[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 101
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 101


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
December
mango

...igazán jó válasz nincs. Még feltenni is botorság. Úgysincs rá megfelelő és kielégítően megnyugtató magyarázat.


Ma a naptári tél első napjába léptünk.
A meteorológiai még három hetet várat magára: a téli napfordulótól a tavaszi napéjegyenlőségig tart, tehát az északi féltekén december 21-től március 20-ig, a déli féltekén pedig június 21 és szeptember 23 közé esik, - de ez most nem nyújt nekem semmiféle vigaszt.
…most egy nem egészen adventi hangulatú írás kívánkozik ki tollamból, illetve a klaviatúrám alól: nem tudok örülni most valahogy ennek a napnak. Fáj.
Van így az ember, - amikor rosszkedvű és elégedetlen mindennel, amikor semmi sem jól sül el. Ilyenkor bölcsebb elvonulni, és kivárni, míg visszatér a kedv, a lelkesedés, a naposabb életszemlélet, és leginkább, legelőbb: az íráshoz való menekülés…
Ha visszatér...Jó esetben igen... Lopva figyelem magamat, és búsan állapítom meg, hogy ilyenkor mindig megfogadom, hogy én többet egy sort sem írok le, mert én nem tudok írni…
Furcsa ez a kijelentés egy újságírótól, pláne ennyi, írással eltöltött év után, de felelősségem teljes tudatában kijelenhetem, hogy sok kollegám élt már át ilyen vészesen sötét napokat, amikor azt hitte, örökre kihullik a toll a kezéből. Kihullik, vagy éppen kiveszik belőle, - ez most, ebben a helyzetben cseppet sem számít. Semmi sem tud jobb hangulatot csempészni a lélek redői közé, - minden hasztalan.
Ilyenkor ez a mindent homályba kergető, melankolikus hangulat a legszebb percet is éjfeketének látja. Legtöbbször alaptalan és túlzó is ez az értelmetlen fásultság. Készséggel elismerem. De ettől – sajnos, - még nem változik meg semmi. Főleg nem a jobbik irányba.
Egy dolgot lehet tenni : túlélni. Eddig még mindig sikerült, remélem, most sem lesz ez másképpen. Bár vannak most kételyeim...Most valahogy nagyon erőtlennek érzem magam - nehéz a tollam. Ha van egyáltalán még.
Az időjárás sem segít, pont ma nem: köd van, és bár nincs hideg, - az idő barátságtalan, nyálkás, nyúlós, pont olyan, amit annyira nem szeretek.
Mi teszi vajon, hogy olykor egy szerencsétlenül alakult nap apró eseményei tartósabb horgokkal akaszkodnak a szívembe, az emlékezetembe, mint az alapjában és nagy egészében véve a mostanában kisimult, szépen pergő kedves hetek és szép őszöm jóleső visszaemlékezései…?!
Ez olyan kérdés, amire igazán jó válasz nincs. Még feltenni is botorság. Úgysincs rá megfelelő és kielégítően megnyugtató magyarázat.
Hát jobb híján saját magamon figyelem a lélekmechanizmus szabályszerű működését, amely valamiféle öntörvényű modort és csendes rezignáltságot épít körém, így vértezve fel magát a lét és a vélt sérelmek (jogos? jogtalan? – nem vizsgálandó most, de gyanítom, csak túlérzékenységem mérlege billent ki és lázadt fel saját maga ellen) legyőzésére. Sok mindennel próbálkoztam már egy-egy hasonló „hullámvölgy” alkalmával: csillapíthatatlan szívvel kerestem nem segítséget, nem is együttérzést, még csak jókedvet sem, hanem egy medret, amelyen végigfolyathatom bánatomat, elbitangolt kedvem és hangulatom elvezetését valami naposabb és derűsebb vidékre…
Pedig tudom, nincs mindenben igazam: én szerencsés ember vagyok alapjában véve. Segít a Kedves, a gyerekeim, a kutyám, a közelgő január, a tavasz várása...

Egy okos ember tollából olvastam egyszer: „Közel vagyok a reménytelenséghez, ami a józanság őrülete. Legalábbis ma, most. Kétségbeesésem józan, a legegyszerűbb emberi bánatok táplálják.”
Igen. Ez - sajnos, - egy "nem-szeretem" nap...
Ez egy rosszkedvű jegyzet lett.
December van.


*

Ideje: December 01, péntek, 15:37:57 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"December" | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: December (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: December 01, péntek, 18:03:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ez egy rossz nap, bár nem lehet annyira rossz, mikor ma is tudtunk telefonon beszélgetni.
És a rossz napokra jönnek a jók, s egyszer véget ér "a rosszkedvünk tele".



Re: December (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: December 01, péntek, 18:18:01
(Adatok | Üzenet küldése)
Anikóm, ha ez megnyugtat: ma nekem is ilyen napom volt. Pedig itt Ferrarában a szokásos, ronda és nyirkos ködös idő helyett szép napsütés volt, s melegebb is a kelleténél. És mégis, valahogy minden rosszul sült el a mai napon... Rengeteg akadályba ütköztem.
Kívánom, hogy minél előbb derűssé válj, s a tollad is vidáman forgasd!



Re: December (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: December 02, szombat, 10:26:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Anikó, megértem a hangulatodat, mert nem szeretem az év utolsó hónapjait, gyakrabban előfordul a borús hangulat, de arra dondolok, hogy jönnek a vidám ünnepek, utána már január, és...közelebb a tavasz. Ilyen gondolatoktól könnyebb. Minnél kevesebb "nem-szeretem" napot kivánok neked. Szeretettel: Edit



Re: December (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: December 04, hétfő, 21:12:31
(Adatok | Üzenet küldése)
Én azért a néhány havas napért várom a telet, mivel itt a Mecseken sokkal tovább tart és szebb, mint bent a városban. És ugyebár az ünnepek, amiket már nagyon várok. De megértem az álláspontodat is, nem vagyunk egyformák. Ezért csak azt tudom mondani, hogy légy türelmes. De ha rám hallgatsz, ha leesik a hó, kimész a természetbe a kutyussal!



Re: December (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: December 05, kedd, 12:52:11
(Adatok | Üzenet küldése)
Azok lesznek az igazán rossz napok, amiket már nem érünk meg. Akkor már nem játszik a remény, a képzelet, és meghal velünk a fürkésző kíváncsiság.



Re: December (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: December 05, kedd, 13:35:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Időszakos Depresszió - ha akarod, ha nem, mindenképpen elmúlik - és nevetünk megint sokat!
Lefogadom egy fél vak lóban! : )))))))



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.29 Seconds