| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egy igaz barátság |
|
pacal2
 |
Kevés boldogabb ember volt Lacinál, mikor az első gyerek születése előtt az első lakásukat is megkapták a feleségével... |
Az igaz barátság időtlen.
Jellemzője, ha évek múlva látják egymást újra a barátok, ugyanott folytatják a beszélgetést, mint mikor elváltak útjaik… Ezekkel a gondolatokkal ajánlom mindenki figyelmébe ezt az írást.
Kevés boldogabb ember volt Lacinál, mikor első gyerek születése előtt az első lakásukat is megkapták a feleségével...Egy saját lakás! Csepelről, a tanácsháztérről a busz még egy 40 percet ment Szigethalom felé, mikor a délutáni fények megcsillantak a buszmegálló megszokott, kékszegélyű menettáblázatán, Halásztelken. Leszálltak. Kicsit furcsa volt a környezet, mert egy vidéki falu, illetve egy modern lakótelep furcsa egyvelege volt ez. Az utca egyik felén eléggé lelakott parasztházak, kertes házak sora, míg a másik oldalon három emeletes, két lépcsőházas társasházak együttese alkotta az utcaképet. A házak között parkos területek, nagy zöld játszóterek, nyílt tér, - míg a másik oldalon összefüggő kerítéssor, parasztos miliő, a falusi környezet diktálta egyszerű, zöld, szürke színekkel. Ahogy haladtak az utcán, egy abc-t pillantottak meg, melynek ablakában egy hosszú pakolópolc nyúlt bele, az egyhangú közért megszokott képébe. A bolt mögötti park kissé elhanyagolt fái között, ízléstelenül vágott nagy fű volt, ami csomókban foglalta magában a kutyatejvirág sárga halmait, mely az elvadult pázsit egyik velejárója. Elindultak a keskeny járdán az épület felé. Beléptek a kopottas festésű kapun, majd a magasföldszintre felérve, bekopogtak a lakásba.
A leendő lakásukba.
Az előző tulajdonossal megbeszélték ezt a látogatást. Ő várta is ezt, mert legalább meg tudták beszélni, hogy mikor lehet lebonyolítani a költözést. Egy nagy németjuhász kutya volt a lakásban, ami kissé lelakottá tette azt. Sok munkát kell majd ráfordítani a felújításra. Lényeg, hogy a saját lakásukat látták. Meg tudták tervezni a felújítást.
Hazamentek egy kávé után. Motoszkált bennük a türelmetlenség, mert már elmentek volna a feleség szüleitől lakni. Még pár napot várniuk kellett erre, de már nem voltak annyira türelmetlenek, mint mikor először voltak a lakásban.
Eljött a várva-várt nap! Kiköltöztek a lakásból, az előző lakók... Laci izgatottan beszélte a feleségével a teendőket. Az első feladat egy tisztasági festés! Ezután egy nagytakarítás, s kötözködés! Bútorvásárlás, stb. Első teendőként egy létra kell, hogy tudjanak valamit kezdeni a falakkal, a plafonnal, mikor glettelni, festeni kell. Ezt azonban ki kell vinni... Személyautóba nem fér be, ezért tehertaxit kell hívni! Mivel már össze volt rámolva az összes cucc, amit vinni akartak, nem kellett sokat gondolkozni, hogy is legyen a pakolás. Minden meg lett előre tervezve, be volt csomagolva.
Megjött a tehertaxi!
A sofőr segített a pakolásban. Először a két heverőt vitték le, majd a dohányzóasztal, a székek, a dobozok, volt a sorrend. Minden befért a létra mellé a kocsiba. Izgatottan búcsúztak a feleség szüleitől, hiszen, még most mentek el először végleg a szülői ház, a tiszti lakótelep nyújtotta biztonságból! Most volt ennek itt az ideje...Vittek magukkal egy üveg Vilmos körtepálinkát is, hogy majd megigyák a lakásavatás tiszteletére.
Végre, zötykölődés, pornyelés után megérkeztek.
Lakásajtó nyit, cuccolás! A sofőr segített most is. Nagyjából a helyére került minden, tehát el lehetett járni a lakásban a dobozok, a bútorok között. Laci a sofőrt kifizette, majd leültek az egyik heverőre, hogy szusszanjanak egyet.
Hoztak magukkal nescafe-t, melegítettek vizet a konyhában, s készítettek egy–egy kávét, hogy felfrissüljenek.
Lassan kezdett szürkülni az idő. Alkonyodott. Ahogy ültek a heverőn egymás mellett, mintha egy „csodavilágban” lettek volna!
A kinti, - egyelőre még idegen - lámpafények, az idegen hangok, a szokatlanság rezzenései, s a „valami új kezdete” érzés, teljesen hatalmába kerítette mindkettőjüket! S mikor oldalra pillantottak egymás szemébe, a másik iránti fenntartások nélküli bizalom kifejezése látszott mindkettőjük tekintetében! Ez maga volt az Élet indulása, az önálló életüké...
S már nem voltak egyedül, hisz első gyermekük, már ott növekedett a feleség pocakjában. Ez az egész egy mással soha össze nem téveszthető, egészen nagy önbizalmat adó, felelősségérzet–növelő érzéshullám, ami ha átjárja az ember testét, egyszerűen semmi akadályt sem érez maga előtt! A jövőbe vetett hit, a normális életben való bizakodás átjárta a lelküket! Erősnek érezték magukat, sebezhetetlennek! Boldogok voltak...
A kora esti fények és szomszéd kiáltása ébresztette rá őket a valóságra, hogy még rengeteg elintéznivalójuk van a mai napra. Neki is láttak:gyors rámolás, hogy mindent tudjanak,hol találják ebben a nagy kavarodásban, majd egy esti fürdés, s tervezgetése a holnapnak, a következő napoknak. Lassan a fáradtság eluralkodott testük felett, s édes, mély álomba segítette őket, az első itt töltött éjszakán..
Az elkövetkezendő napok sok elfoglaltsága között lassan megismerték a ház lakóit is. Vegyes képet találtak. Volt, aki szimpatikus volt, - volt, aki nem. A házban lakott, egy ismerős házaspár, Ambrusék, akik a feleség gyermekkori játszópajtásai voltak még a tiszti lakótelepről. Még az első napokban, meghívták őket magukhoz. Még nem voltak elhelyezkedve, de már látszódott, hogy kezdik belakni a lakást. A konyha lett a legfontosabb vendégfogadó hely, mert a kisbaba a belső szobákban így nyugodtan tudott pihenni.
Meg is jöttek egy megbeszélt nap délutánján Ambrus Laciék. Miután a ruhákat levetették, kényelmesen elhelyezkedtek a konyhában kialakított étkezősarokban.
Már hűvöskés volt az idő, - így az ott lévő olajkályha duruzsoló hangja mellett beszélgettek. Mivel még nem igazán találkoztak, a kölcsönös bemutatkozó beszélgetések után egy jóízű feketekávé, egy pár pohár sör után, egyre fesztelenebbül érezték magukat. A lányoknak természetesen a legfontosabb téma a gyerek lett, míg Laciék leginkább, a pecáról beszélgettek, meg a hétköznapok apró-cseprő problémáiról. Szerencsére a problémákról, igen hasonlóan gondolkoztak, így gyorsan
telt az idő. Nagyon jól érezték egymás társaságában magukat. Megbeszélték, hogy segítenek a másiknak a problémáik megoldásában. Barátságot kötöttek. Ági otthon varrt, mert így jóval többet lehetett a gyerekeivel, mintha egy varrodában dolgozott volna. Ambrus autószerelő volt, s nagyon szerette a munkáját.
Így nevelték a két lányukat akik még kicsik voltak. Ha valamit venni kellett, Ági segített a kocsival, hogy minél hamarabb otthon legyen a szállítandó csomag. Ha vásárolni ment valamelyik házaspár, megkérdezték egymást, hogy ne hozzanak-e a másiknak is valamit? Karácsonykor Ambrusék gyermekei náluk várták meg a „Jézuska” érkezését, s csak úgy mentek haza, miután otthon mindent előkészítettek, az ünnepélyes aktusra így tették a gyerekek számára felejthetetlenné az élményt. Nagyon nagy segítséget jelentett ez a barátság Laciéknak a nehézségek áthidalásában.
pacal
|
Ideje: December 19, kedd, 13:52:21 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egy igaz barátság" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy igaz barátság (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: December 19, kedd, 15:17:40
(Adatok | Üzenet küldése) | | Megható történetet hoztál egy igaz barátságról. Gratula. Bogi |
|
|
|
|
|
Re: Egy igaz barátság (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: December 19, kedd, 23:20:07
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagy kár, hogy a mai gonoszzá vált világban nagyon kevés az igazi barátság. |
|
|
|
|
|
Re: Egy igaz barátság (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: December 20, szerda, 17:59:56
(Adatok | Üzenet küldése) | | Olvastalak, Laci ;) |
|
|
|
|
|
Re: Egy igaz barátság (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: December 21, csütörtök, 21:39:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Gratulálok az írásodhoz! Írni! írni! Írni! Bátran, Lacikám! Szeretettel: Erika |
|
|
|
|
|
|
