| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Mit bír az ember |
|
Rien25
 |
Vajon mire vagyunk képesek? Vajon meddig tágíthatjuk saját határainkat? Vajon meddig éri meg feszengetni azt... |
Pénteken délután már annyira lestem az órát, mint még soha.
Mint egy szerelmes tini. Aznap vártam haza kis páromat egy kegyetlen túlélő-gyakorlatról - ahogy én neveztem. Hogy ez tényleg az volt, azt csak később tapasztalhattam. Elkéredzkedtem előbb a munkából, mert hát ki tudja, mikor végez és hová kell érte menni. Semmit nem tudtunk róluk. (telefonokat elvették tőlük, öt hétig egy hangot se hallottunk felőlük)
Hazaértem hát, és már csak annyi energiám volt, hogy beálljak a zuhany alá, mert kissé megviselt a hazaúton a meleg. Már épp végeztem, amikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, három puffanás (zsákok le) és pedig elkezdtem visítani a zuhany alatt, hogy: Csak nem??!!! Úristen! Nyisd ki, nyisd ki az ajtót! (A fürdőszobáét).
És ott állt párom, de azt el sem lehet mondani, milyen állapotban. Szinte csonttá fogyva, arca megnyúlt, szemei karikásak, kezei feketék (pedig egyszer már zuhanyzott).
Állok döbbenten. Egyszerűen nem igaz. Nem lehet, hogy teljesen mást kapsz vissza, mint akit elengedsz. Ez...ez nem ő...
Átölel úgy vizesen, ahogy vagyok, szorítom magamhoz, ő pedig szipog. És meg csak ijedten simogatom a fejét.
- Majd... majd mesélek, de most még nem tudok... - mondja. - Most együnk...
Gyorsan megtörölközöm, szaladok a konyhába. A rakott tészta pillanatok alatt eltűnik, mint ahogy a négyszemélyes madártej adag is.
Utána forró vizet engedek és beleparancsolom.
Ahhoz képest, hogy nem tud mesélni, be nem áll a szája, mondja és mondja, én pedig elborzadok. Azt hittem, ez csak hollywoodi túlzás a katonás filmekben, ezt nem megcsinálják meg emberekkel... de, megcsinálják. Hallok napi két hegynek futásról teljes felszereléssel, pocsolyában és kavicsban meghempergetett katonákról, csontig felsebzett sarkokról, mentálisan tönkrement jelöltekről, napi 3 órát sem alvó emberekről, akiket hajtottak, mint a barmokat... enni csak öt percük volt, így kis híján a fulladás veszélyével dacolva tömték magukba az ételt. De volt, hogy bödönből merték a kezükkel az összeöntött húsostészta-gyümölcsleves-savanyúuborka-elegyet. És örültek, hogy ehetnek, mert előzőleg azt mondták nekik, hogy aznap nincs vacsora. Aztán megetették velük az előbbi moslékot, mind az utolsó cseppig, utána pedig ki az udvarra és testnevelés! Hányásig... Ami azonban az elvárások ellenére elmaradt...
Kedvesem csupa folt és seb (a vesszőfutástól - mondja, amikor a háztetőkről lőtték őket festékpartonnal) na, itt kezdek ideges lenni, és sikálnám a fegyverolajtól és egyebektől fekete kezeit, de körömkefével már nem merem, mert mindenhol be van repedve...
És közben mondja, hogy hihetetlen, mit ki nem bír az ember, mert amiről azt hiszi, hogy nem tudja megcsinálni, (áh, ez lehetetlen!) mégis megcsinálja, mert muszáj. És alvás nélkül, fáradtan, éhesen.
- Annyira büszke vagyok rád! - mondom, miközben ott benn arra gondolok, hogy: "ha még egyszer elmész egy ilyenre, megöllek!"
De ő se menne még egyszer, mondja is.
Amint mesél, teljesen biztos vagyok benne, hogy ezek az emberek, akik ezt végigcsinálták, és felvarrót kaptak - 16-ból mindössze heten! -, ki tudja hányszor lépték át ezen öt hét alatt a saját határaikat... És megemelem a kalapom előttük.
- El szeretnék veled menni sétálni... - közli velem párom.
- Sétálsz ám tudod hova! - válaszolom, amikor megtudom, hogy aznap 20 percet aludt össz-vissz. - Mész aludni.
De igen, ő el akar menni velem sétálni.
- Csak még adj öt percet, közli az ágyra heveredve - hogy összeszedjem magam...
És már alszik is. Ágyneműt nem tudom elővenni, mert rajta fekszik az felnyitható részén az ágynak, elő tehát a puha fürdőköntösömet és betakarom vele - mivel túl hosszú hozzá, még egy törölköző a lábaira.
És alszik. Alszik, de mint egy riadt állatka, egy űzött vad. Tudom, hülyeség, de még a levegőt is gyorsabban szedi, mintha sietne az alvással, mert tudja, hogy nemsokára felzavarják, rajtuk ütnek, menni kell...
Arcán, nyakán is ránganak az idegek, hiába alszik, mégsem pihen, egész teste feszült, ugrásra kész. Melléfekszem, próbálom átölelni, nyugtatni. Mit csináljak vele, inkább hagyjam nyugodtan aludni? Egyszer felriad, rámnéz, de látom, hogy nem engem lát és kérdezi:
- Hol vagyok? - tekint körbe és már menne.
Visszanyomom.
- Nyugi, itthon. Már vége, aludj.
És ő azt teszi, kissé nyugodtabban alszik négy órát.
Majd lelkiismeretfurdalással ébred, hogy úristen, este fél nyolc, mennyit aludt! És menjünk el a szüleimhez, menjünk el bevásárolni! Hová sietsz? De jó, menjünk. Úgysem tudna most többet aludni. Közben mesél, és mesél és mesél. Én pedig nem tudom, kire legyek igazán mérges. A honvédségre nem lehetek, mert nem kényszerítették, ezt ő vállalta önként... de ránézek, és őt nem tudom szidni, most még nem. Nem is kell, szidta ő eléggé magát.
- Már az első órában tudtam, hogy nem jó helyen vagyok - röhögi el magát.
Csak egyetérteni tudok.
- De most már kitűnő apuka leszek! - közli. Simán bírom háromórás alvással!
Én pedig elnevetem magam a könnyeimen át.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Mit bír az ember" | Belépés/Regisztráció | 15 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Május 15, kedd, 15:50:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Adrien !
Ez egy nagyon megdöbbentő írás - ilyenkor adok hálát a Jóistennek, hogy bár sokat szenvedtem ehelyett - de nem kellett bevonulnom katonának !
Megnyugtatom a kedvesedet , apukának lenni nem ilyen strapás, és annak reális esélye is van, hogy előbb utóbb elalszik a gyerek - anyukának lenni már lényegesen strapásabb... |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- Rien25 Ideje: Május 15, kedd, 15:56:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszi szépen Mickey!
Lehet, hogy anyukának strapásabb, de anyuka otthon van olyankor, és az átüvöltött éjszakák után nem kell még dolgoznia is járni... Apukának meg igen. Van egy ingázótársam (férfi), egy éve zombi, amióta megszületett a kisfia. :D
Köszönöm, hogy olvastál.
Adri |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- blue Ideje: Május 15, kedd, 17:30:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Itt is elolvastam. Örülök, hogy párod otthon van. Azért gondolom már rendesen alszik.)))))))
pusza: gaby )))))) |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- Xiam (xiam@citromail.hu) Ideje: Május 15, kedd, 20:07:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | a blogban is olvastam már. én valahogy nem tudom megérteni a párodat.. különbözőek az emberek.. azért, hogy megkínozzanak, hogy bebizonyítsam, mit bírok, mi a tűrőképességem, nem adnék ki pénzt. bár nem tudom, hogy ez egyátalán került-e valamibe.. biztos.. de nem az anyagiak a lényeg.. szóval ha nem muszáj, semmiképpen sem csinálnék ilyet végig. lehet, hogy a bizonyítási vágy, lehet a kiváncsiság, vagy bármi -akár- magasztosabb.. úgy vagyok vele, örülök, hogy nem élek háborús, vagy bármi kegyetlen helyzetben, és eszem ágában sem lenne kipróbálni.. sok mesét hallottam nagyszülőktől a válogatott kínzásokról fogolytáborokban, vagy magában a hadseregben.. örülök, hogy kimaradtam belőlük, és remélem továbbra is kimaradok. az ilyesfajta megméretettések nekem abszurdok.. |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- Rien25 Ideje: Május 16, szerda, 07:23:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Xiam!
Párom hivatásos katona. És ez a tanfolyam nem került semmibe, viszont fontos lehet neki az előmenetel szempontjából. Épp ezért én valahol megértem, mivel a mai világban semmi sem biztos, igyekszik az ember minél jobban bebiztosítani magát a munkahelyén... És persze ő akar lenni a legjobb, mert egy vezető mindenben elöljár. Puszi,
Rien |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- Rien25 Ideje: Május 16, szerda, 07:24:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Gaby! Igen, nagyokat alszik, pótol szorgalmasan. És eszik. Azt is igen szorgalmasan :D
Csak a haja nem nőtt még vissza :( Kopaszság-fóbiám van... :)
Rien |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Május 16, szerda, 08:14:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Akármilyen furcsa is - bár megdöbbenve olvastam irásodat - megértem a párodat. Az ember néha bizonyitani akar, maga és a környezete elött, valmiért - s ezt csak Ö tudja - szüksége van rá. Ha többet soha nem is csinálja...
Örülök, hogy túl vagytok rajta! Irásod pedig érdekfeszitö volt nagyon.
Zsuzsi :))) |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- Rien25 Ideje: Május 16, szerda, 09:40:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszönöm Zsuzsi,
és azt is, hogy olvastál.
Puszi neked.
Rien |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Május 19, szombat, 11:35:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Rien, ez egy hihetetlenül jó írás! Igazán örülök, hogy rátaláltam. Pattanásig feszült idegekkel olvastam végig, ahogy elmesélted ezt a történetet. Lehengerelt. Nem csak a történet, hanem AHOGY meséltél. Gratulálok! Szeretettel: Kati |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Május 23, szerda, 10:05:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ebből az írásból is látszik, mennyire más a nők gondolkodása. Az ilyen dolgok célja: a jellem formálása. Egyszer még hasznát veheti ennek a gyakorlatnak. |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- Rien25 Ideje: Május 23, szerda, 11:27:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Piro, tudom mire gondolsz, de ez rég nem a jellemformálásról szól.
Azt is tudom, miért törik meg őket és hogy miért kínozzák saját magukat. És hidd el, az ő jellemén már nem nagyon van mit formálni, így is mindenben maximumot nyújt. Saját magamat néha én is belehajszolom ilyen próbákba, végigcsinálom - de tudod teljesen más érzés, mikor a kedvesed kapod vissza ilyen "jellemformálás" után eléggé sokkoló állapotban. Talán mondjam neki, hogy: fiam te vállaltad, remélem fejlődtél tőle? Neked se esne jól. Sose voltam túl nyafogós, de azért akit szeretek azt én is féltem. ÉS nekem az a dolgom, hogy menedéket nyújtsak és vigaszt.
Annyit azért hozzátennék, hogy inkább soha ne tudd meg milyen ez a kiképzés. Mert nem sokan csinálják végig, sőt elég kevesen. Magyarország egyik legerősebb "vasembere", aki a HM engedélyével résztvehetett mert ki akarta próbálni magát, a 3. napon kiszállt.... szerintem az ő jellemével se lehettek gondok.... |
|
|
|
|
|
Re: Mit bír az ember (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: Május 23, szerda, 12:34:46
(Adatok | Üzenet küldése) | | Mindig vannak olyan emberek, akik képesek ilyen haszontalan dolgokra, és van bennük valamilyen torz okból bizonyítási vágy, kényszer. Addig azonban ne is csodálkozzunk azon, hogy ferde, ostoba világunkban lesznek is hasonló elvárások valamilyen ostoba, agyament szinten. |
|
|
|
|
|
|
