Jonathan Safran Froer regényét kritikusai a huszonegyedik század első nagy amerikai regényeként tartják számon. A mindössze huszonhat esztendős, első könyves szerző máris olyan díjak birtokosa, mint a Guardian Book-Award és a National Jewish Book Award. A mű főhőse, aki ugyanezt a nevet viseli, mint a szerző, elindul Amerikából Ukrajnába, hogy megkeresse azt az asszonyt, aki a háború alatt vagy megmentette általa soha nem látottt nagyapja életét, vagy sem. Kalandos útján Aleksz, az amerikai életformát imádó, ám az angol nyelvet kíméletlenül kerékbetörő, ifjú tolmács vezeti, akihez tartozik egy nagyapa, mint sofőr, és egy Sammy Davis Junior, Junior nevű kutya is, mint.... kutya. A cervantesi kutatás nem sok kézzelfogható eredménnyel jár, viszont a szerző fantáziáját szabadon engedve megírja belőle e művet, melyben az olvasó bepillanthat egy tizennyolcadik századi zsidó közösség, egy stetl, egykor varázslatos, utóbb pedig könyörtelenül elpusztított életébe,mely regényt megirigyelhetne Isaac Bashevis Singer, Saul Bellow, Chaim Potok is. A mű címe: Minden vilángol.

Minden vilángol?

A különös szó érzelmi, hovavatovább erotikus töltetének magyarázata a regényben vagyon.

'Előbb a köd ereszkedett le, aztán esni kezdett, oly lassan, hogy a cseppeket estükben szabad szemmel is követni lehetett. A férfiak és nők tovább ropták a csoportos táncokat, miközben a klezmerbandák zenével árasztották el az utcákat. Fiatal lányok szentjánosbogarakat fogtak muszlinszövettel, felnyitották a bogarakat, és a szemhéjukat kifestették a foszforeszkáló anyaggal. A fiúk hangyákat morzsoltak szét ujjaik közt, s fogalmuk sem volt, hogy miért. Az eső még jobban megeredt, az ünneplők betegre itták magukat vodkával és sörrel. Az emberek vadul, sietősen szeretkeztek az összeérő házak sötét tövében vagy a szomorúfüzek védősátra alatt. A Brod sekély vizének kagylóin, kavicsán és gallyain párok karistolták össze a hátukat. Az űrahajóból az űrhajósok apró fénypontoknak látják a szeretkezőket. Igazándiból nem is fénynek, hanem sugárzásnak, amely összetéveszthető a fénnyel-ez a közösülés kisugárzása, mely nemzedékeken keresztül mézként árad a sötétben az űrhajósok szeme előtt. Százötven év múlva-miután a sugárzó szeretkezőket véglegesen kiterítették-vilángló metropolisok látszanak majd az űrből. Egész évben vilánglanak. Látszani fognak a kisebb városok is, de azok nem olyan könnyen. Egy stetlt meglátni gyakorlatilag lehetetlen. Az egyes párok láthatatlanok. A vilánglás szeretkezők ezreinek összegződéséből születik: ifjú házasok és kamaszok, akik szikráznak, mint a butánnal töltött öngyújtó, sebesen és fényesen égő emberpárok, nők párosával, akik órákig vilánglanak, lágy többszörös fénnyel, orgiák, akár az ünnepségeken árusított, pattintott kovakő játékok, párok, amelyek sikertelenül munkálkodnak, akik beleégetik frusztrált képmásukat a földrészbe, akárha egy frissen kipattant, üde zöld levél képe lebegne a szemed előtt még azután is, hogy elfordultál. Bizonyos estéken bizonyos helyek fényesebbek. Bálint-napkor nagyon nehéz New Yorkra nézni, vagy Dublinra Szent Patrik napján. Jeruzsálem fallal körülvett óvárosa gyertyaként lobban fel a hanuka nyolc estéjén.
Itt vagyunk,mondja majd százötven év múlva 18O4 vilánglása. Itt vagyunk és élünk.    (Joanathan Safran Foer:Minden vilángol , Ulpius Ház Kiadó , 2OO3 , 141-142 old)