önálló cél indult el az elfogadás és a megbecsülés útján. Az ötvenes években, a konszolidáció korában a férfiak egyre hosszabb ideig dolgoztak, hogy feljebb léphessenek a ranglétrán. A feleségek általában otthon maradtak, gondozták a gyermemekt, és szervezték a család társas életét, ők voltak felelősek a családi fészek melegéért és egymásért. Senki nem panaszkodott a felelősség ilyetén megosztása miatt, hiszen ez volt a normális, a legtöbb család így élte az életét. Az apa -anya-gyerek családok kiköltöztek az elővárosokba, maguk mögött hagyták a régi lakónegyedeket, régi kultúrájukkal együtt. Az előléptetés és a jobb munkalehetőségek miatt a család időnként felkerekedett, városról városra költözött, elhagyták a tágabb családot, és vállalták, hogy olyan társadalmi közegben élnek, ahol szinte senki nem ismeri őket. Mindamellett a nukleáris család összetartó ereje sértetlen maradt. Az 1970-es éveket a növekvő konzervativizmus és a munka fontosságának növekedése jellemezte. A háború után született nemzedék) Magyarországon is) elárasztotta a munkaerőpiacot. A fiatalok letelepedtek, és az álláskeresés fontos ügyével kezdtek foglalkozni. A képzettségért és a mindenható pénzért való versengés az anyagi sikert és a biztonságot olyan céllá tette, amelyért érdemes harcolni. A munka és az előremenetel tervezése egyre fontosabbá kezdett válni, fontosabbá, mint a család és a házasság. A nagyvállalatok nemcsak termékeiket, hanem eszméiket is tömegcikkekké tették. Az üzleti világ fölöslegessé tette az egyéniséget, ami globális terjeszkedéshez, más vállalatok bekebelezéséhez vezetett. A felhalmozás, a kereskedés és az anyagi értékek váltak a sikeresség alapjává. Az ember életét az határozta meg, hogy milyen fajta munkát végzett, és milyen anyagi javakkal rendelkezett. Az egyéni értékek eltűntek a forgatagban. Az ipar reményteljes, ám kaotikus fejlődésen ment át-nem kevés áldozat árán. A gazdasági fellendülés erősödött, a tőzsde virágzott. A munkásember kis csavarrá vált a Nagy Üzlet gépezetében; a tőkeerős csoportok és befektetők száma növekedett. Szakértők jelentek meg, csoportok alakultak ki, melyek kidolgozták a versenyképesség és a sikeresség stratégiáját. A specializáció fontosabbá vált, a munkaközösség minden tagjától elvárták, hogy a munkához valamilyen különleges szakértelemmel járuljon hozzá. A teljesítmény és a munka nyomása intenzívvé vált. Az egyenetlen, stresszekkel teli kilencvenes éveket a vállalati fúziók, korrupciós botrányok és sorozatos állásvesztések határozták meg. A munkahelyeken külső hatásra általános paranoid félelem alakult ki. Ez a munkamániások belső nyugtalanságát is tükrözte, akik leblokkoltak, és a munka iránti szenvedélyük előrelátható következményeként töb esetben idegösszeomlást kaptak. Jelenleg a média ontja a végeláthatatlan történeteit a csalásokról, a korrupcióról, melyek a személyes, illetve a hivatalbeli becsületesség és egyenesség értékeinek jelentős csökkenéséről árulkodnak. Az üzleti életben és az iparban csak napjainkban ébredtek rá, hogy hosszú távon nemkivánatos eredményre vezet. A munkavállalók megbetegszenek, és a hosszan tartó stressz következtében a pszichotikus zavarok is gyakorivá válnak. Számos személyzeti osztály kutatni kezdett pszichésen egyensúlyban levő, egészséges emberek után. A személyzeti szakemberek ellenőrzik a felveendő emberek értékeit, életmódját, tapasztalatait, hogy hol voltak eddig állásban. Mert a boldogtalan, bizonytalan dolgozó nem eredményes, nem termelékeny, és ha elégedetlenség uralkodik a munkaközösségben, a cég elveszíti összetartó erejét. Az a vállalat, amelyik nem gondoldkodik a dolgozók testi és lelki egészségéről, előbb-utóbb elveszíti a munkatársak hűségét, elismerését és lojalitását. A paranoia, a gyanakvás, az ingerlékenység és az aggodalom nem vezetnek kreativitásra és eredményességre. A fentiek következtében a vállalatok hajlandóak olyan konzultánsokat alkalmazni, akik a dolgozók és családjuk jó közérzetéért felelősek. Felismerték, hogy a munkamániások összeroppanását általában a család szétbomlása követi, ami depresszióhoz, indíték csökkenéshez és a „kitöréses viselkedés”-hez vezet. Senki nem végzi jól a munkáját belső káosz és saját teljesítményének rossz hatásfoka mellett.
A munkamániás személyiség
Feszült légkört teremt. A tökéletesség igénye, gyors hangulatváltozások és dühkitörések jellemzik. Könyörtelen a vele szemben ellenkezőkkel. Kényszeresen beavatkozik mások életébe, biztos abban, hogy mindig neki van igaza. A munkamánia teszi ilyenné az embereket. A nyilvánosság előtt mintaszerűen viselkednek, magánéletük viszont katasztrofális. Amikor a mánia kezdi tönkretenni a z életét, három jellegzetesség: a tökéletességre való törekvés, megszállottság, és nárcizmus kezd nála uralkodó válni. Ettől válik függővé. A túlkapásokra való hajlam anorexiássá vagy bulémiássá teheti őket.
A kiadó előszava: munkamánia mint szenvedélybetegség csak a legutóbbi évtizedekben öltött tömeges méreteket. Szalonképességét az adja, hogy egészen odáig hajlamosak vagyunk szemet hunyni felette, amíg csupán az egyén személyiségjegyeit változtatja meg. Akkor válik elviselhetetlenné, amikor tönkreteszi a családi, baráti kapcsolatokat, sőt, legvégül magát a munkavégzést is hátrányosan befolyásolja. Barbara Killinger kanadai pszichológus szerint e szenvedély gyökerét a túlzott bizonyítási és sikervágyban kell keresni, hiszen meg kell felelni a társadalom, a gazdasági élet és a család elvárásainak. A szerzőnő aprólékosan leírja azokat a tapasztalatait, amelyeket a munkamániások terápiája során szerzett, részletesen elemzi a jelenség okait, végül pedig olyan megoldásokat ajánl, amelyekkel helyre lehet állítania belső lelki egyensúlyt, és önképzéssel rávezeti olvasóját arra az útra, amely egészségesebb életvezetést eredményez otthon és a munkahelyen egyaránt. Nem véletlenül hirdették úgy már az eredeti könyvet is, hogy `a társas kapcsolatok megmentésének kötelező olvasmánya.` A munkamániának nincs egzakt mennyiségi kifejeződése, mint az alkoholfogyasztásnak vagy a dohányzásnak. Éppen ezért a könyv mindenkori olvasóját annak latolgatása tartja végig izgalomban, hogy a munkamánia jeleit milyen mértékben fedezi föl önmagán, avagy milyen meggyőződéssel tudja magától elhessegetni annak még a gondolatát is, hogy ő maga munkamániás volna.
Kiadó: Athenaeum 2000 Könyvkiadó Kft.
2006, Budapest
athenaeum@lira.hu
www.lira.hu
Kerekes Tamás
Barbara Killinger: Munkamániások
Athaneum Kiadó
|
Ideje: November 24, péntek, 10:48:54 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egy új szenvedélybetegség" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
