| Küzdőtér |
|
|
|
Deira
 |
2008. január 20-án a Levegő Úrnőjének ünnepe került megrendezésre a budapesti Istennő templomban.
|
Nem voltunk sokan, így nagyon családias volt a légkör.
Az ünnep egy lecsendesedés-tánccal kezdődött, amelyet Veres Kriszta, a templom papnője vezetett. Tánc közben az elemekkel kapcsolódtunk, illetve a légzésnek is fontos szerepe volt. Egyszerűen csak kilélegeztük a bennünk levő zavaró gondolatainkat a levegő felé, negatív érzelmeinket a víz felé, a minket már nem szolgáló, fölösleges mintákat, energiákat a tűz felé, és a testi blokkokat, fájdalmakat pedig a föld felé.
Végeredményben egy táncos tisztulás volt a négy elemmel. Mintegy felajánlottuk a régit, lemondtunk róla, hogy helyébe léphessen az új, és megnyilvánuljon a bennünk levő csend. Valóban nagyon felszabadító tud lenni, ha az embernek sikerül kiürítenie magát és felfedeznie saját belső csendjét, mert így teljesen önmaga lehet. Ez a közeg pedig elfogadó és így biztonságot nyújt a megnyílásra. Az ember rájön, hogy nem kell szerepeket játszania, mert elfogadják olyannak, amilyen. Ez mindig nagy kihívás és munka, míg feloldódik, főleg, ha az ember valahonnan kívülről csöppen be egy ilyen közegbe, de a jutalom nem marad el.
A táncot egy előadás követte a Levegő Úrnőjéről, Lucáról. Kriszta az év ezen részéhez (december, január) tartozó érdekes magyar népszokásokról mesélt, így pl. a betlehemezésről, a karácsonyról és hogy miért arra az időpontra tette az egyház Jézus születésének ünnepét, az István-napról, a három királyozásról és természetesen a Luca-napi népszokásokról. Ezen kívül szó volt Emeséről is és az álmokról, valamint a disznótorról, amely szintén erre az időszakra tehető. Elmondta Szt. Luca történetét is, és Íziszről illetve Diánáról is beszélt, akinek a mellékneve Lucifera volt, ami fényhozót jelent. A toscanai néphagyományban pedig talán még most is, vagy legalábbis a 20. sz. első felében még jelen volt Lucifera imádata és tisztelete. Erről többet egyébként Charles Godfrey Leland Aradia or the Gospel of the Witches vagy magyarul, Arádia avagy a boszorkányok evangéliuma című könyvben lehet megtudni. A néphagyományban az emberek ilyenkor sokat látogatták egymást különféle módon (disznóölés, betlehemezés, Lucázás stb.), és olyan tevékenységeket folytattak, ami a jövő évi jólétet biztosítja, így a jókívánságok vagy a jóslások is ennek az egyik formája volt. Ez az az időszak, amikor nem történik semmi, amikor elengedjük a régit, lemondunk a múltról és így egyféle lehetőséget adunk lelkünknek a megújulásra. Tulajdonképpen újrateremtjük magunkat. Megálmodjuk, elképzeljük, hogy milyenek szeretnénk lenni a jövőben, majd pedig ezt lassan megvalósítjuk. Így tehát ez az álom, és a tisztulás időszaka is. Az előadás közben kisebb beszélgetések is kialakultak, amelyek nagyon érdekesek voltak. Az egyik ilyen beszélgetés pl. arról szólt, hogy jó, ha kiengedjük érzelmeinket, mert pl. a düh mögött ott a fájdalom, aminek szintén valamilyen oka van. Ha pedig elfojtjuk az érzelmeinket, mert azok negatívak, akkor azok annál erősebben próbálnak feltörni. Nagyon érdekes volt az előadás, amelyből itt csak egy kis részt tudtam felidézni.
Ezután szünet következett majd népi hangszerkészítéssel és zenéléssel folytattuk, melyet Csiki Lóránt vezetett. Látni kellett volna, ahogy mindenki csillogó szemekkel és nagy élvezettel hallgatta előadását. Persze hangszereket is készítettünk, nagyon egyszerűeket, amelyeket a gyerekek is könnyedén meg tudnak csinálni. Alumínium csíkból sípot, bambusznádból is valami sípszerűt, és még egyféle hangszert papírból, bőrből, fonalból és gyantából, ha jól emlékszem talán „kotkodácsoló” volt a neve. A hangszerkészítéstől és annak kipróbálásától az egész csapat teljesen felszabadult.
Egy kis szünet után a nap utolsó programszáma, a kristálytál meditáció következett. Előtte Kriszta még elmondta Csontasszony történetét, amelyre az előadás után nem jutott idő. Ez a mese nagyon jó átvezető volt a meditációba, melynek a témája szintén Csontasszony és a saját elvesztett „csontjaink”, tulajdonságaink, történeteink voltak, amiket ismét beépítettünk a jelenbe, saját magunkba, így újraalkotva magunkat.
Egy gyönyörű és tanulságos nap volt, egy teljesen más közegben a megszokottól. Akit érdekel a néphagyomány, az istennő, a saját nőisége annak talán érdemes benéznie egyszer az istennőtemplomba vagy elmennie egy ottani programra.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A Levegő Úrnőjének Ünnepe" | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A Levegő Úrnőjének Ünnepe (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Január 22, kedd, 19:40:46
(Adatok | Üzenet küldése) | | Világvallások hobbi kutatója vagyok. Egyiket sem gyakorolnám, de mint kultúra, nagyon vonz. Még sem találkoztam Ezzel a sokrétű keveredéssel. Szerencsére, igen békésnek tűnik a hallottak alapján. |
|
|
|
|
|
Re: A Levegő Úrnőjének Ünnepe (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Január 22, kedd, 20:01:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Hát ez érdekes! Ilyenről még nem hallottam!Kösz, hogy írtál róla. |
|
|
|
|
|
Re: A Levegő Úrnőjének Ünnepe (Pontok: 1)
- Deira Ideje: Január 22, kedd, 23:17:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | prayer: Hát végülis ez Glastonburyből indult ki, szerintem a dianikus wiccából vagy pedig az Avalon hölgye legendából. A magyar oldal: www.istennotemplom.com, és ott a linkeknél az idekapcsolódó külföldi oldalakat is megtalálod. Kathy Jones indította el ezt az irányzatot. Hát, igen, van benne minden. Különböző kultúrák istennőivel foglalkozik, de végülis a nőiségen van a hangsúly. De mindenféle program van, és nem csak nőknek ajánlott. Nézz körül, ha gondolod. |
|
|
|
|
|
Re: A Levegő Úrnőjének Ünnepe (Pontok: 1)
- Deira Ideje: Január 22, kedd, 23:19:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Eroica: Szívesen. Örülök, hogy felkeltette érdeklődésed. :) Én mindig nagyon lenyugszom ott. |
|
|
|
|
|
Re: A Levegő Úrnőjének Ünnepe (Pontok: 1)
- wanderer75 Ideje: Január 23, szerda, 07:14:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszett az írásod! Érdekel a nőiség, meg a mostani vallás előtti vallások. Nehéz elengedni a régit, pedig nekem fontos lenne. |
|
|
|
|
|
Re: A Levegő Úrnőjének Ünnepe (Pontok: 1)
- Deira Ideje: Január 23, szerda, 10:40:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves wanderer! Örülök, hogy tetszett. Mindig vannak programok, amik az elengedést segítik. Hát, a köv. időszak Brigidé, az az újrakezdés. De valahol mindig benne van az elengedés is. Én már majdnem egy éve ezzel foglalkozom, és mindig van mit elengedni. Most a Mária Magdolna zarándoklat jutott eszembe, ami április végén, május elején szokott lenni Erdélyben, kb. 4-5 nap. Tavaly voltam, ott elsirattuk a múltat, de tánc közben is azt gyógyítottuk. Számomra nagy élmény volt, talán idén is megyek, bár valószínűbb, hogy más Mária Magdolna programot választok. De még nem döntöttem.
Egy módszer még eszembe jutott. Homlok-tarkó tartás (kineziológia) közben gondold végig, hogy mit szeretnél, milyen szeretnél lenni, sikerül elengedni a múltat és boldog vagy, megkönnyebbülsz, stb. ami jön, és ezt érezd át, hogy megszabadulsz tőle, nyitsz az új felé, boldog vagy, képzeld el, hogy már sikerült is, és örülj neki, légy hálás érte. Nekem ez egészen jól bejön mostanában. Vagy gondolj az ellentétére annak amitől félsz. Pl. ha beteg vagy, akkor arra, hogy meggyógyultál, teljesen egészséges vagy. Sok sikert a múlt elengedésében! |
|
|
|
|
|
Re: A Levegő Úrnőjének Ünnepe (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: Január 24, csütörtök, 16:45:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Deirám: Gratulálok ehhez az íráshoz. Ugye tudod miért? puszi |
|
|
|
|
|
|
