| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Magyarnak lenni a hazán kívül |
|
 |
Ma (2005. május 14-én) délután egy film („Ősapáink sírja”) végét láttam a Duna televízió műsorában. Sajnáltam, hogy csak néhány percet sikerült elcsípnem belőle.
|
Megrázó volt a megtalált rokon kőkeresztjére ráboruló férfi látványa.
A film bukovinai csángókról szólt, akik őseik nyomait próbálták megkeresni a felcsíki falvakban, ahonnan azok a madéfalvi veszedelem idején elmenekültek.
Madéfalva Csíkszeredától északra, a Madéfalvi Hargita lábánál fekszik, s a „csíki Szent Bertalan-éj”, a madéfalvi veszedelem színhelye volt.
Mária Terézia 1763-ban egy új határvédelmi rendszer megteremtését tűzte ki célul, s ezzel kívánta újjászervezni a keleti határok (a törökök elleni) védelmét, valamint a székely haderőt felhasználni a nyugaton folyó harcokban.
Az itt élő emberek ellenezték az új határőrség bevezetését, mert ezzel a katonáskodó székelyeket megfosztották volna addigi jogaiktól és kiváltságaiktól. 1763 karácsonyán gyűlést tartottak a madéfalvi székelyek, tiltakozásul szabadságjogaik elvesztése és a külföldi katonai szolgálat ellen.
1764. január 7-ének hajnalán 1350 osztrák katona körülvette a falut, ágyúval tüzet nyitottak rá, majd megtámadták a védtelen lakosságot, és kegyetlen vérfürdőt rendeztek.
Földi István így írt könyvében e gyalázatos esemény eredményéről:
"S mire derengeni kezdett a Kárpátok felett, több mint kétszáz hulla hevert Mádéfalva utcáin a letaposott hóban és közel ennyien eltűntek az Olt jege alatt azok, akik a befagyott folyón keresztül szerették volna elérni a közeli erdőt. Reggelre csend lett. A temető csendje terpeszkedett a meggyalázott Madéfalvára.”
A madéfalvi veszedelem után székelyek ezrei vándoroltak ki Moldvába. A hagyományok szerint ezek a menekültek alapították a bukovinai öt székely falut (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva).
Ezekből a falvakból keltek útra idősebbek és fiatalabbak, hogy múltjuk darabkáiból néhányat összeszedjenek, emlékezzenek és továbbadják az őket követőknek.
Magyarnak maradni! Néha magyarabbnak, mint mi – Magyarországon élők – vagyunk!
Elgondolkodtató!
A történelem összetört kövei
elfeledett temetőkben nyugszanak,
összerogyott sírok között.
S egykor élt magyarok fölött,
utódaik rakosgatják a múltat,
könnyeikkel öntözve
őseik halott porát,
s a múltért és jelenért
mondanak – magyarul – imát!
A Habsburg-elnyomás ellen tiltakozó székelység mártírjainak közös sírján, a vérengzés helyszínén, az 1899-ben közadakozásból felépített emlékmű áll.
|
Ideje: Május 14, szombat, 23:21:45 - Lacoba
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Magyarnak lenni a hazán kívül" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Magyarnak lenni a hazán kívül (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Május 16, hétfő, 00:46:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Láttam a filmet, érdemes megnézni. Ismétlések: ma (05.16.) 03:15, kedd (05.17.) 13:20. |
|
|
|
|
|
|
