| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Társkeresési mizéria |
|
Angeli
 |
Úgy tűnik, mintha manapság minden a szinglikről szólna. Róluk írják a regényeket, a filmsorozatokat, róluk folynak a rádióbeszélgetések.
|
Komoly társalgási téma lett, hogy milyen ma egyedülálló nőként élni, és mennyire nehéz megfelelő társra lelni.
Egyre gyakrabban halljuk, hogy leáldozóban van a boldog szinglilét csillaga, egyre többen vallják be, hogy a legkevésbé sem akarnak egyedül élni, egyszerűen csak nem találják a társukat. Mitől vált olyan nehézzé a párválasztás? Már huszonkét-huszonhárom éves lányok is panaszkodnak, hogy megküzdenek a kapcsolatteremtés problémájával, a harmincas, negyvenes egyedülálló nőkről nem is beszélve.
Ha valaki jobban utánajár, akkor megtudhatja, hogy a „szingliirodalom” remekei nagyrészt szerencsétlenkedő, kétségbeesetten társra vágyó fiatal nők mókás kalandjait örökíti meg, s csak elvétve találkozunk olyan művekkel, melyek az egyedülálló szupernő életmódját, mint a legkényelmesebb, és legkellemesebb formát tárják az olvasó elé. Még a férfiak által sokat kritizált Szex és New York bombázói is folyton párkeresésben vannak, és többnyire nem örülnek szingliségüknek, még akkor sem, ha az ő helyzetüket az átlagemberek körülményeihez képest irigylésre méltónak tűntetik is fel.
Tehát akkor mindenki társra vágyik?
Talán nem mindenki, de a többség biztosan meg akarja találni a másik felét, akivel megoszthatja a mindennapjait.
Manapság rengeteg lehetőség nyílik arra, hogy az egyedülálló, párra vágyó emberek találkozzanak. A társkereső irodák garmadája kínálja szolgáltatásait, az Interneten számtalan társkereső portálon regisztrálhat az ember, és újabban divatba jött a „rapidrandi”, mely időtakarékos megoldás lehet azoknak, akik nem akarnak udvariasságból órákat pazarolni olyan partnerre, akivel nem találják a közös hangot.
Két fiatal nő mesélte el nekünk társkeresési mizériáját. Elmondták, hogy azért nem vállalják az arcukat, mert kellemetlen lenne a számukra, ha valaki felismerné őket, és megtudná, hogy ily módon keresnek, kerestek társat maguknak.
Bármennyire is megszaporodtak a társkereső irodák, és az internetes randihelyek, azok a nők, és férfiak, akik ezt a szolgáltatást igénybe veszik, letagadják, sőt, kézzel-lábbal tiltakoznak, ha valaki felveti ezt a kérdést. Szégyellik, hogy így kénytelenek párt keresni, úgy érzik, hogy ha elmondják azt, hogy regisztráltak valamelyik társkereső oldalán, akkor ez megbélyegzi őket, vagy esetleg a többi ember azt hiszi, hogy van valamilyen rejtett hibájuk, amiért „normális” úton nem találtak párra. Úgy látszik, hogy a társadalom még mindig nem fogadta el a társkeresésnek ezt a direkt módját, holott elmondható, hogy hihetetlenül magas az online társkereső oldalak látogatóinak és regisztráltjainak a száma. Ezt a túlnyomó többség mégsem meri felvállalni, ámbár elképzelhető, hogy aki előtt felvállalnák, az maga is ott mosolyog valamelyik társkereső portál lapjain.
Adél (35) még nem volt házas, és az együtt élést sem próbálta soha. Két éve regisztrálta magát először egy társkereső portál oldalán, de a nagy „Ő” még nem talált rá.
- Azért regisztráltam, mert egy ismerősöm hallotta, hogy folyton panaszkodok az egyedüllétre, ezért elmesélte, hogy milyen könnyű ismerkedni az Interneten. Ráadásul jó példaként egy unokatestvérét hozta fel, aki megtalálta a párját, sőt, már össze is házasodtak a fiúval. Ezen felbuzdulva három helyen is bejelentkeztem. Ez úgy történik, hogy az ember megadja az e-mail címét, a paramétereit – Adél mosolyogva végigmutat az alakján – és azt is leírja, hogy milyen társat keres. Nem árt, ha fényképet is feltöltünk, mert az azért egy szűrő, akinek nem tetszem, az nem ír nekem, akinek pedig igen, az nem vesz teljesen zsákbamacskát. Bár erről tudnék mesélni… - nevet némi iróniával a hangjában.
- Ott könnyebben vállalom az arcomat, mert aki társkereső oldalra téved, az alapvetően társat keres, vagy valamilyen partnert, tehát előtte nem „ciki” felfedni a kilétemet. Bár ez is annyira relatív. Már két éve regisztráltam, borzasztóan sok férfival randevúztam, és némelyik egyáltalán nem hasonlított arra a fotóra, amit nekem elküldött, vagy ami a regisztrációs lapján található. Nagyon gyakran jöttem el úgy a találkozóról, hogy csúnyán becsapva éreztem magamat. Hogy miért? - nagy levegőt vesz.
- Először levelet ír a férfi vagy nő a kiválasztottnak, aki megtetszik neki. Ha a másiknak is ínyére van az illető, akkor visszaválaszol, ha nem, akkor szépen csendben marad. Amennyiben kölcsönös az érdeklődés, kezdődhet a levelezés, csetelés, illetve egy idő után természetesen a telefonos kapcsolat. Rövid időn belül eljön a pillanat, amikor a két ember találkozni szeretne, és akkor kiderül, hogy amit akár hetekig tartó Internetes ismerkedési folyamat során megtudtak egymásról, az igaz-e, vagy sem. Sokszor sajnos nem. Én legalábbis számos esetben csalódtam. Volt olyan férfi, aki a korát kozmetikázta, konkrétan húsz évet, és húsz kilót tagadott le. Amikor találkoztunk, egy édesapám korabeli úriember várt rám, egy hasig kigombolt ingben, ami nekem nem nagyon tetszett. Randevúztam olyan fiatalemberrel is, aki kedves, figyelmes magatartásával vett le a lábamról a telefonos beszélgetéseink alkalmával. Róla az derült ki, hogy nős, és két gyermeke van, akiket mindennél jobban szeret, de remélte, hogy el tudok vonatkoztatni a feleségétől, és így is hajlandó leszek vele viszonyt kezdeni – fintorog Adél viccesen.
- Ugyanakkor találkoztam nagyon rendes, tisztességes fiúkkal is, akikkel nem volt semmi baj, csak nem voltak az eseteim. Meg kell mondanom, hogy rendkívül fárasztó dolog a társkeresés, gyakorta előfordult, hogy a férfi, akivel találkoztam csak gyorsan ágyba akart bújni, esze ágában sem volt kapcsolatba kezdeni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért írta azt a regisztrációs lapján, hogy komoly párkapcsolatra vágyik, akkor azt válaszolta, hogy azért, mert így könnyebb rábeszélni a lányokat egy randevúra.
- Ez mind, amit most elmondtam meglehetősen rosszul hangzik, és akár el is riaszthatja a társkeresőket az Internetes társkereső oldalaktól, de leszögezem: rengeteg értékes emberrel ismerkedtem meg a találkozásaim során, és ugyan az Igazit még nem találtam meg, mégis reménykedek, hogy egyszer Ő is regisztrálja magát. Hisz máshol szinte nem is lehet ismerkedni egy harmincas nőnek. A szórakozóhelyek tele vannak tinédzserekkel, én ott már nem találok magamhoz való férfit, nem beszélve arról, hogy sem időm, sem kedvem nincs eljárni ilyen helyekre. Ráadásul olyan érzésem van, hogy a férfiak sem úgy udvarolnak már, mint régen, mintha azt várnák, hogy a nők tegyék meg az első lépést. Talán bátortalanok lettek. Mindenesetre én még kitartok az Internetes társkereséssel, bár a találati arány nem túl bíztató. Két év alatt három egy-két hónapig tartó kapcsolatom, és néhány futó viszonyom volt, amik szóra sem érdemesek. Pár ismerősömnek azonban pozitívan sikerült a társkeresési akciója, van közöttük olyan, aki szinte a regisztrálása első hetében megismerkedett a későbbi férjével. Szerencse is kell hozzá.
Zsuzsi (31) megsimogatja domborodó pocakját, és boldog mosollyal kezdi a mesélést:
- Én egy nagyon szerencsés nő vagyok. A férjemmel egy Internetes társkereső oldalon ismerkedtünk meg, pedig akkor, amikor találkoztunk már éppen fel akartam adni a reményt. Már jó pár hónapja fenn voltam azon az oldalon, amikor Bálint (30) írt nekem egy levelet, én pedig válaszoltam, mert tetszett a stílusa. Nem a megszokott, unalmas ismerkedő szöveget olvashattam tőle, hanem egy humoros kis összefoglalót róla, ami a hibáit sem rejtette véka alá. Annyira szimpatikus volt, hogy még a fotója sem érdekelt, megadtam a telefonszámomat. Ő még aznap fel is hívott, és megbeszéltünk egy randevút. Ez részemről egy teljesen vak randi volt, mert fogalmam sem volt róla, hogy hogy néz ki, neki kellett megismernie engem a fotóm alapján. Amikor a Deák téren odajött hozzám, mintha villám csapott volna belém, a meglepetéstől szólni sem tudtam. Teljesen másképp festett, mint gondoltam. Bevallom, hogy csalódtam. Egyáltalán nem tetszett. Aztán elkezdtünk beszélgetni, és észrevettem, hogy milyen kék a szeme, és hogy milyen tiszta a bőre, és elfelejtettem, hogy kopaszodik… Azóta együtt vagyunk, most már a hetedik hónapban járok. Kislány lesz – mosolyog.
- Örülök, hogy nem adtam fel a társkeresést, ugyanakkor a mai napig sem reklámozzuk mások előtt a férjemmel, hogy hogyan találkoztunk. Természetesen a családunk, és a közeli barátaink tudják, de a munkatársaink például nem. Valahogy nem érezzük szükségét annak, hogy kiteregessük, volt egy olyan időszak az életünkben, amikor randiról randira járva kerestük az Igazit.
Szakértő:
Pszichológus: Tóth Veronika
A pénz aránytalanul felértékelődött társadalmunkban. Lassan már csak azt értékeljük, ami pénzre váltható. Így nők, férfiak egyaránt pénzt akarnak keresni, hogy értékesnek érezzék magukat. Nekünk kell kitalálnunk, milyen családi szerepre vágyunk. Nem hiszem, hogy minden férfi családfenntartó akar lenni, mint ahogy nem akar minden nő sem kizárólag a gyerekekkel és a háztartással foglalkozni. A mai fiataloknak bátornak kell lenniük, mert nem hagyományos példát talán keveset láthatnak maguk előtt. Ha valaki sorozatosan csalódik, folyton csak házas vagy „kalandor” típusú partnerekkel találkozik, annak nem csupán társadalmi okai vannak. Ha például tudatosan mindent megteszünk egy új kapcsolatért, de tudattalanul nem igazán akarjuk (talán egy múltbéli rossz tapasztalat miatt, vagy egy megszakadt, de le nem zárt, „meg nem gyászolt” kapcsolat miatt), akkor szembe találhatjuk magunkat saját bizonytalanságunkkal egy bizonytalan, elköteleződésre képtelen partner személyében.Természetesen ilyen tudattalan ellenállást okozhat a társadalmi (családi, szülői) elvárások és az egyén céljai közötti ellentmondás is, vagy az a félelem, hogy nincs is olyan partner, amilyet mi keresünk. Ha azt gondoljuk, hogy nem létezik a mi igényeinknek megfelelő partner, akkor nem is fogjuk megtalálni, mert megelégszünk kevesebbel is.
|
Ideje: Szeptember 15, szombat, 21:05:38 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Társkeresési mizéria" | Belépés/Regisztráció | 28 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Társkeresési mizéria (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 16, vasárnap, 00:26:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Érdekes volt, amit írtál. Az az igazság, hogy én is szerencsésnek érzem magam, mert soha nem volt probléma párt találnom. Több komoly kapcsolaton túl, viszonylag kevés csalódással, mégsem tudnék tanácsot adni senkinek. Nem tudom min múlik, de hogy nem a kilók számán, vagy a külső megjelenésen, az biztos. :-))) Rengeteg csinos, szép külsejű nőt ismerek, akik nem találnak párt. Pedig rendesek, és nincsenek extra igényeik. Fogalmam sincs, miért.... Szerintem jobban kellene bízniuk önmagukban. A belső kisugárzáson sokkal több múlik, mint azon, hogy mennyire tökéletes az alak, vagy mennyire szép az arc. Sőt, azt mondom, a külsőségek korántsem számítanak annyira, mint azt a legtöbben gondolják. Az internet jó lehetőség ismerkedésre azoknak, akik nem szívesen járnak szórakozóhelyekre, vagy mert intellektuális társra vágynak... Szerintem ebben semmi szégyellnivaló nincs. Unokatestvérem is interneten talált párt, és azóta már házasok, kisbabájuk van, és nagyon boldogok..... |
|
|
|
|
|
Re: Társkeresési mizéria (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Szeptember 16, vasárnap, 10:06:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Volt szerncsém néhány társkereső est háziasszonyának lenni. Tisztelet a kivételnek, nagyon rosszul csinálják.
Megértem a társkeresőket, hiszen vannak olyan foglalkozások, ahol csupán egyneműek találkoznak, vagy egyszerűen csak bátortalanok.
Ha sok pénzem lenne, egészen másképp csinálnám, mint ők, de... nincs. Szerintem jó öszzekötő (hogy is hívják ezt: kerítőnő?) lennék. |
|
|
|
|
|
Re: Társkeresési mizéria (Pontok: 1)
- blue Ideje: Szeptember 16, vasárnap, 12:31:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Érdekes dolgokról írtál Angelikám, tetszett a cikked. Ha lehetne ma már egészen másként cselekednék. Lenne gyerekem vagy gyerekeim, akit egyedül is képes lennék felnevelni, és csak szeretőket tartanék, lelkileg egyáltalán nem kötődnék hozzájuk, csak úgy lennék a vakvilágba, hiszen nagyon sok pasi, és nő ezt csinálja, valahogy ez a trendi...))))) Komolyan: nagyon nehéz megtalálni a megfelelő társat minden szempontból. A férfiaknál és a nőknél is nagyon számít az alak, szerintem sokkal jobban, mint a belső tulajdonság. Spec, engem nem érdekel, sem a pénztárcája, hanem legyen egyenes, nyílt, becsületes, mert az nagyon fontos, és az is, hogy amit a száján kiejet az úgy is legyen, ne másként, ezért elsőnek a szemét nézem, mert az a lélek tükre, az mindent megmond, igaz már csalódtam, de nagyon, mert azt hittem, hogy amit ott látok az igaz, de tévedni emberi dolog, mondta a süni és lemászott a súrolókeféről.)))) Na, ennyit erről...internetes párkereséssel nem értek egyet, hülyeség, nagyon is át tudják vágni a feleket, igaz személyesen is tökéletesen meg lehet tenni.
pusssszzzz: gabyyyyy))))))))))) |
|
|
|
|
|
Re: Társkeresési mizéria (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Szeptember 16, vasárnap, 18:41:25
(Adatok | Üzenet küldése) | A társkeresés, a megfelelő társra találás a világon elég nagy gond, probléma mind a múltban, mind a jelenben. A mentalitásnak kellene megváltoznia, no meg ehhez értő szakemberekre, jó pszichológusokra vagy pszichológiai érzékkel, empátiával rendelkező emberekre lenne szükség, valamint komolyan kellene venni ezt a foglalkozást is. Nem mindenki alkalmas erre a foglalkozásra, mint ahogy sok más pályára.
Szélhámosok, házasságszédítők, kalandorok stb. mindig is voltak. Az internetes lehetőséggel minden felgyorsult. A pozitívum mellett sajnos a sok negatívum is. (A bűnözők is remekül, sőt sokkal jobban kihasználják az internet nyújtotta óriási lehetőségeket...) Mindenképpen résen kell lennie mindenkinek! Sajnos ez az, ami nem mindig sikerül...
Élveztem cikkedet, jó volt olvasni. Ismerem jó néhány írásodat, tetszenek. Olvastam a Kónya Katával írt riportodat is, már korábban. Nos, ha valóban úgy van, ahogy Neked nyilatkozta, ilyennek kellene lennie a többi ehhez hasonló vállalkozásnak. |
|
|
|
|
|
Re: Társkeresési mizéria (Pontok: 1)
- szemilla (szemilla@citromail.hu) Ideje: Szeptember 16, vasárnap, 23:58:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Társat keresni - milyen jó is lenne, ha emelt fővel tehetné mindenki... (tetszett, amit írtál) |
|
|
|
|
|
Re: Társkeresési mizéria (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 17, hétfő, 09:38:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Igen, a kérdés nagyon aktuális. Szerintem a gond akkor kezdõdik, amikor ma a fiataloknak elmagyarázzák, hogy még fiatal vagy, még ne végy semmit komolyan, ráérsz... stb.
A nagy ráérés odáig fajul, hogy kialakulnak azok a szokások, nevezzük nyugodtan önzésnek, amelyrõl egyik fél sem hajlandó lemondani. Ezzel az indulással nehéz párt találni.
Mi annak idején (35 éve), nem azt néztük, hogy legyen lakás, kocsi, egzisztencia. Mi szerelmesek lettünk, fogtuk a motyónkat, elmentünk albérletbe, és küzdöttünk vállvetve, hogy legyen elõszõr gyermekünk, azután lakásunk, majd kocsink...stb.. Közös volt a cél, nem egyedül akartuk elérni...
A másik probléma az, hogy ma a házasság illetve a párkapcsolat intézménye is összedölésben van, mert a sok egyedülálló, nem igazán toleráns, és nem számít, hány családot tesz tönkre egy-egy hirtelen fellángolás, tovább növelve az egyedülállók táborát.
Az is lehet, hogy egy teljesen új alapokra helyezett életforma kialakulásának vagyunk a tanúi. Ki tudja mit hoz a következõ száz év...:))))) |
|
|
|
|
|
Re: Társkeresési mizéria (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Szeptember 18, kedd, 14:09:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szerintem a társkeresésnek, és főleg a sikeres megtalálásnak az egyik legfőbb buktatója az ismeretek hiánya .
Gondoljátok el - ma az interneten rengeteg vakvágányt lehet kikerülni, rengeteg közös érdeklődési körre lehet fényt deríteni, rengeteg lelki közösséget lehet felfedezni, és vállalni is egymásban, mielőtt még csak találkoznának is az emberek. Tehát sok eleve sikertelennek ítélt találkozás már létre sem jön ilyen ismeretek birtokában...
Nincs közös együttélés, fájdalmas hetek, hónapok , sokminden egyszerűbbé válik...egy egy valós találkozás már egy csomó ismeret birtokában jöhet létre...
Tehát messze nem az ágyban dől el minden - hacsak valaki nem ott él huszonnégy órát ! azt viszont mindnyájan írígyelhetjük. : ))) |
|
|
|
|
|
Re: Társkeresési mizéria (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Szeptember 18, kedd, 22:31:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszett az írásod! Élvezettel olvastam. A témaválasztásod nagyon szerencsés. A szakértő pszichológusnő foglalta össze a probléma lényegét szerintem. Én is az általános elmagányosodást, az anyagiak előtérbe kerülését és azoknak a lehetőségeknek az elmaradását érzem, amelyek segítették az emberek egymásratalálását. Nincsenek gyermekszervezetek, ifjúsági szervezetek (nem feltétlenül politikai) ahol gyakorolhatják a kapcsolatteremtést közvetlenül, szemtől szembe, minden egyéb közbeiktatása nélkül. Az ember társas lény. A magányosság (a tartós) nem igazán emberi...nem természetes. |
|
|
|
|
|
Re: Társkeresési mizéria (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Szeptember 25, kedd, 18:47:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Helyesnek mondott, 40-es, diplomás férfi, csekély anyagiakkal keresi életreszóló társát. stando jeligére a topicba. |
|
|
|
|
|
|
