| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Mint ködben a fák III. (Befejező rész) |
|
fenyesi
 |
Házaséletüket sohasem jellemezték vad, szenvedélyes éjszakák. Márton még csak hajlott volna rá, de Márta nagyon tartózkodó volt. |
Házaséletüket sohasem jellemezték vad, szenvedélyes éjszakák. Márton még csak hajlott volna rá, de Márta nagyon tartózkodó volt. Meglehet ebben közrejátszhatott az a fiatalkorában átélt szörnyű délután is. Elfogadta ő a férje közeledését, de kezdeményezni az együttlétet, vagy abban feloldódni, igazán átadni magát sohasem tudta. Márton tapasztaltsága, türelmes figyelmessége mit sem számított. Még levetkezni sem akart sokáig előtte az asszony. A szülés után pedig csak rosszabbodott a helyzet. Már hónapok teltek el, hogy a kislányt hazavitték a kórházból, de Márta minduntalan kitért a férfi közeledése elől. Márton aztán egy idő múlva már nem is próbálkozott. Tudomásul vette, hogy valami nagyon megváltozott Mártában. Beszélni róla az asszony nem volt hajlandó. A gyermek okozta fáradtságára hárított mindent, és a férfit hibáztatta, hogy nem tud több terhet levenni róla. Márton nyomorultul érezte magát. Menekült a munkahelyére. Ott elismerték, és tisztelték. Egyre többet túlórázott. Délutánonként, miután bezárta a műhelyt, gyakran leült a gyárudvar apró kertjébe egy cigarettára, és bámulta a morzsát remélve közelébe leszálló verebeket. Gyerekkorában a padlásra felkapaszkodva percekig elnézte, ahogy a száradni kitett búzát dézsmálták a madarak. Valami halvány képe az anyjáról is volt, ahogy felkiált neki, a létra alsó fokáról meg ölbekapja, miközben haszontalan fiúcskának becézi, mert elbújt előle. Anyjának mindig friss levendula illata volt. Még egy dologra emlékezett nagyon. Egyszer éretlen szilvával megdobálták a sánta cigányt a cimborájával. Anyja nem verte meg, csak bánatosan nézett rá hosszú percekig. Bárcsak megverte volna!
Mártika két évesen, a Tátika becenevet kapja szüleitől, mivel csak így tudja kiejteni a nevét. Élénk, érdeklődő, az - óvónők szerint, korához képest érettebb. Szívesen játszik a többiekkel, de gyakran látják sarokba behúzódva könyveket nézegetni. Márta anyja szerint, - akit a kislány mérhetetlen kötődéssel szeretett-, biztosan tanítónő lesz. A nagymama - miután nyugdíjba ment -, egyre gyakrabban vitette el magát Mecsekivel a lányáékhoz. Tátikát olyankor el sem lehetett mozdítani mellőle. Még a szüleinél is jobban szerette az asszonyt. Pedig az semmi különöset nem csinált, csak olvasott neki, mesekönyvet nézegettek, színeztek. Mártinak egyre nagyobb nyűg volt a gyerek. Naphosszat csak feküdt az ágyban, ímmel-ámmal főzött, vagy nagy ritkán foglalkozott a kislánnyal. Egy hideg őszi este pedig a férfi arra ment haza, hogy mentő áll a kapuban, egy szuszogó, pocakos rendőr meg a házmesterrel cigarettázva beszélget a kapualjban. Amikor meglátták, a házmester rábökött a fejével. A rendőr eldobta a csikket, és szó nélkül az egyre bizonytalanabban lépegető Márton után indult a rántástól nehezülő lépcsőházba. A lakásuk bejárati ajtaja előtt kezét tördelve toporgott Bözsi néni, bentről pedig egy erélyes férfihang hallatszott. A mentőorvos tett fel kérdéseket Mártának, aki a konyhaasztal mellett ült, köntösben, papucs nélkül. A legijesztőbb az asszony szeme volt. Szinte kifordult, és zöldes színben bámult a semmibe. A konyhaasztal viaszosvászonnal borított lapján hatalmas injekciós tű hevert egy paprikás krumplival félig teli kislábas mellett. Megszáradt kenyérszeletet kerülgetett egy légy. Márton csak ezután vette észre a temérdek gyógyszeres dobozt a szódásszifon mellett. A szobában valaki a kislánnyal beszélgetett. A kislány tágranyílt szemekkel nézte a fiatal segédápoló nőt. Amint az apja belépett hangosan elkezdett zokogni, és két kezével kérte magát ölbe. Márton magához szorítva nyugtatgatta.
Mártát több hónapig kórházban tartották. Kezelőorvosa szerint nem sok kellett hozzá, hogy meghaljon. Bözsi néni hallotta meg Tátika sírását. Miután már egy óra is letelt, és a kislány nem akarta abbahagyni, csak elcsoszogott az ajtóig, és bekopogott. Mivel nem jött válasz, benyitott. A földön fekve talált rá az alig lélegző Mártára. Két héttel rá, hogy az asszony kórházba került, Márton bement hozzá. Az asszony üres tekintettel nézett fel rá, ajkai ki voltak cserepesedve, haja megőszült. A pszichológus szerint, a nő hallucinál, szellemekkel beszélget, normális emberi kommunikációra teljesen képtelen. A normális szót erősen kihangsúlyozta. Márton elnézte a pszichológus nő ápolt körmeit, csillogó aranykarkötőjét, és majdnem szájon verte! A hangsúly miatt. Fél év után Mártát elhelyezték egy elmegyógyintézetben.
Karácsony előtti héten Márton mindig elmegy hozzá. Szaloncukrot visz neki, és Tátika rajzát, amit neki készít. A férfinak olykor úgy tűnik, hogy az asszony megismeri őt. A legutóbbi látogatáskor pedig hirtelen megfogta a férfi kezét, és hosszan belenézett a szemébe. Mártonnak úgy tűnt, mintha könnyezne.
A buszmegállóban állva a férfi a szürkülő város felvillanó fényeit fürkészte, és tudta, bármi is történik,
bárhová megy, élete első asszonya, kislánya édesanyja örökre benne marad, ott lesz a lelkében, mint ködben a fák.
( Kedves Olvasóm! A történet Tátika életével folytatódik majd.)
|
Ideje: December 26, kedd, 08:30:26 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Mint ködben a fák III. (Befejező rész)" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: December 26, kedd, 11:32:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Bárcsak késöbb kapcsolódtam be Márta történetébe, de végigolvastam az elözöeket is.
Most sikerült megértenem, mit is akartál mondani. Elkeseritö embersorsok, de a végkicsengése mégis pozitiv: a szeretet gyöz.
Leirásod, megfogalmazásod ismét remekmü!
Köszönöm, mert ujabb eröt adott.
Szeretettel:
Zsuzsi
|
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: December 26, kedd, 18:42:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tudod János, nagyon nehéz ezt a családon belül átélni. Hatalmas küzdelem. Ha egyszer majd lesz elég erőm talán megírom. Ma még nincs. |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: December 26, kedd, 20:06:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megrendítő, minden szavad... Történeted lebilincselő tragédia... Várom a folytatást...Gratulálok ismét... |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: December 26, kedd, 22:39:18
(Adatok | Üzenet küldése) | | A legszomorúbb, hogy ezek a történetek biztosan meg is történnek, történtek valahol és valamikor. Szomorú és kiábrándító valóságot ábrázoltál, kedves Fényesi. Tátika történetére kíváncsi vagyok én is... Remélem rá szebb jövő vár! |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- 102 Ideje: December 27, szerda, 08:12:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | újfent ügyes. remek hangulat. boldog névnapot, Pajtás! egy nulla kettö |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: December 27, szerda, 15:18:36
(Adatok | Üzenet küldése) | Megrendítő történet, - szépséges egyszerűséggel megírva.
Érthető, élvezhető, míves.
Tetszett.
(Boldog névnapot kívánok...!) |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- csizi Ideje: December 28, csütörtök, 16:36:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tudsz te figyelni az emberekre. Írni is. |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: December 28, csütörtök, 18:23:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedvesek nekem, akik olvastok!
Köszönöm hozzá(m)szóló figyelmeteket!
Boldog, egészségben bővelkedő Új Esztendőt kívánok Nektek!
János |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: December 28, csütörtök, 18:41:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Fájón szép történet... Olvasni fogom Tátikát is. |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- Fata_Morgana Ideje: December 28, csütörtök, 19:34:27
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kár. Mártáért. |
|
|
|
|
|
Re: Mint ködben a fák III. (Befejező rész) (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: December 28, csütörtök, 20:22:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Remélem Tátikának nem lesz ilyen szomorú sorsa - természetesen azt is nagyon várom! |
|
|
|
|
|
|
