Küzdőtér |
|
|
|
|
Végveszélyben? |
|
|
Bogika egyik írásában beszámolt egy félresikeredett irodalmi estről. Az ide-oda üzengetésekből kiderült, hogy többen vagyunk, akiknek szívfájdalma a kialakult helyzet.
|
Az is kiderült, hogy foglalkoztatnak bennünket az okok, és talán érdemes rajta egy kicsit elpolemizálni akkor is, ha változtatni nem is nagyon tudunk rajta.
A hatvanas évektől kezdődően, fokozatosan változva, virágkorukat élték a különböző iró- olvasó-, (művész) találkozók. A könnyebbség kedvéért nevezzük őket irodalmi esteknek. Sokféleképpen lehet ezeket értékelni, és talán egyszer érdemes azt is végiggondolni, milyen metamorfózison estek át a rendszerszerváltozig, most azonban csak a "háttérintézmények" szerepéről, változásairól szólok - ahogyan én éltem át.
A hatvanas években -diákként- igazi élményt jelentettek ezek az estek. Lóghattunk a koleszból, a kislánnyal együtt mehettünk, de volt valami más is ezeken a talákozókon, ami miatt beültünk. Mindig történt valami. A három nagy T-ről ( mármint az állam TILT, TŰR, TÁMOGAT) diák fejjel még nem volt fogalmunk, de azt lassan megéreztük, hogy ezeken a könyvtárakban, TIT stúdiókban (ekkor még ilyenek is voltak), művelődési házakban megtartott esteken többről van szó, mint a kiadott regényekben, verseskötetekben. Pontosabban, lehet máshogyan is olvasni őket, mint az elsőre látszik. Nem véletlen - és ezt már a közművelődés szakalkalmazottjaként tapasztalhattam meg-, hogy bizony időnként felhívták az "elvtársak" a figyelmet, kit érdemes, lehet és nem ajánlatos meghívni. A nyilvános rendezvények egyre nagyobb figyelmet kaptak, egyre több volt az "egyeztetés". Ugyanerre az időre tehető viszont a KLUBMOZGALOM kialakulása és virágkora. Ezek az ifjúsági közösségek zárt - a hatalom által kevésbé ellenőrizhető - csoportokat alkottak, és elsősorban művelődési házakban szerveződtek. Eleinte kevésbé tűntek veszélyesnek is, hiszen " mit tud az a 20-30 fiatal csinálni?". Zenét hallgatnak, beszélgetnek, - tegyék. Mire ráébredtek, hogy mi is történik, a klubokba járók száma messze meghaladta a hivatalos ifjúsági szervezet (KISZ) taglétszámát. Ráadásul az "okosabbak" KISz-klubokként működtek. A szabadművelődés csoportjai voltak ezek. A klubmozgalmon belül különböző kisebb "mozgalmak" is szárnyra keltek: táncházak, irodalmi színpadok, filmklubok...A tudatos "szervezkedést" generálta és segítette, hogy ekkora kerültek ki az intézményekbe a hatvanas évek elején megindult "népművelés" képzés végzettjei. Az egyetemi képzés mellett beindult a főiskolai képzés is. Nem mindenütt fogadták őket lelkesen a hivatalos szervek, de nem lehetett velük (velünk) mit kezdeni, mert ideológiailag és szakmailag is felkészültebbek voltak, mint az irányítók. Ráadásul az egyetemi, főiskolai évek alatt nagy ismerettségi körre tettek szert a meghatározó értelmiségiek ( írók, költők, színészek, képzőművészek, gondolkodók) körében.
Az intézményhálózat olyan volt, amilyen. Hihetetlen energiák szabadultak fel azonban ezekben a közösségekben. Az ok nagyon egyszerű volt: otthon akarták érezni magukat, és ennek érdekében falat meszeltek, padlót súroltak, berendezéseket készítettek. Az állam sem volt hálátlan.Adott hozzá. Látnia kellett, hogy ezek teremtő erők. Egyébként pedig az akkori alkotmány is garantálta a kultúrához való jogot. Egyre többen lettünk, és egyre hangosabbak. Néha már kellemetlenül hangosak, de a szellem kiszabadult a palackból. Kezdett működni a "köpeczi gondolat", mely szerint a demokrácia: kultúra, kulturáltság kérdése. Bizony ezek az intézmények egyre inkább a helyi (és nem demokratikus centralizmus) demokrácia iskoláivá váltak. Ezzel egyidőben, párhuzamosan, egymást keresztezve, szóval szervesen egybe épülve "begyürűzött" a BEAT mozgalom is. A könyvkiadás fantasztikus teljesíményt produkált. Ekkor már szinte a külföldi megjenéssel egyidőben olvashattuk a ZABHEGYEZŐT, a francia egzisztencialisták, nézhettük a Miller darabokat,.....
A nyolcvanas évek közepére, ezeknek az intézményeknek a zömét, már ellenzéki központokként is nyilvántatották, és tényleg NYILVÁNTARTOTTÁK. Sokat azonban nem tudott a hatalom kezdeni az egésszel, mert a deklarált ideológia egyértelműen marxista-leninista volt.
(Csak egy apró kitérő: Volt olyan intézményi beszámolónk, amelyben nem idézőjelek közé téve Lenin idézeteket, az MSZMP kongresszus irányelveit, határozatainak szövegeit építettünk be. Az elvtársak ezeken voltak leginkább fölháborodva, és komoly feddésre készültek. A szütyőből elővarázsoltuk a "forrásmunkákat", és bizony nagy csend lett. November 7-re még könyvjutalmat is kaptunk!)
Jött a rendszerváltozás. Országosan is a legtöbb helyen a közművelődés szakalkalmazottjai komoly politikai szerepet vállaltak. Közéleti szakemberek voltak, ismerték őket, és ők ismerték azokat a módszereket, amelyekkel az embereket mozgósítani lehetett. Ez jót tett a politikai változásokat, kevésbé tett jót az intézményeknek. Közülük sokan - mégha időlegesen is - hivatásos politikussá lettek. A végvárakban kevesen maradtak. A gazdasági változások - az elszegényedés (elsősorban a települések elszegényedése) - újabb érvágást jelentett. Azokon atelepüléseken, amelyeken a helyi önkormányzatnak választani kellett - márpedeig nem egy volt ilyen -, hogy óvodát, iskolát vagy művelődési intézményt zárjon be, az utóbbit választották. Így szünt meg funcionálni pl. a környékünkön legalább tíz intézmény rövid két-három év alatt. Az épületek megmaradtak. Potyog a vakolat, kopik a cégtábla. Választási kampányok, polgármesteri, képviselő beszámolók idején a HIVATALBÓL valaki átmegy a közmunkásokkal, rendet csinálnak, befűtenek (vagy nem) attól függően, hogy a faluban éppen milyen többségű az éppen funcióban levő testület, polgármester...
A civil szféra meg nehezen eszmél.
|
Ideje: Február 12, szombat, 20:30:46 - való
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
|
|
|
|
|
"Végveszélyben?" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Végveszélyben? (Pontok: 1) - Administrator (webmaster@fullextra.com) Ideje: Február 12, szombat, 22:58:45 (Adatok | Üzenet küldése) | Hát igen. Ez a vonat elment. .. s kár is volna sirdogálni rajta, bár jómagam is megéltem, s nosztalgiával gondolok vissza a 60-as évek legvégére, amikoris pld. a vasárnapi "Atlasz" beat-est után, sörgőzös fejjel kerteken keresztül, kerítéseken átmászva mentünk haza, csak hogy kikerüljük a ránkvadászó rendőröket, akik ha éjjel elkaptak volna, a válligérő hajamnak bizony azonnyomban búcsút is inthettem volna. Ott helyben. (na meg a haverok is)
Én persze a cikk legvégével nem vagyok csak kibékülve, miszerint a "civil szféra nehezen eszmél"
Nem vagyok kibékülve vele, mert a cikkből nekem az jön le, mintha azokat a letünt módszereket, és eszközöket siratná a szerző (és hozná vissza) amelyek a történelem süllyesztőjébe kerültek.
S nem értek egyet azzal sem, hogy nem eszmél, vagyis nincs az eszméleténél a civil szféra.
... mert más korban élünk.
Egy olyan korban élünk, legalábbis a kultúra vonatkozásában szinte 100%-osan, ahol eltüntek az országhatárok, s hovatovább a gyors információáramlás kapcsán megszüntek úgy az idő, mint egyéb korlátok is, amelyek a kultúra, és a szabad gondolat, és véleménycsere utjában akadályokat képezhetne.
Nincsenek korlátok tehát most már. Így az ügyeskedésre ma már semmi szükség sincsen. (mármint a hatalom felé való gazsula)
Vannak azonban korlátok, amelyeket nem lehet ilyen gyorsan a süllyesztő mélyére küldeni, és ezek korlátok nehezebben is ismerhetők fel, mert mindenkinek önmagában kell a felismeréshez keresgélnie.
Korlátok, pld amelyek azt mondják, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. ... vagy mondjuk azt, hogy járt utat, járatlanért ne ....
Korlátok, amelyek miatt a Magyar népességnek csak töredéke fér ma rendszeresen az internethez, és alig több azon családok száma, ahol egyáltalán normális számítógép van otthon.
Korlátok, amelyeket itt, ebben a szférában kell lebontanunk, pont azért, hogy a valós világban akkora legyen az itt létrehozott kultúrális nyomás, hogy azt egy helyi kiskirály, vagy média soha ne hagy
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
|