| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Ahogyan én láttam... |
|
Vorosliliom
 |
Anna megtréfált bennünket, egy alig ismert Petőfi-verset tett közzé. Piro dicsérte a szerzőt a korhű szófordulatokért, mondván, hogy hasonló Csokonaiéhoz... |
Péntek reggel 8 óra körül, amikor Lenával együtt érkeztünk meg Esztergomba, már a szívem is mosolygott, ahogy megpillantottam Samy-t az emeleti teraszon. Buzgón integettünk neki mindannyian, majd igyekeztünk átjutni a Boszi-tanya Panzió udvarába. Csakhogy minden kapu zárva volt, mi pedig rendületlenül döngettük őket, míg az egyik valami csoda folytán kinyílt. Az udvarba bejutottunk ugyan, de tovább haladni már meddő próbálkozásnak tűnt. Leültünk hát a lokál előtti fapadokra, és vártuk, hogy valaki jöjjön, és beengedjen bennünket. Fél óra sem telhetett el, nagy örömünkre Stando sétált be az egyik vaskapun, majd átkísért minket a másik udvarba, ahonnan már a szobáink közelébe juthattunk. Az emeleti teraszon találkoztunk először Annával, A_leb-bel, Winnerrel és Naivával. Csatlakoztunk hozzájuk, majd perceken belül lejött Arany Tóth Kati, Fényesi, Eprecske, Estelente, Samway, és együtt kávézva kellemesen elbeszélgettünk. Miután Pirospipacs is megjelent, tudván, hogy ugyanaz lesz a szobánk, kértem, kísérjen fel, mutassa meg, mert jó volna letenni a táskákat, kipakolni, lezuhanyozni és átöltözni. Végre, először életemben hasznát vettem gyermekkori balett-táncóráimnak, ugyanis a lépcsők olyan keskenyek voltak, hogy csak oldalt lépegetve lehetett rajtuk fölhaladni. Az izomlázamat bizonyára ott szereztem.
Egy kicsit meglepett, amikor a szobánkba lépve láttam, hogy egy fiatalember alszik éppen az én ágyamban! :) Személyében Malant üdvözölhettem, akiről később kiderült, hogy nagyon tanult és szerethető lélek. Mikor visszatértem a panzió első emeletére, találkozhattam végre AngyaliAndival és Szilvasival, akik éppen reggeliztek, és miután Malan is csatlakozott hozzánk, átsétáltunk a panzió másik épületébe, ahol percekkel később a verselemzés vette kezdetét. Előtte végre üdvözölhettem a magyar szonettkirályunkat, Piromant, majd megismerhettem Kismezeit (akinek a nevét 2008 óta ismerem, amióta szívembe zártam a Mindig megtalálsz című versét) és Lexikont, akiről olyan sok szépet hallhattam eddig. :) Megérkezett végre Anne20 és Csabi, majd elvonultunk mindannyian a panzió biliárdtermébe, ahol hat ventilátor is azon munkálkodott, hogy jól érezzük magunkat. Szebbnél szebb verseket olvashattunk a kivetítőn, én magam sokat tanultam az ott elhangzott véleményekből. Rájöttem, hogy egy versnek akár ezer arca is lehet, nem biztos, hogy mindenki ugyanazt látja, amelyiket én. Anna megtréfált bennünket, egy alig ismert Petőfi-verset tett közzé. Piro dicsérte a szerzőt a korhű szófordulatokért, mondván, hogy hasonló Csokonaiéhoz. :) A vers szinte mindenkinek tetszett, persze akadt köztünk olyan is, aki kritizálta, ám amikor kiderült a turpisság, mindannyian hangosan hahotáztunk. Sűrű szünetekkel bírtunk ki két vagy három órát, aztán a verselemzés félbe maradt, mert ugye az éhség nagyúr! :) Házhoz szállítós ebédet rendeltünk, amelynek elköltése után olyannyira elviselhetetlen lett a hőség, hogy a verselemzést félbehagyva átvonultunk a másik udvarba, ahol egy vízzel telt medence csak arra várt, hogy hűsölhessünk benne.
Az embertelen hőség sokkal elviselhetőbb volt a víz közelében, szinte mindenki megmártózott, igaz, voltak, akik nem mertek bemenni úszni, no nem azért, hogy el ne rontsák a frizurájukat, hanem mert a víz elég mély volt. No meg a levegő 40 fokához képest hideg.
Csatlakozott hozzánk Tiszavirág és Mz_per_X, aki nagyon finom süteménnyel kényeztette az egész társaságot. Megérkezett időközben Attila61 is, és röviddel ezután négy: piros, arany, zöld, meg sárga csapatra oszoltunk szét, és kezdetét vette A_leb játékos nyelvi vetélkedője, a "Fele sem igaz". Hősies küzdelem folyt a csapatok között, sokat nevettünk. Nagyon jó kérdések voltak, humorral fűszerezett, mégis komoly tartalmú válaszok, végig hegyeztem a fülem, hisz sok tanulnivaló rejtőzött bennük. Ha jól emlékszem, ezt a vetélkedőt az arany csapat nyerte meg, azért rémlik, mert ennek egyik tagja voltam én is. Akkorra már embertelen fejfájás kínzott, úgyhogy sok közöm nem lehetett a győzelemhez, ezért külön gratulálok csapattársaimnak. :) Amikor hol egy A_léb-et, hol pedig kettőt láttam, tudtam, hogy nincs mese, vissza kell vonulnom egy kicsit, csak mert szégyelltem volna a többiek előtt jajgatni. Így hát felmentem az 50 fokos szaunánkba, amit persze szobának neveztünk, és vergődve ugyan, de egy keveset tudtam aludni. Esteledett, amikor felébredtem, igaz, azt sem tudtam, hol vagyok éppen. Arra már nem emlékszem, hogy ez a memóriazavar az után, vagy az előtt történt-e, hogy felülve az ágyban belevertem a fejemet az arcomtól 10 centire húzódó átlófalba. Mondanom se kell, hogy ismét megfájdult a fejem, de most legalább csak a frissen megszerzett púp fájt, nem pedig az egész agyam lüktetett. Amikor átöltöztem, megláttam a tükörben a vörösen izzó, ropogósra leégett bőrömet, és akkor rájöttem, hogy igaz a mondás, miszerint a (nick)név kötelez. :) Elhagytam hát a szauna-szobát, az 50 fokos lakosztályt, csatlakoztam a többiekhez, akik készültek átmenni a panzió játéktermébe, amit a tulajdonos diszkóklubbá alakított át a kedvünkért. Attila61 volt a DJ, jobbnál jobb zenére rophattuk a táncot éjszakába nyúlóan. Jó volt látni, hogy nem csak nekem nem megy a tánc, hanem Fényesinek sem, igaz ő aznap este még csak az alapszintet gyakorolta, én pedig dagadtam a büszkeségtől, hogy azon már tíz éve túl vagyok. Persze, azóta sokat felejtettem. :) Frenetikus este volt. Akik ott voltak, tanúsíthatják ezt.
Szombat
Memóriazavarral kezdődött a napom, ugyanis elfelejtettem, hogy a fal tíz centiméterre húzódik az arcomtól, tehát újabb púpot szereztem, vagy a régi lett nagyobb, ezt most már meg nem mondanám. :) A reggeli kávé után ismerkedni szerettem volna egy kicsit a környékkel, így Lenával a boltba indultunk. Figyeltem nagyon az utat odafelé, mert ha eltévedünk, az Isten sem talál ránk, már csak azért sem, mert a tájékozódó képességem valahol a nulla környékén van, és ezt a számot most jóindulattal fölfelé kerekítettem, csakhogy a kedvemben járjak. Nem tévedtünk el, telefonos segítség nélkül visszataláltunk. Sietve reggeliztünk, mert a biliárdteremben Angyali Andi által összeállított verseny kezdődött. Ismét készen állt a négy csapat a nagy megmérettetésre. A hat ventilátor is tette a dolgát, bár most mintha kevesebb irammal. Míg mi izgultunk, és drukkoltunk egymásnak, Anna a versversenyre írt verseinket gépelte be, és tette őket közszemlére a topikra, hogy a zsűri elkezdhesse a pontozást. Ebben a játékban a piros csapat került ki győztesen, ami nem volt meglepő, hiszen Piro használhatott Lexikont, a többi csapat ezt nem tehette. A vetélkedő után ebédeltünk, majd ki a medencében, ki pedig a medence szélén hűsölt. Következett Winner előadása, melyből megismerhettük a novella, regény, és prózaírás kulisszatitkait. Az előadás után pedig a hagyományos versolvasás vette kezdetét. Szinte mindenki olvasott fel saját műveiből néhányat, és itt szeretnék említést tenni arról, hogy Anne20, Naiva, Én és a rét című verséből ihletet merítve, március 23.-án megírta a Lepkehálóval a réten című novelláját. A táborban ezt olvasta fel elhunyt költőtársunk, Izike emlékére. Ezért mesélem el, mert valamennyien tanúi voltunk egyfajta csodának, ha nevezhetem így. Idézek pár sort Anne20 novellájából:
„- Küldesz egy lepkét a Nagymamának? – kérdezte kicsivel később, már szárazabb szemmel.
- Küldhetek?
- Igen. Megmutatom hogyan, csak fogj egyet.
Panni hamarosan fogott egy fehéret, odavitte a hálóban a Nagyapához.
- Ezt szeretném elküldeni.
- Jó. Akkor most gondolj erősen a Nagymamára, mintha itt lenne. – Panni csukott szemmel koncentrált. – És most lassan fordítsd fel a hálót…
Nagyapa fogta unokája kezét, és együtt fordították meg a lepkehálót. A pillangó kiröppent és egyre magasabbra emelkedett.
- Biztos megkapja a Nagymama?
- Igen, megkapja. Látod, kicsikém, a temető felé száll… „
Amikor Anne20 befejezte novellájának felolvasását, egy fehér pillangó szállt fel a zöld fű közül úgy, hogy mindannyian lássuk, körözött egyet, majd eltűnt a magasban.
A felolvasó műsor után Tiszavirág és Mz_per_X idegenvezetésével vacsorázni mentünk mindannyian a Szalma-csárdába, ahol egy nagyon kellemes estét töltöttünk együtt. Vacsora után szerettünk volna sétálni egy kicsit a Duna-parton, de a szúnyogok nagyon is tiltakoztak. Amikor megközelítettük a partot, szinte hadat üzentek, minden oldalról támadtak. Akkor tanultam meg életem első csárdás táncát. Lelkesen csapkodtam felváltva mindkét bokámat, majd a combomat, aztán a csípőmet, és boldog voltam, amikor kiderült, hogy a többiek sem akarják már annyira ezt az előre tervezett meghitt sétát.
Visszatértünk a boszitanyára, és a teraszon összegyűlve élveztünk egymás társaságát. Mivel minden szék foglalt volt, Piroman egy jól bevált trükkhöz folyamodott, felhozott egy békát, és hirtelen öt széket is szabaddá tett, tehát nem csak hogy leülhetett, de választhatott is magának a legkényelmesebbek közül. Mivel én nem félek a békáktól, ott maradtam, és megtanítottam kulturáltan káromkodni. Ismételte is magában a szent hagymakarikát, és a magasságos májgombócot, de egy idő után már nem lehetett felismerni a káromkodás eredeti verzióját, úgy összekeverte őket. Nem sokkal azután Anna lehozta a versversenyben legtöbb pontot szerzett alkotás sorszámát, és kiderült, hogy az én versem kapta a legmagasabb pontszámot. Nem tudom szavakba önteni azt az érzést, amely akkor járt át. Megilletődve olvastam fel a verset mindenki előtt, bár, aki azóta újra olvasta a verset, rájöhetett, hogy aznap este itt-ott improvizáltam, ugyanis a meghatottság, és az öröm egyvelegétől könnyfátyol ereszkedett a szememre, és összefutottak előttem a betűk. Ezúton köszönöm meg mindenkinek, aki erre a versre (is) szavazott, hihetetlen öröm a számomra, hogy aznap ott voltam, és megélhettem azt a páratlan, semmihez sem hasonlítható pillanatot.
Vasárnap
Egy hangos pukkanásra ébredtem fel. Pipacs káromkodásából kiszűrtem, hogy nem csak az én fejemhez van közel az a fránya fal. :)
Összecsomagoltuk a holmijainkat, és tíz órakor elhagytuk a panziót. Tiszavirág és Mz_per_X társaságában megcsodálhattuk az esztergomi bazilikát, ahol végre megszabadulhattam attól a két 10 centes érmétől, amit két éve hurcolásztam magammal. :) A bazilika közelében megnéztük az ásványkiállítást, majd miután a fél társaság elbúcsúzott, ebédelni mentünk a bazilika közelében található étterembe. Lenával, AngyaliAndival, és Szilvasival pizzát rendeltünk, de amikor láttam, hogy a szakácsfiú még csak most kezd neki a tésztanyújtáshoz, (azt hiszem a szószhoz való paradicsomért is azután ment át a közértbe, nem beszélve a fűszerekről, melyeket még a kertből kellett összeszedni), megbántam a döntést. Ez az érzés egyre inkább fokozódott, amikor irigykedve néztem, ahogy a többiek már rég jóllaktak, és a mi pizzank még mindig nincs sehol. Persze, egy órával később, miután végre megkóstolhattam a jól megérdemelt ebédemet, rájöttem, hogy megérte a várakozás, ugyanis isteni finom volt. Az ebéd alatt közelebbről ismerhettem meg Standot, akit immár örökre a szívembe zártam.
Ebéd után elbúcsúztunk egymástól abban a reményben, hogy jövőre újra együtt táborozunk majd valahol, mindegy hol, csak együtt legyünk. Fantasztikus élmény, csak ajánlani tudom mindenkinek. Aki még nem próbálta, nem tudja, mit hagyott ki.
Köszönjük Annának a sok fáradozással járó szervezést, Winnernek az előadást, AngyaliAndinak az általa összeállított versenyt, A_lébnek a vetélkedőt, Attilának a diszkózenét. Köszönet mindenkinek, aki által gazdagabb lehettem egy felejthetetlen emlékkel.
Szeretettel: Dana
|
|
| |
|
| "Ahogyan én láttam..." | Belépés/Regisztráció | 32 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Július 13, péntek, 21:15:46
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Dana!
Jó volt olvasni élvezetes és humoros beszámolód. Jó volt írásod által újra átélni azt a csodás három napot.
Köszönöm Annának és mindenkinek ezt szeretetteli feledhetetlen kirándulást.
Ölellek. Lena |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Július 14, szombat, 00:57:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szegény Liliom, remélem azóta leapadt a púp. Jövőre törik vagy szakad én is ott leszek, igaz, csak inkognitóban, de megvédellek a falaktól:-))) Remek irás jót derültem rajta(tok)
Puszi Teru |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- Samway Ideje: Július 14, szombat, 08:02:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ez aztán egy részletes beszámoló...most megtudhatja az olvasó a legapróbb részleteken keresztül, hogy milyen nagyszerű egy ilyen találkozó. Dana csodálatosan adtad vissza a tábor minden percét, örülök, hogy olvashattam és újból lélekben átélhettem...üdv samy |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Július 14, szombat, 22:54:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon örülök, hogy megírtad a tapasztalatod, örömmel olvastam. Külön öröm, hogy jólérezted magad. Itt is gratulálok a győzelemhez, csodálatos verset írtál, és ahogy örültél, az maradandó emlék lesz számomra míg élek. Szeretettel ölellek: Anna :))) |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Július 14, szombat, 23:34:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Danám, élmény volt olvasni a Te szemszögedből is tábori emlékeinket:) Jó volt újra átélni:))Külön köszönöm, hogy megemlítetted a fehér pillangót... Döbbenetes volt számomra, a napszemüvegem alatt még sokáig rezgett egy könnycsepp a szememben...
Itt köszönöm Annénak, hogy összehozta ezt az először csak a versem ihlette próza-vers felolvasást, mely a versemre érkezett hsz-ek elolvasása után, izikét is elhozta közénk...
Ölellek szeretettel: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- winner Ideje: Július 15, vasárnap, 08:43:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Dana!
Örömmel olvastam ezt a részletes beszámolót, hiszen mindig érdekes dolog más szemével látni a dolgokat. A győzelmedhez ezúton is gratulálok, és elárulom, megható volt az örömöd mikor megtudtad, hogy te győztél. Egy apró megjegyzés: szerintem nincs olyan köztünk aki nem verte be a fejét párszor, már persze ha a tetőtéri szobákban laktak.
Szeretettel: Laci |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- Malan Ideje: Július 15, vasárnap, 13:53:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szia Dana! Nagyon tetszett a beszámolód, gördülékeny a stílusod és jó a humorod. :-) Egy csomó mindenre emlékeztél, amire én már nem. Látod, végül jó, hogy megírtuk mind a ketten. :-) Szeretettel üdvözöllek: András |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- haaszi Ideje: Július 15, vasárnap, 16:05:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Dana, részben a győztes vershez gratulálok, részben ehhez a kellemes, részletes beszámolóhoz, ami bővelkedett humorban és szeretetben. |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- Lyza1 Ideje: Július 15, vasárnap, 16:49:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Dana! Bővelkedett részletekben és humorokban is a beszámolód...Jó lehetett egy kicsit kikapcsolódni a hétköznapokból... Gratulálok a győzelmedhez!.... Gyönyörű a versed....Ölellek: Lyza |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: Július 15, vasárnap, 20:41:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Dana!
Az a fránya fal... :)))) Mindennek ellenére bizony voltak igazán meghitt, megható pillanatok, mint a fehér lepke... az általad leírtak pedig kellemes nosztalgiát ébresztenek bennem.
pipacs :) |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Július 16, hétfő, 13:36:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedvesd Dana! Örülök, hogy személyesen is megismerkedtünk, remélem, hogy ez nem vet vissza a fejlődésedben! :D |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Július 16, hétfő, 15:35:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon jólesett olvasnom a beszámolódat, Dana :-)). Köszönet érte, hogy megosztottad velünk, látod, más és más marad meg mindenkiben, új színek jönnek elő, ha más a szemszög. Örömmel olvastalak!!
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- kismezei (komar68@citromail.hu) Ideje: Július 18, szerda, 22:11:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tényleg jó buli volt, mindketten nagyon jól írtátok meg, érzékletesen, újraélhetően:) Szinte újra ott éreztem magam:) |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Július 18, szerda, 23:07:06
(Adatok | Üzenet küldése) | | Fantsztikus a beszámolód. Előttem peregtek az események. A hangulatot is remekül érzékeltetted:))) Tényleg jó lehetett: |
|
|
|
|
|
Re: Ahogyan én láttam... (Pontok: 1)
- Anne20 (anne20@citromail.hu) Ideje: Július 29, vasárnap, 22:22:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Dana!
Köszönöm a részletes beszámolót, különleges élményekkel teli hétvége volt, és Te jól adtad vissza a hangulatát :)))
Köszönöm, hogy a Zsuzsival előadott duettünket külön kiemelted. Én már az elején azt gondoltam, nem tudom majd végigolvasni. Sosem felejtem el, amikor valóban megjelent a pillangó...
Gratulálok a győzelmedhez és köszönöm a könyvedet is!
Szeretettel:
Anne |
|
|
|
|
|
|
