| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A túlélés ára |
|
 |
A pocsék, zimankós, nyakig érő sártengerben sovány, fiatal nő caplatott túracipőben, hajadonfőtt a hideg téli szélben. |
Még a kutyát sem verték ki ebben a mocsok időben. Hátán kis hátizsákkal elszántan járta a panelházakat. Ebéd előtt kopogott be hozzám. Agglegény lévén resztelt májat készítettem ebédre. Épp a hagymát vágtam össze a serpenyőbe, amikor megjelent. Úgy állt az ajtóban, mint egy ázott kicsi veréb.
– Mi járatban van hölgyem? – kérdeztem gyanakvón.
– Jó napot kívánok, én egy biztos üzletben járok... egy olyan hálózatban utazok, ami a világon a legjobb...
– Tudom, de nekem semmire sincs szükségem – hárítottam el, s éppen becsapni készültem az ajtót előtte, amikor megláttam a szemeiben valami állati, vad elszántságot. Szinte az egész lényével könyörgött. Lelkembe kalapált a szuggesztiója (segítened kell rajtam!), s én mint az elvarázsolt nyuszi engedelmesen beengedtem. Megállt az előszoba közepén, s pillanatok alatt sártócsa vette körül. Levetette csuromvíz, szakadozott edzőcipőit, s nylonzacskóba csomagolt zokniiról egyenként lehúzogatta a zacskókat. Tanácstalanul topogott. Kérdő tekintetemre így válaszolt
– Tudja a sportcipő, átázik, s így védekezem. Praktikus, nem?
– Hát, praktikusabb lenne kívülre rakni a nylonzacskókat, akkor a cipő sem ázna be! – mondtam okoskodva.
– Ó, azt nem lehet, mert adni kell a látszatra. Ha így meglátna valaki, nagy nylonzacskókkal, akkor nem állna velem szóba. De, mivel ami belül van, nem látszik, hát beengednek...
– Értem, a lényeg, hogy mi látszik... jó okoskodás. Ami nem látszik, az nincs is. Na, figyelj ide kiscsirkém! Nem látok beléd, de szerintem éhes lehetsz. Én most főzök, kettőnek is elég. Húsz perc alatt kész a kaja, meghívlak ebédre. Közben előadhatod a mesédet!
– Ugyan, hova gondol? – szabódott elfogódva, egyik lábáról a másikra állva, miközben hátizsákját, melyben a prospektusai voltak, óvatosan a fogas alá csúsztatta. Kapucnis kabátját felakasztotta, s riadt egérként tekintgetett körbe: merre menjen?
– Gyere ide a konyhába, míg főzök, addig beszélgethetünk a jó melegen! Tudod mit, tedd a radiátor alá a cipőket, hadd száradjanak!
– Na, de nem is érdekli ez a szenzációs ajánlat? Én igazán csak azért jöttem, hogy egy szerződést kössek magával erre a bizgentyűre... – nyúlt a hátizsákba, s valamilyen szerkentyűt vett elő. Elhárítottam a támadást.
– Tedd csak vissza! Engem nem érdekel. Tulajdonképpen engem semmi sem érdekel. Azaz egy valami talán...
– Igen, na ne mondja! A szex! Ugye eltaláltam? – mosolygott ravaszkásan.
– Nem egészen kicsikém. Én már csak az üzletnek élek. A szex az csak étvágycsillapító... az igazi sikerélmény minél több pénzt előteremteni az eszemmel... ez az igazi!
– Hát, ez az amiben antitalentum vagyok... – mondta szabódva. – Én akárhogy igyekszem, nem megy... már azon vagyok, hogy feladom... de akkor mindig a gyerekeim arca jelenik meg előttem. Tudja, már a tizedik emelet tetejéről is le- lenéztem... már csak egy mozdulat és mindennek vége..., de valami mindig visszahúzott...
– Sanyarú sors – mondtam szarkasztikusan, s a pirított hagymába forgattam a májszeletkéket.
– Nem tudok mit kezdeni az életemmel... azt hiszem, vakvágányra állítottam magamat. – mondta madonna mosollyal, miközben zöld macskaszemei lelkemben kutattak. Elnézegettem hosszú, sima haját, szép arcocskáját, s átvillant rajtam a kívánat: jó lenne magamévá tenni. Csak úgy, minden érzelem nélkül, mint egy párzó állatot.
– Figyelj ide, mennyit keresel te ezzel az ügynökösködéssel?
– Filléreket... egész nap megyek, de alig jön össze valami.
– Okosabban is gazdálkodhatnál a testeddel... – próbáltam terelgetni a lényeg felé, de ő elhárított.
– Na, ott még nem tartunk. A testem nem eladó. Én csak szerelemből fekszem le valakivel... Ha éhen döglök sem prostituálom magamat.
– Na, jól van, nem erőszak a disznótor! – mondtam, s tovább vallattam, míg készült a kaja.
– Mesélj magadról, kisveréb!
– Na, azért nem kell sértegetni, mert elmegyek! – húzta ki magát önérzetesen. – Van rendes nevem: Melinda... hívjon így.
– Nem, te nekem egy ázott kis veréb maradsz. És így is hívlak! Most pedig mesélni!
– Na, jól van, mesélek! – kucorodott fel a hokedlira, lábait térde alá húzva.
– Huszonhét éves vagyok, három fiam van. Egy 12, egy 8 és egy 5 éves. Okos, szép gyerekek. Az apjuktól elváltam fél éve. Egyedül nevelem őket, anyaságin vagyok. Gyerektartást nem kapok.
– Hogyhogy?
– Az úgy volt, hogy a városi lakásunkat elcseréltük egy vidéki kis házikóra. Így amit ráfizettek a cserére, azt mint a fele vagyont, megkapta a volt férjem.
– És a gyerektartás?
– A gyerektartás fejében itt hagyta a kocsit, a tv-t és a videókat a kamerával együtt. Különben sem dolgozik, hazament az anyjához.
– Uramisten! Jól meggondoltad te ezt verébke?
– Meg. Nézze, én kései gyerek vagyok. A szüleim idősek voltak, amikor véletlenül lettem nekik... mindketten ittak. Úgy nőttem fel, mint a dudva. Szeretetet nem kaptam sehonnan. Tíz éves voltam, amikor elváltak. Az apámmal maradtam. Tizenhat évesen férjhez mentem. Tizenhét évesen szültem, csakhogy valakihez tartozzam, aki szeret... Apuval laktunk, hiszen a férjem tíz éven át külföldön dolgozott. Jóformán csak gyereket csinálni járt haza. De vettünk egy, két szobás lakást. Aztán rájöttem, hogy nincs köztünk semmi érzelem. Eltávolodtunk egymástól. Én az ezoterika felé vonzódtam. Reiki tanfolyamok, fényadás, mágia, táltos iskola... s ott találkoztam egy férfival a tavasszal. Ő nős volt. Két gyerekkel, és egy racionális gondolkodású asszonnyal. Ott, akkor azt gondoltam, megtaláltam a boldogságomat. Mindketten elváltunk, én az apukámat ide vettem a kisházba. Ő pedig albérletben lakik...
– Miért nem költöztök össze?
– Úgy volt, de aztán pár hónap múlva, amikor már minden elrendeződött, s mindketten szabaddá váltunk, kiderült, hogy mégsem olyan fényes az a szivárvány, amibe burkolóztunk... rájöttem, hogy nem elég az ha szellemileg együtt rezgünk, valami más is kell még...
– Hát persze, kiscsirkém: jó állóképesség, egészséges libidó! Ez kell a nőknek: simogatás, ölelés, hogy beleremegjenek, aztán odatenni a rispángot! Ez kell! Szóval... kevés volt a tehetsége? Túl kicsi a rispáng?
– Ó, nem érdekel engem már a szex... azzal nem volt baj... hanem a gyerekeimet nem fogadta el: csak én kellettem neki.
– Ez nagy baj. Válóok... felmentelek.
– Kösz. Maga jó ember.
– Az csak a látszat babám. Most hozzád jó vagyok. Megetetlek, megmelegedhetel nálam, de lehet, hogy egy óra múlva már egy üzletfelemet kifosztok, tönkreteszek...
– Miért?
– Hogy életben maradjak.
– Nincs lekiismeretfurdalása?
– Ugyan, ilyen világban élünk! Embernek ember a farkasa...
– Ez borzasztó... aki szegény, annak nincs kegyelem... senki sem törődik vele, hogy mi öten a papával éhezünk... jön a karácsony még egy fát sem tudok venni nekik, nem még ajándékot... – suttogta.
– Hát, igen verébkém, ez a szabadság ára. Kiharcoltad magadnak. Eltaszítottad magadtól az uradat, egy álomért.
– Nem kellett azt eltaszítani, nője volt, rajtakaptam, ez volt a válóok...
– De könnyű szívvel váltál, mert volt egy ideád…, de az nem jött be.
– Mondja meg mit csináljak?
– Mindenesetre ne ugorj le a tetőről! A legjobb lenne, ha a testeddel kezdenél valamit. Csinos vagy, jó sovány, hosszú combokkal. Igazi nőideál. Lehetnél manöken. Van érettségid?
– Igen. Esti érettségim van, s közgazdasági végzettségem. Lehetnék könyvelő és adminisztrátor éhbérért... egy büdös maszeknál, aki még a tb-t sem fizetné utánam, de hálából még dugni kéne vele.
– Látom, művelt, érdeklődő, olvasott nő vagy. Talán ezt hasznosíthatnád....
– Ó, nem segít énrajtam a tudás... ne erőlködjön Higgins tanár úr! Majd az Élet-tanár úr, kezd velem valamit. Inkább együnk, ha már meghívott...!
Mondta, s mohón nekiállt falni. Úgy evett, mint egy éhes állat. Elnéztem őt, s megkívántam. De nem akartam megsérteni az önérzetét. Úgy gondoltam viszont, hogy egyszer az életben jót teszek valakivel, s tízezer forintot adok neki karácsonyfára, ajándékokra. Így is tettem. Nem volt ideje visszautasítani, mert amikor beszállt a liftbe, hirtelen a hátizsákjába gyűrtem a pénzt.
Április elején estefelé ülök a tv előtt: csöngetnek. Hát, ez meg ki lehet? Morogtam, s kimentem ajtót nyitni. A kis veréb állt az ajtóm előtt! Szépséges új ruhában, gyönyörűen kikozmetikázva.
– Szia, bejöhetek?
– Gyere, csak gyere... verébke – invitáltam beljebb.
– Melinda! – javított ki.
– Mi a fene, de kikupálódtál, már nem is jó a beceneved?
– Nem. Különben a művésznevem: Szilvia... szeretem, ha így szólítanak.
– Na, gyere Szilvia, mesélj, mi ez a nagy változás nálad?
– Először is, szeretném visszaadnia a kölcsönt. Igazán rendes volt tőled. Megmentetted a karácsonyt: vettem egy fát, szaloncukrokat stb. Vissza kell adnom: tessék!
– Tartsd meg! örökbe adtam.
– Nem, nem. Meg tudom adni, hát megadom. Ingyen nem fogadok el semmit.
– Akkor adjál érte valamit, de ne add vissza!
– Hát, ha akarod?... akkor meghálálhatom: természetben lerovom nálad. Na, áll az alku? Itt maradok éjszakára!
– És mi lesz a gyerekekkel?
– Apám vigyáz rájuk.
– Én benne vagyok gyönyörűm, csak magyarázd már el nekem ezt a nagy pálfordulást nálad!
– Tudod, mikor elmentem tőled, átgondoltam, amit beszéltünk, s arra jöttem rá, hogy semmit sem ér a tisztesség, a becsület, a tiszta érzelem, ha közben éhen hal az ember. A pénztelenség tönkre silányítja az életet...
– Látom, helyrejöttél!
– Tudod, mennyit keresek egy éjjel?
– Gondolom sokat, kurva lettél?
– Nem egészen: táncosnő... egy éjszakai, amolyan Extazi bárban táncolok, konzumálok... tegnap éjjel 28.000 Ft-ot kerestem. Ha én ezt hamarabb tudom, hogy a testemmel ennyit lehet keresni, dehogy talpalok azzal a biztosítással, ügynökösködéssel... Tudod, most már gyűjtöm a pénzt. Nem költöm el, csak kis részét. A többi megy a takarékba. Arra gondolok, hogy legyen egy tőkém, amihez nyúljak, ha már nem megy a meló...
– Na látod! Hát ezt sugalltam neked. Megérintett az idők szele.
– Igen, de tudod, azért kicsit ciki!
– Mi ciki?
– Hát az, hogy én eddig mélyen lenéztem az ilyen nőket... akik a testükből élnek. Undorítónak tartottam. Olyan megalázó.
– Nézd verébke, ha a dolgok mélyére nézünk, minden nő kicsit prostituálja magát. Hiszen, ha férjhez megy, eladja a testét, az érzéseit a családba tartozásért, a biztonságért. Van, aki jó és van, aki rossz vásárt csinál. Elválik, majd újra áruba bocsátja a testét, s a testéből fakadó magzatokkal, gyerekekkel fizet a jólétért, vagy a nem jólétért, ami ebben a boltban benne van.
– Igaz, én is belementem egy házasságba. Eladtam a testemet és a lelkemet. Jól indult, aztán lassan kihűlt a családi tűzhely.
– És utána az öledet..
– Engemet már senki nem érdekel. A testem értékcikk lett: kenyérkereseti eszköz- A gyerekeimnek keresem vele a pénzt. Kell a túléléshez. Értük adogatom el apránként nap-nap után élveteg, izzadt, remegve tapogató pasasoknak. Megvetem érte magamat is, őket is egyaránt, de a pénznek nincs szaga. Túltettem magam mindenen. Csak a túlélés lebeg előttem, és ennek bizony ára van.!
|
Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 08:00:10 - bogumil
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A túlélés ára" | Belépés/Regisztráció | 93 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 09:18:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ....pfffffffffffffffffffffffffffffffffff
Hát, ehhez nem tudok mit hozzátenni... :(
Te vagy a hibás, Bogi: te vitted erre az útra szerencsétlent...Sugalltad neki,és ő belekapaszkodott...Nagy úr a nincstelenség...De ennyire...?!
Érdekes volt, - de most jobb szeretném, ha EZ TÉNYLEG CSAK FIKCIÓ LENNE.
...megtörtént ez az eset...?! |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 10:26:47
(Adatok | Üzenet küldése) | | Annyira megtörtént,hogy a nő életét addig tudtam követni amig eladta a perkátán vásárolt ócska házat,és vett magának újra itt a városban egy háromszobás lakást.Aztán mikor a reiku klub 3 éve megszünt,már nem találkoztam vele.Nézd,a saját unokahugom 2o évesen szintén táncolással kereste össze a lakásukra valót 3 év alatt .ő olaszországban táncolt,férje pedig fegyőrként kereste a fillérket.jaj,ha tudnád mennyire élő ez a dolg!Én soha nem irok le hazugságokat,bár nyilván némyelyikhez az érdekesség kedvééért teszek egy kis fikciót.Örülök,hogy tetszett. Bogi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 11:14:17
(Adatok | Üzenet küldése) | ...elhiszem,Bogi :)
De nem szomorú ez...?! :(( |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 18:05:00
(Adatok | Üzenet küldése) | | Drága mangó:ezrek tartják igy el családjukat,mert rákényszerülnek.Higyjél nekem,én tudom... |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 10:48:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én egyáltalán nem gondoltam, hogy fikció!
Lehet (tudom),sokan pesszimistának tartanak, de csak realista vagyok! Sokszor: sajnos!
Az élet, és ami mögötte van. |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 11:57:26
(Adatok | Üzenet küldése) | | A történet úgy igaz,mint a Szentírás!Csak ez korunkban tettenérhető.Örülök,hogy olvastál:Bogi |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 11:33:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon életszerű amit leírtál. Biztos, hogy a mai világban ez nem ritka eset. Még csak el sem itélhető, mert mennyivel rosszabb az, aki pénzért csinálja, annál aki beosztásért, lehetőségért? Semmivel! Mert azért nem ritka az sem. Talán a Te véleményeden akadtam ki egy kicsit, mert a házasságot én nem tartom ide illőnek. Ha férjhez megy egy nő nem eladja magát, hanem társa lesz valakinek. Jóban rosszban, szegénységben, gazdagságban stb. A mai asszonyok szerintem egyenrangú társai férjüknek, nem hiszem, hogy a létük a férfitől függ. Sőt! Írásod ezen kívül tetszett. Kellemes stílusban írsz, élvezet olvasni.:)))
Szeretettel Angyaligirl |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 11:55:39
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Angyalgirl! örülök vélemyényednek,s hogy tetszik a stilusom.Sajnos azt a megállapitást én is loptam,egy élő magyar filozófustól amit a házasságról írtam.Megtetszett ez az okfejtés.Persze,a legtöbb házasság azért szerelmi érdekközösség.Köszi a hsz-edet. Bogi |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 16:46:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Ezerszer inkább az éhhalál mint a prostitúció!
Nem aláznám meg magam annyira soha!!!!
Meghalni nem szégyen. Kurvának lenni igen...
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- papaya Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 17:54:43
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey
Az ember nem jelentheti ki kategorikusan, hogy soha nem tesz olyan dolgot, ami ellenkezik a véleményével, az etikai normáival.
Láttam a 70-es években egy filmet, a címe: Hallgatag ember.
Egy félvér indiánról szól, aki az életével fizet egy urizáló nő egy meggondolatlan kifejezése miatt.
A kocsiba utazva feljött a szó, hogy az indiánok kutya húst esznek.
A bankár felesége kategorikusan kijelentette
- én semmilyen körülmények között nem ennék kutyát, jelentette ki.
- De, bizony, ha a sors rá kényszerítené, megenné, mondta a félvér indián.
Bizony a sors közbe szólt, elfogták a zsiványok a postakocsi utasait, és a bankár feleségét kikötötték egy elhagyott bánya sínpárjához. a napon KB 40-45 C fok meleg volt,és a víz nélkül maradt nő pár óra hossza múlva feladta elveit. Mikor a zsiványok meg kérdezték ,hogy megenné –e a kutya húst ?, bizony megette volna még a kutya szart is /bocsánat a kifejezésért/. Nem akarom tovább mesélni a filmet, de a lényeg az, hogy ha az ember rákényszerül, bizony sok mindent meg tenne az élete mentésére, vagy csak a létének fenntartásáért.
Erről nagyon nehéz beszélni, és nagyon sok oldalt lehetne írni róla.
Nekem ez a véleményem. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 18:03:36
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Adry és papaya! Eklőre kell bocsájtanom,hogy a történet igaz.A nő nem kifejezetten kurva lett,hanem konzumnő,aki Székesfehérváron az Alba Regia Szállóban táncolt,és szórakoztatta a vendégeket,hogy az asztalukhoz ült stb.Aki nem ismeri ezt a világot,az ne nyilatkozzon róla.Én is fizettem konzumnőnek,de kifejezetten tilos volt nekik munkaidő alatt szexuális szolgáltatást nyujtani.Ez az egyik oldala a dolognak.ha,pedig a kétségbeejtő helyzetből ez a kiut,akkor én erkölcsi felmentést adok annak a nőnek,aki a testével tartja el a családot.Ne itélkezz elefántcsonttoronyból,ha nem ismered a siralmas életkörülményeket.Tudok olyan családanyákról akik a férjük tudtával konzumálnak és tartják el a munkanélküli férjet és családjukat.?Most törjünk pálcát felettük.Tudod mit:ha nem tudsz adni kalácsot,na mond itéletet,mert ez visszataszító dolog.És köszöm a papaya hsz-ét,aki szintén tanár mint te is. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 20:10:19
(Adatok | Üzenet küldése) | | A saját halálomat el tudom képzelni, magamért sose tudnék ilyet tenni. DE a gyermekeimért bármikor lefeküdtem volna és le is feküdnék bárkivel, ha ezen múlna, hogy éheznek stb. Lehet, hogy romlott nő vagyok, de szerintem nem a nőt kell elítélni, hanem a társadalmat amely erre kényszerítette. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 20:20:45
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm:drága Angyaligirl.Te egy igazi anya vagy,aki ki meri mondani a saját gondolatait ,érzéseit és meggyőződését.Újra megerősitettél a hitemben,hogy irásaimban fel kell emelnem a szavamat ezekért a kényszerpályára került emberekért.Aki elolvasta az írást,láthatta,hogy éheztek,én adtam karácsonyfára is neki.És akkor valaki,csak úgy hetykén odavet:inkább a halál? Ne,kivánjon senki másnak halált,ha van a túlélésre esélye. Ezért a válaszért minkét kezedre kézcsókom! Szeretettel:Bogi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 21:08:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon, nagyon köszönöm...
Szeretettel Anna |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 21:12:42
(Adatok | Üzenet küldése) | | Még két kézcsókom! Szeretettel:Bogi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 02, péntek, 04:56:49
(Adatok | Üzenet küldése) | Audrey! Úgy érzem, hogy egyrészt a hozzászólásod túlmegy a negatív kritikán, valamely karaktert minősítesz egy - akármilyen - írásban, akinek a döntéseiről, életéről, motivációiról csupán kiragadott pillanatot ismerhettél meg.
Az, hogy te mi lennél, avagy mi nem, a személyes döntésed , de az , hogy kiről, és hogyan jelentesz ki bírálatot - elhamarkodottan, a másik ember legalapvetőbb tisztelete nélkül, - nos, ez pedig már a jellemed egyik szeglete.
Mindenkinek egyetlen élet adatott, és abban az életben millió, és millió olyan benyomások, tapasztalatok, tragédiák, és örömök érik, amelyek alapján Ő saját maga eldönti ( a világegyetem legszentebb adománya a szabad döntés) jogával élve -, hogy hogyan oldja meg az előtte álló feladatokat. Sem te, sem más nem teszi meg helyette.
Más:
1., A kurvák (sicc, hiszen itt nem kurváról olvashattunk) . Meglepődnél, hogy kik kezdték el így az életüket azok közül, akik ma köztiszteletnek örvendnek, és azon is, hogy a történelem során számos esetben ők voltak azok, akik legönzetlenebbül segítettek másokon, akár saját életük kockáztatásával. (többek között mindkét világháború során). Ezzel nem azt mondtam, hogy minden kurva önzetlen, hanem azt, hogy egy EMBER személyiségének csupán egyetlen része az, hogy hogyan próbál fennmaradni, hogyan biztosítja a megélhetését, azaz emberségből, önzetlenségből sokan megbuknának mellettük.
Egy idézet:
" A gyilkosság bűn, gyilkosságról írni nem bűn. A szex nem bűn, de szexről írni bűn"
Én azt mondanám erre: az a világ, amelyben a konzumnők jól keresnek, nem a konzumnők miatt beteg, hanem a családokon belül. Ott, ahol a férj nem az őt szeretettel körülvevő feleségéhez siet haza, hanem egy konzumnő vállán sírja el a bánatát, ott nem a konzumnő a hibás, hanem az otthon melege hiánya. Mi nők hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az a férfi, aki mellettünk él, ugyanúgy várja a melegséget, az odafigyelést, mint mi magunk. Ha végre megfeledkeznénk az "ÉN" személye
A hozzászólás folytatása... |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 02, péntek, 10:30:57
(Adatok | Üzenet küldése) | Tévedés! Nem a fenti hölgyet méltattam, aki az írásban szerepel, pusztán reagáltam a hozzászólásokra, azok ugyanis elmentek abba az irányba, hogy már-már felmagasztosult az, aki ilyen módon keresi a kenyerét. Tudom jól, hogy sokan kerülhetnek ilyen helyzetbe, és elfogadom, hogy olykor nincs más kiút. De sokan nem is akarnak más kiutat keresni, mert ez egyszerűbb. Mindegy, a tény tény marad, nem lesz mindenkiből prostituált, konzumnő. Pedig azok a nők sem különbek, akik pénzes hapsikat választanak partnerül, kizárólag az anyagi háttér miatt. De itt nem is erről van szó. Nem hiszem, hogy a fenti hölgy számára nem volt másik út, mint amire a cikk írója szánt szándékkal rávezette. És ez a gyalázat benne.
Én nem szedek le keresztvizet senkiről. Legalábbis ezekről a szerencsétlen áldozatokról nem. Ha valakit el lehet ítélni, azok a férfiak, akik igénylik ezt a szolgáltatást. És ne hidd, hogy a fő ok az, hogy a feleség nem biztosítja számukra meleg családi fészket. A férfi megy, ha az ösztön hívja, lehet a legtökéletesebb asszony akár az oldalán. Akinek meg nem jó a házasélete, bármikor el lehet válni, lehert barátnőt, szeretőt találni.... nem pénzért. Nem hiszek abban, hogy kielégítő lehet egy pusztán szexuális kapcsolat minden érzelmi felhang nélkül. Vagy ha igen, akkor mi különbözteti meg az embert az állattól? Nem a lélek mibenléte?
A szexualitás önmagában egy állati ösztön, ami kizárólag úgy nyer értelmet, ha mögötte lelki tartalom is van. Kár hogy ez manapság olyan ritka.
Az utolsó kérdésre válaszolva: IGEN!
Bár nekem is megvannak a hibáim, a gyarlóságaim, mint legtöbbünknek, de megyek túl a saját erkölcsi mércém határain.
|
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 02, péntek, 11:13:39
(Adatok | Üzenet küldése) | " Nem hiszek abban, hogy kielégítő lehet egy pusztán szexuális kapcsolat minden érzelmi felhang nélkül"
Valami itt nagyon is összekeveredett a köztudatban: a táncosnők NEM NYÚJTANAK SZEXUÁLIS SZOLGÁLTATÁST. Sőt, egyenesen tilos, ha kiderül bármelyikükről, akkor búcsút mondhatnak a munkájuknak.
Tehát Bogumil novellájában nem kurváról írt, hanem valakiről, akinek a mezítelen testét láthatják tánc közben. Kb többszázezren vannak majd hasonló öltözetben a Balatonparton minden nyáron, csupán más a körítés.
Hidd el: igenis, hogy leginkább a feleségek tehetnek arról, ha a párjuk ott csücsül. Az ösztöne otthon is tartaná, hiszen nem állat a férfi, hanem érző ember. A szexualitás nem állati ösztön, amiről beszélsz, az a párzás, de a szex ennél azért több.
Utolsó válaszodra: magadból kiindulva a világot sohasem ismerheted meg igazán. Ugyanis nem a te erkölcsi mércéd AZ Erkölcsi mérce. Csupán az életedet irányító, önmagad által felállított határok. Ne feledd: a te életedé. Talán más szemében az ő mércéjével mérve megbuknál. Mindegyikünkkel ez a helyzet, és így van ez rendjén. Túlélünk mindannyian, hogy végül meghaljunk. Kérdés: milyen nyomokat hagytunk másokban? Itt az erköcsi mérce teljesen lényegtelen, csak az: fájdalmat, avagy megértést jelentett-e. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 02, péntek, 11:10:53
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Fátyol ! Megköszöm hozzászólásodat.Te emberközelből,emberségesen látod ezt a problémát.Ki van írva,hogy nem az irót kell piszkálni,aki feltárja a dolgokat,hanem a művet ellemezni.Mégis engem sértett meg az audrey.De én fátylat biritok rá.Igazságot közöltem,megtörtént igaz mesét. Bogumil |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 03, szombat, 19:34:36
(Adatok | Üzenet küldése) | Az íráson nincs mit minősíteni, mert nem irodalom. Viszonylag jó, olvasható stílusban megfogalmazott életkép. Semmiképpen sem művészet. Dehát nem követelmény ez itt a Fullon, és nagyon kevesen vannak itt az igazi művészek, és hát nem is erről szól ez a site. Mindenkinek joga van publikálni, és hozzászólni is. Ezért ez esetben a műelemzést talán hanyagolhatjuk is.
Nem sértés volt a szándékom, hanem egy másik szemszögből véleményt mondani. Kötelező mindennel egyetérteni? Kötelező mindenkinek ugyanúgy látni a világot? Elvakultnak és fanatikusnak láttok engem, mert kiállok a véleményem mellett, de közben Ti is éppen olyan elvakultan ragaszkodtok a sajátotokhoz. Talán egyikünknek sincs igaza, talán mindegyikünknek. Ki dönti ezt el???
Valahogyan jobban örülnék, ha írásaid inkább a fantázia termékei volnának, mint a valóság...
|
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 03, szombat, 19:53:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Audrey,vannak fantasy irásaim is,de félek,hogy azt meg mások nem teszik ki.És rengeteg dolgom van a bevatásaimról amit kiherélve(finomitva) megpróbálok feltenni.Nincs semmi baj a véleményeddel,de annyi sztorim van az életből. Ne feledd,az én rovatom:Életképek.De,ha beengeditek teszek majd fel fantazyt is.Én nem sértődök meg,mert oly régen publikálok,hogy hozzászoktam a heves érzelemnyilvánításokhoz.A lényeg,hogy menjen a lap.Látod 2 nap alatt 200 fölé ugrott a cikk olvasottásga,mutass még egy cikket ami elérte ezt.Az emberek vevők mások nyomorúságára.Nem bennem van a hiba. Szerettel:Bogi. |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 21:04:48
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ha egy asztaltársaság tíz percen belül nem a szexről beszélget, akkor valószínűleg kémek. |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 21:11:42
(Adatok | Üzenet küldése) | | Beletaláltál a közepébe! Öt csillag! Szeretettel:Bogi |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Administrator (webmaster@fullextra.com) Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 21:13:40
(Adatok | Üzenet küldése) | Én több leányt is ismerek, akik hasonló munkát végeznek, némelyek tisztességesebbek, mint sok feleség.
Persze mindig vannak kivételek, de kár lenne pár lotyó miatt a tisztességes lányokon is elverni a port.
A többség nem csal, nem lop, és nem tisztességtelen. Legalábbis a fentebb említett konzumáló kategóriából. Mellesleg az igazán nívós helyekre diploma, és legalább 2 idegennyelv ismerete nélkül esély sincsen bejutni. |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 21:21:06
(Adatok | Üzenet küldése) | | Az én Keresztanyám,nyugodjék békében l5 évesen felszökött Pestre a nyomor elől.A Korvin Árúházban lett eladó,majd szépsége és tehetsége által 2o éves korára önműveléssel konzumnővé küzdötte fel magát.24 évesen elvette egy gazdag ember,a keresztapám akinek bérházai,üzemei voltak.A férfi 20 évvel volt Keresztanyámnál idősebb.Úgy éltek mint a galambok.Keresztanyám hercegnőként élt mellette és művelődött olvasott.Egy nagy Budapesti Közért vezetőjeként ment nyugdijba.Mikor 1950 elvesztettek (államosítás)mindent,csak egy bérlakást hagytak meg nekik, ők együttmaradtakés még 20 évig éltek boldog házasságban. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 02, péntek, 10:49:16
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ez ahhoz hasonló hollywood-i történet, mint amiben Julia Roberts s Richard Gere játszott, a Pretty woman. :-))) |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 02, péntek, 11:16:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Audrey.Én nem is ismerem ezeket a szinészeket,moziba nem járok és Pretty Woment sem láttam.Én egy valóságos történetet írtam,meg aminek minden sora igaz,hányszor mondjam már:megtörtént.És naponta megtörténik ezért eklatás az írás.Ne,gyere már azzal,hogy mihez hasomlit?Ésha én elmondom neked,hogy ezt a cikket 1993-ban írtam,amikor még lehet hogy ez a film nem is létezett.Lehet,hogy ők lopták tőlem a sztorit. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 02, péntek, 22:49:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nem mondanám, hogy hasonlít. Abban a filmben egy prostituált, aki ráadásul még közönséges is, megy nagy változáson keresztül. Mindezt egy gazdag ember inteligenciája és pénze teszi lehetővé, hogy a lány az önbecsülését visszaszerezze, kiemelkedjen a prostituáltak életéből. Szerintem az itt megjelent cikk, még csak mondanivalójában sem hasonlít arra a filmre. Szeretettel Angyaligirl. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 03, szombat, 04:02:13
(Adatok | Üzenet küldése) | | Semmiben sem hasonlit,mert az én sztorim megtörtént eset,nem kiagyalt történet.Köszönöm,hogy kisegítettél kedves Anna. Szeretettel:Bogumil. |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- kaktuszt Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 22:11:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Bogi!
Nagyon életszaga van az általad leírtaknak. Igen, a mai világban sok nő kényszerül arra, hogy árulja sokszor egyetlen vagyonát, tulajdonát a testét és mind azért, hogy gyermekei, családja ne haljon éhen. Meglegyen a mindennapi betevő, és fizetni tudja a rezsit, a törlesztést, mert különben éhen halhatna, valamelyik erdőben ácsolt kis kalyibában, ahová kikényszerülne, az amúgy is sanyarú helyzetéből, amiben él. Nem ítélem el az ilyen nőket, akik végszükségben prostitúcióval keresik, meg a pénzt. Felvállalják nyíltan, amit tesznek, ezzel szemben olyan jelenség is van az életben, amikor nők, burkoltan de ugyan ezt megteszik. Hány eset lehet olyan mikor egy anya, csak azért keres barátot magának, hogy anyagilag segítséget kapjon, ahol sokszor érzelmek egyáltalán nincsenek. Vagy csak a legminimálisabb, Vagy vegyünk alapul egy teljesen megromlott házasságot, amit a pénz a vagyon tart össze, ott a szexualitás miért van, kérdem én. Miért? A pénzért, a vagyonért. Őket nem ítéli el senki: De az anyát, aki nem hagyja éhen halni gyermekét azt el ítélik. Ilyen ez a világ. Ha vállalod cselekedeteidet, akkor romlott vagy! Én is anya vagyok, és ha az lenne a gyermekeim életének záloga, akkor én is meg tenném értük.
Szeretettel: Zsuzsi
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 22:16:55
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Zsuzsi! Látom azért vannak érző és értő lények is világunkban,akik empatikusak ezekkel a kényszervállakozó hölgyekkel.Neked(nektek) a lelketek és szivetek a helyén van.Sok ilyen emberre van most szüksége a népnek akik ebben a nehéz helyzetben tartják bennünk a lelket.Szeretettel:Bogi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 22:57:08
(Adatok | Üzenet küldése) | Érző lények???
Mert én nem vagyok az, ezt akartad mondani?
Csak hogy tudd, kedves Bogumil: nem minden ember vásárolható meg!!! |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 23:07:37
(Adatok | Üzenet küldése) | | Az élet adok-kapok.Ha te ezoterikus vénájúnak tartod magadat akkor tudnod kell:szeretet kiárasztás és szeretet akkumlálás.Erről szól az élet.A többi csak körítés,mellébeszélés.Ha valaki a testéből él,lelke rajta.Te pedig tisztességedet megőrizve a robotba rokkansz bele,ha toppon akarsz maradni.Demokráciában mindent szabad.Éhenhalni is. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 02, péntek, 10:42:25
(Adatok | Üzenet küldése) | Én sokkal becsülendőbbnek tartom, különösen a mai világban, ha az embernek van valami szilárd értékrendje, amihez tűzön-vízen át ragaszkodik, tartja magát. Igen, adódhatnak olyan szituk, az elviselhetőség határain túl, amikor az ember (önkívületben) felad valamit az elveiből. Na de ma itt Magyarországon ezen helyzetek nem olyan gyakoriak, mint mondjuk ha Indiában vagy más harmadik világbeli országban kellene élni. És a szexpiac a fejlett, gazdag országokban is erőteljesen virágzik, ahol pedig még könnyebb a megélhetés. Tehát itt már régen nem éhhalálról van szó... Sokkal inkább luxuscikkek megvásárlásának lehetőségéről. Én ezért nem adnám el a lelkem az ördögnek.
És ezért lehet engem elítélni, tessék, nyugodtan!
|
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- kaktuszt Ideje: Szeptember 02, péntek, 10:46:36
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey!
Te még mindig nem értesz az egészből semmit sem.Sajnálhatod!
Szeretettel: Zsuzsi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 02, péntek, 08:57:12
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey,
Szerintem senki nem azt állítja, hogy nem vagy érző lélek, sőt! Nagyon is az vagy hiszen érzékenyen reagálsz egy olyan dologra, ami az erkölcsi normádba nem fér bele. Hidd el ezzel nem vagy egyedül. Az erkölcsi normánkba nekünk sem fér bele. De mivel még nincs gyermeked, nem érezheted, hogy vannak illetve lesznek, az erkölcs fölé helyezendő érzések, és KÖTELEZETTSÉGEK az életedbe. A gyermek nem maga akar a világra jönni, de a szülő miatt lehet, hogy csak szenvedésre születik. Ezt nem lehet és nem is szabad eltűrni.
Tényleg örülj, hogy még nem próbált meg az élet. Nem kívánom, hogy egyszer is döntened kelljen, Te eszel, vagy a gyermeked, vagy egyikőtök se! Ma már az utcaseprőnek is éretségi kell (a munkát nem ítélem el, mert ha nem tennék a dolgukat milyen borzasztó koszban kellene éljek). A takarításhoz célirányú diploma kell. Ez nem vicc, érdeklődj néhány takarító cégnél! Milyen munka az amit szerinted ma könnyen kap bárki? Jó lenne ha ide írnád, hátha segítenénk néhány munkanélkülin.
Szeretettel Anna |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 11:41:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Angyali!
Létezik egy Komárom nevű város Magyarországon, ahol elég sok multinacionális cég telepedett meg mostanában. És mivel nincs elegendő munkaerő a megyében, illetve a környező megyékben, Szlovákiából kell importálni! Közben csak az a baj, hogy a magyar munkaerő nem elég rugalmas, és nem akar a munka kedvéért 30-40 km-t utazni.
Mi jobban szeretnénk, ha több lenne a magyar munkaerő. Betanított munka, legfőképpen összeszerelés, minőségellenőrzés, stb. 8 általános elég hozzá. Nem mondom, hogy mindenkit fel tudunk venni, aki jelentkezik, de nincs sem korhatár, sem magas szintű elvárás. Némi kézügyesség, jó szem, és pozitív hozzáállás. Ez az, ami kell. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 22:21:01
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Zsuzsi!Nagyon meghatott és megrendített a hozzászólásod.Érzem,hogy elementális erővel,izomból válaszoltál.Neked és a hozzád hasonlóan gondolkodóknak helyén van az esze és a szíve.Sok ilyen empatikus emberre van ma szüksége ennek a kétségbesetten a lét peremén küszködő népnek.Köszönöm.Szeretettel:Bogi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 22:55:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Biztosan van más megoldás is, mint kiállni az utca sarokra, vagy akár konzumnőnek lenni. Csak ez a legegyszerűbb megoldás. A gyermekeimért (ha lennének) inkább vállalnék két műszakot. Mindig van tisztességes munka, még ha nem is jövedelmez olyan jól. Sokkal tisztább dolog akár vécét pucolni, mint jöttment férfiakkal összefeküdni.
Szerintem. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- kaktuszt Ideje: Szeptember 01, csütörtök, 23:09:46
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey!
Nem fogok veled vitába szállni. De majd eljön az az idő mikor, nem fogsz kelleni egy munkáltatónak sem, még éhbérért sem. És akkor örülni fogsz, hogy ilyen uton jutsz pénzhez.!
Zsuzsi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 02, péntek, 10:35:42
(Adatok | Üzenet küldése) | Ha a korom miatt már nem kellek a munkáltatónak, akkor miért kellenék akár egy férfinak az utcasarkon???
Ez ellentmondás. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- stevew Ideje: Szeptember 02, péntek, 08:22:26
(Adatok | Üzenet küldése) http://https://hetbogre.blogspot.com/ | | Kedves Audrey, tökéletesen egyetértenék Veled, ha véleményed nem nélkülözne mindennemű tapasztalatod, nem volna papírízű, vagy ahogy Bogumil írta: elefántcsont-toronyból írt vélemény... Ha egyszer elég bátor lennél ahhoz, hogy a valódi életbe szagolj, talán nem ítélkeznél ily könnyen mások élete felett. Az, hogy utcasarokra állni a legegyszerűbb megoldás, nem igaz. Ha kipróbálod, megtudod. Az viszont igaz, hogy tisztességes munka mindig van, mint ahogy az is igaz, hogy e tisztességes munkák osztogatói egyszer majd téged is sajnálkozva visszautasíthatnak a korod, nemed miatt, vagy azért, mert csak. S hol vállalsz két műszakot, ha egy se nincs..? Életemben először voltam munkanélküli, több mint egy évig, csak azért, mert tanulni, továbbképezni merészeltem magam, s ez idő alatt, hogy életünk ne omoljon össze, párom tartott el, aki - nota bene - vécét is pucol, amit te a kurvaság elé sorolsz ugyan, de éppen ezzel fejezed ki e munka iránti megvetésedet. A piszkos, jöttment férfiak pedig mind tisztes családapák voltak - vagy lesznek. Kivételek persze mindig vannak, a konzumnők, kurvák, férfiak között is - általánosítani éppen ezért nem érdemes. Magam is kivételnek számítok talán, a következőkből kifolyólag: nem voltam még sem kurvával, sem konzumnővel, bár mindkettővel hosszasan beszélgettem (meséltek ezt-azt!), viszont prostituált voltam és vagyok, hisz - szerintem - annak számít az is, aki testét, képességeit olyan munkáltatónak adja el, olyan munkát végez, amihez semmi kedve és köze, de élni kell, túlélni, mindenáron. Ja, és a kurvákkal akkor barátkoztam, amikor - szintén kényszerből - a közútkezelő kocsijával járőröztem, és elgázolt kutyák bűzlő tetemeit takarítottam az utakról... Máig sem sajnálom: az egyszerű, jó lelkű munkatársak, a kurvák és a nyüzsgő férgek is csak életemet gazdagították, ezúton is köszönet nekik..! |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 02, péntek, 11:19:31
(Adatok | Üzenet küldése) | Még jó, hogy nincsenek ilyen tapasztalataim! :-)))
Beleszagolni a valódi életbe??? Mit jelent ez? Mi az, hogy avlódi élet??? Aki tisztességesen él a tanult szakmájából az nem a valódi életben él? Az éjszaka a valódi élet talán?
Nézd, én 17 éven keresztül iskolába jártam, tanultam, aztán munkát szereztem, és mellette folyamatosan képzem magam, hogy versenyképes legyek. Én is voltm munkanélküli, elkeserítő, de aztán újra találtam munkát. Diplomás létemre elvállaltm recepciós munkát egy szoláriumban, vagy ügynökit, ami éppen akadt, de meg sem fordulot a fejemben, hogy a testemmel keressek pénzt. És azt mondjátok, majd ha a nemem vagy korom miatt nem kellek sehová. Na ne mondja senki, hogy a prostituáltak vagy a konzumnők előnytelen külsejű öreg hölgyek mind!!!! :-))))
Ők miért nem találnak munkát, ha már egyszer olyan jó adottságaik vannak???
A munkaadók (főnökök) legtöbbje is csak férfi!
Különben én is munkaadó vagyok, és aki dolgozni akar, és látom rajta, hogy akar, azt felveszem korra és nemre való tekintet nélkül. (Nyilván bizonyos feltételeknek meg kell felelni, de ezek egyáltalán nem magasak.) Sajnos rossz tapasztalataim is vannak a munkavállalókkal, akik csak pénzt keresni és lógni akarnak a munkában.
Munka mindig van, csak keresni kell. Akik a legrosszabb helyzetben vannak, azok a hátrányos helyzetűek, akik valamilyen fogyatékkal élnek, és munkavégzésük is korlátozott. Na de mégsem velük van tele az éjszaka! Kicsit morbid is lenne.
És nem is mind koldul az aluljárókban.
Pedig ha valakik, hát ők halmozottan hátrányos helyzetben vannak! Akinek van két keze meg lába, az szerintem dolgozni is tud. A többi csak kifogás.
Tisztes családapák, akik prostikat fogadnak???
Ezen nevetnem kell. Akkor azt kell mondjam, nagyon kevés tisztes családapa van. Mert nekem a tisztesről egész más a véleményem. És itt nem a hűtlenséget állítom pellengérre, mert az egy másik dolog. Miért nem keresnek ezek a férfiak barátnőt? Nem találnak? A
A hozzászólás folytatása... |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 02, péntek, 11:33:35
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Stew ! Köszönöm mélyen empatikus és emberi hsz-edet.Jól látod az életet.Ezt irom minden irásomban.Én éltem és élem az életet.Ezernyi emberrel ismerkedtem gyógymunkám során.Ismrerem a lélek rejtelmeit,a visszataszító élethelyzeteket.El lehet olvasni akármelyik írásomat a Temngődöktől a Páriákig.Értük kiáltok,nem magamért,nem szerepelni vágyásból.Hiszen én már 20 évvel ezelőtt a toppon voltam.Többszáz ujságcikket Tv riportot hoztak rólam.Most már a sülyesztőbe dobtak.Már én irok másokról.Mély és döbbenetes dolgokat.Olyan nagy baj ez hogy szembesitem az olvasót a szomorú valósággal.Hogy irjak vidám dolgokról,mikor az útiélményeimet azzal átkozzák el,hogy mit villogok a parvenűk kéjutazásaival...Mégegyszer:baráti mancsszoritásom neke! Bogi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 03, szombat, 19:54:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Nem akarok válaszolni, de mégis muszáj...
Akik melletted szólnak, talán nem olvasták azokat az írásaidat, amelyek a lelkem háborgó óceánná változtatták. Nem Bogumil, egyáltalán nem arról van szó, hogy a szomorú valóságról írsz, akár egy riporter, aki a puszta tényeket közli minden érzelmi adalék nélkül. Te részese vagy ennek a valóságnak minden írásodban, és ahogyan fogalmazol, abból egyértelműen az jön le, hogy ezek számodra egy kéjutazásnál nem igazán jelentettek többet. Magánügy, hogy mi volt. De hogy mindezt hogyan tálalod, az már ütközhet a jóízlés és hagyományos erkölcsi nevelés alkotta határokba. Bármilyen témáról lehet írni, úgy gondolom, de bizonyos kényes témáknál nem árt figyelembe venni a tágabb olvasóközönség eltérő neveltetési és morális sajátosságait, hogy lehetőleg az érzékenyebbeket se bántsa. Na ehhez kell az empátia, nem ahhoz, hogy valami felületes olvasó az egyetértését fejezze ki az írásaiddal.
A kritika építő, amiből tanulni lehet. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 03, szombat, 20:00:14
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Audrey! Igyekszem a következő irásaimat kiherélni,de hidd el,hogy ezek az utak még igyebbűl folynak.Nem kélkj,hanem luxus és adóból levonható tanulmányutaknak álcázva.Mért olyan nagy baj az,ha én bemutatom a gazdagok világát?Hát ilyen is van.Tiz évig voltam igazán gazdag, és kihasználtam.Ne itélj el ezért,mert most már én is csóró vagyok,28000 Ft nyugdijból vegetálok és amit agy hálózatban hozzá tudok keresni,marketinggel.Hát,nem irhatok harmadik személyben amikor én is résztvettem ezeken az utakon.Tudod milyen életveszélyes és fárasztó volt Tibet,Új Guinea? Majdnem megettek bennünket az emberevők.ha beengeditek ezeket is le fogom hozni.Kösz,hogy meghallgattál:Bogi.Lemásolom neked az életemből egy részletet amit ma éppenezért küldtem be,hogy tisztázzam ezeket a dolgokat.Bogi. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 03, szombat, 22:04:51
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey,
"Na ehhez kell az empátia, nem ahhoz, hogy valami felületes olvasó az egyetértését fejezze ki az írásaiddal. "
Nem érzem, hogy felületes volnék! A másik véleményének elfogadását, neked sem ártana gyakorolni. A példálózásokat talán ki lehetne hagyni!
Az eredeti hozzászólásod a következő:
"Ezerszer inkább az éhhalál mint a prostitúció! Nem aláznám meg magam annyira soha!!!! Meghalni nem szégyen. Kurvának lenni igen..."
Most pedig még egy mondatod:
"A kritika építő, amiből tanulni lehet."
Hol is van a Hsz-ben a kritika? Az eredeti hozzászólásod azt a hozzászólást minősíti, amelyben leírtam, hogy a gyermekeimért képes lennék bármit megtenni.
Mostani utolsó mondatodat kérlek olvasd fel magadnak hangosan!
Üdvözöllek Angyaligirl
|
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- kaktuszt Ideje: Szeptember 02, péntek, 09:26:41
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey!
Igazad van biztosan,, de ha lenne gyermeked akkor Te is ugyan ezt a hitet vallanád! Ha nincs más akkor mindegy milyen uton jutsz pénzhez. hogy enni tudj adni a gyermekednek! Nem tudod, milyen érzés egy anyának mikor a gyermeke éhezik!! Nem kívánom hogy megtudd!!
Zsuzsi |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 07:07:00
(Adatok | Üzenet küldése) | | Hihetetlen számomra az össztűz, ami Audrey-ra irányult a fentiekben. Nem írhatom le, amit gondolok, mert még a netről is kitiltanának, nemcsak a Fullról. Csak annyit: Audrey, minden szavaddal, betűddel egyetértek. |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- kaktuszt Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 08:56:34
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Boblogan!
Talán, mégis a véleményedre lennék kiváncsi. Ez nem össztűz, ez elveink, gondolataink, véleményünk kinyilatkoztatása.
Zsuzsi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 09:10:42
(Adatok | Üzenet küldése) | | Emberek az Audreyvel már priviben megbeszéltük a kettőnk álláspontját és a véleménycsere barátságosan végződött.Ennyi,ami a személyes dolgokat illeti.Az irást elemzzétek,az abból leszürt véleményeket ütköztessétek.Senkinek nem kell fogadatlan prókátor,főleg nem az Audreynek.Megvédte ő a maga igazát és érvekkel támasztotta alá véleményét. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 11:28:43
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm, hogy így látod. :-)) |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 11:43:23
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ez a legtermészetesebb részemről.Mi rég elástuk a csatabárdot.Minek fogadatlan prókátoroknak szítani a tüzet,mikor az már havába holt.Nemigaz. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 09:13:24
(Adatok | Üzenet küldése) | | Hát,ha személyeskedni akarsz barátom,akkor jobban is teszed,ha nem írod le miket gondolsz.Az irást véleményezd,ne az alkotót.Világos. Bogumil |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 06:36:59
(Adatok | Üzenet küldése) | Na, lássuk csak, mit is írtam. Három mondatot. Az első egy ténymegállapítás ("össztűz"), és a tényen való meglepődöttségem közlése ("hihetetlen számomra"). A második egy "akinek nem inge..." típusú mondat. A harmadik Audrey-hoz szól, egyetértésemről tájékoztatom. Erre kapom a következőket: "fogadatlan prókátor"; "fogadatlan prókátor" (mégegyszer), aki "szítja a tüzet"; egy alaptalan személyeskedő fenyegetés: "ha személyeskedni akarsz barátom,akkor jobban is teszed,ha nem írod le miket gondolsz.Az irást véleményezd,ne az alkotót.Világos."... Nos... attól, hogy valakivel egyetértek, még nem vagyok a prókátora; hogy fogadatlan vagyok-e, azt csak Audrey döntheti el, nem más; nem szítottam a tüzet, ellenkezőleg: a napokig szított tüzet nehezményeztem; nem akarok személyeskedni, nem vagyok a barátod, nem véleményeztem az alkotót, a "Világos?" miatt pedig több tiszteletet kérek, ha lehet...
|
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 05, hétfő, 06:56:45
(Adatok | Üzenet küldése) | | Sorry.Vessünk véget a parttalan vitának.Megirtam egy igaz történetet.Mindenki azt a tanulságot vonja le belőle amit akar. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 10:59:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Számomra az a hihetetlen, hogy bárkiről képes más ember ismeretlenül is úgy véleményt alkotni, hogy egy személyiségnek csupán egyetlen szegmensét látja. Egy olyan döntést, ami csupán eredménye hosszú évek sorozatának. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 06:47:39
(Adatok | Üzenet küldése) | Csak negatív véleményt nem szabad megfogalmazni az előzmények hiányos ismeretében, vagy pozitívat sem? Szerintem vagy mindkettőt vagy egyiket sem. Mit gondolsz?
|
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 08:09:25
(Adatok | Üzenet küldése) | Én Audry legelső mondatán ütköztem meg, amikor a főszereplőt egy- az egyben lekurvázta.
1., a táncosnők nem kurvák
2., szerintem két eset van: a., valaki kurvavérű, és az eszerint osztja a lapokat egy társaskapcsolatban is, azaz : nem szeretetből szeret (e második maga a cselekmény, az első az érzelemvilág), és nekem ez a fajta nő jelenti az erkölcsi nullát. Azaz kegyként adományozza oda magát, de valamiért cserébe, és így viselkedik mint feleség, mint anya, mint barát.
b., aki minden nap másra hiszi, hogy a nagy Ő, nos ez a tipus...szóval alapból nekem nincs bajom vele, és itt nagyokat mosolygok, valóban nagy a repertoárja, talán nimfomán , de semmi önzés, csupán szeretne boldog lenni, és azt hiszi, egyből, mindenkinek mindent kell adni. pölö:BB Évi,
és a c., Ő az, aki átmenetileg kénytelen önmagát is megtagadni, hogy másnak adni tudjon: azoknak, akiknek az élete tőle függ. a novi eme harmadikról írt.
Ezek durva, elnagyolt kategóriák, de nagyjából érezhető a lülönbség. Hosszú, és példákkal teletűzdelt vitát nyithatnánk erről, érdekes lenne látni a véleményeket, de azért nem szabad elfelednünk: nagyanyáink a háború idején (most én a saját családomban érthető módon konkrét példát nem tudok, de számos helyen olvastam, hallottam már) egy adag ennivalóért a gyerekeik számára odaadták magukat. Mert túl kellett élni. Soha, egyetlen sóhajjal sem jutna eszembe ezeket a nőket lekurvázni.
Ezért, éppen ezért mondtam: vigyázzunk a bírálatokkal, amíg nem ismerjük a miérteket. Én minden végletes, és kemény dolognál azt gondolom: semmi sem abban az utolsó döntés pillanatában kezdődött. Akár egy ilyen megvető, odavetett jelző jelentheti valaki számára a lökést, hogy ne akarjon tovább küzdeni. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 21:23:43
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Fatyol,
Nagyon egyetértek veled! Köszönöm, hogy leírtad. Szeretettel Angyaligirl |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 11:16:11
(Adatok | Üzenet küldése) | Számomra az hihetetlen, hogy nem veszed észre ki támad kit.Olvass és értelmezz, szerintem csak utána ítélkezz. Az indulatokat jobb félre tenni, mert nincs értelme, ráadásul azt hiszem úgy szokták mondani aki szelet vet vihart arat.
Üdvözlettel Angyaligirl |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 07:05:58
(Adatok | Üzenet küldése) | Észrevettem, hogy ki támad kit. Mára még inkább... Olvastam és értelmeztem, nem ítélkeztem. Az indulatokat félretettem, ezt le is írtam, ennél jobban már nem tudom félretenni. :) Nem kell szelet vetni ahhoz, hogy vihart arassunk... Őszinte barátsággal: bob ... Ui.: egy kérdés: ha valaki bármit megtenne a gyerekeiért, mit gondol a pedofília elfogadásáról?
|
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- szimbolum (szimbolum@freemail.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 14:42:57
(Adatok | Üzenet küldése) | | A pedofiliát elfogadni mint szexuális másságot .......azt hiszem nem lehet. Viszont lehet ellene tenni ... |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 06, kedd, 09:52:30
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nem értem amúgy ezt a "bármit". A novellában leírt nő semmi olyat nem tesz, amit egy átlag akárki nem bármely diszkóban, (ha a manapság divatos öltözetet nézzük, igen közel áll ahhoz, amit egy táncosbárban használnak, sőt elég ha lemész a Balatonra, ott aztán ugyanazt láthatod, sőt még kevesebb ruhában). Nos ez az a hűde felháborító , erkölcstelenség, ez az a bizonyos "bármi". Csak józan , paraszti ésszel mond meg nekem: mi köze ennek a pedofíliához??!! |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 06, kedd, 10:16:34
(Adatok | Üzenet küldése) | | Fátyol,hát még most sem érted?Kérded mi köze ennek a pedofíliához:a gyermetegség...némelyik válaszban. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 06, kedd, 14:51:24
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nem figyeltél eléggé, bár kétségtelen, hogy ebben a hsz-labirintusban már nehéz eligazodni. A hsz-em angyaligirl-nek szólt. A végén a kérdés szintén. A "bármi" arra vonatkozott, amit angyali korábbi hsz-ében írt, vagyis, hogy ő akár le is feküdne bárkivel, ha azzal a gyerekeit mentené meg az éhezéstől. Ezért kérdeztem tőle, hogy ha ennyire védi a gyerekeit (nagyon helyesen), akkor elfogadja-e a pedofíliát, ami életre szóló kárt okoz a gyereknek, lényegesen nagyobb kárt, mint mondjuk egy éves viszonylagos éhezés (én is éltem nyolcéves korom körül hónapokig zsíros kenyéren, amikor építkeztünk; mellesleg örülök, hogy anyám akkor sem vállalt "mellékállást"), mert Mo.-on azért afrikai típusú éhezésről, éhhalálról nincs szó. A pedofília elfogadását (mások mellett a pedofilok "békén hagyását") bogumil sürgette egyik hsz-ében, mellesleg nem először. Ezért voltam kíváncsi angyali válaszára, de ha helyette más mondja el véleményét, azt is szívesen veszem. A "józan paraszti észt" bóknak vettem, köszönöm, akár a "józan" nélkül is. Hogy a novellában szereplő nő tesz-e kifogásolható dolgokat, arról ma írtam egy külön hsz-t, ami valami oknál fogva nem alulra, hanem a többi hsz fölé került. Arra is várom válaszod, ha szeretnéd megosztani velem gondolataidat. Üdv.: bob --- Hogy ne kelljen keresned, idemásolom bogumil hsz-ének pedofilokra vonatkozó részét: "Én nem azt mondom,hogy emeljük piedesztálra a homokosokat,pederasztákat,pedifilokat,csak hagyjuk békén őket.Ők mások,én is más vagyok,te is más vagy.Hagyjuk egymást boldogulni és a maga kis önvalójában kiteljesedni." - vagyis hagyjuk a pedofilokat kiteljesedni... csak megjegyzem: a pedofília bűncselekmény, a bűncselekményre való felhívás, annak pártolása szintén az, internetes weboldalon ennek helyt adni szintén... |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 06, kedd, 15:51:57
(Adatok | Üzenet küldése) | | Visszavonom ezt a mondatot.Már engem is idegesít ez a rengeteg hsz.Ki hitte volna,hogy egy életkép ekkora vihart kavar.Elnézésedet kérem,nem akartam senki jóérzésébe tiporni,de ez a vagdalkózás már kiboritó. Ráadásul nekem semmi bajom sem az audreyvel sem az Agyaligirllel.Mindkettővel normális a kapcsolatom.Már kétszer kértem,hagyják már abba,mert sose lesz vége. Bogumil. |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 11:55:57
(Adatok | Üzenet küldése) | Amit most írok, nem Bogumilnak szól, hanem a többieknek.
Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még egy másik rendszerben éltünk, a fentiekről talán ugyanolyan véleményt alkottatok volna, mint én. Dehát sokan úgy alkotnak véleményt dolgokról, ahogyan a szél fúj. Liberalizmus címén elég sok káros hatás gyűrűzik be hazánkba nyugatról. Liberalizmus címén meg lehet védeni a kábítószerek (könnyűdrogok) élvezőit, de még a terjesztőit is, el lehet fogadni a másságot, vigyázni kell a sorozatgyilkos személyiségi jogaira, tanár nem szólhat a diákot érintő dolgokról a szülőknek, diákok megfenyegethetik a tanárt a parkolóban, és még sorolhatnám... A liberalizmus azt jelenti, hogy mindenkinek mindent szabad, és olykor a károsultat jobban meghurcolják, mint az elkövetőt.
A baj ott kezdődik, hogy sokak szellemiségét ez a nagy szabad(os)ság annyira megfertőzte, hogy már nem tudnak különbséget tenni erkölcsös és erkölcstelen, morális és immorális között, és a legegyszerűbb a "körülményekre" hivatkozva mondvacsinált felmentéseket gyártani emberi gyarlóságokra.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a fenti anyát, vagy bárki mást, aki a gyermekeiért még ilyen a szörnyűségre is képes, azt el kellene ítélni. Nem. Nem értettétek meg, amit mondani akartam.
Azt, hogy ettől még senkit nem kell szentté avatni.
Ilyen alapon, úgy gondolom felmagasztalhatnánk minden egyes embert, aki így vagy úgy, de megpróbál túlélni! Mert mindenki ezt teszi itt a Földön. Belénk kódolt ösztön. Ki így, ki úgy, mindenki tehetsége szerint.
Valaki a testét adja el, valaki a lelkét, egykutya.
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 12:03:32
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Audrey! Ez hiányzott! Most tökéletesen rövidrezártad a dolgokat.Senkit sem kell ismeretlenül el és megitélni,de felmenteni sem és szentté avatni sem.A körülmények ismeretében viszont mindenkinek megvan a saját véleménye.És a vélemény az már szent és sértehetetlen.Senki sem magyarázhat bele a másik önáló véleményébe.Ez nonszensz lenne.Én elfogadtam a véleményedet,akkor másoknak mért csípi ez a szemét? |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 14:37:40
(Adatok | Üzenet küldése) | | A liberalizmus nem ezt jelenti. Nem az, amit össze és visszahazudoznak róla. Nem föltétlenül szükséges bedőlni a médiamaszlagnak, sem ilyen-olyan pártok idiótaságainak. Nem a drogról szól, hanem az Emberről, aki egyén, akinek saját sorsa, élete van. Akinek egyénisége van, mert minden ember más. Aki nem képes fölfogni, hogy minden ismert társadalom masszának képzeli és kezeli a benne élőket, aki majd jól eldönti, hogy mi helyes és mi nem, aki MEGÍTÉLI a másik embert, az még messze van attól, amit Jézus tanított. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 17:46:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | Végre Valaki aki kimondta az igazat.Kirekesztő,elitélő,beskatujázó,általánositó sztereotipiákba szoritják egyesek a liberalizmust.A szent szabadság eszményére ráhuzzák,mint a vizeslepedőt,a szabadosságot.Ügyes politikai trükkökre használják a másitani,jobbitani akarókat.Én nem azt mondom,hogy emeljük piedesztálra a homokosokat,pederasztákat,pedifilokat,csak hagyjuk békén őket.Ők mások,én is más vagyok,te is más vagy.Hagyjuk egymást boldogulni és a maga kis önvalójában kiteljesedni.Kérdem én a másság védelmében,akkor a buzik és más ferdehajlamúnak itélt emberek pedig rekesszék ki a monogám,heteroszexuálisokat?Ez zsákutca.Lehet útálkozni rajtuk,ahogyan nekik is joguk van útálkozni a heteroszexuálisokon,de erkölcstelen,arcátlan dolog a vilghírű,megvetett irók,festők,szobrászok,balettművészek,szinészek alakitásaival,alkotásaival büszkélkedni.Ajánlom az útálkozóknak,hogy soha ne nézzék meg Michelangelo,Da Vinci,Caravagió,Zefirelli,Verlen,Bodler,Byron,Lotrec,és mások alkotásait,mert mások voltak akik ezen alkotásokat létrehozták.Ez prűdség engemet felháborit.Én ,aki sok homokost,leszbikust,és más pszihoszomatikus beteget kezeltem ugyanolyan empátiát tanúsitottam részükre mint egy heteroszexuálissal szemben,mert ők is emberek.és lehet hogy boldogabbak párjukkal,vagy magányukban,mint a beteges vágyukat elfolytó házasságban élők,akik szeretnék,de gátlásaik miatt nem merik kipróbálni,milyen a homoertotikus szerelem.De,hogy kerül a csizma az asztalra?Ettől a szerencsétlen kényszervállalkozó konzumnőtől a másságig?Nem gondoltam volna,hogy egy életképem ilyen indulatokat gerjeszt. Bogi. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 21:54:46
(Adatok | Üzenet küldése) | Most megint ellenvéleményt fogalmaztál meg velem szemben, de mindezt csak Kerlaci hozzászólása nyomán. Érdekes. Az az érzésem, Te nekem soha nem adnál igazat, csak a vitát akartad rövidre zárni előző hozzászólásoddal. Hát jó!
A liberalizmusról szóló topikban megválaszolom. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 05, hétfő, 04:44:18
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey! A liberalizmus oly öszetett dolog,hogy el lehetne vitatkozni rajta időtlen időkig.Én is gondoltam rá hogy felteszem a fórumba,de megelőztél.Bele is folytam a vitába ott is.Érdekes dolog ez.Az emberben mindig él egy önálósulási vágy.Az egó és szuperegó vágyainak kiteljesítése.Én ott látom a konfiktushelyzet kialakulását,hogy az egyén sokszor nem veszi figyelembe az objektivitás létét és rohan a vesztébe,hogy szuperegója maga alá gyürjve a körülmények,a társadalmi morál állitotta akadályokat ,kiteljesedjék.
Ebből lesz az anarhia,s ha a törvény nem tudja megállitani káoszba fullad a rend.Mig az állatvilágban a dominancia törvénye uralkodik, ez az embereknél papirra vetett törvények által történik. |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 04, vasárnap, 12:05:33
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tisztelettel megköszönném,ha végre már a művemet kritizálnátok.Arról irjatok véleményt. Köszönöm:Bogi. |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- szimbolum (szimbolum@freemail.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 10:42:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Belőlem valószínű sosem lesz prosti ,ennek két oka van. 1: a gyerekeim életét egy ilyen foglalkozással talán később lehetetlenné tenném. 2: igényes vagyok "sajnos" . Szerintem mindig van egy járhatóbb út, ami lehet hogy nem hoz gyors fellendülést, de szégyenkezni senki előtt nem kell majd . Egy nő mindig talál (ha akar) olyan munkát amivel a legfontosabb dolgokat biztosítani tudja , és tudom hogy a gyerekek iránti szeretet olyan erőket tud mozgósítani amiről addig tudomása sem volt , és ez az erő sokkal előbbre viszi hosszabb távon . Aki azt mondja hogy a gyerekemért megtenném bármikor,az azért gondoljon arra is hogy nem kigyúrt, illatos , jóképű pasik keresik többségben az ilyen szolgáltatást ,és ezt nap mint nap mosolyogva kell megtenni......Nem ítélem el, erről szó nincs, de mint egyetlen megoldást ,képtelen vagyok elfogadni. Persze ez is egy út ,méghozzá szabadon választott út ..... |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 11:03:37
(Adatok | Üzenet küldése) | | Milyen szolgáltatást? |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 05, hétfő, 11:37:01
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szerintem mindenki úgy boldogul,ahogyan tud.És,ha a törvény nem bűnteti,senkinek sincs joga fintorogni,azon,hogyha valaki a testével keresi a kenyerét.Én felmentést adok az ilyen hölgyeknek,uraknak.És a jóisten ilyenkor elmosolyodik és behunyja egy pillanatra a szemét.Mert a teremtő az minden teremtményéhez jó,és nem itél meggondolatlanul. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 05, hétfő, 12:48:52
(Adatok | Üzenet küldése) | Nem azt mondom, hogy ne legyünk toleránsak, de ha elfogadunk bármit, és mindenre találunk mentségeket, akkor a végén gyakorlatilag bármilyen bűnt erénnyé kovácsolhatunk. És akkor gyakorlatilag telejsen mindegy, hogy ki milyen életet él, a végén mindenki a "mennyországba" kerül??? Hol lenne igazságos ez?
Ha büntetni nem is, de fintorogni bárkinek joga van bármin, ezzel még nem ártunk, én úgy gondolom.
Én nem adok felmentést, nem is vagyok rá felhatalmazva, egyedül Isten, ha akar.
A Teremtő talán nem ítél meggondolatlanul, de én ember vagyok, ennyi bűnöm hadd legyen már nekem is, hogy igenis minősítek másokat, ahogy kedvem tartja. Csak magamhoz tudok mérni, nyilván. De ezeket az összehasonlításokat, úgy gondolom, nap mint nap kivétel nélkül megtesszük.
|
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 05, hétfő, 14:11:59
(Adatok | Üzenet küldése) | | A vélemény szabad.Soha nem sértődtem meg,még akkor sem ha igaztalanul marasztaltak el. Magamban mindig megpróbáltam felmentést adni az ellenem vétkezőknek.Nincsen ember hiba nélkül.Én is hibázok,másnak is joga van hibázni.Mindnekinek joga van megbocsájtani,de mindenkitől elvárható lenne,ha igaztalanul megbánt valakit bocsánatot kérjen.Én egyik kategóriába sem tartozom:nem várok bocsánatkérést ,viszont megbocsájtom és elfelejtem,ha megbántanak. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 20:35:02
(Adatok | Üzenet küldése) | | A fintorgó orrodra lenne ötletem, hogy hova tedd. De addig tartod felfelé, hogy belesik az eső, aztán prüszkölhetsz a magad fensőbbrendűség-érzése miatt. |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 05, hétfő, 12:41:55
(Adatok | Üzenet küldése) | | 101%-ban egyetértek a hozzászólásoddal kedves Szimbólum!!!! |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 11:08:49
(Adatok | Üzenet küldése) | A hideg-rideg éteri Erény.
Nemes pókusz a hókusz
glaszékesztyűs tenyerén.
Megfoghatatlan,
Fényévekre távol
a gyarló ember önvalójától.
Az erény: Nedves homloka
kívül reked minden fényes ablakon
pengeélesre fent hangja
vérző sebeket ejt az önfeledt kacajba
Hidegre vasalja a hitvesi ágyat
az erény ezt teszi,
ha csak szólam, de nem alázat!
A fehérre-feketére festett világra
cédulákat tűz: Jó, és rossz
szeplős hátadra ostorcsapást soroz
fehér terítőt tesz asztalára,
alatta egy erénytelen eper
vérpiros könnye
nevet a letakart nyilvánvaló közönyre.
Az erény bajt kovácsol
az önfeledt színes világból
A szent alázatból bohócot csinál
hasadba géppuskalövést prédikál.
Színes palettámról az ecset
zöldet fröcsköl a fehérre
csak egy keveset.
S úgy lesz a sötétségből
színpompás alkonyat,
hogy a feketére forró vöröset festek,
s rá nemes aranyat.
Ó nem kenyerem a hibátlan, árnyéktalan lét,
az üres mosoly alatt a feszes nyak,
maradok erénytelen, sok arcú gonosz
de legalább mindörökre szabad! |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 05, hétfő, 11:43:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | Megható vers ez.Nekem főleg az tetszik benne,hogy elitéli a feketén-fehéren látó cselekménymegitéléseket.Az erényből harci eszközt kovácsolók,a közönyösök,bizony sok bajt kovácsolnak.Mért kell a másik ember legszentebb magánügyeiben vájkálni,s a tények ismrete nélkül,vagy azokat figyelmen kivül hagyva elitélni,azokat akik testükkel,lelkükkel,szerelmükkel szabadon rendelkeznek? Sok gondolatot vetttél fel Kati,ami továbbgondolásra készteti az embert. Szerettetel:Bogi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 05, hétfő, 12:55:48
(Adatok | Üzenet küldése) | Nézd, mindenki önnön bűneire keres felmentést.
Ez jön le abból, ki melyik oldalon foglal állást.
Bizonyos törvények szem előtt tartása és betartása még nem jelent közönyösséget, vagy fekete-fehér megítélést.
Érdemes elgondolkodni rajta, vajon miért kellett az embereiségnek törvényeket alkotni???
|
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 21:28:36
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey,
Talán most már tényleg gondolkodj el azon miket írsz le!
" Nézd, mindenki önnön bűneire keres felmentést.
Ez jön le abból, ki melyik oldalon foglal állást"
Ez az eddigi nyilatkozataidat ismerve, lassan egy becsületsértéssel is felér!
Szerintem jobb lenne befejezned! |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- kaktuszt Ideje: Szeptember 05, hétfő, 21:29:01
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Audrey!
""Nézd, mindenki önnön bűneire keres felmentést.
Ez jön le abból, ki melyik oldalon foglal állást""
Én is a, Te szerintedi, rossz oldalon foglaltam állást.
Szerinted a bűneimre kerestem felmentést vele?
Hálásan köszönöm a véleményedet , rólam. De nem ismersz, ezért jogod sem volt ahhoz, hogy ilyen modon beszélj rólam és bárkiről akivel életedben egy szót sem váltottál! Nem süllyedek le a Te szintedre, és nem mondok véleményt rólad. Vélaményezed Te önmagadat nélkülem is!
Tisztelettel:Zsuzsi |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 05, hétfő, 12:52:00
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Fatyol!
Tapasztald meg egyszer a káoszt, a teljes anarchiát, a totális erkölcstelenséget.
És utána visszatérünk a kérdésre.
Úgy látszik, Te egy ilyen világra vágyol.
Audrey |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 20:33:17
(Adatok | Üzenet küldése) | 1., Szégyeld magad azért, hogy nem tanulva az előző hibáidból ismételten minősíted a másik embert úgy, hogy semmit sem tudsz róla.
2., Mélységesen szégyeld el magad azért, hogy egyenes vonalat húzol a másik ember iránti empátia, és a totális erkölcstelenség , és az anarchia között.
3., mélységesen szégyeld el magad az ostoba, önelégült, nagyképű modorodért, miközben mindenki próbált téged is megértve, normálisan kommunikálni veled.
most megnézem minden eddigi írásodat, és kiváncsi vagyok arra, hogy ugyan miféle gondolatokat közvetítesz mások felé.
4., miféle tapasztalatod van NEKED a káoszról???????????
|
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 06, kedd, 05:08:22
(Adatok | Üzenet küldése) | Akkor lássuk az írást. Elemezzük egy kicsit.
Két ember jelleme és egyikük élettörténete bontakozik ki előttünk. Egyszerűbb dolgunk van, ha a férfit kell ábrázolnunk. Az ő előéletéről nem tudunk meg semmit, csak a jelenkori arcát ismerjük meg. Kezdettől fogva nem tiszteli a nőt, külön kérésre sem hajlandó erre, fölényes, lekezelő, gondolataiban közönséges. Ezt láthatjuk majdnem minden megszólalásában: "kiscsirkém", "– Sanyarú sors – mondtam szarkasztikusan", "– Nem egészen kicsikém", "átvillant rajtam a kívánat: jó lenne magamévá tenni. Csak úgy, minden érzelem nélkül, mint egy párzó állatot.", "– Mesélj magadról, kisveréb!", "– Van rendes nevem: Melinda... hívjon így. – Nem, te nekem egy ázott kis veréb maradsz. És így is hívlak! Most pedig mesélni!", "– Az csak a látszat babám". Külön érdemes megfigyelni, hogy mire válaszol "szarkasztikusan" (azaz maró gúnnyal): "Tudja, már a tizedik emelet tetejéről is le- lenéztem... már csak egy mozdulat és mindennek vége..., de valami mindig visszahúzott...". Vagyis a nő végzetes, öngyilkossági szándékig elmenő kétségbeesésén élcelődött gunyorosan. Ez döbbenetes adalék a férfi jelleméhez, de nem az egyetlen. Erkölcsi gátak nélküli, értékvesztett, közönyös, közönséges, gátlástalanul törtető pénzhajhászról árulkodnak megnyilvánulásai: "A szex az csak étvágycsillapító...", "az igazi sikerélmény minél több pénzt előteremteni", "Tulajdonképpen engem semmi sem érdekel.", "– Okosabban is gazdálkodhatnál a testeddel... – próbáltam terelgetni a lényeg felé", "– Hát persze, kiscsirkém: jó állóképesség, egészséges libidó! Ez kell a nőknek: simogatás, ölelés, hogy beleremegjenek, aztán odatenni a rispángot!", "lehet, hogy egy óra múlva már egy üzletfelemet kifosztok, tönkreteszek...". Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy áruként és bizonyos szempontból prostituáltként tekint kivétel nélkül minden nőre, fizetségként azok gyerekeire, szükséges rosszként a házasság intézményére: "– Nézd verébke, ha a dolgo
A hozzászólás folytatása... |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 06, kedd, 05:21:16
(Adatok | Üzenet küldése) | | No coment |
]
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 06, kedd, 16:07:14
(Adatok | Üzenet küldése) | | Egy dolgot kell megvilágitanom.Én egy konszolidált körülmények között élő agglegény vagyok.A nőt a reiki klubból ismertem(7 fokozatom van reikiből-aroló szellemgyógyász extraszenz stb)Ő pedig 2 fokozattal rendelkezett akkor.Tehát ezért voltam vele lekezelő.Ismertem.Ez lehet hogy nem derül ki a leirásból,de lényegtelen.Tényleg főztem,tényleg megkináltam és minden úgy trötént ahogy leírtam.Nem szépitettem a dolgokon.Én egy pikirt pali vagyok,s ha elolvasod a többi műveimet is láthatod,hogy a mély lirai empáián át bizony a legnagyobb megvetésig szarkasztikus tudok lenni.Az itt felkerült írásaim sokkoló részeit kiheréltem(kozmetikáztam.) Köszönöm a hsz-edet. Bogumil |
]
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- csingi Ideje: Szeptember 06, kedd, 13:51:33
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Bogumil, láttam a késhegyig menő vitát kiváltó írást. Úgy olvastam, mint (ahogy pengetted is benne, a My fair Ladyt kissé modernizált és nyersebb átiratban) egy írói fantáziával szőtt történetet. Hogy az élet produkálhat ilyet? Persze, miért ne. Az életben minden megtörténhet, ha velünk nem, mással. Én az írás lényeges részét ebben látom, és eldöntötte, hogyan viszonyuljak ehhez történethez.:"– Nézd verébke, ha a dolgok mélyére nézünk, minden nő kicsit prostituálja magát. Hiszen, ha férjhez megy, eladja a testét, az érzéseit a családba tartozásért, a biztonságért. Van, aki jó és van, aki rossz vásárt csinál. Elválik, majd újra áruba bocsátja a testét, s a testéből fakadó magzatokkal, gyerekekkel fizet a jólétért, vagy a nem jólétért, ami ebben a boltban benne van."
Ha ezt el tudnám fogadni, akkor nemcsak a nő, hanem minden ember prostituált. Mindenki valamiért. Férfi, nő, gyerek, minden hivatás, minden foglalkozás. Nem szaporítom a szót. |
Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 06, kedd, 15:46:07
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm véleményedet.Én sajnos igy látom a dolgokat,de attól még másként is lehet látni.Ez is egy nézőpont-az is.Arra azért vigyáztam,hogy olyan véleményt mondjak,amit már sokszor hallottam,olvastam nálam okosabb,magasabb szinten álló intelektuáloktól.Tehát,ha úgyvesszük ezt a mondatot plagizáltam.Bocsájtsátok meg nekem,hogy más tollával ékeskedtem. Üdvözlettel:Bogi |
]
|
|
|
|
|
|
