| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A XXI. század, avagy a verspályázat margójára |
|
Kankalin
 |
A következő cikkben a tavasszal lezajlott verspályázattal kapcsolatos véleményemnek és érzéseimnek adok hangot, amelyek a mai napig érlelődtek bennem. |
Igen, szalad az idő, már ebből a századból is majd húsz év eltelt, szaladunk mi is.
Lássuk csak, mit eredményez ez a rohanás.
Határtalan méreteket ölt az urbanizáció, a környezet fejlesztése és rombolása, a saját kis rezidenciánk gazdagítása, a pénzgyűjtés, az önös célok megvalósítása, miközben az emberi kapcsolatok, a közösségi szellem, az empátia, az odafigyelés embertársainkra lassan feledésbe merül.
Mindent egyszerűsítünk, a valódi értékek csökkenni látszanak, vagy elbújnak egy láthatatlan helyen, ahol szinte lehetetlen hozzájuk férni.
Megnyirbáljuk szép szavainkat, helyettük betűkkel, rövidítésekkel, kódokkal küldünk üzeneteket, megelégszünk egy-egy odavetett szófoszlánnyal, vagy jellel. Még ezzel is spórolunk.
A kommunikációs csatorna több sebből vérzik.
Adott egy irodalmi oldal, ahol sokan publikálunk. Lehetőséget kapunk arra, hogy írásaink mindenféle ellenszolgáltatás nélkül jelenhessenek meg egymás és a nagyközönség előtt.
Lőrinczi L. Anna, a Fullextra Irodalmi és Művészeti Portál vezetője, háziasszonya időt, fáradságot és anyagiakat nem kímélve, évek óta biztosítja számunkra, hogy ezen az oldalon nyugodt körülmények között alkothassunk, műveink eljuthassanak az olvasókhoz.
Nem kötelező feladata ez, csak szereti az irodalmat, ezért teret biztosít mindazoknak, akik hasonlóképpen gondolkodnak.
A verspályázatot nagyszerű kezdeményezésnek tartottam. Komoly játéknak, amiben úgy éreztem, hogy állandó rohanásom ellenére részt kell vennem. Nemcsak magam miatt, hanem a portál szellemiségét támogatva, a neves zsűrit megtisztelve, akik nem kis többletmunkát vállaltak azzal, hogy elbírálják a beérkező pályaműveket.
Ők is harcot vívnak az idővel, mint bárki más.
Az első döbbenet akkor ért, amikor szembesültem a pályázati művek számával.
Mivel a megadott téma és formátum széleskörű lehetőségeket kínált fel, azt gondoltam, hogy sokkal többen éreznek majd kedvet arra, hogy nem a győzelem, hanem a játékszellem miatt jelentkeznek erre a nemes kezdeményezésre.
A második döbbenetet a szavazáskor éreztem. Akkor elkezdett izzani a tollam, de mivel pályázóként érintett voltam, nem engedhettem szabadjára a véleményemet, ezért jegyzem a margóra most, kissé lecsendesülve, az eddig visszatartott gondolataimat.
Szaladunk az idővel, de hány másodpercbe telt volna bevésni egy háromjegyű számot a szavazófelületre, miután fél órát szántunk a versekre? Nyilván minél több időt töltünk velük a szűkösen szabottból, annál jobban átlátjuk a megvalósított tartalmi és formai követelményeket, de már ennyi is elég lett volna a kiválasztáshoz.
Anna hiába próbálkozott, többszöri kérése se vezetett eredményre. Ez nagyon fájt, elszomorított. Csillapíthatatlan dühöt éreztem, amikor szinte könyörögnie kellett az üzenőfalon, hogy az alkotóközösség tagjai éljenek szavazati jogukkal, és vegyenek részt a döntésben. Végképp elkeserített, hogy szinte sikertelenül próbálkozott.
Az egy dolog, hogy nem mindenki tud „csak úgy” verseket írni és emiatt nem vesz részt egy belső pályázaton, de olvasni mindannyian megtanultunk. Egy alkotóközösség tagjai vagyunk, ahol nemcsak kapni, hanem adni is jó, és az utóbbi nagyobb öröm.
Csak remélni merem, hogy a szervezőknek nem ment el a kedve a további hasonló építő jellegű kezdeményezésektől. Köszönettel tartozunk nekik azért, hogy lelkes ötletükkel és támogatásukkal próbáltak bennünket megmozgatni, írásra serkenteni.
Ez volna a XXI. század? Ezt akarjuk? Lehet szidni, de elsősorban rajtunk múlik, hogy milyen lesz.
Olyan, amilyenné mi formáljuk.
A századot és ezt a békés irodalmi otthont adó portált…
|
|
| |
|
| "A XXI. század, avagy a verspályázat margójára" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A XXI. század, avagy a verspályázat margójára (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Július 20, szombat, 19:36:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Kankalin!
Szépen rávilágítottál századunk egyik nagyon súlyos problémájára, az érdektelenségre.
Véleményem szerint szinte bármely mai társadalmi gond
alapját, kiindulópontját említetted...
Igen - századunk olyanná válik, amilyenre formáljuk!
Ma már láthatjuk, hogy nem bízhatjuk magunkat erkölcsi vezetőinkre, mert képesek voltak elvezetni bennünket és gyermekeinket egy meztelen, nyilvános felvonulásra! Tovább ezt nem részletezném, mert mindenki látja!
Beszámolód nagyon időszerű volt! |
|
|
|
|
|
Re: A XXI. század, avagy a verspályázat margójára (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Július 22, hétfő, 10:44:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Kankalin, nagyon örültem ennek a bejegyzésednek.
No nem azért, amely eredeti okból a megírására vállalkoztál, hanem azokért a következtetésekért, amiket megmutattál ebben a bejegyzésben.
Igen, én is gyakran érzem úgy, hogy még a közös érdeklődési kör, a szellemi hasonlóság, az érzésvilág-beli közelségek, a fölvett kommunikációs szálak sokasága is kevés ahhoz, hogy átlépjünk a saját kényelmünkön, be nem vallott önzésünkön. Persze itt most rögzítenem kell; nagy tisztelet a kivételeknek!
Ugyanígy elszomorít az egyesekben már szinte automatizmusként bármely pályázatra, elismerő irányra felugró elféltés, piszkos kis háttéralkuk feltételezése, a játék emberséges rugalmasságával szemben a merev rettegés attól, hogy valakik valamilyen érdemtelen előnybe kerülnek valami miatt... és itt érzem az igazi társadalmi károkozást; a valóság önmaga görbe tükrénél is képtelenebb realitásait, a propaganda által beültetett félelmek automatikus reakcióit, a bármely állítást hitelteleníteni képes cinizmust.
Így bármennyire is bánt (mert hogy minden embert olyan individumnak képzelek/gondolok, aki feltételekkel, de nyitottan fogad bármely irányból érkező hatást, információt, önmaga képes mérlegelni és dönteni bármely kérdésben, véleményét és önmagát vállalva képes azért kiállni...) ez a visszafogottság, érdektelenség, kénytelen vagyok megérteni, ha elfogadni nem is tudom ...és nem is akarom.
Nagy örömmel vettem részt a cikkedben írt pályázat szervezésében, lebonyolításában, amit tudtam, vállaltam benne büszkén és örömmel azért, hogy Annát és természetesen jónéhány FULL-os vezetőségbeli társamat segítve ennek a közösségnek az építésében, megtartásában tehessek valamit.
Igazán gondolom, hiszem, hogy a cikked a szetereotípiákon, előítéletes következtetéseken túl is elgondolkodtatja az azt elolvasókat, és leginkább a záró soraid tekintetében, amit be kell idézzek szó szerint;
"Ez volna a XXI. század? Ezt akarjuk? Lehet szidni, de elsősorban rajtunk múlik, hogy milyen lesz.
Olyan, amilyenn
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: A XXI. század, avagy a verspályázat margójára (Pontok: 1)
- winner Ideje: Augusztus 14, szerda, 20:23:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Kankalin!
Korábban többször is elolvastam írásodat (panaszodat). Azt kell mondani, hogy a jó rézével egyetértek és amivel nem azzal sem azért mert nincs igazad, hanem mert tudom mi is az igazság.
Több mint 13 éve vagyok a portál tagja és több mint 10 éve mint adminként is segítem az itt folyó munkát. Ezért semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kapok (a többi adminisztrátor sem). Ott bábáskodtam az első alkotótábor szervezésében, és a többinél is aktív szervezőnek mondhattam magam. Az eddig megjelent 10 antológiából 9-et szerkesztettem és öntöttem nyomdakész formátumba, azért, hogy az kötetben szereplő, alkotók, némileg olcsóbban tudják megvenni a kötetet. Évekig vezettem hol egyedül, hol Naiva-Zsuzsival a quizt majd a vers és prózaversenyt, úgy, hogy hetente került új téma kiírásra és majd minden héten 15-20 vers érkezett, és a pózában sem volt ritka a 10-nél több alkotás.
Ezért a tagság többsége jó párszor hálásan köszönte a munkámat, igaz nem is vártám egyéb elismerést.
És ez így jól is van, azaz jól is lenne. Mert 100 dicsérő szót is képes romba dönthet egyetlen negatív megnyilvánulás.
Nem tudom mi motiválta azt az alkotót, aki minden el kezdte pocskondiázni a átnézésre feltett félkész antológiai anyagot. Ráadásul olyat olvasott a fejemre, amiről nem is tehettem.
Persze ezzel nem vagyok egyedül. Időről időre minden adminisztrátort megtalálják. Arról nem is beszélve, hogy nem is kevésszer szegény Annát támadták-vádolták meg olyan képtelen dolgokkal, amire mást nem is léphetett, mint, hogy kizárta a portálról. Néhányuk egy idő után visszasomfordált bocsánatot kért. De volt, akit azóta sem láttuk, igaz nem is hiányoznak.
A vers és prózaversenyben ugyan engem nem marasztalt el egy versenyző sem, igaz nem én voltam a zsűri. Azonban egy idő után érezhető volt az érdektelenség. előbb a próza verseny maradt el, majd a versverseny előbb havonta került kiírásra, majd az is leállt. Némi szünet jót tett, mert az újraindulásnál mindig kitartott a lendület 2-3 hónapig, ma
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
|
