| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Pest-Ajka retúr |
|
Breitkopf
 |
Szent Péter néz a tűzre, melyben az Úr lakozik:- Péter fiam, küldjed le Lacit Öcsödre...illetve Öcsre. - Örökkévaló, hogy lehet összetéveszteni ezt a két várost? - Azt hiszed, van nekem időm a hátam mögé nézni? |
Ülök a Madách Térrel szemben egy sörrel, pár ismerőssel...várom a cseh meccset. Persze a himnuszról lekésik a magyar adó, jön viszont Bush, bámulom a konvojt...kapom a westelpresstől az információt: visszakapjuk Táncsics börtönét - gondolom magamban azért ez a W. mégiscsak úriember, ha üres kézzel érkezik valahová, akkor is tud ajándékot adni (igazán szellemes). Valójában a meccs nem volt jó, és az utolsó 20 percben azon gondolkodtam, hogy az emlékezet milyen életveszélyesen optimista. Néhány hét után hajlandó valójában kibírhatatlan foglalkozásokat, állapotokat elviselhetőnek, sőt érdekesnek ítélni, és mindig újra kell szembesíteni a valósággal, hogy felfogja a dolgok nyomasztó körvonalait - hát így jártam az éjjeli műszakkal. Fele idő, fele pénz...nincs jó kedvem, de ahogy végignézek a munkatársakon, nemcsak nekem volt fekete csütörtököm, mindenkinek jobbra-balra csuklott a feje, le lehetett volna kottázni róluk egy gyászindulót. Igen, bejelentés nélkül, papírok hiányában dolgoznak, dolgozunk ott - kirakatban. Mindenesetre így történhetett meg, hogy a cég elvállalt egy másik helyet, és erről a felállítási helyről kellett volna megoldani azt a budaörsi szolgálatot is - nem vállalták. Példastatuálás miatt ki is rúgtak innét 3 embert (így már két szolgálat nem tudja ellátni a recepciós feladatokat)... a Puszták népe jut eszembe - a három nap alatt nem először, majd kitérek erre - , minden úr ilyen népet várna magának, tűrnek csendben- valamiből élni kell (a nyugdíjas évekre nem gondolnak. Van aki már évek óta van itt bejelentés, járulékfizetés nélkül. Egyesek kényszerből, mások azt gondolják, ha nem köti őket papír, könnyebben tudnak munkahelyet váltani – hiú ábránd) ugyanis rájöttek, hogy így ellehetetlenítik a biztonsági szolgálatot, és azért Magyarország leggazdagabb emberét nem kéne magukra haragítaniuk, első azért még itt is a megrendelő… gyorsan visszavettek két embert, azok persze vissza is jöttek, egyet pedig példastatuálás okán fizetés nélkül utcára tettek. Így ért engem a telefon, hogy ugorjak be... cseh meccs után slattyogtam befelé, és a kornyadozó fejű emberek mesélik mi a stájsz. Hát eeegen. Műszakváltás előtt még elbeszélgetünk arról, milyen baráti a viszony az Államok és kis országunk közt, hisz a kongresszusban Bush (még elutazása előtt), büszkén nyilatkozta, hogy ez lesz a 15. útja a vén kontinensre, ami a baráti viszony legnagyobb bizonyítéka. Erre gondolok akkor is, amikor még a Madách térnél ülve figyelem a fejem felett keringő h53-as gépszörnyet, hátuljáról két mesterlövész figyel, a földön CIA-ügynökök cirkálnak feltűrt ingben, nadrágjukba dugott pisztollyal…elmesélem a kollégáknak, ez őket nem érdekli, haza akarnak jutni, és arról kérdeznek, merre járható a város. Elfoglalom helyemet: szunyókálok, olvasok, hallgatom a rádiót. A Gazdasági Rádióban épp ennek a mamutcégnek az elnöke papol: náluk nincs feketemunka...igen, elég eljönni a recepcióig… node mindegy. Jön Pallagi Ferenc, pár szót váltunk a vb-ről, jön Móra Laci bácsi, pár szót váltunk arról, milyen nehéz ma normális újsághoz kerülni - ők a negyedik emeletről érkeznek, ott van egy országos lap szerkesztősége...vicces, hogy én csak a bejáratukig jutottam, és engedem fel hozzájuk a vendégeket. Nézem nyálcsorgatva (persze titokban, mert így vagy úgy, de mégiscsak egy „szennylap”, nem akaródzhatna odamennem) a belépőkártyát lobogtató, velem egyidős, tehetségtelen fruskákat, és közben átkozom Havast, amiért így átvert. Az idő alkalmazkodik hozzám, percek alatt beborul és szakadni kezd az eső...majd el is áll (vagyis nemcsak én, de az idő is megbolondult). Ami érdekes, hogy utána karamellel öntik le a világot. A felhőkön átszűrődik a napfény, de olyan érdekesen, mint a pirult cukor. Mint a megbarnult fotópapírok világa, olyan lesz a Róna utca. Lassan telik le a 12órás szoli, közben végig arról győzködnek, hogy maradjak bent a hétvégén, nincs ember. Én azzal mentem magam, hogy vidékre kell utaznom - ezt is mondtam mindenkinek (nem kell tudnia azt senkinek, hogy nálam az ilyen kampányszerű kijelentések általában az ellentétükbe csapnak), de van 3-4 telefonszám a noteszemben, szeretném kellemesen tölteni a hétvégét, így a vizsgaidőszak végeztével (nem fog összejönni). Reggel otthagyom őket, kicsit neheztelnek, így is fél órát késtek a váltással - az én Fakaruszom is csak "szerbusz"...majd 11:40kor megy egy veszprémi járat még. Addig haza is mehetek, le is tusolhatok. Hazajövök, lenáciznak, hajam égnek áll, de már 29 órája nem aludtam, hát kicsapom a biztosítékot, gyorsan beírok 8-10 mérges sort, és azon hezitálok hogy utazzak-e. Végül úgy döntök, hogy úgyis 90%os kedvezménnyel utazok, azon a 160 forinton nem múlik semmi: Veszprémből még hazajöhetek, ha a négyből valaki ráér...legalább utazok egyet a királynék városába, és legfeljebb vissza. Szám sarkát harapdálva rohanok, mert most meg a 11:40-est fogom lekésni. De nem, Népligetben két busz közül is választhatok: az expresszjárat egy ócska tucatbusz. Már most remeg a levegő, kis ablakain semmi léghuzat nem lehet...előtte a kilenecesen a sima járat, amelyik megáll minden fűzfánál: Mercedes, légkondis (gondolom az expressz olyan gyors, hogy azalatt, míg Veszprémbe ér, meg sem lehet fulladni a buszon...) A simára szállok, ami Devecserig megy (könyörgöm, hol van Devecser egyáltalán???). A sofőr morcosan mutat az ajtóra ragasztott cetlire: utazási kedvezményre jogosító papírokat kérem felmutatni. Igen....megkérdi, honnét a 90%-os cetli. Magyarázhatom, hogy se nyugdíjas se katona nem vagyok...ez jár apu után .Majd nem pecsétel bele, várja a jattot. Elmagyarázom neki, hogy nyugodtan pecsételjen, úgysem fog év végéig betelni, másfelől ha jattot adok neki, mert nem nyom bele bélyegzőt, akkor már ott vagyok, mint a diákjegyemmel. Korrekt módon elfogadja magyarázatomat, már csak a csomagomba köt bele, miért nem rakom be a csomagtartóba. Hosszú történet, mögöttem már szitkozódnak, de előadom neki, hogy pár éve a teljes kuffersorozatunkat kilopták alólunk, és mivel a sofőr nem adott csomagkísérő jegyet, így kártérítést sem kaptunk. Vegyek akkor külön jegyet a sporttáskámnak - teljes árút. Oké, majd a lábam alatt elfér, de ha nem akar elvinni Ajkáig, akkor nyugodtan szólhatok a forgalmistának is. Leülök az első sorba, akkurátusan rám szól, hogy kössem be magam - majd minden első sorban ülőt erre kér - az elmúlt hetek több buszbalesete miatt előírás. Ezen ne múljon. Fogom a noteszem, hívom a neveket. Már az elsőnél feladnám, Veszprémben végre felveszi: -Szia. Újságolom neki, amit épp az úton tudtam meg, hogy buktuk a szigorlatot csoportos egymásról való másolás miatt...illetve mondanám, hogy akár találkozhatnánk is. Vagy sem. Eddig nem jutok. - Mondtam, hogy pénteken ne hívjatok XY-ban vagyok. Majd szombaton megbeszéljük. (Nem mondta a pénteket, és nekem most lenne szükségem valakire, a vidéki távollétet elfogadom, a hangnem viszont nem tetszik.) - A másik három számot már fel sem hívom, hanem kikapcsolom a mobilomat. Pedig most jól esett volna dumálni egy kicsit, de akkor kész, már tuti nem jövök haza aznap Veszprémből...ott veszek jegyet Ajkáig. Ajkáról még mesélek, érdekes dolog az. Veszprémről azt mondják, vagy a szél fúj, vagy a harangok zúgnak: néma csend és levél sem rezdül. Az a jó a népi bölcsességekben, hogy mindegyik igaz, és az ellenkezője is.
Egyébként pont egy cigire van időm, és már szállok is fel a helyközire, ami levisz a tornyos falumba (napi 3 busz megy be Ajkáról, 3 meg Veszprémből). Az első világháború táján 1500an lakták, most jó, ha 150-en. De 4 felekezet temploma megtalálható. Katolikus, református, evangélikus, és van egy zsinagógánk is. Illetve egy volt zsinagógánk. Szerintem ez eléggé példás dolog (már nem a zsinagóga megszüntetése, hanem a békés egymás mellett élés). A helyi volán sofőre azt a tipikus nagylencsés napszemüveget viseli, amelyet rajta kívül még a jenki zsaruk - enyhe borostával. Első ajtó nyitva, itt nincs vita és pereskedés abból, hogy rossz a légkondi. Nézem a Bakonyt - ami még van belőle...majd erről is. Szeretek hazajárni, fél életemet itt töltöttem, ennek ellenére mindig azzal a viccel fogadnak, hogy hogyan kell eltörni a pesti ember ujját: orrba kell ütni. Ez teljesen rendben van a vadidegenektől, de otthon nehezen tolerálható. Mellesleg mikor általános iskolás koromban olvastam a puszták népét, akkor az valamit megtört bennem, és valahogy onnantól Jókait is ritkábban olvasok. A fő tanulság amit azóta ebben a kis faluban próbálok betartani, hogy nem vitatkozunk a keményfejű falusiakkal, mert az érvelés felénél otthagynak, és már két óra múlva mindenki arról beszél, hogy hiába „tanult” ember, mégsincs esze. ja igen, két évembe telt, hogy megértessem, amikor nem vettek fel az egyetemre, hogy gimnáziumi érettségivel nem az én hibámból nem lettem körzeti jegyző – tisztelet a kivételnek. Más világ. Ha a falu határában kérek egy pohár vizet Pista bácsitól (azt is a falu legszélső portájából kell kérni, mert a módosabbak a falu belsejében már nem adnak…), a főtéren már azt kérdezik, hogy elég hideg volt-e a víz. Még a falnak is füle van. Igazi kis sziget. Valójában még az isten sem tudja a hely nevét, mert mindig összekeveri egy Alföldi, hasonló hangzású kisvároséval, és mikor Szent Péter ezen felháborodva megkérdi: - örökkévaló, hogy lehet összetéveszteni ezt a két várost?! Akkor az Úr csak ennyit felel: Azt hiszed, van nekem időm a hátam mögé nézni?
Otthon nagy az öröm, eszembe juttatják, hogy névnapom lesz, és öreganyámnak is - persze ezért jöttem, felköszönteni őt. Hála istennek jól van és beruházott: vett új tv-t (a régit még én cipeltem haza papával, mikor az oroszok vonultak mellettünk a „tankúton” Tapolcáról Veszprémbe. Ami mozdítható volt a laktanyákban, mindent elhoztak, eladtak, adogatták ki a páncélkocsikból. Alkudozni nem lehetett, mert akkor elkezdtek játszani – most kezdődik a barchoba, hogy ki lő téged tarkóba. Majd megveszik más faluban. Ehhez még kapcsolódik egy kedves történet. A falu mellett egyetlen szovjet kiskatona irányította a forgalmat, majd mikor a hadoszlopok elvonultak, ő ott maradt. Ott felejtették. Napokon át az erdőben élt, mindenét elcserélte élelmiszerre, nálunk van a szuronya, azért gondolom kaphatott egy oldal szalonnát…no egy hét múlva feltűnt a létszámhiány, és Misáért visszajött egy nagy zöld rabomobil, és az orosz katonai rendőrök feldobták, mint dezertőrt. Azóta hír nincs róla. Mindenesetre így lett akkor tévénk)... Sőt: ma köttette be a telefont. Pár évvel ezelőtt még a posta épületében volt egy tekerős!!!! készülék, és a kp-ot kapcsolva lehetett R-beszélgetést kérni...ma már posta sincs, ezért raktak ki a faluba egy telefonfülkét - a készülék maga gyakran hiányzik. Fémből van... (persze ilyen alapon vihetnék az egész hóbelevancot is). Mindegy az öröm addig tart a telefon és új tv-apparát felett, amíg el nem romlik a hűtő és a mosógép egyszerre (komolyan). Ekkor én megbontom első üveg sörömet, és felveszem a kéksisakot. Sőt: tudom, hogy anyu észre fog venni, de hátramegyek, és rágyújtok egy cigire. Naná, akkor jön ő is hátra, hiába magyarázom, hogy én csak a kutyának hoztam vizet...innentől keresi rajtam végig a fogást, hogy mibe köthetne bele.
A béke szigete két napig állja a sarat. Nagyanyám megtöm, mint a búcsúi libát, levéteti a pólómat, hogy barnuljak, meséltet az egyetemről, kérdezi mit hogy mondanak csehül, és veti össze a ruszkival. Sikerül összekülönböznünk unokanővéremen (rajta mindig), ugyanis végre otthagyná a semmitérő barátját, aki a fél faluval (hmm..az négy fő) csalta, de mama azt mondja, hogy maradjon most már vele, mert hová menne (esetleg hozzá?? elférne abban a nagy családi házban egy kis ideig....), és miért nem gondolkodott az elején. Mindegy, elvágom magam. Anyu keresi a fogást, megtalálja - már mama sem véd. Tudom, hogy a bagó hergelte fel, de mindenféle más álindokokkal jön elő. Mivel tudom mire megy ki a játék, kitérek. Egyébként én vagyok az összeférhetetlen. Kicsúszik a számon, hogy a legutóbbi koncerten csak a fogyasztást állták, nem volt gázsi. Anyu azonnal azt szeretné, hogy abbahagyjam a zenélést, mert ebből nem látunk pénzt - ezt már eljátszottam egyszer a sportlövészettel. Mikor ott távolabb került a „zsíros” szerződéseket ígérő válogatottság, azonnal abbahagyatta velem, csak most kissé erőszakosabb vagyok. Egyébként állítom, a magyar vidéki lakosságnál pénzéhesebb faj nincs, ez nem csak családi vonásunk. A család másik ága ha nem is büszkén de viselte anno az értelmiségi nyomort, nagyapámon így is úgy állt a kord öltöny, mint a szmoking, és olyan zsánere volt, hogy csak ihajj. Hiába volt gimnáziumi igazgató. No mindegy, ez lehet csak valami területi jellegzetesség, én mindenesetre szintén pénzből élek, de mikor valaki a Művészetek Völgye alatt csak azért adja ki a szobáit, mert sajnálná, ha más falubélinek jutna a szobapénz, hát el tudnék futni a világból.
Nem szólok vissza, és tényleg addig szorítom a fogamat, míg az egyik őrlőmből letörik egy darab. Nem akartam belemenni a vitába, de állok a fogam darabjával a kezemben és újra kicsap a biztosítékom. Elmondom mi a véleményem az egész álszent családi életünkről, és miért éjjel kettőre jövök haza, mikor már mindenki alszik - mert elegem van az árokásásból, és hugom, valamint anyu állandó csatáiból, ebből én kivonom magam és inkább bummolok valahol, vagy bringázom, no. Amúgyis, úriember nem fekszik le azon a napon, amelyiken felkelt. Anyu szerint meg bűnbarlangokba járok és eliszom az agyamat. Ez nem tudom honnét jön, a diákhitelemből óriási dorbézolásokat csapok, csaphatok, ejj. Oké. Nincs mit mondanom, még egy félmondatot odavetek, de nem kellene, csakhát fáj, hogy letörtem a saját fogamat...inkább indulok. Ajj pedig éjjel a verandán ülve egy pohár borral meg egy cigivel, olvasgatva: megint rájöttem, hogy nekem ott a jó. Szemben nyújtúzik a Káli medence, a hegyekről ömlik alá a pára. Azokon túl már a Balaton hullámzik, biciklivel hányszor átszöktünk a partra unokabátyámmal… Hiába, anyu mondja, adjam le a kulcsot (ez kéthetente futó szalag), ott lehet hagyni az egyetemet is, mert minek ölöm a pénzem értelmetlen dolgokba (zene), és etc. Ezen én nem vitatkozom, de mivel mamával előző nap más családi ügyeken vesztünk össze, így jobb, ha odébb állok. Persze nem úgy mint apu, aki dühében a kávéfőzővel a kezében rohant ki anno, mert nem bírta az asszonyterrort :o), mérgesen becsapta az ajtót, majd mikro rájött, hogy egy kávéfőző van a kezében, visszajött, és lerakta - de kétszer ugyanazt az ajtót nem lehet mérgesen becsapni...no mindegy. Távozom, ajánlom magamat - jah mellesleg jut eszembe, nekem is névnapom lesz, úgyhogy boldog névnapot nekem, pukkadjon meg aki akar, már csak azért sem adom el a dobfelszerelést, és már csak azért sem fogok ezzel pénzt keresni, marad hobbinak - jól kibaszok velük - de ha gondolják akkor elmehetnek számadó juhásznak - nézek rájuk büszkén. Halálosan komolyan mondom, és várom, hogy visszatartsanak: jajj ne, ugyan már, ezt a hülyeséget. Sajnos nem jön be: Oké, menj, itthon ne találjalak. Mama is megvigasztal: Majd szólok a Zolinak, ő tud helyet szerezni neked.
Ó hogy megint szart csinálok a számból. Na usgyi haza, fejemből már ki is szállt a vidéki romantika...kifelé menet még megszedek egy műanyag kis dobozt jó sok eperrel, azt majszolom dühösen a kis falu utcácskáján...jön a busz, irány Ajka. Na Ajka a szénnel együtt született és története addig is tartott, amíg a tárnákban volt a fekete anyagból. A környéken a földről kézzel lehet szedni a bauxitot, így egy idő után innét látták el az inotai kohót is a magyar acél alapanyagával. Persze ez az 50-es évek után volt, Rákosi alatt nem az életszínvonalat irigyeltük a nyugattól, hanem azt, hogy hány ezer tonna acélt tudtak gyártani - mi meg nem, így az allumínium mellékes dolog volt, de hatvanas évekre felfutott. Sorra nyitották meg a tárnákat- Ármin I, II, kokszolásra teljesen alkalmatlan barnakőszénport hoztak fel. Az addig jelentéktelen Ajka fellendült, szocialista mintaváros lett, felhúzták a Bakony I, majd Bakony II erőművet. Óriási építkezések folytak, az addig egykés családok helyet népes bányászkolóniák telepedtek le 5-6 gyerekkel. A valóság az volt, hogy aki reggel későn kelt fel, annak már nem is jutott nadrág. Nagyapám is itt kezdte csillésként, aztán lett vájár...majd szilikózisos, akkor többet nem szállt be a kasba, de ez már nem segített, a rossz munkakörülményeknek köszönhetően nem kellett 2 évtizednél több, és megtámadta a tüdőrák...
A helyi barnakőszén-por kalóriaértékéről pedig csak annyit, hogy a nyolcvanas évek egyik kemény telén a hőerűművet tudták csak ellátni a tárnák szénnel, így a lakosságnak lengyel feketeszenet hoztak 5-6000 kalóriás fűtőértékkel. Ők a helyi 1500-3000 kalóriáshoz szoktak, pakolták a kazánokat óránként, és 3 hónap alatt majd 100 kazán röpült a levegőbe...
Emellett ott volt az Ajka Kristály és a Videoton egy kihelyezett részlege. Ma az erőmű agonizál - akárcsak a kristálygyár, az aknákat rég lezárták. Amióta az eszemet tudom Ajkán semmi sem változott. A bánya bezárásával az óriási bányász családi házak építkezései félbemaradtak - ahogy az OTP-törlesztő részeltek fizetése is, még a fű se nő vasárnaponként (ahogy ma sem)...borzalmas alvóváros lett az egészből, a szocialista mintavárosok tipiksu példája. Komló II. Sic transit gloria mundi, tudnék erről bőven írni, dehát mégsem helytörténésznek készülök (bár ki tudja).
Leszállok a volánról, senki sincs az állomáson. Még ebédre öreganyám úgy megtömött, mint az októberi libát, alig bírok járni,. bár itthon sem élek update-1 rendszer szerint, de ez a zsíros vidéki kaja elnehezít nagyon. Ráadásul leégett lábamat súrolja a bazinagy sporttáska: mert hazafelé én hozom a nagyobbat...mindegy, egyes mendemondák szerint több családtagunk halála után a boncolást vezető mester a halál okaként azt jelölte meg, hogy szegény megboldogult szíve helyén csülköt talált pékné módra, és az erekben is hurkalé csörgedezett. Gyanítom DNS-molekulák helyett is rántotthús-prézli ad ki egem, de fene tudja, eléggé megviselt a 6 fogásos parasztebéd(???). Az autóbusz állomáson még bent áll az esti hetes busz: ez az utolsó ami a fővárosba fut. Idefelé menet is ezzel a sofőrrel jöttem, nem volt kedvem hadakozni, megyek vonattal - gondoltam. Vettem egy üveg sört, és nekiindultam a vonatpályaudvarnak. A Restiben, vagyis a Smaragd nevezetű büfében leültem, vettem magamnak egy korsó sört és figyeltem az arcokat - még 40 percem volt indulásig. A túlméretezett pályaudvaron mindent beborít a bauxit, itt is a felszínről lehetne összeszedni. A 10 vágányt már rég nem használják, kísérteties az egész hely. A büfé kellemes, minden nagy faasztalnál ül 1-2 vendég, én két sakkozó öreg bácsika mellé ülök, később mellém telepszik egy nagymamám fauljabéli buszsofőr is. Vele figyelem a partit, latolgatjuk az esélyéket. Oda-és visszahívjuk egymást 1-1 sörre. Mivel én is szeretem a magyar csodákat, így elbeszélgetünk az Ikaruszokról – valami ragadt rám, ha már a gyár tulajának testi épségére ügyeltem egy éven át :o). Nyert a nekem szimpatikusabb öreg bácsi, felhörpintem a sörömet, és kikászálódok a peronra...napégette lábamat még mindig dörzsöli az utazótáska, már majdnem könnyezem. Este nyolc, de még mindig tűz a nap. Berobog a szombathelyi gyors, felszállok és keresem a dohányzó kocsit...na ott pont van még nekem egy szabad hely. Velem szemben egy szabadnapos MÁV-alkalmazott ül, kézfején a tetoválás: velem baszott ki az élet. Mivel tetszik a szlogen :o) így megkínálom az üveg sörömből. Beszélgetünk, de nem túl nyitott, néz ki az ablakon és neki sem tetszik a táj: tarvágás a Bakonyban. A hőerőmű adókedvezményt kap a vegyes - gáz/szén/fa - üzemre. A környéken napi több száz köbméter fát irtanak ki, nincs az a famenniység, amit el ne nyelne Bakony I. Éjjel-nappal kamionok és vonatok hosszú sora áll lepakolásra készen, gyönyörű, több száz éves faaggastyánokkal, és pár éves csemetékkel. Mindent irtanak. Még intek egyet a Somló felé, a vasutas észreveszi, és megjegyzi, finomak is az ottani borok - erről a vicc jut eszembe: Hogy szereti a vasutas a bort? A vöröset tisztán, a fehéret piszkosul. Ő nem örül a tréfának, inkább alszik. Ezt teljesen elrontottam, pedig már bíztam benne, hogy valami riportot tudok róla írni. Még decemberben, mikor bezárták a józsefvárosi pályaudvart, kimentem az utolsó kettő üzemnapra és beszélgettem az ottani vasutasokkal. Az anyag jó, szívbemarkoló, de nem teljes, gondoltam be tudnám ezt oda szúrni… de ez is veszett fejsze nyele. A kocsiban megrekedt a levegő, hiába van lehúzva az összes ablak (ritkaság, de lehet, hogy ezeket meg felhúzni nem lehet, és télen 3 pufajkában kell vacogni). Rágyújtok, fogom a maradék sörömet, térdemen pedig Moldova Ellenszél című válogatása...annyira nosztalgikus így az egész, szemben velem az alvó vasutassal. Persze ez is önámítás, de jól esik, és a három nap alatt nem éreztem ilyen jól magamat. Otthon felesleges dolgokon évődtünk, a végére robbant a gyutacs...nagyon jó. Akivel találkozni szerettem volna, bunkó módon lerázott - emiatt is mérges vagyok. De végre jön be valami kis légáram, gurul a vonat...és csak vagyok, mint a mezők virágai. Herenden veszteglünk - várjuk az ellenszerelvényt. Addig is a hangosbemondó szól: A 9019-es személyzete a 901-esről szálljon le. Szolgálati közlemény: Józsi, indulhatsz haza. - hát, sajátos. Végre kifutunk, és alig két óra zötykölődés után megérkezünk oda, ahová el sem akartam indulni, csak otthonról kidobtak: Budapest. Leszállok, és eszembe jut egy Földesi Laci-féle dal: "Bűnös ez a város, az égtől sem fél. Olyan mint egy rock gitáros, olyan gyorsan él. Játszod a rock'n rollt, a szívem össze töröd. Ne figyel rád senki, egy fiú jól kiröhög". Én meg összeférhetetlen vagyok...otthon és másutt. Üres a noteszem...
|
Ideje: Június 28, szerda, 12:09:46 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Pest-Ajka retúr" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Június 28, szerda, 12:33:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Persze, hogy üres, mert mindezt beküldted a magazinba :) És milyen jól tetted! :D |
|
|
|
|
|
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Június 28, szerda, 20:06:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tudod én ezt már olvastam. Csak mondom a többieknek, amiért esetleg hosszúnak tűnik azért érdemes olvasni. |
|
|
|
|
|
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- Breitkopf Ideje: Június 28, szerda, 22:24:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Csizi, ez egy minimálisan átdolgozott írás - helyesírásilag lektorálva :o) no meg kicsit finomítva. Mellesleg köszönöm a reklámot, akárcsak netelkának :o) |
|
|
|
|
|
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Június 29, csütörtök, 07:27:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Őszintén, és tisztelettel!
(Szocio-önriport. Egyáltalán van ilyen, vagy most találtam ki?
Remekül fogalmazva!)
grat.
fTJ
|
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- Breitkopf Ideje: Június 30, péntek, 01:53:02
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm szépen! Ilyen ez: ha nem is rock, nem is roll, nevezd máshogy, és úgy érezd" :o) |
]
|
|
|
|
|
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Június 29, csütörtök, 21:52:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szuper!!!! Elsőre is nagyon tetszett..... Másodszorra is jó volt olvasnom téged...:)))) |
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- Breitkopf Ideje: Június 30, péntek, 01:55:08
(Adatok | Üzenet küldése) | | hihi, köszönöm :o) majd felrakom még egy-két helyre, hogy hízhasson a májam. Vagy egyszerűbb még pár ilyet írnom, csiszolva még a hibákon. Meg kéne próbálni. |
]
|
|
|
|
|
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- dutch Ideje: Július 04, kedd, 21:12:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | hogyan kell eltörni a pesti ember ujját: orrba kell ütni. -ez mit jelent, Breitkopf? |
|
|
|
|
|
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- EleanorRigby Ideje: Július 06, csütörtök, 03:21:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szeretem, ahogy írsz... |
|
|
|
|
|
Re: Pest-Ajka retúr (Pontok: 1)
- Milkha (milkha@citromail.hu) Ideje: Július 06, csütörtök, 23:24:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ezt bármeddig olvastam volna! :)) Hosszú volt és nem elég... :) |
|
|
|
|
|
|
