 |
Gyere Papa, megtanítalak... |
|
Emericus
 |
Ti is, meg az apusék is sokat dolgoztatok, de tessék, nézd csak, mi lett belőle? |
Nagyapa, rajta vagy Te egyáltalán a fészbúkon? Igen, igen, azt mondtam, fészbúk. Hogyhogy nem tudod mi az? Ma már mindenki a fészbúkon nyomul. Na jó, lehet, hogy van, akinek nem telik internetre, már én is hallottam olyat. Na, hát azok meg beülhetnek a NetCaféba. Tudod, az olyan, mint a kávéház, csak nem papírújságot olvasnak benne a kávé mellett, hanem netújságot. Tudod egyáltalán a vezető hírportálok nevét? Mert ha tudod, csak beírod a gugliba és már választhatsz is. Még jobb, ha tudod a weboldal címét, csak beírod a címsor helyére és már jön is amit akarsz. Akár a Puskás Öcsidet is nézheted.
Ja, hogy nem tudod, mi az a gugli. Hát az baj. Baj, de nem végzetes. Öt perc alatt elmagyarázom neked. Mi? Hogy ez neked úgyis kínai? Nem, dehogyis. Max a monitor, mert azon én is láttam a Made in Chinát, persze lehet, hogy az alapgépem is onnan való. A kínaiak sokkal ügyesebbek ám, mint a te idődben, papa. Mesélted, hogy hogy jártál a cipőikkel, ormótlanok voltak, nem európai lábra szabottak, mégis vettétek, mert akkor is olcsó volt. Nézd csak meg ma őket, küllemre mint a Gucci, csak a neve más meg az ára. Jó, persze nem is tart addig… de akkor meg veszel másikat, még mindig belül vagy egy olasz cipő árán. És nem véletlenül hasonlít a Guccira! Nem ám a licencet veszik meg, hanem az egész gyárat leszerelik, hazaviszik. Olcsó munkásokkal dolgoztatnak, olcsón szállítanak, olcsón árulnak és látod? Úgy meggazdagodtak a sok olcsóságba, hogy én sem értem. Azt hiszem én is elkezdek kínaiul tanulni.
Igen, igen, tudom hogy neked még németül kellett, aztán meg oroszul. Az apus meg az angolt hajtja. Jó, jó, az angol kell a számítógéphez, tudok is annyit, amennyi kell, de hidd el Papa, a jövő a kínaiaké. A kínaiak angolját meg úgyse érti senki, hát jobb, ha én tanulok kínaiul. Jó, jó, nehéz, de az oroszok is más betűkkel írnak, meg aztán mit kezdjek most én az orosszal? Még a német csak hagyján, de azok meg többnyire tudnak angolul.
Hogy minek nekem a kínai? Jaj, Papa, hát ezt sem tudod? Hát jönnek a kínaiak. Azok, akik eddig jöttek, csak az előőrs voltak. Hoztak olcsó gatyát, cipőt, újabban elektronikát, igen, nekünk is olyan van. De ez semmi! Mert akik most jönnek, azok azért jönnek, hogy … megmentsenek minket, Papa! Igen, meg kell minket menteni, mert megint fene tudja, hova tettük azt a sok pénzt, amit az elmúlt évtizedekben kaptunk. Jó, tudom, senki se kapott pénzt puszira és hogy Ti is, meg az apusék is sokat dolgoztatok, de tessék, nézd csak, mi lett belőle? Igaz, lassan hetven éve nem volt háború, de pusztítás, az volt bőven. Nézz csak szét! A vas és acél országa lettünk? Hát nem! Legfeljebb az ócskavas és az Aczél országa, tudod, cé-zével. Tudom, Te érted ezt a poént, nekem fél óráig magyarázta a töritanár, míg megértettem. Leigáztátok a természetet? Le bizony, a Hortobágyot meg a Hanságot tán helyre se lehet hozni, pedig jobb lenne ma is úgy, ahogy azelőtt volt. Jaj Papa, dehogy akarok én szemtelenkedni! Tudom én, hogy a gulyáskommunizmus az jó volt, bár külföldön ma sem hiszik. Azt mondják, vagy a gulyás nem volt igazi, vagy a kommunizmus. Pedig ezt a szót kint találták ki. Nem bölcselkedek én Papikám, csak mondom, amit a fészbúkon cseteltünk egy öreg mukival. Igen, mert a korodbéliek is rácuppantak már, azért kérdeztem, hogy rajta vagy –e ?
Szóval, hogy a kínaiak mentenek meg bennünket, az tuti. Ti még a németekben meg az oroszokban reménykedtetek, az Apusék meg az amerikaiakban, meg az Unióban. Hát, jelentem, fuccs, itt a vége! Amerika magával van elfoglalva, Európának pedig kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy megint minket segélyezzen. Bizony, mert ott, Ázsiában fillérekből élt mindenki, míg itt, az öreg kontinensen nagy lábon vigadtunk. Bizony ám, Európában sokkal drágább a termelés, mint Kínában. Azon kívül – köztünk legyen szólva – mi ímmel –ámmal dolgozgattunk ahhoz képest, ahogy a kínaiak. Ma ők a császárok, rajtuk múlik, mi lesz velünk. Én bízom azért, hogy megmentenek minket. Jön a kínai tőke, kellenek majd a jó tolmácsok, érted? Mert ők már nem fognak magyarul tanulni. Az első idejövő nemzedék még megtanult. Szóval, nekem is ez a jövőm, érted? Hogy? Hogy szeretem –e a hazámat? Hát nem arról beszélek, hogy meg kell minket menteni? És bizony, senki más nem tolong ezért. Eddig versengtek értünk, de ma nekünk kell versengeni. Jön a kínai tőke, aztán megint haváj … egy időre. Igen Papa, mert én nem akarok innen meglógni. Nem is lenne jó, mindenütt úgy néznének rám, mint a véres rongyra. Mindenütt baj van, Papa. Itthon kell a jövőt kivárni, kalandvágyból. Ahogy a terveket elnézem, lesz is kaland bőven.
Hogy miért nem jutunk mi ötről a hatra? Jó kérdés, Papa, de ha Te se tudod a választ, aki sokkal többet éltél, hát én honnan tudjam?
Csak tippelek, de talán bizony azért, mert mindig kívül kerestük a prófétákat, sose bíztunk magunkban eléggé. A külhonit mindig többre tartottuk, mint a magyart, amitől aztán az úgy is lett. Amiben pedig össze kellett volna fogni, abban legalább két párt húzott bennünket legalább kétfelé, természetesen. Más, nálunk sokkal nagyobb nemzetek, ha bajba jutnak, összefognak. Mi olyankor is egymásra haragszunk, nem az ellenségre. Ha belső vitáink vannak, sietünk arról külföldön árulkodni. Nem értenek bennünket, de nem azért, mert a magyar az egy olyan kis idegenes hangzású, megtanulhatatlan nyelvecske lenne. Mi menekülünk a nyelvünktől, olyan flancos angol neveket találunk ki az éttermeinknek, például, amit a szótárban is csak azért találsz meg, mert ők is szótárból lesték ki. Ám ha belép oda valaki, angolul hiába próbálkozik, na tisztelet a kivételnek. A magyar ember menekül az anyanyelvétől, menekül kultúrájától, miközben ténylegesen alig beszél idegen nyelvet.. A színtelen, szagtalan, ízetlen, nemzetközinek mondott zagyvalékot, azt kedveli. Ha valaki az „X University” pólóját hordja itthon, biztosak lehetünk benne, hogy sem arra az egyetemre nem járt, se másikra. Szerintem Papám, Te is hordtál ilyet. Hogy miért ciki ez, hogy odakint sem adnak erre? De még mennyire, hogy adnak, Papa. Ott aztán igaz, hogy ”akinek nem inge, ne vegye magára”. Ha viszont egy itthoni egyetem pólójában feszítesz, csak úgy, szabadidődben, akkor kicikiznek. Ki ám, mert azt, hogy „agráregyetem” vagy hasonló, azt értik, vagy azt hiszik, hogy értik. Na, kíváncsi vagyok, járunk-e majd kínai pólókban is? Nem a gyártmányt nézve, hanem ha mindenféle kínai céget vagy terméket kell reklámozni vele. Tudod, kínai írásjelekkel, de lehet, hogy latin betűkkel. Jin-jang, meg ilyesmi…. Mert most még én se tudok többet kínaiul.
Szóval, nem vagyunk büszkék magunkra, menekülnénk a saját identitásunktól. Európában, Amerikában jól elvegyülünk, úgy megyünk oda a magyarságunkkal, mint a lány a nemkívánt terhességével, és ugyanazon megkönnyebbült sóhajtással is szabadulunk meg tőle. Igaz, fájdogál egy kicsit, vérzik egy kicsit, de begyógyul.. Egy nemzedék alatt el is tűnik az a nemkívánt identitás. Remek amerikai, kiváló francia vagy svéd lesz belőlünk. Látod, ezért is jó, hogy a kínaiak jönnek, köztük nehéz lesz elvegyülni, ugyebár. De mi, magyarok nagyon találékonyak vagyunk.
Szóval Papa, rajta vagy a fészbúkon? Ha nem, segítek Neked felregelni. Nem regélni, neeem, az más. Találhatsz barátokat. Csak ne ma kezdjük, mert szkájpolnom kell egy Pesten élő kínai fazonnal, tőle vehetnék leckéket. Tudod mit? Gyere Te is!
|
|
| |
|
