| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Békesség-sziget |
|
 |
Az emberi lélek egy életen keresztűl áhítattal és vágyódással keresi azokat a helyeket, de legalább egy biztos pontot, talajt, ahol túléléséhez valamiféle mélyebb tartalékot vél felfedezni. |
Egy olyan természetes előfordulási közeget a rohanó hétköznapokban, hasonlót talán, mint a nyugodt víz tükre, ahol a múltját, a jelenét átgondolhatja, és az esetleges jövőt, mint a Nagy Ismeretlen latolgathatja. Pszichéje legmélyén átélheti érzékenységét, a végtelen mélységét és álmodozhat kedvére. Egy békesség-sziget..., ami befogad és mélyébe rejt. Egy állóvíz, melynek mélye mégis titokzatos, rejtelmes, sejtelmes, mégis csöndes, soha nem kanyarodik el még akkor sem, ha külső hatások eredményeként néhanapján a felszín tajtékozva tombol. Világunk állandóan változik és e változásban a főszerep miénk, embereké. Újjá kellene születnünk, hogy végre átélhessük létező, de elfeledett, elhanyagolt tulajdonságainkat: alkalmazkodás, elfogadás, a csend békességének világát, a hallgatás, meghallgatás, szeretetre való törekvés, a bódító szerelem megélésének érzését félelmek nélkül, egyáltalán az "örök" jelenlétének misztériumát. Ugyanakkor csodás, de félelmetes birodalomba érkeznénk...egy olyan birodalomba, ahol már kristálytisztán kellene emlékeznünk, és alkalmaznunk elfeledett emberi tulajdonságainkat, azokat hasznosítani, tudatalattinkba beépíteni, hogy csak a jóra törekedjünk, ártani SOHA ne akarjunk embertársainkat, és képesek legyünk betartani a szeretet törvényének talán genetikailag kódolt, íratlan szabályait. Egy békesség-sziget... ülnék a partján, meglehet kimerülten, de boldogan. Nem érdekelne a hosszú úttól kisebesedett lábam, a szomjúság, ami kínozna. Tudom boldog lennék, mert végre megérkeztem. Csillapodna kétségbeesésem, hogy az a gonosz világ, ahonnan menekültem majdnem elpusztított. Már mosolygok, lassan megnyugszom. Legszívesebben újjonganék és leírhatatlan örömmel rohannék végig a homokos parton, kezeim az ég felé tárva... Istenem megérkeztem...
'Tégy jót, s gondold meg, hogy minden óra lehet az utolsó.' (Talmud)
|
Ideje: Július 05, kedd, 18:45:59 - Vigi
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Békesség-sziget" | Belépés/Regisztráció | 22 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Netelka Ideje: Július 05, kedd, 20:02:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Azt gondolom, mindenkinek megvan ez a szigete - még ha földrajzilag nem is lehet meghatározni a helyét. Lehet, hogy nem is kézzel fogható hely. De létezik. Ahol mindazt átélheti, amit itt leírtál. Én látom a te szigeted partjait, ott ülsz a homokban, és írsz, írsz és írsz. Integetek a saját kis szigetemről. Majd ints vissza :) |
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi (szelket2@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 20:34:23
(Adatok | Üzenet küldése) | | Netelkám jajj de sokszor van, hogy nincs időm elutazni a békesség-szigetemre, mert minden más fontosabb és a "járatot" számtalanszor lekésem. Most azonban nem fogom, mert készülök rá. Nem felejtek el integetni amikor megérkeztem :-)) |
]
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi Ideje: Augusztus 27, szerda, 10:00:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Hát, ezt nem most írtad, de jó lenne tudni, hogy van még békesség szigeted, s időnként fel tudod keresni. Aztán ne felejts el integetni... |
]
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Július 05, kedd, 20:51:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ez a sziget számomra Isten tenyerén van, ahol elfészkelődhetek és megnyugodhatok. Ha bánatom van hüppögve álomba sírhatom magam - Ő vigyáz rám, s bekötözi lelkem sebeit. Ha figyelek Rá, és hagyom, hogy vezessen, bármelyik pillanat is lehet a végső, mert fel lennék rá készülve., s nem érne váratlanul.
Sajnos ezt mostanában nem mondhatom el magamról - de igyekszem, figyelni Rá mindig! |
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi (szelket2@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 20:32:51
(Adatok | Üzenet küldése) | | Igen veva, milyen igaz. Mindenki máshogyan találja meg a lelki békéjét, a megnyugvást. A fontos, hogy ráleljen. |
]
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- agnes Ideje: Július 05, kedd, 21:39:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Már nekem is van szigetem,...egy csodálatos világ,....ami álom volt,..de ma már valóság,.....Igen mindenkinek van szigete,.....csak gondozni kell és törödni vele,...beültetni,...a Megértés, Megbecsülés fájával,...a Szeretet és Öröm virágos bokrával,....a Szerelem a Vágy virágaival...és minden egyébbel, ami boldogságot terem. Mosolyog Vigi,..mosolyogj, boldogságot terem.... |
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi (szelket2@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 20:36:18
(Adatok | Üzenet küldése) | | Mosolyban nincs hány, mert alapból vidámtermészetű vagyok, de ikrek csillagjegyben születtem és az időjárás hozzámképest a nyugalom szigete! Mindenben egyetértek, szép gondolatokat írtál. |
]
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- mango Ideje: Július 05, kedd, 22:12:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...megérkeztél, Vigi...Aki ilyen sorokat le tud írni, megfogalmazódik benne, - az az ember megérkezett.
Érezd jól magad,kedves Vigi.Szívből kívánom!
szeretettel:
mango |
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi (szelket2@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 20:49:34
(Adatok | Üzenet küldése) | | kedves mango köszönöm megtisztelő válaszod...nem is rossz hely :-))) az a hely...egyszerűen csodálatos. szeretettel: Vigi |
]
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Gyongyi (gyongyinek@irj.hu) Ideje: Július 05, kedd, 23:11:03
(Adatok | Üzenet küldése) | | Igen, igazatok van: mindenki máshol keresi és találja meg. Én önmagamban keresem. Már megtaláltam. De elő-előfordul, hogy egy-egy vihar elsodor onnan. Ilyenkor először kétségbeesetten keresem, küzdöm. Majd rájövök, hogy csak akkor leszek képes újra rátalálni, ha megnyugszom, és így keresem tovább. És valóban rátalálok. Bizony, időnként megesik, hogy ha megtaláltuk is, elsodródunk, de visszatalálhatunk, ha bízunk magunkban. Szeretettel: Gyöngyi |
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi (szelket2@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 20:37:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Gyöngyi már nincs mit írnom, mert tökéletesen megfogalmaztad a lényeget! Szeretettel: Vigi |
]
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- gyopa (nut_j@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 07:38:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Talán akkor lennék bölcs, ha hallgatnék, dehát én tudom, hogy nem tudsz úszni.
Rendben van, valami csoda folytán mégis eljutsz egyedül a szigetre.
Sebzett a lábad és ezért én sajnállak. Szomjazol, de mégis futkározol a parton felnyújtott kezekkel, örömittasan újongva.
Elfogadok én mindent, csak az a fránya szerelem ne lett volna említve. A békességszigeten egyedül szerelmesnek lenni, elég hülye érzés lehet.
A magamrészéről maradok itt, ezen a földön és sajnállak, mert bár nem tudom, hogy a vízben sebzett lett a lábad, de tudom, hogy társ nélkül elég unalmas lehet az újongás.
Tudom, szelet vetettem.
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi (szelket2@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 20:27:26
(Adatok | Üzenet küldése) | Milyen igaz kedves, elfelejtettem... bizony nem tudok úszni. Nem baj, majd ha jönnek a hullámok sikítok egy nagyot és megpróbálom túlélni. Most hogy olvaslak jóleső mosoly bújkál a szám szögletében, mert elképzelem magam a parton felnyújtott kezekkel rohangálva, miközben örömmámorban leledzem.
Komolyra fordítva a szót, a hullámok jelentenék a legkisebb veszélyt számomra. Az igazi veszély a szigeten túl leselkedik, és nem csak rám, de mindenki másra. Jól van, elvinnélek a békesség-szigetemre magammal, de csak akkor, ha meígéred, hogy megtanítasz úszni. A boldogságban már valamennyire tudok, a víz még hátra van.
|
]
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- agnes Ideje: Július 06, szerda, 08:20:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...és vihart aratsz!
BÉKESSÉG-sziget
vajon Ki is lehet, ki megtestesiti a szigetet?!
Ugye nem kell segíteni? :)))) |
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 09:54:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ezt a szigetet csak önmagadban találhatod meg. Viszont ha megleled, kiegyensúlyozott és elégedett leszel. Nézz magadba és elmélkedj.... :) |
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi (szelket2@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 15:29:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm, én megtettem! |
]
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- gyopa (nut_j@freemail.hu) Ideje: Július 06, szerda, 12:16:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Ágnes!
Nagyobb viharhoz vagyok hozzászokva.
De szeretnék én érintetként oyan bölcs lenni, mint amilyen jótanácsokat adnak egyes kívülállók.
Azért jóérzés, hogy te is mindig megragadod az alkalmat, hogy ráirányíts a helyes útra.
Csak feltételezem, hogy a tévedés kockázata fel sem vetődik benned.
Egyébként csak azért ismertem magamra, mert utaltál az utolsó soromra.
Köszönöm, hogy ennyire figyelmes vagy.
Mi ketten erre nem jöttünk volna rá.
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Július 06, szerda, 14:55:14
(Adatok | Üzenet küldése) | | Egy kis gúny bárhová, bármikor belefér? :( |
]
|
|
|
|
|
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- stevew Ideje: Július 07, csütörtök, 06:44:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A békesség-sziget mindaddig csak vágyálom és önámítás marad, míg a valóságot két részre osztjuk: a Gonosz Világra rajtunk kívül, amely a pusztulásunkra tör, és az ÉN-re, a "szeretetre genetikailag kódolt", ártatlan áldozatra... A Gonosz Világ néhány miliárd ilyen békés, elfogadó, szeretetre kódolt egyénből áll, nem..? A menekülés csak saját tetteink, tehetetlenségünk önigazolási kísérlete, alkalom saját jóságunkban édelegni, sebet nyalogatni... Az igazi békesség-sziget nem is sziget. Nem zárkózó, hanem nyíló. Nem menekülő, hanem tárt karral fogadó. Nem könnyes, nem fájdalmas - hiszen mindez csak felszíni hullámzás, ami jön és elmúlik. A békesség-sziget örök. Ritka ember, akinek ez megadatik... |
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi (szelket2@freemail.hu) Ideje: Július 10, vasárnap, 12:40:46
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves stevew! Elöljáróban köszönöm hozzászólásod. A békesség-sziget (jelen esetben nevezzük így), de hívhatjuk
tengerpartnak, hegynek, tisztásnak. Nem gondolom, hogy vágyálom, és egyikünk számára sem elérhetetlen. A Csodák világában (Course in Miracles) van egy ima, amely a következőt mondja: "Ma semmilyen alkalommal nem minősítek." Úgy gondolom mindannyiunknak szükségünk van időnként egy helyre, nevezzük saját kuckónak, ahová visszavonulhatunk, ahol a csend az úr, ahol magunk vagyunk gondolatainkkal, félelmeinkkel, ahol regenerálódhatunk úgy testileg, mint lelkileg. Nem látom úgy, hogy ez menekülés lenne. Az összhangot keresem a világgal és önmagammal. A végső cél a harmónia megteremtése önmagammal és a világgal, mert bizony van könny és van fájdalom, van kétségbeesés, ami nem felszínes és bizony amilyen hirtelen jön, olyan nehezen távozik. "A békesség-sziget örök. ritka ember, akinek ez megadatik". A vágy ereje és a gondolat hatalma előbb-utóbb megteremti azt a biztonságérzést, minek után visszatérhetünk a "Gonosz Világba", ahogy Te fogalmaztál. Üdvözlettel: Vigi |
]
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- stevew Ideje: Július 10, vasárnap, 14:46:12
(Adatok | Üzenet küldése) http://https://hetbogre.blogspot.com/ | Vigi! Csupán egy apró megjegyzés: a "gonosz világ"-ot nem én nevezem így, hanem a te cikkedből idéztem, lásd:
"Csillapodna kétségbeesésem, hogy az a gonosz világ, ahonnan menekültem majdnem elpusztított.". Sőt: éppen azt fejtettem ki, hogy értelmetlen kettéosztani az EGYET (melynek mi is részei vagyunk), és az ÉNT a "sebző" VILÁGGAL szemben állónak hinni... |
]
Re: Békesség-sziget (Pontok: 1)
- Vigi (szelket2@freemail.hu) Ideje: Július 10, vasárnap, 15:28:12
(Adatok | Üzenet küldése) | | stevew! Köszönöm, hogy emlékeztettél rá, de én is olvastam a cikkemet :-)) Értem az álláspontod, és hidd el nem volt könnyű megfogalmaznom az élet nehézségeit, amit mindenki másképpen él meg és dolgoz fel. Nem volt szándékomban kettéosztani az "ént a sebző világtól", csupán arra szerettem volna utalni, amit már az előzőekben is leírtam, hogy "valahol, valamilyen módon" regenerálódnunk kell, mert csak így lehet túlélni a megpróbáltatásokat. Volt már erre szomorú példa az emberiség történelmében, amikor csak úgy lehetett egy borzalmat a szó legszorosabb értelmében túlélni, amikor "teremtettünk" egy belső világot, ahová elmenekülhettünk és túlélhettük a valós világ...kimondom: borzalmait. Üdvözlettel: Vigi |
]
|
|
|
|
|
|
