Elképzeltem amint konfettieső közepette betessékelnek a literatúra szerelmesei, és autogramgyűjtési-akciót szerveznek szegénységi műanyag tollam megsegítésére.

Nagy napra virradt nekem az elmúlt szombat. Életem első irodalmi találkozója... S rögtön Fullextra!
Pécsről autóval mentem a fővárosba, s egy kis városnézés után térképek garmadával, és Anna1955 hihetetlen anyáskodó türelmével megtaláltam a Mérleg utcát. Elképzeltem amint konfettieső közepette betessékelnek a literatúra szerelmesei, és autogramgyűjtési-akciót szerveznek szegénységi műanyag tollam megsegítésére. Amint nekirontottam a nagykapu robosztus kilincsének, tudtam, hogy az ováció elmarad, és gyámoltalanul, mint egy kisgyerek osontam a terembe.
Nagy meglepetésemre, az ország másik feléről érkezők, Blue, maninblack, és Samway fogadott, mint régi ismerősüket, nagy szeretettel. Hiszen ebben a tollforgatók táborában már mindenki ismer mindenkit, ugyanis az írások ott sorakoznak a fejekben, a polcon. Kis várakozás után megérkeztek lassan-lassan a többiek is. Mindenki nagyon kedves volt és közvetlen.
Azt gondoltam, hogy mint félistenek lehajolnak szemrevételezni, de helyette emberi hangon üdvözöltek. Hontalan egy frappáns ötlettől vezérelve, asztalt ácsolt a beépített szekrényből, és helyet foglaltunk. Balról lefelé: Józsi, Edu, szemilla, Angyalibaby Tibor, Boszorkány, MZ_per_X, fényesi, Audrey, maninblack, Blue, és szerény személyem: prayer. Jobbról lefelé: Zanzaa, Walsh, ho, Anna1955, mango, hontalan, Tomi, Xiam, Khama, Anne20, Fata_Morgana, Samway. Az asztalfő szerepét Leka töltötte be, számomra jelezvén, hogy Ő már a halhatatlanok közé sorolandó. Khama kedves köszöntőjével megkezdődött a saját szórakoztatásunk.
Elsőre fényesi művész úr tette fel nekünk a kérdést. Mi is a szerelem? De nem hagyott bennünket kétségek között vergődni, és felolvasta csodálatos verses prózáját, amit mi kitörő tapssal köszöntünk meg. Majd Boszorkány következett, egy nehéz napot zúdítva ránk. De a humorral spékelt története feledtette velünk, hogy Őt, és unokatestvérét nevetjük ki, a vidám sorokban. Aztán MZ_per_X mesedélutánja kezdődött, kisebb megszakításokkal. Prózát, és verset szavalt nekünk úgy, hogy érezzük, tanításnak szánja szavait, és mi, a kis nebulók, csak ámultunk, és okultunk a történeteiből. Beszélt nekünk a balsorsról, kishazánk szépségét szózatba öntötte, majd Ady nagyságát ojtotta belénk. Az előadása végén pedig audenciát kért tőlünk. Őt szemilla követte: Móra Ferenc Aranykoporsóját olvasta fel, szegény Titanilla utolsó mondatait tolmácsolva.
A gitár is előkerült, és Napfivér, Holdnővér nem maradt megénekeletlen. József Attila Flóráján is csilingeltek hangjai. Később magányról regélt olyan átéléssel, hogy könnyeket csalt a publikum szemébe. Ez az igazi művészet, magával ragadó! De nem sírhattam sokáig, mert rám kerülvén a sor, amit önként, és készületlenül vállaltam, saját versemmel próbáltam hívogatni a közönséget. A hangom elcsuklott, a lábam remegett, dadogtam, s nyeltem nagyot, talán már nem is az én versemet mondtam, mert már figyelni nem tudtam, csak lázasan vártam, vajon mikor lesz vége, hogy elgyöngült térdekkel zuhanhassak a székbe, és érthetetlen módon hadonásztam, mert forró katlan az, amiben álltam, mivel artikulált hangon kiabáltam, s izzadtan gondoltam, rögtön azt mondjátok "elég!"... És felkértek, pihenj meg elébb, ne erőltesd öregem, hosszú volt az út, hagyd csak másoknak e gondokat, s fejedben kitisztul minden gondolat. De váratlan csoda jött: udvarias taps, s éreztem, köztetek vagyok boldog, igaz, még csak kicsi vagyok, s Ti oly hatalmasok szememben, hogy rögtön leültem, és mohón-fuldokolva ittam nagyot, hogy legalább saját versem végét lenyeljem.
Mindenesetre megérte, mert aki nem ismert, most lemérte, hogy nem rímfaragónak való, hanem csak lelkes hallgató, ki összeomolva mosolyog, mint aki elfeküdte a száját. Azután szerényen, mint aki csak libben a széken, felállt Leka, és pezsgős szóval szavalt nekünk, mi meg ittuk gondolatait. Kosztolányi Dezső fordítását, a Ha című verssel, és az Ó ha tudnád költeménnyel lepett meg minket. Audrey Petőfi Sándorral idézte meg Dózsa György szellemét, majd a hosszú orrú hős- szerelmest, Cyrano de Bergeracot. Tibor szavalt egy igazán kimagasló, szerelméhez íródott versét, nekünk tolmácsolva. Azután Anne20 meleg szavaival elérkezett a tavasz. Igaz, a hangulat forró volt, de ilyen melegségre mindig szüksége van egy magára adó elit társaságnak. Persze a mi kedves Anna1955-ünk sem maradt szótalan. Megajándékozott bennünket, egy-egy angyali mango és Leka verssel. Így, az irodalom különböző képviselői, és örökkön élő elődei is helyet foglalhattak asztalunknál, még ha jelképesen is. A műsor végére befutott Kerlac is, mint a vezérkakas, hogy aztán jót kapirgálhasson közöttünk, majd az elhullajtott szó- morzsáinkból csipegetve elvegyült a társaságban.
Sok-sok beszélgetéssel, és viccmeséléssel ért véget ez a frenetikus találkozó. Csak szegény későn érő EnolaG-t sajnálom, mert Ő hűlt helyünket tapogatta, ahogy rendezgette utánunk a székeket.
A hazafelé utamon végig instrumentális zene szólt a kocsiban, s én feltöltődve pihentem el otthon.
Ha valakit kihagytam volna, az csak a véletlen műve. S ha még akad tag, akit nem sértettem meg eme írásommal, azoktól bocsánatot kérek!
Ennek szellemében, irány a következő tali!