| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Szerelem |
|
PIRKA
 |
Életem felejthetetlen szilveszterét azonban egyedûl, egy küszöbön ûlve töltöttem. |
Akkor érzem jól magam, ha barátaim és családtagjaim körében köszönthetem az új évet. Életem felejthetetlen szilveszterét azonban egyedûl, egy küszöbön ûlve töltöttem. Ilyenkor, év végén, mindig eszembe jut az a hideg, havas éjszaka...
Bélával három éve tartott a kapcsolatunk. Mind a ketten függetlenek voltunk két-két kamasz gyerekkel. Az ünnepeket mindig együtt töltöttük az utóbbi években.
- Ne haragudj Arany, de ezt a szilvesztert a gyerekeimmel akarom tölteni szûk családi körben. Felmegyünk a keresztanyjukhoz a Bükkbe - mondta Béla, amikor karácsony másnapján elköszönt.
Nincs annál meghittebb pillanat, mint amikor éjfélkor olyan társ áll mellettünk akit szeretünk. Keserû lettem. A két ünnep közötti napokat végig zokogtam. A keserûség mellett kínzott a gyanakvás és a féltékenység. Szilveszter este erõsen havazott, mégsem tudtam egyedül otthon maradni. Betettem egy üveg pezsgõt a kocsiba, és estefelé elindultam.
- Megnyugszom és hazajövök, ha látom hogy elmentek - vigasztaltam magamat az egy órás úton, amig Pestrõl Ceglédre értem.
Kezem lábam remegett, amikor a ház kapuját tárva-nyitva találtam.
- Mégsem ment fel a gyerekekhez a Bükkbe... – gondoltam keser?en. Leparkoltam a mellékutcában, és vártam. Nem kellett sokat várni, mert hamar felismertem a barátom autójának a hangját. A ház elõtt parkolt le. Jól láttam, hogy egy nõvel érkezett. Hangosan nevetve mentek be a házba. Képtelen voltam elindulni, úgysem láttam volna a könnyektõl. Eleinte csak keseregtem, aztán elfogott a bosszú érzése. Este tíz óra lehetett amikor bekopogtam.
- Hát te mit keresel itt? - kérdezte megnyúlt képpel Béla, amikor meglátott.
- Téged. Gondoltam megnézem hogyan érzed magad a Bûkkben a gyerekeiddel.
- Ki az? Ki van itt? - dugta ki Béla válla fölött a fejét egy szõke, harminc körüli nõ.
- Ó csak egy régi ismerõs.. - magyarázta zavartan a barátom.
- Miért nem hívod be szivi? - csicseregte a nõ.
- Tényleg Paula miért nem jössz be? Iszunk egy pohár italt együtt. Legalább felmelegszel mielött visszamész Pestre.
Nem tudtam jó képet vágni a helyzethez. Égett a bõröm a haragtól. Remegett egész testem az idegességtõl.
- Nem megyek be. Nem megyek haza Pestre. Leülök ide a küszöbre és itt várom meg az éjfélt - mondtam elszántan.
- Ha nem, hát nem - csukta be a szerelmem mérgesen az ajtót.
Letelepedtem a bejárati ajtó elõtti küszöbre. Ültem és néztem eszelõsen a szállingózó havat. Nagyon sajnáltam magam. Nem érdekelt, hogy nevetséges vagyok. Ki mit gondol vagy mi lesz a következmény. Éreztem hogy becsaptak. Én is ütni, sérteni, bántani, akartam. Nem éreztem hideget, nem gondoltam semmi másra csak a bosszúra. Odabent szólt a televizió. Béla félóránként kinyitotta az ajtót, kért hogy menjek be, beszéljük meg a dolgot.
Mit beszéljünk meg? Azt, hogy becsapott, hogy elárult...?! Azt, hogy nem szeret....?! Éjfélkor még egyszer megpróbált behívni, - de nem mentem. Bevallom, a keserûség mellett ekkor már kárörvendést is éreztem.
Éjfél után eloltották a lámpákat a lakásban. Már nem számíthattam további elégtételre. Ekkor kezdtem csak érezeni, hogy nagyon fázom. A kocsiba remegõ kézzel nagy nehezen, felbontottam a pezsgõt és meghúztam az üveget. Az agyamat elborító düh, keser?ség, és harag után üresnek, kiégettnek éreztem magam.
A szilveszter után évekig nem találkoztunk.
...Újra szilveszter van. Egyik barátom lakásán ötvenennél is többen lehetünk. Annyira zsúfolva van minden helyiség, hogy csak állva férünk el. Mindenki nagyon elegáns. Rajtam hátul, a derekamig kivágott fekete kisestélyi. Jól érzem magam. Kezemben a kevenc martinis poharam. Jánossal, a munkatársammal beszélgetünk. Hirtelen minden átmenet nélkül megfordulok. Ösztönösen megéreztem hogy néznek. Nem volt nehéz felfedeznem Bélát, aki fél fejjel magasodott ki a társaságból. Elmosolyodott, amikor találkozik a tekintetünk...
Jó Ég! Hogy került ide annyi év után? - gondolotam ijedten, mialatt visszfordultam. Lehet hogy tévedtem. Nem lehet õ, csak valaki, aki hasonlit rá. Nehezen türtõztettem magam, hogy ne forduljak vissza. Kezem lábam remegett. Úgy érzem mindjárt összeesek. Nem tudtam figyelni a hozzám beszélõkre. Mosolyogni próbáltam, de nem lehetett valami megyõzõ, mert János megkérdezte.
- Valami baj van? Rosszúl vagy Paula?
- Nem dehogy, lehet hogy megártott ez a martini... - válaszoltam.
Éva, János felsége csatlakozott hozzánk és szedviccsel kínált. Felhasználtam az alkalmat, ahogy egy kicsit változtassak a testhelyzetemen, ne kelljen olyan feltûnõen megfordulnom. Semmi kétség, õ az... Most már egy kicsit közelebb furakodott a tömegben. Éreztem hogy beszélni akar velem. Hiába er?ltettem, nem tudtam figyelni. Egyszer csak ott állt el?ttem... Már nem láttam, nem hallottam semmi mást. Mintha csak ketten lettûnk volna az egész lakásban...
- Szerbusz Arany - mondja a jól ismert, mély, búgó hangján. Átölel... Szétnyilik a zakója és érzem a teste melegét, az illatát. Homlokom a nyakszögletébe simul. Csak állunk szorosan átölelve egymást. Egyik?nk sem szól semmit... Szavak nélkül is érzem, hogy nagyon szeret. Nem gondolok a nélküle töltött évekre, csak arra, hogy itt van... Hogy együtt vagyunk... Hogy biztonságban vagyok... Percekig álltunk így szótlanul. Mintha megállt volna az idõ.
Felébredek. Pár pillanatig fel sem fogom, hogy hol vagyok. Még érzem Béla jelenlétét, a bõrének illatát. Nem akarom elhinni hogy csak álmondtam. Felkapcsolom az éjjeli lámpát. Lassan felfogom, hogy a földgolyó másik oldalán Californiában vagyok. A melettem lévõ szobában jól hallom Erzsébet néni szuszogását, akire éjszakánként vigyázok.
Felveszem a naplót az ágyam mellõl, és lassan a dátum mellé írom hogy Bélával álmodtam. A szakításunk után gyakran álmodtam vele, de annak már hosszú ideje.
- Lehet hogy õ is gondol rám néha? Biztosan régen elfelejtette azt a szilvesztert - tûdõdöm.
Vasárnap reggel van, az utolsó éjszakát töltöttem Erzsébet néninél. Napközben párszor eszembe jut a különös álom, aztán elfelejtem. Csütörtökön repülök haza, Magyarországra. A repülõtéren feln?tt fiam és a lányom várnak. Szegedrõl jöttek fel Pestre, hogy hazavigyenek. Boldog vagyok. A reptéri találkozások a legszebb pillanataim.
- Anyukám ha már itt vagyok Pesten be kellene adnom egy kérvényt a központba. Othon megirtam, CD-re tettem, csak ki kellene nyomtatni. Nincs valami ismrõsõd itt Pesten akinél kinyomtatnánk? - kérdi Zoltán fiam amikor berakta a kocsiba a csomagokat.
- Hivjuk fel a baránõmet, Mártit. Neki itt az irodája nem messze, a nagybani piacon. Biztos örül, ha meghallja hogy már itthon vagyok.
- Szia Paula te vagy? Ez nem igaz! Itthon vagy? Fél órája goldoltam rád. Azon t?n?dtem, hogy telefonáljak vagy e-mailt irjak. Képzeld meghalt Béla.
- Nem az nem lehet! Mikor? - kérdezem dadogva.
- Három nappal ezelõtt. Vasárnap. Agyvérzés. A kocsiban lett rosszul, mire a mentõk kiértek már nem élt. Holnap lesz a temetése. Gondolhatod, mennyire ledöbbentem. Pont annyi idõs mint én. Egy évfolyamra jártunk a Kertészeti Egyetemre.
Nem tudok megszólalni. Az álom jut eszembe. Vasárnap álmodtam vele.
- Mi van anyukám? Valami baj van? Fehér lettél mint a fal... - rázza meg a vállam Zoltán.
- Meghalt Béla... - mondom. Nem kell magyaráznom semmit. Három éves kapcsolatunk ideje alatt a gyerekeim jól ismerték Bélát.
- Sajnálom anyukám. Tudom hogy te nagyon szeretted. De neki te soha nem voltál fontos... - mondja Zoltán.
- Eddig én is ezt hittem... - válaszolom tétován - De lehet hogy tévedtem...
Ekkor ott a reptéren semmi kétségem nem volt. Béla mielõtt végleg távozott az életb?l, elköszönt t?lem. Három évig tartó kapcsolatunk alatt soha nem éreztem annyira tisztán és erõsen hogy szeretett, - mint álomomban.
|
Ideje: Február 13, kedd, 09:26:14 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Szerelem" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
- blue Ideje: Február 13, kedd, 09:47:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Miért mindig csak álmunkban érezzük, hogy szeretnek? Miért nem lehet a valóságban is? Nagyon szépen megírt történetet olvashattam, köszönet érte.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Február 13, kedd, 10:29:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megkönnyeztem. Vannak ilyen, a szívünkben őrzött szerelmek, melyeken sem az idő, sem a távolság nem csorbít. Gyönyörű történet. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
- szemilla Ideje: Február 13, kedd, 14:40:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "Szavak nélkül is érzem, hogy nagyon szeret. Nem gondolok a nélküle töltött évekre, csak arra, hogy itt van... Hogy együtt vagyunk... Hogy biztonságban vagyok... Percekig álltunk így szótlanul. Mintha megállt volna az idõ. "
(csatlakozom Netihez.)
|
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Február 13, kedd, 19:14:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jó írás! A történet, a megjelenítés nagyon képies! Élvezettel olvastam!
Üdv.: Péter |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
- Failure Ideje: Február 14, szerda, 00:37:33
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nahát... És még egyszer, nahát! |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Február 14, szerda, 06:32:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szép. Ezek szerint szomszédok vagyunk? |
|
|
|
|
|
Re: Szerelem (Pontok: 1)
- mango Ideje: Február 17, szombat, 16:56:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "Három évig tartó kapcsolatunk alatt soha nem éreztem annyira tisztán és erõsen hogy szeretett, - mint álomomban." -- és milyen sokáig kísérti ez még Paulát...
Jó, ha hiszünk a túlvilágban.
Ott még minden másképp alakulhat...
|
|
|
|
|
|
|
