[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 59
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 60

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Mikulás legendák
Lacoba

...várjuk a Mikulást. Kik azért, mert az apró gyerekeknek hatalmas élmény az ajándék, míg nekünk felnőtteknek az Ő örömük a legnagyobb ajándék.


Sokan nem is tudják már, honnan ered a Mikulás-hagyomány. Felnőtt fejjel már csak arra emlékszünk ma, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett az olyan nagy gonddal kifényesített csizmába, cipőbe. Én is mindig a legnagyobb cipőmet fényesítettem tükörré, a Mikulásra várva.

Mostanság könnyen rossz irányba visz bennünket, hogy jóformán csak a Lappföldi Mikulásról (joulupukki ) hallunk. Jómagam is jártam Rovaniemiben, s a sarkkör mellett természetesen meglátogattuk versenyzőimmel a kései utódot. Valahogy hozzám közelebb áll a régebbi, és sokkal délebbi hagyomány. Ez vallási eredetű és Szent Miklósról, és a köré szőtt hagyományról, legendáról szól, mely az elmúlt évezred elejére visz vissza bennünket. Olvasva a történeteket, azok sokféleségét, ez megalapozottabbnak látszik, mint az egyszerűen a szánra és rénszarvasra épült későbbi történet. Szent Miklós püspök volt, aki állítólag egy igazi szakállas öregember volt, aki életét a jócselekedeteknek szánta. Sok száz évvel ezelőtt élt.
Nem a szokásos fehérprémes bundában, mint az akkori vallási nagyságok, hanem vörös palástban járta csendben a várost, s adakozott a szegényeknek, kinek mire volt szüksége.

Kevés a hitelesnek tekinthető történeti adat, hiszen a közel kétezer év nagyon elkoptatja a legendákat. Aztán oly sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerűségben, bensőséges tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között. Életrajz, amely a történettudományt is kielégítő pontossággal mondaná el Szent Miklós püspök életét, nincs birtokunkban, s a későbbi források adatai sem megbízhatóak, ezért alakját annak a történetnek alapján szokták vázolni. Néhány érdekes történetet sikerült begyűjtenem Szent Miklósról, a MIKULÁSRÓL, kinek neve a 13. századi Legenda Aureában tűnt fel az első róla szóló írás.

A legenda szerint Miklós már a születése napján fölállt a fürdőkádjában! S hasonló ehhez az is, mi szerint mint a leendő aszkéta első megnyilvánulását úgy jelzi, hogy böjti napokon a kisded csak egyszer szopott. Miklós felnőttkoráról pedig elbeszéli a legenda azt a tavaly már közölt történetet, amikor a szegény lányok férjhez menését segítette ajándékával. Ezt a városában égi jelként tulajdonították neki, s Myra városa megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is. Mikor pedig egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után - lecsillapítván a vihart is - biztonságban hagyta ott őket. Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra ítélték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól. Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket, és megbüntette a bűnöst. Mikor hosszú öregség után 343-ban vagy 350-ben meghalt, angyalok fogadták és vezették be a Paradicsomba. A Legenda Aurea ilyen képet fest Szent Miklós püspökről.

A tudományos kutatók ennél sokkal kevesebbet és egyszerűbb dolgokat tudnak róla. Így a szentek életével foglalkozó tudósok, a hagiográfusok kiderítették, hogy Szent Miklós legendájában van néhány olyan vonás, amelyeket más, 6. századi szentektől vettek át és kölcsönöztek neki. Ezenkívül azt mondják, hogy legendája a 6. században keletkezett, görög kultúrkörben, és a következő történeteket tartalmazta: a három igazságtalanul vádolt katonatiszt története, a három szegény leány megsegítése, továbbá három halálra ítélt ártatlan tanuló és a matrózok megmentése. E hagiográfusok azt is vallják, hogy egy szent legendája részben kifejezi egy-egy szent tisztletét, részben pedig oka a tisztelet további bontakozásának. Maga a legenda is él: alakul, fejlődik, főleg azáltal, hogy merít abból a gazdag mo tívumkincsből, amely nem a történeti szenttel, hanem a nép életével és a természettel van kapcsolatban. E fölismerés birtokában a Szent Miklós-tisztelet alakulását így vázolható: Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós püspököt a 6. században már tisztelték. Myrából és konstantinápolyi sír-templomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv illetve orosz egyházban. Kappadókia tartományának falusi templomaiban általában más szentek társaságában mint orvost, de legtöbbször mint a tengerészek védőszentjét ábrázolják. A régi Oroszországban különleges tiszteletet tanúsítottak iránta: az ország fő patrónusa lett. Az ortodox egyház ma is nagyon tiszteli, az ikonosztázokon mindig megjelenik. Szibériában még a részegítő italokkal is kapcsolatba hozták a nevét, mivel a ,,nyikolitsza'' ige azt jelenti: leissza magát. A latin egyházban - a dél-itáliai területtől eltekintve - lassan és később terjedt el tisztelete. A 9. században Rómában egy bazilikában és három kápolnában tisztelték. Németországba a 10. század végén került a Miklós-kultusz a görög származású Theofanu császárnő révén. Franciaország és Anglia területére a normannok viszik a tiszteletet a 11. század végén. Ereklyéinek 1087-ben Bari városába történt átvitele Európa-szerte fölvirágoztatta a Miklós-tiszteletet. (Magyarországi tiszteletéről kimerítően ír Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium c. művének I. kötetében.) A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (tanulók, gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok). A 11. században keletkezett a három megölt gyermek története, amit hamarosan dramatizálva is megjelenítettek. Az ártatlan gyermekek napján, december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert Miklós-est: a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása. A jelen körülmények között - félretéve az összes történeti problémát - Myra szent püspökének történeti arca alig ismerhető föl sűrű szakálla mögött. A hívő ember számára azonban akkor is a szent alakja ragyog tiszteletében, ha sokak számára Szent Miklós ma csak egy Télapó. A bizánci és a kopt rítusban temetése napját, december 6-át ülik ünnepként. Nyugaton a 10. század óta tartják ezt a napot.

Az eddig elmondott történetekkel egyáltalán nem merítettük ki a legendák gazdag kincstárát. Néhány további történetet a szent püspökről, aki "ökumenikus" szent, mivel segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon is, amikor keresztények hazug módon vádolták őket. Így esett meg egyszer, hogy egy keresztény adósa volt egy zsidónak, de nem akarta megadni tartozását, sőt tanúk előtt vallotta, hogy már régen visszaadott mindent. Amikor bírósági tárgyalásra került a sor, a hazug keresztény megjelent egy vándorbottal a kezében, amelynek belsejét előzőleg kifúrta, és arannyal töltötte meg. Amikor esküt kellett tennie, átadta a botot a zsidó hitelezőnek, és megesküdött rá, hogy sokkal többet adott hitelezőjének saját kezébe, mint amennyivel tartozott. Utána pedig visszavette a botját. Miután a csel bevált, és megnyerte a pert, mint aki jól végezte dolgát, elindult hazafelé. Útközben azonban elálmosodott, ezért lefeküdt az út szélére és elaludt. Egy arra haladó kocsi azonban átment rajta: elgázolta a csalót, és a kocsi kereke alatt eltörött a bot és előkerült a beléje rejtett arany. A zsidó hitelező visszakapta pénzét, de arra kérte Miklóst, gyógyítsa meg az elgázolt embert.

***

Aztán a gyermektelen házaspár és az ajándék kehely esete, melyet az összesen 3-4 alkalommal látott a vendégségi nénitől hallottam. Ő a második világháborúig Máriaremetén volt rendi apáca és nagyapám testvére volt. A háború utáni rendszer ugyan nem tette lehetővé, hogy a rend tovább működjön, Ő mégis ott éltele életét, az eredetileg tett fogadalma szerint. És nagyon sajnálta, hogy nem járhatott az apáca-ruhában. Az 1950-es évek elején – kisgyermek koromban – hatalmas örömmel vártam meséit, amikor vendégségre (András-nap) hazaérkezett. Íme az Ő egyik meséje:

Nem gyün az a gyerkőc (A vendégségi néni meséje)

Arra a messzi keleten, volt egyszer egy házaspár. Szépen éltek már évtizedek óta, ám egy dolog mégis hiányzott nekik: egy gyerek. Hiányzott nekik a gyerekzsivaj, meg már benne is jártak a korban. Kipróbáltak füvet, fát, lavórbaülést, ráolvasást, de csak nem akaródzott nőni annak a pocaknak. Tán az embernek még jobban is nőt az, idővel. Mivel Szent Miklós sok emberen segített már, hozzá imádkoztak a gyermekáldásért. Nem voltak annyira szegények, ezért szokás szerint fogadalmat tettek: ha gyermekük gyün, egy arany kelyhet visznek Szent Miklósnak.
Egyszer csak elkezdett kerekedni az asszonyság hasa. Az ember, meg a rokonság, szomszédság is körbeugrálta, és várta a jövevényt. Meg is jött az, időre. Rengeteg gondot, bajt, bosszúságot okozott. Igazi pajkos, hétördög volt, tán még tőled is rosszabb volt. Nem számított semmi, hiszen erre vágytak: végre gyermekzsivajtól lett hangos a ház. Elindult hát az öreg paraszt az ötvöshöz, s egy birka árán elkészíttetett egy csodálatos réz kelyhet. Nem aranyból volt, ahogyan megígérte, mert kevés volt a pénze, de ugyanolyan szép volt a fénye. Elhatározták, hogy elviszik Myrába a kelyhet Miklós püspök templomába. Hatalmas hegyeken mentek, mígnem egy szép patakocskához értek. Itt megpihentek. A kisfiú megszomjazott, odament a közeli patakhoz. Ám amikor fölé hajolt, belecsúszott, s a sebes víz magával vitte. Apja hiába kereste fel-alá a környéken, az anyja hiába jajveszékelt, csak nem találták szegény gyereket. Fájdalmokban elmentek a templomba. Megkérdezték az urat, miért tette ezt velük, hiszen elkészíttették a kelyhet, és az oltárra is tették. Ám a kehely – mintha valaki lelökte volna – leesett az oltárról, és előjött mögüle a fiuk. A gyerek elmesélte megmenekülését, miként valami kiemelte őt a vízből, mintha repülne. Egész eddig a templomig. Még egy kis kelyhet is talált maga mellett, ami aztán tényleg színarany volt. Ezt a kelyhet tették aztán az oltárra, majd hazaindultak. Még ma is élhetnének, s róluk más meséim is lehetnének.

****
Aztán az akkori plébánosunktól is hallottam egy nagyon érdekes történetet Mikulásról, amit azóta több variációban is volt szerencsém megismerni:

A három szegény parasztlány (József atya – volt zagyvai plébános – meséje)

Akkoriban még másként működött sok minden. Nagyon szegények voltak az emberek, azt aztán nem is tudhatjuk biztosra, hogy itt Zagyván éltek-e egyáltalán. Voltak ám gazdagok, de azért a legtöbb ember szegény volt. Másként járt akkoriban az igazság is, mert az igazság mérlegét is mindig a gazdagok felé húzta valami. A munkából persze a szegényeknek jutott a több. Más volt aztán a házasság is. Nem szerelemről, vagy családról, hanem hozományról szólt. Myrában élt három szegény parasztlány. Teljesen árván, egyedül. Szüleik meghaltak a nagy robotolásban, a rokonoknak meg nem nagyon kellettek a lánygyermekek. Maguk törték a földet, mindent ők csináltak. Nem volt senkijük, semmijük. Csak egy kis házikó.
Igenám, de lassan aztán mindhárman eladósorba kerültek. A legidősebb lány már megtalálta a szerelmet is, ám hozomány nélkül kilátása sem volt, hogy összeházasodhasson választottjával.
Egy este a kisebbik nővér halk mocorgásra lett figyelmes. Rekkenő hideg volt, így magára kapott egy köpenyt, s úgy nézett ki a tornácra. Amint kinyitotta az ajtót, egy hatalmas, pénzzel teli zsákot talált. Körülnézett, s nem látott senkit, csak a távolban egy vörös palástot, és egy hatalmas süveget. Miután a nagyobbik testvér férjhez ment, még kétszer történt meg a csoda. Bár nem tudták ki lehetett a jótevő, mindenki biztos volt benne, hogy Szent Miklós püspök volt az

*****

Amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: ,,Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.'' És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint - ámbár eleinte tiltakozott - megválasztották, és fölszentelték püspökké.

*****

Érdeklődésemet felkeltették a mesék. És ha a későbbiekben a nevével találkoztam, azokat mind elolvastam, melyből szintén apró legendákat ismerhettem meg. Például:

Egyszer a vidéken éhínség volt, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott, nagy hajók horgonyoztak, és rakományuk a császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról csak száz mérőnyi gabonát adjanak a városnak, bizonyára nem fogják észrevenni a hiányt a császári ellenőrök. A kapitányok hajlottak a szóra, és átadták neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, amennyit Alexandriában behajóztak.
Egy másik történet a szent okosságát mutatja, aki egymaga játszva szembeszállt a felbőszült Diána vélt bosszújával. Történt ugyanis, hogy Miklós püspök kivágatott egy szent fát, amelyet a nép Diána istennő tulajdonának tartott. A bosszúért lihegő Diána robbanó keveréket készített, és az utazókra bízta, hogy vigyék el Myrába, s mint áldozati adományt ajánlják föl Miklós püspök jelenlétében a templomban. Miközben azok a tengeren voltak, Miklós megjelent nekik, és fölszólította a zarándokokat, hogy a veszedelmes folyadékot tartalmazó korsót vessék a tengerbe. Megtették, s mikor a korsó a vízbe került, tartalma fölrobbant, és lobogva égni kezdett a vízen. Ezzel kinyilvánult a tervezett merénylet.

Most is várjuk a Mikulást. Kik azért, mert az apró gyerekeknek hatalmas élmény az ajándék, míg nekünk felnőtteknek az Ő örömük a legnagyobb ajándék. Ezért pucoljuk csak csillogóra azokat a csizmákat gyermekeinkkel, unokáinkkal, hogy arcuk és a mi arcunk is virulhasson december 6-án.
Ideje: December 04, hétfő, 09:19:35 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Dolgozat

"Mikulás legendák" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Mikulás legendák (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: December 04, hétfő, 19:26:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Lacoba! Köszönöm szépen ezt az alapos, kimerítő információt, meg a kedves legendákat.Sok újat tudtam meg Miklós püspökről és várom a Mikulást!
Szeretettel: Erika



Re: Mikulás legendák (Pontok: 1)
- persecuted Ideje: December 04, hétfő, 20:12:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ha tudtam volna, hogy Miklós püspökkel kapcsolatos gyűjtést végzel, Lacoba-szívesen küldtem volna néhány legendáriumot, hiszen utánajártam én is majd minden évben, dramatizáltuk is a gyerekekkel. Írásodhoz grt:)



Re: Mikulás legendák (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: December 05, kedd, 08:17:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ismét nagyon érdekes információkat közöltél cikkedben, köszönet ezért.



Re: Mikulás legendák (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: December 05, kedd, 16:49:33
(Adatok | Üzenet küldése)
A Tőled megszokott, alapos és minden lényegesre kiterjedő dolgozat, Lacó bá...



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds