| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Beszélgetések Kisvirággal 1. |
|
Doktorur
 |
Vajon Kisvirágot csak én szeretem? |
Beszélgetések Kisvirággal 1.
- Látod milyen csúnya hosszú forradás van itt a mellkasomon? Nem tudok felvenni semmi olyan pólót vagy blúzt, ami nyitott lenne felül. Így kitoltak velem kicsit az orvosok. Szebben is megcsinálhatták volna. De hát mi nem tudtunk pénzt adni a sebésznek, nem is figyelt nagyon rá, hogy nézzen ki valahogy az összeforrt bőr.
Kisvirágnak gyermekkorában úgy kilenc évesen felnyitották a mellkasát és szétfűrészelték a szegycsontját. A szívét kellett megműteni, hogy helyrehozzák a természetnek azt a kis tévedését, ami egy lukat hagyott rajta. Még most is átviharzik rajta a félelem, mikor erről beszél. A keze megrándul, hangja elcsuklik, szép kék szemei elfátyolosodnak.
- Tudod nagyon rossz volt a kórházban. Anyukám nem tudott velem lenni. Sopron túl messze van Egertől. Csak egy helyi rokonom járt be hozzám. Még szerencse, hogy ő ott lakik.
- És édesapád?
- Apámat csak egyszer láttam. A halála előtt nem sokkal. Alkoholista volt. Még egészen pici voltam, amikor elváltak. Aztán soha nem látogatott meg és soha nem keresett. Anyukám meg férjhez ment máshoz, aztán meg megint máshoz. A második férje rendes volt hozzám, de hát csak nem a vér szerinti lánya voltam. Na meg ivott is. Mindig valami kocsmában meg a vendéglátásban dolgozott. Nem igazán volt ideje velem törődni. A harmadik férje teljesen szemét volt. Nem dolgozott semmit. Anyunak kellett eltartania. Csak parancsolgatni szeretett. Mindig dolgoztatott engem. Látod milyen kicsi vagyok, de földet kellett talicskáznom, téglát raknom, betont cipelnem és a söröket a boltból a munkásoknak az építkezésre.
Kisvirág százötven centi magas és negyvenöt kiló. Termetéhez mérten arányosan csinos. Szép kerek feszes a popsija, vékony a dereka. Domborodó, - se nem nagy, se nem kicsi - mellei között húzódik a műtéti heg egészen a nyakáig. Megsimogatom.
- Engem egyáltalán nem zavar ez. Hiszen ez is hozzád tartozik. Megmentette az életedet. Az a fontos. Te se törődj vele. Amúgy is alig látszik. Szinte észre sem venni. Nem számít annak, aki szeret. És én szeretlek.
Ezen mosolyog egy picit. Azzal az utánozhatatlan bájos mosolyával, ami olyan kedvesen és huncutul kislányossá teszi. Nagy szempillái megremegnek és úgy bújik hozzám mint valami doromboló kiscica.
- Jó lett volna magasabbra nőni. Miért ez a kitolás a sorstól, hogy ilyen alacsony lettem. Annyi szép magas lány van, csak én vagyok ilyen kicsi és csúnya.
Szereti hallani az ellenvéleményemet:
- Már ezerszer elmondtam, hogy nem vagy csúnya. Sok férfi imádja az ilyen alacsony, csinos lányokat. Én is. – Beletúrok a szép hosszú szőke hajába a tarkójánál. Azt nagyon szereti. Jólesően hümmög egy kicsit.
- Már elmúltam harminc éves és még mindig gyereknek néznek - durcáskodik.
- Nem baj. Az a te egyéniségednek a varázsa. Örülj neki, hogy ilyen fiatalnak látszol.
- De hát kutyába se vesznek. Mindenki átnéz rajtam.
- Ugyan, lehet, hogy csak képzeled. Meg mi a fenét törődnél ismeretlenek képzelt véleményével.
- Nem elég, hogy kicsi vagyok, de nem vagyok doktor se. Majd én is elvégzem már az egyetemet, hogy nézzenek valamibe.
- Nem az egyetem meg holmi címek számítanak. Nem attól lesz valaki jó ember, hogy milyen iskolát végzett. A műveltséget sem az egyetemeken osztogatják. Lehet valaki a legtöbb diplomával is egy szakbarbár, hogy egy könyvet sem olvasott és a tanultakon kívül gőze sincs semmiről. Az önbecsülésed a lényeges. Másodlagos mások mit gondolnak rólad. Már rengeteget tanultál. Nem kellett hozzá egyetem meg cím.
- Senki nem mondta nekem, hogy tanuljak, meg olvassak rajtad kívül. Senki nem törődött velem. A szakközépiskolában sem szerettek a többiek. Az egyik lány krétaport szórt a hajamba és mindenki rajtam röhögött. Pedig én nem ártottam nekik. Igaz visszahúzódó voltam, de hát féltem még megszólalni is. Kértem a tanárokat csak írásban feleltessenek.
- Már elmúlt. A gyerekek, meg a kamaszok olykor nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymáshoz. Nem kell, hogy szeresd őket. Ne gondolj rájuk.
- Valóban szerettem volna, ha engem is szeret valaki. Anyukám biztos szeretett, de mindig magával volt elfoglalva. Még most is előfordul, hogy meg se hallja mit mondok neki, csak viszi a magáét. Volt egy barátom abban a kis faluban ahová elköltöztünk anyukám harmadik férjével, de ő nem igazán mert közeledni hozzám. Mások meg csak becsaptak és kihasználtak. Én voltam a rút kiskacsa. Ciki lett volna járni velem.
Feláll. Nyújtózkodik egy nagyot. Kicsi kezei levegőben. A dereka olyan vékony majdnem átérem a két kezemmel. Kicsit cicásan mozog. Harmincötös lábacskájára nehéz cipőt venni. Megbillegteti kis gömbölyű hátsóját. Elbűvöl, mint mindig.
- Na mehetünk haza. Majd holnap folytatjuk.
|
Ideje: április 02, hétfő, 09:26:40 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Beszélgetések Kisvirággal 1." | Belépés/Regisztráció | 15 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Beszélgetések Kisvirággal 1. (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: április 02, hétfő, 09:37:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kisvirágnak üzenem, amit magamnak is szoktam mondogatni, lévén, hogy én is csak 160 centi vagyok épphogy: "Jóból mindig keveset adnak" :) Érdeklődéssel várom a további beszélgetéseket :) |
|
|
|
|
|
Re: Beszélgetések Kisvirággal 1. (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 02, hétfő, 09:54:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves, lebegően friss történet, (egy kis részvét mindenképpen "kijár" a hányatott sorsú gyermeknek!) - erővonalai még nem jeleznek semmi kiugró konfliktust, egyszerűen csak kellemes olvasni a derűs, néha fátyolosan szomorú és tiszta sorokat. Egyszerre bukkan elő a sorokból a végletesség és a határtalanság, talán azért, mert igazsága és megejtő bája vezérli, és nem másféle varázslat.
Kisvirág olyan helyes és szinte gyermekien szeretnivaló, - hogy nem is lehetett volna elrontani holmi durva, tompa fakéssel, ami pedig talán nem áll túl távol e publikáció alkotójától...
Az érdem Kisvirágé :)
Csak néhány, igazán kevés helyen kellett beleilleszteni pár vesszőt, melynek hiányában a mondat kicsit kuszának és ziláltnak hatott, - sok lektorálni-való nem volt benne...
Nos, én ennyire vagyok "gonosz" :)) |
|
|
|
|
|
Re: Beszélgetések Kisvirággal 1. (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: április 02, hétfő, 11:43:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | El sem tudjátok képzelni, hogy micsoda kisebbségi érzést keltehet alacsonynak lenni...már az oviban is, a suliban is a sor végén bandukolni...(Én mindig megfordítottam a tornasorban a rendet : elől a kisebbek, hátul a magasabbak álltak.) Gondoljátok el, hogy a színházban, moziban, koncerteken is milyen borzasztó, hogy mindig magasabb ül előttünk! Régen legalább a gyerekruha -amit hordtunk- olcsóbb volt, de manapság? Még drágább, mint a normál, felnőtt méretű!
Talán a sok hátrány miatt van, hogy mi, a"kisebbek" még több szeretetre vágyunk, vagy mással kompenzáljuk a centiméterek hiányát. |
|
|
|
|
|
Re: Beszélgetések Kisvirággal 1. (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: április 02, hétfő, 11:48:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Emberi történet. Jól megírt passzus. Ha a képzelet szüleményye lenne, akor is ermberi. Tetszett. üdv. Józsi |
|
|
|
|
|
Re: Beszélgetések Kisvirággal 1. (Pontok: 1)
- blue Ideje: április 02, hétfő, 19:42:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Doki!
Szeretem, ahogy írsz. Örülök, hogy itt vagy.
Nagyon várom a folytatást.
Sokszor én is ilyen rút kiskacsának érzem magam.
szeretettel pussznatalak: gaby ))))))) |
|
|
|
|
|
Re: Beszélgetések Kisvirággal 1. (Pontok: 1)
- Doktorir (racz.imre3@chello.hu(06 20 936 87 73)A HITETLEN GYAUR) Ideje: április 21, szombat, 09:25:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | teccik |
|
|
|
|
|
Imrét már Dodi is rühelli? (Pontok: 1)
- Doktorir (racz.imre3@chello.hu(06 20 936 87 73)A HITETLEN GYAUR) Ideje: Január 11, péntek, 21:33:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | "Doktorúr" Rácz Imre már hiába hízeleg a korábbi megbízott csatlósának az Amatőr Művészek Fórumán? A "SecondEduard"nak, alias Dodi Dancsa Jóskának. Borult a szövetség? Valeyrac Bihari Balázskával még jól megvannak, melegen... :-) |
|
|
|
|
|
|
