| Küzdőtér |
|
|
|
 |
About the New Poet Laureate, Ted Kooser |
|
 |
Librarian of Congress James H. Billington has announced the appointment of Ted Kooser to be the 13th Poet Laureate Consultant in Poetry to the Library of Congress. |
Egy sorozatot kezdtem el fordítani a jelenkori amerikai költőktől. A Kongresszus Könyvtárának a költői Tanácsadóival kezdtem a legújabbal, és visszafelé menet fordítok egy rövid válogatást tőlük.
A neten tálalom közszem elé a sorozat részeit ahogy elkészülök velük. Jó olvasást!
Ted Kooser-ről, az új Kitűntetett Költőről
A Kongresszus Könyvtárának a könyvtárosa, James H. Billington közzétette Ted Kooser kijelölését a 13-dik Kitűntetett Költővé, az Amerikai Kongresszus Könyvtárának Költészeti Tanácsadójává. Tisztjét ezen összel fogja kezdeni betölteni, a Könyvtár évi Irodalmi Sorozatának az Október 7-én történő megnyitásán, saját munkáinak a felolvasásával. Továbbá előadó lesz a Kongresszus Könyvtárának a Nemzeti Könyv Fesztiváljának a költői pavilionján, Október 9-én, Washington DC-ben. Kooser, Louise Glück költőnőt követi ebben a tisztjében.
A tisztség kijelölése alkalmával Billington ezeket mondta: "Ted Kooser egy kimagasló költői hang, a falvak és kis amerikai városok költői szószólója, és az első Kitűntetett költő a Nagy Prériről. A költészete messzire átíveli születése tájait, hogy egyetemes témákat érintsen meg, hozzáférhetőn."
About the New Poet Laureate, Ted Kooser
Librarian of Congress James H. Billington has announced the appointment of Ted Kooser to be the 13th Poet Laureate Consultant in Poetry to the Library of Congress. He will take up his duties in the fall, opening the Library’s annual literary series on Oct. 7 with a reading of his work. Kooser will also be a featured speaker at the Library of Congress National Book Festival poetry pavilion on Saturday, October 9, on the National Mall in Washington, D.C. Kooser succeeds Louise Glück.
On making the appointment, Billington said, “Ted Kooser is a major poetic voice for rural and small town America and the first Poet Laureate chosen from the Great Plains. His verse reaches beyond his native region to touch on universal themes in accessible ways.”
Születésnapi vers
Ted Kooser
Alig hajnal után, a nap áll
nehéz vörös fejével
feltámasztva a fekete fákkal,
várva valakire, hogy jöjjön
bádogvödörrel karján
a habzó fehér reggelért,
s aztán egy hosszú napi legelőre.
Én is a napot legelve töltöm,
lakomázva minden zöld percen
amíg a sötét hív,
s a többiekkel
az éjszakába lépkedek,
lóbálva az apró fényes csengőjét
a nevemnek.
Csillagfény
Egész nap ennek a puha, régi múltnak az esője.
Nem csoda, hogy néha gyerekként ébredek.
Fordította Jánosi András
A Birthday Poem'
Just past dawn, the sun stands
with its heavy red head
in a black stanchion of trees,
waiting for someone to come
with his bucket
for the foamy white light,
and then a long day in the pasture.
I too spend my days grazing,
feasting on every green moment
till darkness calls,
and with the others
I walk away into the night,
swinging the little tin bell
of my name.
'Starlight'
All night, this soft rain from the distant past.
No wonder I sometimes waken as a child.
Ted Kooser
Címtelen
Ahányszor kimegyek
a világ megváltozott.
Ez történt velem egész életemben.
*
Az óra megállt fél hatkor mindennap
három hónapon át.
Azóta mindig a munkaidő vége,
egy itóka s a vacsorakészítés ideje.
*
"Mit nem tennék bölcsességért"
Újjongtam fiatalkoromban.
Látszólag nem sokat. Legalábbis.
Még a sétáimon is a kutya vezet.
*
Öreg barát,
lehet, hogy túl sokat dolgozunk,
hogy emlékezzenek ránk.
Fordította Jánosi András
Ted Kooser és Jim Harrison közös könyvéből: A fonott patak - Beszélgetések a költészetről
Untitled
Jim Harrison and Ted Kooser
Each time I go outside
the world is different.
This has happened all my life.
*
The clock stopped at 5:30
for three months.
Now it's always time to quit work,
have a drink, cook dinner.
*
"What I would do for wisdom,"
I cried out as a young man.
Evidently not much. Or so it seems.
Even on walks I follow the dog.
*
Old friend,
perhaps we work too hard
at being remembered.
From Braided Creek: A Conversation in Poetry by Jim Harrison and Ted Kooser.
Garrison, Nebraska
Ted Kooser
Az észak-déli utcákat költőkről nevezték el -
Lonfellow, Whittier, Bryant, Lowell -
így hát nem furcsa hogy ez a falvacska
szürkébe sápad, penészes és poros,
eltéve a hátsó polcain a forgalmas könyvtárjában
ennek az amerikai fejlődésnek. E téli napon
minden ami Whittier "Hófúvásából" maradt
a beszegezett ajtó alól suttog
a kukoricás szélén felejtett házon,
és átcsúszik a piros vinylin kocsiülésen
a törött fába szorulva. Néhány családon
kívül az összes felpakolt s elment
jobb életért kutatva, Evangeline után,
itthagyva a helyet a bakraemelt kocsiival,
a kamrákhoz szegezett üres nyulketreceivel,
hidegen és magányosan a préri tengerén,
hogy újra és újra ostromolva legyenek
az idő és ezek a hóhullámok által.
fordította Jánosi András
Garrison, Nebraska
Ted Kooser
The north-south streets are named for poets—
Longfellow, Whittier, Bryant, Lowell—
so it's no surprise that this tiny village
is fading to gray, mildewed and dusty,
shelved at the back of the busy library
of American progress. On this winter day
all that's left of Whittier's "Snowbound"
whispers in under the nailed-shut door
of a house at the edge of a cornfield,
and slides across a red vinyl car seat
wedged in a broken tree. All but a few
stubborn families have packed up and left,
seeking a better life, following Evangeline,
leaving this island with its cars up on blocks,
its gardens of broken washing machines,
its empty rabbit hutches nailed to sheds,
cold and alone on the sea of the prairie,
to be pounded and pounded forever
by time and these whitecaps of snow.
Mosogatóvíz
Ted Kooser
A külsőajtó csapódása, lapos koppja
nagymama vénasszonycipőjének
a fatornácon, a hussa és seprése
a bottérdű, gyapott-kütényű léptének
ki a korlátig s aztán, a lábújján
egy ádáz fordulat és loccsanás,
egy híd amely forró piros kezéből szökken
és ott lebeg csillogva ötven éven át
az elkáprázott csírkék felett,
az ingó csalán és parlagfű felett,
le az agyagmeredeken a patakhoz,
át a vörösbegyek örök berkén
Jánosi András fordítása
Dishwater
Ted Kooser
Slap of the screen door, flat knock
of my grandmother's boxy black shoes
on the wooden stoop, the hush and sweep
of her knob-kneed, cotton-aproned stride
out to the edge and then, toed in
with a furious twist and heave,
a bridge that leaps from her hot red hands
and hangs there shining for fifty years
over the mystified chickens,
over the swaying nettles, the ragweed,
the clay slope down to the creek,
over the redwing blackbirds in the tops
Boldog születésnap
Ted Kooser
Ezen az estén, a nyitott ablaknál ültem
és olvastam amíg a napfény ellett, és a könyv
nem volt több mint a sötétség része.
Könnyen egy lámpát gyújthattam volna,
de ezen a napon akartam az éjbe érni,
hogy egyedül ülve az olvashatatlan lapot
kisimítsam kezem sápadt szürke szellemével.
Fordította Jánosi András
A Happy Birthday
This evening, I sat by an open window
and read till the light was gone and the book
was no more than a part of the darkness.
I could easily have switched on a lamp,
but I wanted to ride this day down into night,
to sit alone and smooth the unreadable page
with the pale gray ghost of my hand.
Ted Kooser
|
Ideje: Szeptember 05, vasárnap, 08:21:14 - Janó
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "About the New Poet Laureate, Ted Kooser" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
