| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Palinta |
|
 |
Ott ült a padon a Terminivel szemben, a kis parkban, ami előtt a tizennyolcas áll meg, és a homlokzatot bámulta. Szeme szélén apró tócsába gyűlt a fekete festék s arcát riadttá tette. |
A sétaládás pizzaárus, önbevallása (önberikoltása a láda oldalán) szerint "PRESTO PIZZA" Pietrója megvetéssel tekintett rá először, de amikor a szemük találkozott, elszégyellte magát az ellenséges érzése miatt. Akkor sem az járt az eszében, hogy kiengesztelőbbé lágyítsa a tekintetét, hanem dühös lett magára, s tűntetőn felemelt fejjel, szinte peckesen ment tovább.
A Termini előtt a macskaköveken dübörgő nehéz autóbuszgumik, mint viharos kedv dörgései robbantották szillánkokra minden eröltetett igyekezetét érezni . Nem mert az emberek arcára nézni, félt a rosszindulatól amit Pietró sem tudott elrejteni előle. Volt a levegőben valami amit nem lehetett megmagyarázni. Ritkán ugyan de mindenki kerül ilyen levegőbe. Olyan levegő ez amiben mindenkinek úgy tűnik mintha valami bennsőséges dolga akadna egyszerre, de ha felébresztené valaki őket, csodálkozva vennék észre, hogy még önmagukra gondolni sincs elég erejük. Olyan amiben mindenkinek sietős alvajárni valója lenne. S a Termininél jobb helyszín ilyen levegőhöz nem teremtetett. Még a vonatok is maguknak siettek ki az állomásról. Amikor rájött, hogy már érezte így magát azelőtt, nem kellett tovább erőltetnie magára a nyugalmat, egészen átadta magát az érzésnek. Nem messze a Szent Péter Bazilikában ájtatos lelkek azért imádkoztak, hogy abból a levegőből mindenki épen hazaérjen. S a gyöngytiszta arcok a falakon, a felvilágosodás korából, figyelni látszottak. De egy-egy arcon a falon több figyelem csillant, mint akármelyik padról a Termini előtt. Az övéről is. Ha egyáltalán figyelt, arról a fásult kifejezés nem árulkodott. Már nem is tudta volna, hogy néz ki a figyelem. Hosszú évek erőszakai tanították az arcát fásulttá. Amikor az anyja dolgozni ment éjszakai váltásba először, akkor ő mégcsak nyolcéveske volt. Most ha rá mer gondolni, sem tudja elképzelni mit is láthatott egy akkora gyerekben az a szörnyeteg. Csak akkor godolkoztatta el ez a dolog kissé komolyabban amikor az anyja egy nap a második mostohaapjával állított haza, s az mintha semmi sem változott volna senkinek, ugyanott folytatta a kínzást ahol a másik abbahagyta. Mintha ezeket félrehúzták volna érettségi előtt és megtanították volna őket, hogyan erőszakoljanak gyermekeket. Arra jött rá közben, hogy bármilyen érzés az arcán csak felhevíti az állatokat, ha utálat akkor "úgyis majd megmutatják", ha megbocsájtás akkor "nézd a kis ribancot, élvezi!" Akkor oktatta az arcát fásulttá annyira, hogy a srác akivel fél Európát végigszökte, ma reggel a szokásos kávé helyett meglepetésnek egy levelet tett a feje mellé ahol aludtak - a félretolt üres hálókocsiban bent a Terminiben. Nem volt semmi kétség: többet nem fogja látni ebben az életben. A levélben arról panaszkodott, hogy ugyanolyan volt az arcán a kifejezés csókjaik közben, mint mikor valaki zsírost szabadított meg a pénztárcájától. Azt nem írta oda, de nyílvánvaló volt a hangnemből, hogy kezdett félni, mert látta könyörtelennek is, ugyanazzal az arckifejezéssel.
Ott ült aTerminivel szemben, s egyre jobban érezni erőlködött. Ebben a világvárosban, ahol még az utcai pereces is tízperces monológgal próbálja elsózni a portékáját, s még a kiskutya is igaz könnyekkel síratja az idő múlását, nem tudni kimutatni az érzéseket talán még bűn is . . .
S akkor a szeme mellett, a fekete festéktócsa közelében - ami riadttá tette a tekintetét - megjelent egy kövér könnycsepp.
S vastagon kibuggyant belőle Európa.
2005. március 14., Oronó
|
Ideje: Március 14, hétfő, 08:38:19 - Janó
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Palinta" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
