| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Sztori: Gabriel Garcia Marquez önéletrajza |
|
 |
A súlyosan beteg, feltehetően rákkal küszködő Marquez több kötetre tervezett önéletírásának első kötete jelent meg tavaly magyarul, az év végi könyvhajrá szenzációja a Mexikóban élő író életét mutatja be a házasságkötéséig. |
Az egzisztenciális gondoktól eleve független / vagy még életükben sikeres írók, költök szép számmal akadnak az irodalom történetében. Abban pedig, hogy kinek mitöl könnyü vagy nehéz az élet, nem a külsöségek a mérvadók-mondja Abádi Nagy Zoltán Amerikai regénykalauz-ában.
A történelem ismer kalandos életü írót, aki szuggesztív aprólékossággal meséli el kalandjait, mint Casanova, aki ugyan részletesen bemutatja szökését a velencei ólombörtönböl. De, mint ahogy kutatók kiderítették, úgy, ahogy ö meígrta képtelenség voolt megszökni. Mégis a kiapadhatatlan mesélökedv következménye volt, hogy akinek nem volt két órája meghallgatni a szökés történetét, annak bele sem fogott a mesélésbe. Ismerjük Ken Kesely/ Száll a kakukk fészkére/ életének azt az epizódját, amikor lóháton menekült az öt üldözö kanadai lovasrendörség elöl, mariujanáját egy régi rádióba rejtve, s az utolsó pillanatban ugrott fel egy mexikóba tartó vonatra, lerázva üldözöit.
Pletykaéhes kultúránk ma már nem regényeket fogyaszt, hanem személyiségeket zabál-mondja erröl a jelenségröl Gore Vidal, s ez ismerös lehet, mármint a jelenség-mekünk is, kiknek környezetében nagyobb várakozás elé néz, VV1, VV2, VV3 "Laci, Sziszi, Csuma, Lombrágó, Bazalt, Béka stb. kreatív írásmüvészete, mint Zavada trilogiájának befejezö része, A fényképész...Mi, akik visszafojtottz lélegzettel vártuk, míg a kivégzöosztag a Száz év magányának hösénél, Buendia ezredesnél, a kivégzöosztag újtatölt, vártuk a születést.
" Így és ott történt meg, hogy a hét fiú és a négy lány közül megszületett az elsö fiú, 1927 március hatodikán reggel kilenckor, hatalmas felhöszakadás közben, mely egyáltalán nem illett az évszakhoz, mialatt a Bika ege felemelkedettt a látóhatáron. Kis híján megfojtotta a köldökzsinór, mert a család bábaaszonya, Santa Villero, a legrossszabb pillanatban vesztette el a fejét,.Nála jobban csak Francisca néni vesztette el, .ordítva rohant az utcai ajtóhoz, mintha égne a ház:-Fiú! Fiú! És rögtön utána, mint a félrevert harang: rumot, mert megfullad! A család feltevése szerint nem azért kérte a rumot, hogy megünnepelje az eseményt, hanem, hogy bedörzsölje vele az újszülöttet, aki ettöl talán felébred talán. Juana de Freytes kisasszony, akit a gondviselés hozott a hálószobába, sokszor elmesélte nekem, hogy nema köldökzsinór volt a legnagyobb veszély, hanem az, hogy anyám rosszul feküdt az ágyban. Gyorsan igazított rajta, de nem voolt könnyü újraéleszteni engem, úgyhogy francisca nénii sürgösen rám locsolta a keresztvizet. Olegarionnak kellett volna elnevezniük, mert Szent Olegario napja volt de senkinem volt a keze ügyében a szentek könyve, ezért aztán gyorsan megkereszteltek Apám elsö nevére, a második meg José lett, az ács neve, mivel ö Aracata védöszentje, és mivel március az ö hónapja. Juana de Freytes kisasszony egy harmadik nevet is javasolt, annak emlékére, hogy világrajöttöm meghozta az általános megbélélést a családok és a barátok között, de a hivatalos keresztelkésemkor, három év múlva kiállított okiratba elfelejtették beírni: José Gabriel de la Concordia."
A Nobel-díjas, eredetileg kolumbiai író vallomásai mjesterkéletlenek, de lebilincselöek. Az életrajz regény formáját öltötte és ugyanaz a mágikus reralizmus hatja át mint a nagy regényeit. Nem akkor van a legjobb formában, amikor magáról ír, hanem akkor, mikor családja történetét meséli el. Az önéletrajz igazi vezérfonala: Marquez íróvá válása.
Az életrajzi rregényben, éppúgy, mint a Szév év magány Macondojában,MINDIG ESIK AZ ESÖ, a moszkítók csípnek, a höség elviselhetetlen,a kocsmában Francisco, az EMBER harmonikázik és a liberálisok és a konzervatívok egymást vérére szomjaznak, Amaranta egy könnyes szemü ezredesnek zsebkendöt hímez a tornácon- Az emberek függöágyban alszanak, hiúságból és féltett becsületük miatt ölnek ezüst pisztolygolyóval. VFáratlan szerelmek szövödnek, melyeket át.megátitat az eröszak nyomasztó légköre.
Az emberek várják a banántársaságot és a függöágyakra újra és újra lecsap a nosztalgia. A salétrom kopárra marja a síkságot,a tenger egy hatalmas zöld víz. a túlsó oldalának nincs partja. A világvége egy elhagyott vasútállomás, korhadt faépülettel, cink sátortetövel és nincs rajta tábla. A csodák pedig mindennaposak.
"1939 július 10-én anyámnak kislánya született, akinek szép indián profilja volt és türelemmel viselte el férje kicsapongó természetét. Anyánk mesélte, hogy a férj egyszer este hullarészegen lépett be a házba, egy perccdel azután, hogy egy tyúk az ebédlöasztalra pottyantotta a piszkát. A feleségének arra már nem volt ideje, hogy letisztítsa a makulátlan abroszt, ezért ráborított egy egy tányért a tyúkpiszokra, hogy az ura ne lássa, és hogy elterelje a figyelmét, gyorsan feltette neki a szokásos kérdést: -Mit akarsz enni?
A férfi mordult egyet: -Szart.
Mire a felesége fölemelte a tányért, és szent szelídséggel mondta: -Tessék.
A történet szerint erre még a férj is rádöbbent, hogy a felesége szent asszony és ezért áttért Krisztus hitére."
Gabriel Garcia Marquez:Azért élek, hogy elmeséljem az életem/Magvetö Kiadó/
|
Ideje: Január 09, vasárnap, 22:12:30 - thkerekes
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Gabriel Garcia Marquez önéletrajza" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Gabriel Garcia Marquez önéletrajza (Pontok: 1)
- csabo (dreams@ellike.tk) Ideje: Január 10, hétfő, 10:57:35
(Adatok | Üzenet küldése) | hadd eszközöljek egy javítást...
a "One Flew Over the Cuckoo's Nest" írója Ken Kesey...
másrészt, lehet, hogy mi szájtátva várjuk az új Závadát...de eladható akkor is a VV könyv lesz, meg a 25-30éves sportolók, médiaszemélyiségek önéletírásai (mert ők már megélték az életet)...de legalább elmondhatjuk magunkról, hogy nem olvasunk tucatterméket ha éppen Garcia Marquez-t veszünk a kezünkbe...bár éppenséggel az a tapasztalatom, hogy a kolumbiai könyveit egyre többen veszik a kezükbe, főként a Kolerát és a Magányt...de az az érzésem, hogy egyesek mindezt hiába teszik, mert nem értik...s ha véleményt kell alkotni? a válaszuk "tök jó"...de NEM, megintcsak NEM. az igaz, hogy Gabriel bácsinak igen kiugró alkotásai vannak, de igenis kreált szerintem rosszulsikerültet is (pl: Tábornok útvesztője), s még a nagy könyveiben is olykor (magához képest is) túl szószátyár, elragadja az a karibi moszkitós melankólia, vagy a már gyötrelmes szerelem...természetesen, mint akit a felesége felpofozott, harminc oldal csendes kivárás után fél oldalban letaglóz, hogy úgymondjam, porig alázza az embre önbecsülését érzelmek terén...és ezt imádom benne.
"egy évszázaddal ezelőtt azért szartak bele a életünkbe, ezzel a szerencsétlennel, mert túl fiatalok voltunk, most meg az a baj, hogy túl öregek vagyunk"
(Fermina Daza) |
|
|
|
|
|
|
