| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Álomnyi boldogság |
|
 |
Megint csak éjjel volt, távolodva a valóságtól új dimenzó nyitotta kapuját... |
Álmodom. Vagy ébren vagyok? Honnan is tudhatnám. Egy éjjel, ami megint gondolatokat ébresztett. Én pedig könnyek között álmodtam tovább azt az eltévedt gondolatot.
Álompor telepedett szemeimre, párnámat ölelve repültem az álomba. Te ott voltál. Szótlanul álltál, magányosan, vártad, hogy mit is fogok mondani. Én suhantam feléd, nem kellettek szavak, csak te, én és a végtelenség. Más volt az arcod, más a tested, a ruhád, én mégis éreztem, hogy te vagy az. Tudtam. A lelkedet ismertem fel. Türelmetlenül figyeltelek, úgy tűnt, mintha kicsit félnél, én mégis tudtam, hogy engem vársz. És amikor végre megöleltél, azt kívántam, bár dermednénk kővé, és maradnánk így az idők végezetéig. Szorítottál erősen, éreztem hogy sosem szerettem még. Szabadultak volna az érzések, és kiáltott volna a boldogság, de nem volt szükség hangokra sem. Csak ketten voltunk, csend őrizte jelenünk. Azt gondoltam, végre élek, mert velem vagy, mert ölelsz. Bűbájjal vettél körül, nem akartam már szabadulni soha többé. Más voltál, de mégis te, én tudtam, hogy te vagy az. A csillagok körülöttünk álmosan pislogtak, vágyakkal melegítettük nekik az égboltot, hogy ne fázzanak; ők pedig lelökték pehely takarójukat, és sugaraikkal fénybe öltöztették az arcodat. De nem kellett a világosság sem, mert én anélkül is tudtam... tudtam, hogy te vagy az. Aztán sejtelmes fuvallat érkezett, szomorúság legyintette meg arcomat, elfújta könnyeim, melyeket a pillanat teremtett nekem. Te még mindig csak álltál, fogtál erősen, de én már éreztem, hogy mennem kell.
Nyári szellő keltett, pimaszul osont be ablakomon nem hagyva időt annak az ölelésnek. Vége volt. Halkan magamra húztam a takarót, éreztem hogy nedves az arcom, már nem is akartam visszatartani a könnyeket. Én tényleg azt hittem...
Egy éjjel, ami álmokkal próbált vigasztalni, elhozott nekem téged. Mert én tudtam, hogy te voltál. Éreztem, mert szeretlek.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Álomnyi boldogság" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Álomnyi boldogság (Pontok: 1)
- kavics Ideje: Július 31, vasárnap, 14:55:36
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves írás! kavics |
|
|
|
|
|
Re: Álomnyi boldogság (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 02, kedd, 11:38:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Eddig csak a verseidet olvastam,- most először prózát.
Jól mondta kavics: kedves kis írás.
szeretettel
mango |
|
|
|
|
|
|
