| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A hiszti szülőként átélve |
|
tappancsmama
 |
Minden szülő legalább egyszer találkozik a hisztivel élete folyamán. Szerencsés nagyon az, aki csak egyszer. |
Vannak enyhébb változatai a hisztinek és van az, amikor a földre veti magát a gyermek ha például nem kapja meg a vágyott dolgot.
A szakemberek azt tanácsolják, hogy ilyenkor ne kezdj el vitázni a gyerekkel és próbáld meg figyelmen kívül hagyni ha hisztizik és majd csak amikor megnyugodott, akkor beszéljétek meg, hogy miért is volt az előző nagy hiszti.
Három gyerekes anyaként nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Legtöbbször azért, mert vagy indulás előtt kezd bele, vagy az úton. De tuti, hogy az esetek nagy részében nincs ideje egy szülőnek kivárni a hiszti végét. Pláne ha egymás után kreálja a problémákat, ha netán a kiinduló okot elfeledte, vagy okafogyottá vált.
Három gyerekem van három különböző hisztistílussal.
Az öt éves nagy lányom már próbálkozik azzal, hogy hiszti helyett beszéljük meg inkább a dolgokat. Régebben olyan apróságok miatt ki tudott borulni, hogy nem úgy áll például a pulóver ujja, ahogyan Neki az megszületett a fejében és ettől hatalmas hisztiket tudott csinálni öltözésnél oviba indulás előtt. Ilyenkor nem hagyhatod ott a gyereket, ahogyan a szakember mondja, hogy majd ha abba hagyja akkor megbeszélitek. Mert az oviba időre kell mennetek, sőt legtöbbször Neked is be kell érned a munkahelyedre kezdésre. Tehát lehetetlen ez a módszer.
Mi ezzel a problémával sokáig küzdöttünk. Sokszor átbeszéltük nyugodt pillanatában, hogy ne hisztizzen, mert attól nem fog megoldódni a problémája, hanem mondja el, nyugodtan, hogy mi a gondja például a pulóverével, de csak nem segített az ügyön. Aztán egyszer elfogyott a türelmem és azt mondtam Neki, hogy: Rendben mivel ha én adom fel a pulóvert, akkor biztosan kényelmetlen lesz, akkor vedd fel egyedül! Na akkor ezen ment a hiszti, de mivel tudta, hogy ettől nem tágítok egy idő után beletörődött és felöltözött egyedül.
Bár ilyenkor megcsinálja a gyerek azt, hogy nem öltözik inkább fel.
Ezt a lányom is kipróbálta, csak mondtam Neki, hogyha nem készül el, mire indulni kell, akkor úgy ahogy van akár kis bugyiba viszem el az oviba. Egyszer kipróbálta, hogy mi van akkor ha nem veszi fel a ruháját és amikor mondtam Neki, hogy akkor vegye a cipőjét, mert indulnunk kell meglepődve tapasztalta, hogy tényleg elviszem ruha nélkül. Olyan gyorsan soha nem láttam felöltözni a lányomat.
Persze tudom, most az van a fejedben, hogy mégse viheted el, főleg a hidegben ruha nélkül a gyereket otthonról, de ezt Neki nem kell tudnia, de ha látja, hogy Te megmondtad és nem tágítasz belőle, és akkor is indultok, meg fog lepődni annyira, hogy akkor már tudtok kompromisszumot kötni.
A középső gyerekem fiú, már majdnem 4 éves. Nála sokkal később kezdődtek a hisztik, mint a lányoknál. Viszont sokkal kevésbé lehet kizökkenteni a hisztiből, mint a nagylányomat. Vele szakember véleménye ellenére az vállt be, hogy megbeszéljük hiszti közben nyugodt hangon a baj forrását. Ha hagyom, hogy hisztizzen, akkor órákig folytatja és ha nem figyelek rá, akkor üvölt, vagy a hányásig krenkolja magát. Melyik szülő bírná ki, hogy órákig hallgassa üvöltő, hisztiző gyermekét? Biztosan van ilyen, de a legtöbb szülő tuti, hogy erre alkalmatlan, én is. Így hát ha Nála a lehető leggyorsabban beakarom szüntetni a hisztit, akkor megölelem, vagy leülök mellé és megpróbálom megtudni, hogy mi a baja és megpróbáljuk együtt megoldani.
Aztán mindig elmondom Neki, hogy hiszti helyett ha elmondaná, akkor sokkal hamarabb megoldódna a problémája és sokkal több ideje lenne például játszani.
A kislányom másfél éves, de mivel lány Ő is nagyon jól ismeri a hiszti minden csínyát-bínyát. Fantasztikus hisztiket tud csinálni kiskora ellenére. Benne látom azt a hiszti stílust amelyiket ha idejében nem kezeled, akkor a bolt közepén fetrengő hisztiző rémálom lesz belőle. Mondjuk volt előtte példa a két nagytól, hogy hogyan lehet apát és anyát kiborítani.
Ő megcsinálta már, alig múlt egy éves, hogy nem kapott meg valamit és a nagy üzlet kellős közepén lecövekelt egy lépést nem volt hajlandó tenni és elkezdett üvölteni. Ezt egyszer tette meg. Akkor felvettem és halkan elmondtam Neki, hogy nagyon szeretem, de akkor sem kaphatja meg azt ami nem Neki való. Elég sokáig üvöltött a kezembe, meg leakart menni, de egy idő után mivel tudta, hogy nem engedek a dologból már nem is érdekelte a hiszti és mosolyogva talált magának más elfoglaltságot. Most még csak remélni tudom, hogy ebből az egy esetből megtanulta egy életre, hogy ennél messzebb nem kéne mennie.
Viszont azt fontosnak tartom elmondani, hogy amikor hisztizik a gyermek bármilyen módszerrel is, mindig tudassuk Vele, hogy Őt ilyenkor is NAGYON SZERETJÜK, csak ezt a viselkedését nem szeretjük és nem vagyunk hajlandóak elviselni.
|
|
| |
|
| "A hiszti szülőként átélve" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A hiszti szülőként átélve (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Október 10, szerda, 21:27:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ha nem is hiszti, de némi "akarom" felmerült olykor gyermekeimnél is, de akkor elmondtam nekik, hogy most nem tudom teljesíteni kívánságaikat, de kaptak egy ígéretet, miszerint ekkor, vagy akkor, amennyiben, stb. Természetesen tartottam szavam!
Köszi tappancsmama -úgy vélem másnak is - tanulsággal szolgáló írásod! fTJános |
|
|
|
|
|
Re: A hiszti szülőként átélve (Pontok: 1)
- Nanti Ideje: Október 11, csütörtök, 07:32:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Minden hiszti mögött valami mulasztás van, pölö elmaradt ígéret, vagy felcsillantott lehetőség meg nem adása.
És akkor a gyerek ugye, "mert nem is szeretnek engem", mert a másikat meg jobban, stb.
Hát nem könnyű gyereket nevelni, de ezt csak az tudhatja, aki ebben benne van.
És hibázni, múlasztani, elfelejteni emberi dolog.
Én tudom magamról, hogy néha azt hiszem, hogy a gyerek úgyis elfelejti, pedig, ha vissza gondolok, bizony emlékszem, hogy pici gyerekként, mennyire nem felejtettem el, hogy ezt, azt ígértek a szüleim, s nem adták meg, vagy valami hasonló, meg, hogy a másik bezzeg kapott, mehetett kirándulni, annak bezzeg tudtak venni jobb dolgokat is, vagy édesség, vagy ki tudja még, mi?
A gyereknek sokszor nem is kell, az a mit kér, csak ki akarja próbálni, hogy vajon neki megvennék?
Én így gondolom, de ez nem biztos, hogy pont így is van.
|
|
|
|
|
|
|
