| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Hajléktalanul |
|
Angeli
 |
A tisztességes, sok munka meghozta a gyümölcsét. Adrienn elhatározta, hogy saját lakáshoz akar jutni, és meg is tette a lépéseket. |
Kellemes, fákkal szegélyezett, szebbnél szebb családi házak sorát felvonultató utca ad otthont a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány épületének Csömörön.
Az épület átépítés alatt áll, felerészt a csupasz tégla tekint az udvarra belépőre, akinek a figyelmét nyomban eltereli a gyerekzsivaj, melyet néhány három-öt éves forma kis lurkó produkál vidáman.
Veres Adrienn (31) már vár, ő az a fiatal nő, akinek sikerült a legnehezebb: hajléktalan anyaként, gyermekeit nevelve megállni a lábán, és mostanra az alapítvány, az önkormányzat, a munkahelye segítségével, és saját, példaértékű akaraterejével lakáshoz jutni. Az út nehéz volt és rögös.
- Én intézetben nőttel fel, tudom milyen az, gyermekotthonban nevelkedni. Nem akartam, hogy a gyermekeim is megtapasztalják ezt, ez adott számomra igazi erőt, és természetesen az a folyamatos támogatás, melyet az alapítvány nyújtott.
Adrienn az intézet után egy önkormányzati lakásban élt együtt a párjával, aki ha alkoholt ivott, agresszívvá vált, és a körfolyosós ház udvarán ütötte az asszonyt úgy, hogy három hónapos kisfiuk a karján ült. Miután a családi viták elfajultak, a férfi gondolt egyet, ilyen-olyan úton összeszövetkezett a lakásmaffia egyik ügyvédjével, és eladta az önkormányzati lakásukat. Ekkor Adrienn két gyerekkel az utcára került.
- A kisfiam akkor nagyon labilis lelkiállapotban volt, sem bölcsődébe, sem óvodába nem tudtam beadni, mert reszketve, zokogva bújt hozzám, félt, emlékezett az apja tetteire. A kislány erősebb volt, szerencsére. Amikor a párom eladta a fejünk fölül a lakást, a XIV. kerületi gyermekjóléti szolgálat azonnal segített, elszállásolt bennünket a békásmegyeri krízisotthonban, azután átkerültünk Újpestre, átmeneti szállóra, majd egy VIII. kerületi úgynevezett „kiléptető lakásban” laktunk, ahol nem maradhattunk hosszú ideig. Nem tudtam magunknak semmiféle saját otthont biztosítani, mivel állandó lakcímem nem volt, így nem pályázhattam sem önkormányzati, sem szükséglakásra, albérletre pedig nem futotta. Így kerültünk az erzsébeti Török Flóris Otthonba, majd onnan sikerült ide bekerülnünk Csömörre, és innen számítom azt az időszakot, mely meghozta a számunkra a nyugalmat, és a szebb élet lehetőségét.
Adrienn elvégzett két iskolát az alapítvány ösztönzésére, a Fővárosi Munkaügyi Központ gondozásában munkanélküliként, dajka, és szakács szakmát szerzett, s második végzettségével sikeresen el is helyezkedett a Vízművek Étterem Kft.-nél. Azóta ott dolgozik, és jó munkája eredményeképpen egyre inkább meg is becsülik.
- Éppen most kaptam azt a lehetőséget, hogy a főzés után pénztárosként dolgozhatok. Ez előlépés, mert a szakácsok tizenegy óra körül végeznek a főzéssel, utána takarítanak, mosogatnak. Nekem ebben már nem kell részt vennem, ülhetek a pénztárban.
Sokszor fel akarta adni, majdnem legyőzték a nehézségek, azonban a két gyerek erőt adott neki.
- Sokat segítenek. Itt az otthonban sokan nem is nézik jó szemmel, hogy ilyen szigorúan fogom őket, de hát valamit valamiért. Nagyon jó tanulók, és szófogadóak. Minden reggel együtt utazunk a városba, a gyerekek a munkahelyem közelében, egy sporttagozatos iskolába járnak, délután, amikor végzek a munkával, megyek értük, és haza is együtt jövünk. Irigyelnek az itteniek, mert egyre jobban veszem az akadályokat, jó munkám van, a gyerekek rendesen járnak iskolába, megveszek mindent, amire szükségünk van, mikrohullámú sütőt, számítógépet is vettem, sőt bevezettettem ide, a szobánkba az internetet. Kell a tanuláshoz, a fejlődéshez. Még karácsonyfánk is csak nekünk volt, a többi család nem állított fát. Persze nem iszom, nem dohányzom, így arra sem költök, több marad a gyerekekre.
A tisztességes, sok munka meghozta a gyümölcsét. Adrienn elhatározta, hogy saját lakáshoz akar jutni, és meg is tette a lépéseket.
- Már másfél éve dolgozom ugyanazon a helyen, és elégedettek velem. Minden igazolást megadtak nekem ahhoz, hogy felvehessem a szocpolt a gyerekek után, és a fészekrakó hitelt is. A XIV. kerületben kinéztem egy épülő házat, megegyeztem a kivitelezővel – aki nagyon átérezte a helyzetemet –, hogy önrész nélkül, kizárólag a szociális támogatás és a hitel összegéből megvehessem a lakást. Megvettem. Igaz, hogy huszonöt évig fizetem, és alig marad valami pénz egyéb dolgokra, de kiszámoltam, megleszünk. Most, a hét végén költözünk, csak a bútorok hiányoznak, de majdcsak megoldódik az is. Senki nem akarta elhinni, hogy sikerülni fog, én is alig…
Adrienn mosolyog. Nyugodt, és boldog. Tudja, hogy mostantól minden rendben lesz…
Szép Imre, a csömöri intézmény vezetője elmondta, hogy az otthonban másfél évig tartózkodhatnak a nehéz sorsú családok. A lakhatásért térítési díjat kell fizetniük, nevezetesen családonként húszezer forintot. Ezen kívül takarékoskodniuk kell az ott lakóknak. A takarékoskodás tényét ellenőrzik, azt nem, hogy a család milyen konstrukcióban gyűjti a pénzt, de azt igen, hogy gyűjti-e. Tehát, aki az intézményből kikerül, az rendelkezik egy alaptőkével, amit az alapítvány még ki is pótol. A több éves tapasztalat az, hogy ez a gondozási forma eléri a célját.
- Az a téveszme az egyik legnagyobb lehúzó erő, hogy az állam örökké eltartja a hajléktalan családokat. Ez átmeneti állapot, talpra kell állni. A mi intézményünkből nagy százalékban sikerül valamilyen lakásmegoldáshoz jutniuk a lakóknak, ez a mi rendszerünk helyességét igazolja.
A csömöri intézmény az egyik, a nagyon kevés szociális intézmény közül, amely apát is befogad gyerekkel, nem csak anyát. Eddig nagyrészt az egyedülálló, hajléktalan apáktól elvették a gyerekeket, és intézetbe vitték őket, míg az apa „fapados” szállóra került. A csömöri otthon befogadja a gyermeküket egyedül nevelő apákat, természetesen a gyermek jogán.
„Fapados szálló”: Olyan hajléktalan szálló, ahol egy ágyat, esetleg mosdási lehetőséget és egy tányér ételt adnak a betérő hajléktalanoknak. Este lehet bevonulni, reggel el kell hagyni a szállást, és a helyet érkezési sorrendben foglalhatják el a szerencsétlen sorsúak. Semmilyen egyéb szolgáltatást nem nyújt az intézmény.
|
Ideje: Október 26, péntek, 10:12:40 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Hajléktalanul" | Belépés/Regisztráció | 19 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Október 26, péntek, 11:22:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Hozzátenném, hogy Adrienn azóta is fizeti rendesen a lakást, a cikk nyomán pedig egy használt bútorokat árusító üzlet berendezte a lakásukat is. Úgyhogy tényleg rendbe jöttek. :-) |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Október 26, péntek, 13:19:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Amennyire szörnyű olvasni arról, hogy emberek, gyermekek, micsoda mélységét élik meg az élet szörnyűségeinek, annyira örömteli az, hogy a végén az esélytelen anyának is lett megoldás, lehetőség a valódi életre. Örülök, hogy olvashattam a cikkedet. Nagy publicitást érdemelne, hogy lássa mindenki, hogy van ilyen. Hogy sokaknak, csak egy segítő kézre lenne szüksége átmenetileg ahhoz, hogy az élete gyökeresen megváltozhasson.
Gratulálok írásodhoz.:)))
|
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- 102 Ideje: Október 26, péntek, 13:40:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | azért Te legesleginkább Újságírónö vagy. íme az újabb ékes bizonyiték. örülök a pozitív kicsengésnek, mert az a rengeteg pozitív dolog, ami történik tizedannyi nyilvánosságot sem kap, mint a tizedannyi rossz. a gyermeküket egyedül nevelö apák felemlítésének meg külön... p, százkettes |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- blue Ideje: Október 26, péntek, 13:54:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Számomra öröm volt olvasni írásod, hogy egy hajléktalan, aki akar élni, és szeretne rendet tenni az életében, sikerült neki. Mindig is becsültem az ilyen embereket, akik, akartak valakik lenni. Nagyon jó a cikked Angelikám. |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Október 26, péntek, 18:18:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Azt hiszem, sokaknak el kéne olvasniuk az írásodat, Angeli. De leginkább azoknak, akik helyzetükből adódóan már nemigen hisznek abban, hogy van "tovább", és azoknak is, akik szintén helyzetükből adódóan képesek lennének segítő kezet nyújtani az elesetteknek.
Olyan jó, hogy ilyen reménykeltő történetek is vannak körülöttünk, és pláne jó, hogy ezt általad meg is ismerhetjük :) |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- tiszavirag Ideje: Október 26, péntek, 19:06:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Adrienn sorsát példaképnek kéne állítani a segélyekért sorban állók között. Talán rájönnek, hogy saját magukon ők tudnak legjobban segíteni, ha abbahagyják az önsajnálatot és dolgozni kezdenek. Kevés ember van, aki képes arra, hogy szinte a semmiből újrakezdje az életét, lelkileg megerősödve. |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Október 26, péntek, 21:36:17
(Adatok | Üzenet küldése) | | Le a kalappal Adrienn előtt. Küzdeni akarása példaértékű minden sorstársa előtt. Olyan jó lenne, ha a támogatási rendszerünk olyan lenne, hogy aki megteszi az első lépést a helyzete javításáért, a második lépést megsegítené az állam. Szerintem sokkal jobb helyzetben lenne mindenki. |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Október 26, péntek, 21:48:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | ... és van esély és van remény! |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: Október 27, szombat, 06:50:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Remek a cikk, példaértékű!
Kár, hogy keveseknek sikerül.
A miértjéről elmerenghetnénk egy darabig... |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- hori Ideje: Október 27, szombat, 22:57:42
(Adatok | Üzenet küldése) | | Így kell ezt csinálni! Ha az ember nem hagyja el magát, megtörténik a csoda. És valahogy a segítség is megérkezik. Jó cikket írtál! |
|
|
|
|
|
Re: Hajléktalanul (Pontok: 1)
- Csilike Ideje: Október 28, vasárnap, 14:34:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Orulok, hogy olvashattam ezt az irast, azt hiszem minannyiunknak segit orulni annak amink van, amit birtokolhatunk, ahova eljutottunk. Mert lam, vannak akik minusz 2-rol indulnak, s igy is felallnak, es mennek elore. Sajnalom, hogy nem tudom megszoritani ennek az edesanyanak a kezet, nagyon szivesenmegtennem. Igy minden elismeresem a cikk irojanak szoljon. KOszonom hogy olvashattam. Csilla |
|
|
|
|
|
|
