| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egyetemi körkép |
|
Emerick
 |
Egy röpke bepillantás egy egyetem világába, de korántsem mindenre kitérve... |
Milyen is egy egyetem? Nehéz körülírni. Mint az élet kicsiben. Talán ennyi. De biztosan nem elég. Én inkább csak bemutatnám rövidebben azt, amit én személyesen tapasztalok. Remélem lesz ez is elég színes, hogy érdekesnek találja a „nagyérdemű”.
Előszöris van minden félévben maga a tantárgyfelvétel. Mivel ma már számítógépes hálózatról működik, kezdetben az ember azt sem tudja, ki is lesz a leendő csoporttársa. Persze már az ismeretségi körében van sejtése egy felsőbb évesnek erről, de biztosat ők sem tudhatnak. Aztán beindul maga a szorgalmi időszak. Tendenciózus és roppant periodikus időszak ez: a kezdeti alkalmakkor még teljes a létszám. Elvégre meg kel tudni, melyik is az a tanár, aki oktatni fog. Legalább az arcát ismerni kell. Aztán a hetek múlásával az óra minőségétől függetlenül lassan, de biztosan csökken a hallgatók létszáma. Marad egy „keménymag”, akiktől aztán a félév végén mindenki más függeni fog. Ezen mag rendelkezik általában kellő információkkal és persze jó jegyzetekkel. De koránt sem jelenti azt ez, hogy nekik egyszerűbb vizsgázni, mivel manapság az oktatók zöme nem is foglalkozik azzal, ki és miért ül benn egy-egy órán. Ezen időszak mindig úgy 3-4 hónap, de mindig olyan gyorsan elszáll...
Aztán jön a rettegett vizsgaidőszak. Ettől általános a félelem. Rémhírek terjengenek, ki milyen hóhér a vizsgákon, és ki az engedékeny. Sokszor egymással ellentétes hírek is megjelennek és mindenki jónak tartja valamelyiket. Előtte ilyen nincs. A szorgalmi időszak alatt csak és kizárólag valós hírek és pletykák(!) terjengenek. Ez a pánik miatt aztán megszűnik.
Hirtelen népszerűvé válnak a „mag” tagjai. Füzetek cserélnek gazdát napokra, csörögnek a mobilok, ezrek mennek el fénymásolásra. Persze „vadidegeneknek” kevésbé segít az ember, azért ez megmarad. Akárki nem kaphat jegyzetet, könyvet, még kölcsönben sem.
Van egy fajta hierarchia is: a magon belül létezik néhány külön központ: jó jegyzetek, engedékenység és nagy IQ jellemzi ezeket. Őket mindenki heteken át megtalálja, kivétel nélkül. Aztán vannak olyanok, akik ezen központi alakok köré „szerveződnek”, de egyben függnek is tőlük. Ők amolyan másodlagos elosztó pontok. Saját és másoktól szerzett jegyzeteket adnak tovább, összekötik a többséget a mag központi figuráival. Ezek az egyének is jó képességű emberek, csak általában érzelmesebbek és „lazábbak”. És persze van a többség, akik kevésbé „szeretnek” bejárni. Ennek oka persze sokrétű és nem is lehet, nem is érdemes -ildomos- firtatni. Hisz mindenki úgy jár ahogyan akar, ahogyan tud. Azért ezek is tudnak segíteni viszont sokszor. Külső információk mindig innen érkeznek. Ez érvényes egyetemi és nem egyetemi dolgokra is. Ami fontos viszont, hogy ha valaki felveti az anyagiak beszivárgását, kivétel nélkül mindenki elutasítja azt. Inkább cserebere-akciók zajlanak. Ha valaki belekeverné a pénzt, hirtelen népszerűtlen lenne, és adott esetben segítséget sem biztosan kapna.
Ennek kapcsán és persze normál emberi tulajdonságok révén számos barátság is alakul. Ezek képlékenyek még hónapokig, talán évekig, mivel a találkozás mégsem olyan rendszeres, mint amilyennek tűnik, de általában megmaradnak valamilyen szinten. Léteznek ellenszenvek is, de ezekkel kevésbé foglalkoznak a csoportbeliek. Akit nem bír az ember, azzal nem kommunikál. Ez egyértelmű. Viták viszont nincsenek. Odáig soha nem fajulnak a dolgok. Annak nincs értelme. Nincs értelme aláásni a másikat. Az olyan fokú aljasság, hogy könyörtelenül kiszorulna a csoportból az, aki ilyet merne megteni.
A barátságok kapcsán a társaságok persze eljárnak időnként –vagy rendszeresen, olyan is van- az egyetemen „kívül" is rendezvényekre, gyorséttermekbe és természetesen sokan este bulizni. De ez is főleg a lazábban bejárókra vonatkozik. Egyedül azok a bizonyos „elosztó" pontok (a „magok körüliek”) azok, akik egy fajta átmenetet alkotnak. Ők szívesen is járnak el időnként egyetemen kívüli eseményekre is, de egyben –még akár másnaposan is- bejárnak az órák zömére.
Mint említettem, maga a teljesítmény független a bejárás rendszerességétől. Számos példa van rá, hogy olyanok, akiket „soha nem látni órán”, sokkal jobban szerepelnek a vizsgákon, és nem csak szerencséből. Átlagosan pontosan az átmeneti része a csoportnak az, aki vegyesen szerepel, főleg a lustaság miatt. Hiszen képessége mindenkinek van, különben nem járhatnának egyetemre.
Maguk a tanárok és azok népszerűsége is változó. Egyesek tanítási stílusuk révén kedveltek, mások viszont általános közutálatnak örvendenek. Vannak ”meglepetések” is, de azokat megtapasztalva rohamosan csökken azok népszerűsége. Van aki ad is erre és probléma esetén módosít. De ez sajnos a ritkább. A tanárok iránti "bojkott" érdekes módon nincs, és értelemszerűen, mivel a hallgató a "kisebb hal", tiltakozás sem nagyon van egy-egy kegyetlenebb, esetleg alkalmatlan tanárral szemben.
Végülis egészében tekintve az egyetemisták hangulata jónak mondható. (Az anyagi helyzetet leszámítva...) Valahol felnőttekként már számos más tényező is van, ami ezt befolyásolja, így személyes válságok, problémák adódnak rendszeresen, de úgy egészében egy kölcsönös bizalmon alapuló és ezáltal pozitív hangulatú közösségről beszélhetünk.
Sokakban él az, hogy valamit már dolgozni is illenék a tanulmányok mellett. Ez külön érvényes a „távolabbról érkezőkre”, kollegistákra és a költségtérítésesekre. Hiszen nekik egyenlőre több a költsége, mint a többieké, hogy egyáltalán egyetemre járhassanak. Ennek ellenére érdemes belevágni, mert egyszer meg fogja érni, hogy valaki elmondhatja magáról: van diplomája. Mindegy milyen. Nem az a fontos (sem a szakma típusa, sem az érdemjegyek. Utóbbiak zömmel a személyes érdemeket szimbolizálják..). Csak az, hogy legyen! Azzal már csak több esélyünk lehet az érvényesülésre. Aki viszont elhagyná, leadná magát az egyetemet, arra buzdítom: ne tegye! Még ha nehéz és sok fáradtsággal és keserűséggel is jár, mert utána meg fogja érni! Ezúton kívánok mindenkinek sok sikert leendő tanulmányaihoz, illetve vizsgáihoz, mert én ebben tudok leginkább hinni. Aki egyszer bejutott az egyetemre, használja ki! Már csak a sikerélmények és az új ismeretségek miatt is. Ezt egy másodéves hallgató mondja…
|
Ideje: December 13, szerda, 07:57:38 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egyetemi körkép" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egyetemi körkép (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: December 13, szerda, 20:17:24
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jól mondja a másodéves hallgató :)) |
|
|
|
|
|
Re: Egyetemi körkép (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: December 15, péntek, 20:24:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tetszett az irásod! Végsösoron talán nem is az a lényeg, hogy az embernek van diplomája, hanem hogy közben megtanulja forgatni az agyát, csoportositani, s kiválasztani a legfontosabb következtetéseket.
Ez az egész életen átsegit.
Örülök, hogy irtál és jó vizsgaidöszakot kivánok!
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
|
