| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Valóban kritikát írunk? |
|
 |
Régi bölcsesség, hogy ha valaki kiáll a közönség elé a művével, akkor ne csak a sikert tudja elviselni, hanem a kritikát is. Ki is jut ebből bőven, méltán vagy méltatlanul... |
Különös helyzet ez. A kritikus bármilyen alázattal is viszonyul az alkotókhoz, az alaphelyzet mégis arra hasonlít, mint mikor a tanár kioktatja a diákját. És ez a helyzet azt is sugallja, mintha a bölcsek köve a kritikusnál lenne. Így van-e ez tényleg? Mitől hiteles a kritika? Kinek íródik a kritika? Ki olvassa? Mi a célja? Lehet-e tárgyilagos a kritika? Megítélhető-e objektív mércével egy műalkotás?
Nem tudom, mi a jó kritika. Talán az, amelyik nem személyeskedik. Ha igyekszik megfejteni, rendszerezni, értelmezni az olvasottakat. Ha nem áll ellen a hatásoknak. Lehet, hogy egy alkotás a kánon szerint csapnivaló, mégis, amennyiben szabadon fogadjuk be, meglehet, hogy elemi érzéseket kavarhat.
Jó esetben a kritika az, amely segítő szándékkal íródik, mely nem a készítő személyére, hanem az alkotásra irányul, értelmes, tartalmas indoklást tartalmaz.
Az érvek legyenek világosak, meg kell találni a megfelelő, vonzó formát. Ha nem is egyenértékű egy műalkotással, de a jó kritika önmagában megáll a lábán, az irodalmi alapanyagot pedig kiteljesíti. Indokol, körbejár, felvillantja a jó mellett a rossz megoldásokat.
A kritika célja elérni azt, hogy egy alkotó egyre jobb, és jobb műveket alkosson. Ezt úgy lehet elérni, ha nem vesszük el a kedvét, de nem is "hordatjuk vele fenn az orrát" csak akkor, ha tényleg kiválót, és szinte utánozhatatlant alkotott.
Ha meg akarunk érteni egy művet, akkor meg kell próbálnunk megismerni a szerző eredeti szándékát. Az eredeti szándékot tartom objektívnek. Hiszen ha valaki megalkot egy művet, akkor azt meghatározott célzattal teszi. Kijár az alkotónak, hogy ennek a gondolatnak a közelébe férkőzzön a kritikus. Úgy hiszem ennyi tiszteletet egyébként meg is érdemel a szerző, hamár az ő műve a kritika tárgya.
Az, hogy nem láthatunk be mások fejébe, tény. De tény az is, hogy megpróbálhatjuk. Szerintem nem lehetetlen megérteni valakit, ha figyelmesen olvassuk. Ekképpen a művein keresztül sem lehetetlen
megismernünk egy alkotó személyiséget. A mű hordozza a gondolatot és megjeleníti az alkotót.
Mindezen gondolatok értelmében, szerintem itt az oldalon mi nagyrészt NEM kritikákat írunk, maximum hozzászólásokat, véleményeket, a mű által keltett érzéseket. Tehát bánjunk óvatosan a kritika szóval...
|
Ideje: Január 23, vasárnap, 07:38:24 - Myra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Valóban kritikát írunk?" | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Valóban kritikát írunk? (Pontok: 1)
- Senkise Ideje: Január 23, vasárnap, 14:27:18
(Adatok | Üzenet küldése) | "Ha meg akarunk érteni egy művet, akkor meg kell próbálnunk megismerni a szerző eredeti szándékát. Az eredeti szándékot tartom objektívnek. Hiszen ha valaki megalkot egy művet, akkor azt meghatározott célzattal teszi. Kijár az alkotónak, hogy ennek a gondolatnak a közelébe férkőzzön a kritikus. Úgy hiszem ennyi tiszteletet egyébként meg is érdemel a szerző, hamár az ő műve a kritika tárgya. "--- A kritika a műért és nem a szerzőért van. Hiába a szándék, ha a megvalósítás csapnivaló
|
|
|
|
|
|
Re: Valóban kritikát írunk? (Pontok: 1)
- adriandraco Ideje: Január 23, vasárnap, 20:55:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Sok dologban igaza van Myranak, de Senkise véleménye is érthető, és jogos.
Nem vagyok biztos benne, hogy mindig az alkotó eredeti szándékát kell kitalálni. Ez teljesen az adott írástól függ. Van olyan, amelyik túlságosan konkrét, és valóban az "eredeti szándékot" kell figyelembe venni, de hogyan értékelsz egy árnyaltabb írást? A saját érzéseid alapján.
Másrészt az irodalmi termékeknek sokszor az a dolguk, hogy érzelmeket ébresszenek bennünk, vagy gondolkodásra késztessenek. Ha sikerrel járnak, akkor ezektől az érzelmektől, vagy gondolatoktól a kritikusok sem tudnak szabadulni, és ezek a dolgok megjelennek a kritikákban. Sőt szerintem sok kritikus arról lehet ismert, hogy sajátos gondolkodása szerint értelmezi a dolgokat.
Szerintem vannak viszonylag objektív szempontok (helyesírás, mondatszerkesztés, ritmus, nyelvezet stb) és vannak teljesen szubjektív szempontok. Ha sikerül ügyesen keverni ezt a két dolgot, akkor egész jó kis kritikát is kaphatunk.
Végülis mindegy, hogy minek nevezzük, amit itt csinálunk. Talán csak az lenne a lényeg, hogy őszinték legyünk, és tegyük félre az adott íróval szembeni érzelmeinket, legyenek azok negatívak, vagy pozitívak. |
|
|
|
|
|
Re: Valóban kritikát írunk? (Pontok: 1)
- Lev Ideje: Január 24, hétfő, 15:52:40
(Adatok | Üzenet küldése) | | ehhez csak egy gondolat: "alázat, és mértékletesség" |
|
|
|
|
|
|
