| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Először a Lósi-völgyben |
|
andrass
 |
Az EJKE beszámolója a VI. Erdélyország az én hazám fesztiválról (Verőce Lósi-völgy 2012.06.30.-07.01.) |
Az EJKE idén igen kis létszámmal képviseltette magát a fesztiválon, azonban aki velünk tartott biztos jól érezte magát. Úgy gondolom, a Világtalálkozó értékközpontúsága kezd kikristályosodni és a találkozó-jelleg kezdett el dominál. Az irányt nagyon jónak tartom, már csak a szervezők, elsősorban az Ilyés-házaspár kitartása és ereje szükséges, hogy stabilizálódjon egy Erdéllyel kapcsolatos, konszolidált beszéd.
Péntek este érkeztünk a csodálatosan szép – és többek álláspontját elfogadva, erdélyi tájat idéző – verőcei Lósi-völgybe, a találkozó új és új lehetőségeket tartogató helyszínére. Sátrat vertünk és mindjárt meg is ismerkedtünk egy nagyon kedves (jelenleg Dombóváron élő, amúgy nyárádszeredai – marosvásárhelyi) házaspárral és a kisfiúkkal (Jánosi Zoltán, Emőke és Zalán). Régen aludtunk sátorban... Soká fogunk sátorban aludni...
Aki végignézte, alaposan, figyelmesen a programot, az 2 napig nagyon színvonalas előadások között tudott válogatni. A teljesség igénye nélkül kiemelnék egy párat, azok közül, amin én magam is részt vettem.
Az ünnepélyes megnyitót követően a Váci Ifjúsági Fúvószenekar pezsdítette fel a hangulatot, a nagy, majdnem negyven fokos melegben - szerencsére azért a nagysátorban tűrhető volt a hőmérséklet. A délelőtti órákban került sor az erdélyi orvosok találkozójára, ahol érdekfeszítő szakmai előadások mellett, szó volt a marosvásárhelyi egyetem jelenéről is. Magán a konferencián nem vettem részt, de láttam, hogy nagyon sokan voltak és biztos vagyok benne, hogy nem csalódtak a jelenlévők. Ami miatt mégis rögtön egy olyan programpontot emelek ki, amin személyesen nem vettem részt, annak az oka az, hogy véleményem szerint az ilyen és ehhez hasonló események kölcsönöznek igazán magas színvonalat az Erdélyország találkozónak.
A délelőtt tizenegy órára meghirdetett "II: Ki tud többet Erdélyről?" vetélkedőt - tekintve, hogy nem volt elegendő jelentkező - délután hatra tettük át és felkerekedtünk, hogy csapatokat verbuváljunk. Szerencsénkre 6 társaságot sikerült meggyőzni arról, hogy nem iskolai feleltetésről van szó, hanem egyfajta "kedvcsinálóról", olyan tekintetben, hogy igyekszünk felkelteni az emberek érdeklődését Erdély dúsgazdag történelme, irodalma, földrajza, egyéb kulturális vonatkozásai iránt. A vetélkedőt meg is tartottuk - bár rövidített verzióban - ugyanakkor nagyon jó hangulatban, jó volt látni, ahogy a játékosok törték a fejüket. A tavalyi évben erdélyi folyók neveit kölcsönöztük a csapatoknak, idén pedig régi erdélyi vármegyékről neveztük el őket. Az idei győztes a "Máramaros" fantázia nevű csapat lett. Mindenkinek felhívtuk a figyelmét, hogy jövőre is nevezzenek a játékra, immáron maguktól, ne kelljen hozzá a mi roadshow-nk.
A 2012. évben Érmellék kapta meg a lehetőséget, hogy bemutatkozzon a nagyközönségnek. Sátrukban pompás péksüteményeket kínáltak, gyönyörű fénykép és faragvány-kiálltást hoztak. Néptáncegyütteseket (Nyíló Akác, Ezüstperje), citerazenekart (Bartók Béla), népdalénekest (Tubák Annamária), valamint egy színjátszó csoportot (Móka) hoztak magukkal. A Kárpát-Haza Templomban pedig Gavrucza Tibor akvarelljeit csodálhattuk meg a két nap folyamán.
Az Erdélyi Szépmíves éh és az Erdélyi Helikon kiadványainak bemutatásánál nem voltunk sokan, de nagyon érdekes dolgok hangoztak el és Kemény Endre az Erdélyi Helikon Marosvécsi Alapítvány elnöke mutatta be a Várvédő című kiadványukat, melyben a helikonistákat fogják évről-évre bemutatni.
A délutáni órákban a nagyszínpad közönsége előtt hirdettünk végeredményt a Pásztortűz Egyesület és az EJKE által meghirdetett és a fullextra.hu irodalmi portállal együttműködve szervezett "Erdély" című verspályázatban. A győztes vers Kiss Székely Zoltán Panaszos énekem Agropolis-ért című műve el is hangzott. Kétségkívül az est egyik fénypontja a marosvásárhelyi Maros Néptáncegyüttes fergeteges produkciója volt - lenyűgöző, világszínvonalú előadást láthattunk. A szombati nappal kapcsolatban feltétlenül említést érdemel a Déva zenekar, akik - véleményem szerint - egy nagyon színvonalas produkcióval léptek fel.
A szombat esti jóízű beszélgetések és a hideg rosé-fröccsök után, egy kellemes, ugyanakkor nagyon meleg éjszakát töltöttünk el, sokat megélt sátrunkban, kicsit irigykedtünk is Emőke és Zoli vadonatúj, még újszagú, hatalmas sátrára... Vasárnap reggel Istentisztelettel kezdődött nap és sajnálattal vettem tudomásul, hogy az ökumenizmus egy kissé megbicsaklott, ugyanis kizárólag a református tiszteletesek jelentek meg, azonban az ő szavaik megszívlelendőek voltak, az üzenet valahogy úgy foglalható össze, hogy amit az égiek az emberre bíztak azt meg kell tenni, azzal el kell számolnia, minden nehézség ellenére is. A második napról a szórványkonferenciát emelném ki, ahol is Margittai Gábor újságíró moderálásával az erdélyi szórványüggyel, szórványoktatással foglalkozó szakemberek és egyesületi, alapítványi vezetők jelentek meg. A beszélgetés során igen érdekes, és fajsúlyos kérdések merültek fel, talán a legérdekesebbek: vajon képes lehet-e a Székelyföld belső anyaországgá válni Erdélyben, vajon meg lehet-e húzni a határt a szórványterületeken, amennyiben az a kérdés, hogy segítsünk, mert van remény, avagy már nem visszafordítható az asszimilációs, vagy a magyar kitelepülési folyamat. Jó látni és jó volt hallgatni a beszámolókból, hogy vannak emberek, akik akadályt nem ismerve küzdenek és bizony az eredmények sem maradnak el – persze itt rögtön azt is tisztázni kellene, hogy kinek, mi az eredmény ebben az ügyben...
Délután a Kárpát-Haza Templom bensőséges környezetében Kis-Törék Ildikó és Varga Vilmos előadásában hallhattuk az "Adjon Isten békés, kedvet" című vers, dal és prózai összeállítást, ami biztos vagyok benne, hogy szép emlékként marad meg azoknak, akik élőben láthatták, hallhatták őket. A nap folyamán még megnéztük a pálfalvi festők kiállítását és meghallgattuk az Osztováta együttes kellemes hangulatú koncertjét. Este a hivatalos záróünnepséget követően Keresztes Ildikó és Baricz Gergő koncertjén lehetett táncolni, tapsolni, énekelni, no és autogramokat kérni...
Ami mellett még nem szabad elmennünk: a Litea könyvsátorban Bakó Annamária vezetésével igazán ritkaságszámba menő könyveket lehetett beszerezni és persze voltak színvonalas könyvbemutatók.
A másik sátorban mutatta be Csíki Sándor a Lármafák székely ormokon című könyvét és ott lehetett megvásárolni Horváth Zoltán György igazán figyelemre méltó könyveit, többek között az én személyes kedvencemet a kalotaszegi templomokról szóló, impozáns kivitelezésű könyvet.
Persze a két napban volt minden, ami kell az erdélyi hangulathoz: vetítés, miccs, flekken, Csíki-sör, kürtős kalács, kellemes egymásra találások, új ismeretségek. Jövőre ugyanott találkozunk és hívunk minden erdélyi, Erdélyt hátrahagyó, Erdélyt lelkéből nem engedő, Erdélyt szerető embert, hogy jöjjön el, ismerje meg azokat, akik hasonlóan gondolkoznak, lássa és hallja meg a problémákat, fedezze fel az értékeket és adja át az üzenetet, akinek csak tudja.
Csíki András
Tompa László: Vallomás
László Árpádnak, a zongora poétalelkű
mesterének, aki a messze nagyvilágból
is megtért ide, mert Erdély végzetes
vonzásának ő sem tudott ellenállani
Édes mostohánk, bússzépségű Erdély,
Minket mennyire magadnak neveltél!
Hogy bár kincseken járjunk messze földön:
Csak rád gondolunk, - s két szemünk merő könny!
Bánthatsz -: akkor is gondodban virrasztunk - -
Egy is teljesen a mi lelki arcunk!
Földed és eged, - e ritkán derült ég!
Bennük mintha csak lelkünk tükröződnék -
Felhős szirtjeid, ahogy égbe fúrnak:
testvér-másai a mi bús arcunknak.
Zúgó vizeid sodra, min merengünk:
A mi megtörő, zuhatagos kedvünk.
Erdély, a tied minden kis vonásunk!
Tied, ha nagyot mertünk, ha hibáztunk.
S te is a mienk -: a föld kerekén-sem
Lelnénk mást, aki minket így megértsen...
Légy hát csendesen, - megnyugodva, hogy mi
Soha nem fogunk téged megtagadni!
Kincs se kell, - nekünk kincsnél kedvesebb a cél:
Látni téged, újultodban Erdély!
Érted, hogy virulj, gyarapodva váltig:
Szívet és erőt áldozunk halálig!
Mert mi múlhatunk, - de te, míg világ áll:
Kell, hogy magad is rév és szirt gyanánt állj!
|
|
| |
|
| "Először a Lósi-völgyben" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Először a Lósi-völgyben (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Július 17, kedd, 21:36:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves András! Örülök, hogy beszámolód olvasva, kicsit mi is belecsöppenhettünk a kavalkádba. Remélem, egyszer lesz módom ellátogatni Erdélybe. Ezek a kulturális rendezvények nagyon sokat segítenek a hely iránti figyelem felkeltésében. Szeretettel olvastalak: Anna :)) |
|
|
|
|
|
|
