A jó versnek, nincs pontokba rögzített kritériuma, a versnek a szabadságot kell dicsőítenie, a boldogság, a szomorúság, a rabság szabadságát.
A jó vers előtt nem lehetnek tabuk, egy jó verset nem lehet kikényszeríteni, a jó vers nem ejt erőszakot a szavakon, rímeken vagy a vesszőkön.

A következő verseket messziről éreztem, távolról fölrémlett alakjuk és magukhoz vonzottak.

Szellemke versei

Telihold

Üveggolyó
fényes mása
csillag-csikók
játszótársa

kormos égen
sárga folt
aranyalma
telihold

Éjszaka

Táncol az égen a Hold
kormoz az éjszaka már
nézem a csillagokat
röpdös az éji-madár

szunnyad a tó meg a rét
hallgat a fürge patak
lépdel a csönd-anya itt
hívom a napsugarat

Rabul ejtő könnyedség, patyolattisztaság, ez a két szó, ami először jutott eszembe. Ezeket a sorokat olvasni kell, hangosan, egymásután tízszer és a „csönd-anya” minket is békésen elringat a kormos éjszaka csillagai alatt, mígnem eljönnek a hívott napsugarak.    

Lépegető

Mondom, mondom
lépj egyet
aztán gyorsan
még egyet

tipegj nosza
ide-oda
feltotyogunk
a toronyba

elballagunk
hegyen túlig
hol a csillag
vízbe hullik

s megnézzük a
játék fákat
ahol estig
minket várnak

hanem mondom
lépj egyet
aztán gyorsan
még egyet!

Tanítalak, mint kisgyermeket, járni. Először egyet, aztán nosza még egyet, és íme: máris  a hegyen túlra ballagunk, toronyba totyogunk föl. Veled olyan könnyű, mondja az olvasó és mondom én is. Taníts!

Bocsáss meg!
 
Bocsáss meg, kicsim, hogy folyton rád
Gondolok minden nő ölében,
De a percek, míg veled voltam
Megtüzesítették a vérem,
 
Mintha jó bor izzított volna.
És ez az a tűz, ami lobban
Titkos gerjedelemben, csókos
Szóban, megvadult ágyékomban.
 
Enyém maradtál gyönyörömben,
S mintha nászom élném véled,
Vonagló testet úgy ölelek,
Mint valamikor régen téged.

Bocsánatot kérni Tőle, hogy emlékeinkben főszerepet játszik mindennemű színpadon, s, hogy a függöny lezuhanása után is ott tartjuk vérünk izzásában. Bocsánatot kérni azért, hogy gyönyörünkbe is bezárattatott.
A „minden nő ölében” szomorú boldogsága tart alapot a versnek, hiszen adatik a gyönyör, hiszen ölelhetek, de mástól kapom a gyönyört és mást ölelek.  

Boszorkák
 
Amott három boszorka
Átkot szednek csokorba
 
Egyik ronda, másik rút
Harmadiknak vénség jut
 
S ahogy hárman megszokták
Mormolnak egy mondókát:
 
Kecskebéka, seprűnyél
Aki gonosz, soká él!

Már az első három vers esetén, az járt a fejemben, hogy milyen jól mutatnának ezek a versek egy gyermekeknek szóló verses kötetben, azt hiszem bármelyik nagy költőnk ilyen jellegű versei között megállnák a helyüket.
Ezzel viszont gond van: ki vesz ma gyermekverses könyvet, ki ad ma ki gyermekverses könyvet, ki olvas föl gyermekverset? Szomorú vagyok.
Van néhány ilyen könyvem (Babits, József), amiket nagy becsben tartok. De hát most ez van, butítsuk és filléresítsük el a világot teljesen, mert: „Aki gonosz, soká él!”.

Csíki András (andrass)