| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Hőhullám itt is, ott is... |
|
emericus
 |
...a mai hazai hőhullám közepette eszembe jutott, mennyire árnyéka lettem saját magamnak... |
Lomjaimat forgatva nemrégiben kezembe került Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben című könyve. A címen elgondolkodva, a mai hazai hőhullám közepette eszembe jutott, mennyire árnyéka lettem saját magamnak - már ami a szépirodalmi művek fogyasztását illeti. Hajdan félelmetes sebességgel "faltam" a hasonló műveket, főleg nyáridőben. Nem volt még videó, magyar adás összesen két állami csatornán ment, hétfőnként ott is szünetelt a program. Sokat jártunk moziba, sokat - nem eleget -színházba, de barátaim, diáktársaim és jómagam is legfőképpen olvastunk. Igaz, már akkor is hallottunk a Gutenberg-galaxis végéről meg effélékről, de igazán nem is értettük, mi a gond, miért féltik egyesek a könyveket, miért féltik az olvasás jövőjét. Hiszen az olvasás gyönyörűség, olvasni jó. Erre az egyszerű igazságra rá lehet vezetni minden eljövendő nemzedéket.
Persze akkoriban szelíd nyarak jártak. A meleg, ha volt is, enyhébb volt, a zivatarok csak ritkán hoztak jeget: ma a jégverés szinte kötelező velejárója a nyári esőknek. A tél sem volt ennyire kemény, mint ma, s a telet szép tavasz követte. Megtanultuk, hogy a természetben rend van. Megtanultuk, hogy a rend állandó, s ez biztosítja az egész földi élet fennmaradását.
Igaz, sokan az akkori közélet vezetői közül a kultúrában is valamifajta állandóságot, változatlanságot szerettek volna, s ez már gyanús volt. A kultúra ugyanis ott hal meg, ahol a napi politika belegázol. Ugyanakkor a kultúra egyfajta menedék is a politikától: lehetőséget ad arra, hogy másként gondolkodjunk, teremtsünk egy másik, olykor csupán virtuális világot, melyben az igazi értékek jutnak érvényre. Sokan fordultak akkor ebbe a világba, alkotók és műélvezők egyaránt. Ebben a világban vezérszerepet vitt az irodalom. Eljutott majdnem mindenkihez, hatalmas igény volt rá. Nem volt kényszer az olvasás.
Aztán jöttek a nagy változások. Sarkaiból fordult ki az a világ, amelyet megismertünk, a sziklaszilárdnak hitt politikai struktúrák kártyavárként dőltek össze. Összeölelkeztek az emberek, egymásrataláltak a szétszakított nemzetek (nem mind, sajnos) és összemosódtak a különbözőnek hitt kultúrák, tudományok és művészetek. Mindebben azonban már sokkal inkább az elektronikus sajtó játszott főszerepet és játszik ma is.
Az embereknek nem kell szemüket és agyukat fárasztva vezércikkeket olvasniuk - bőven elég, ha értesülnek a médiasztárok legújabb botrányairól, arról, hogy ki kivel feküdt össze az ismert személyiségek közül. Mindezt persze bolddal szedve, színes képekkel illusztrálva, így veszik a lapot, benne a temérdek hirdetéssel. Egy-egy regény - mert azért van - kevesekhez jut el. Ötezer eladott példány hatalmas sikernek számít. Esszük, amit etetnek velünk az újságban, televízióban, rádióban, abban a tudatban, hogy immáron szabadon választhatunk, mindenről szabad írni, vagy másfajta közléssel élni. Csakhogy az étlapot még mindig olyanok szerkesztik, akik egyfajta pártos vendéglőt szeretnének.
Mit tegyen az ember, ha elege van abból a példátlan hőhullámból, ami a kultúrát elárasztja, mit tehet az értéktelen tucatáruk, a kultúrszemét dömpingje ellen? Nem teheti meg, hogy nem foglalkozik velük, a televízió hovatovább már a kulcslyukon is befér s az írott sajtó sem védelmezi kellőképpen az írott kultúrát.
Idáig jutottam a gondolataimban, amikor Peti fiam engedélyt kért, hogy a számítógépemhez ülhessen. Játszani akart valamelyik internetes bionicle programmal.
"Elolvastad a Vukot?" - kérdeztem. Ez a mű a kötelező olvasmány a nyárra. Nem, még nem olvasta el. "Mennyi hiányzik?" Vagy öt oldal hiányzott. Istenem, sosem tudtak kivenni a kezemből egy könyvet, amiből csak öt oldal hiányzott. "Hát nem vagy kíváncsi a végére?" -kérdeztem. "Ugyan, Apa, hát láttam rajzfilmen százszor, el is mondom neked, ha érdekel, mi van azon az utolsó öt oldalon."
Mit csináljak? Ne engedjem a géphez? Legyek keményvonalas, olvastassak vele muszájból? Vagy hagyjam, hadd fejlődjön, hátha az interneten kersztül eljut az értékekhez is, ahogy én is eljutottam a Full-ra. Talán egyszer megszereti az olvasást is.
És talán egyszer végetér ez a hőhullám. Nekem addig is megteszi Dymphna Cusack...
|
Ideje: Július 24, hétfő, 14:49:38 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Hőhullám itt is, ott is..." | Belépés/Regisztráció | 19 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Július 25, kedd, 07:58:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Arthur Herzog Hőség című könyvét azért ajánlom, amennyiben árnyéka vagy saját magadnak. Az jó, mert cipelheted az árnyékot, és mindig kéznél van. Ebben az időszakban nem is rossz. Komolyra fordítva, ha olvastad, akkor másnak ajánlom természetesen. Írásod pedig tetszett, változik a világ, erről is érdemes beszélni. Úgyhogy kösz. |
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Július 25, kedd, 19:39:07
(Adatok | Üzenet küldése) | Köszönöm az ajánlást, meg is fogadom.
Köszönöm, hogy olvastál! |
]
|
|
|
|
|
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Július 25, kedd, 08:34:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szívemből szól ez az írás. Vajon miért kerül minden a pénz hatalmába? Attól a perctől fogva, hogy a pénz hasznot látott a kulturában, már mérgezi is. Egyre brutálisabban. (A politikát is a pénz mozgatja - szerintem.) |
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Július 25, kedd, 19:37:53
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szerintem is a pénz mozgatja a politikát. A kultúra értéke (- nem pénzbeli, hanem spirituális értéke- ) pedig többek között sajnos azon múlik, hogy eladásra készült-e vagy sem. (Mint a régi vicc a gombaszedő néniről, aki a szedett gombákat bemutatja a szakértőnek, s az a fejét csóválja: "nénike, ezek közül egyet sem lehet megenni", mire a néni: "Jaj lelkem, hát nem is megevésre lesz, hanem eladásra") Ezzel persze nem azt mondom, hogy egy valóban veretes, értékes mű nem lehet egyszersmind bombaüzlet is. Köszönöm, hogy olvastál! |
]
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Július 25, kedd, 21:06:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Bár nem ez a legalkalmasabb hely egy ilyen eszmecserére, de azt megjegyezném, hogy a kultura értékét én abban látom, hogy milyen élményt szerez a "felhasználójának". Próbálom kiiktatni az olyan szavakat, mint "ár", "eladás", merthogy ezek nem részei a kulturának. Lehet, hogy kinevetnek az álláspontomért, de én úgy gondolom, ára csak annak van, ami nem feltétlenül szükséges. Értéke meg annak, ami valójában kell nekünk. Egy kifordult rendben ez a két dolog összemosódik, sőt, helyetcserél. Vagyis az ember számára valóban értékes dolgok nem árban mérhetők, és akik a kulturának árat szabnak, azok számára a kultura csak egy "A" mosópor, egy "B" fájdalomcsillapító, egy "C" dezodor, egy "D" akármit felhívó/lejátszó mellett egy "E" valami. |
]
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Július 25, kedd, 22:00:56
(Adatok | Üzenet küldése) | | Az ár és az eladás valóban nem a kultúra részei, csupán sajnálatos velejárói. Az alkotó és a műélvező ("felhasználó") közé egyre nagyobb számban iktatódnak be olyan elemek, akik abból kiválóan megélnek (Modigliani nem tudott életében képet eladni és praktikusan éhen halt, halála után a kereskedők milliárdokat kerestek a képeivel.) Az a sajnálatos, hogy ez az üzleti réteg szándékosan - és nem is mindig eredménytelenül - a kultúra részének tünteti fel magát és kultúrcikként termel és árul fogyasztási cikkeket (pl. akciófilmek). Az egyszerű fogyasztó/felhasználó pedig nem mindig képes különbséget tenni a kultúra és a kulturális megjelenésű értéktelen dömpingáru között. Az üzleti szférának ráadásul elemi érdeke is az, hogy a fogyasztó ne tudjon különbséget tenni. Vagyis: egyetértek, az értékes és értéktelen dolgok összemosódnak, sőt helyet is cserélhetnek. Szívesen folytatom az eszmecserét más fórumon is, ha tudsz alkalmasabbat. És köszönöm. |
]
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Július 25, kedd, 22:08:03
(Adatok | Üzenet küldése) | | Reggel majd a Fórumon nyitok egy topikot a témában. Hátha másoknak is lesz hozzászólnivalójuk. :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- hyspan Ideje: Július 25, kedd, 22:31:58
(Adatok | Üzenet küldése) | Osztozom aggodalmaidban.
Tisztelettel ajánlom az írónőtól "A megperzselt fa" c. művet... |
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Július 25, kedd, 22:41:12
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm, elolvasom. |
]
|
|
|
|
|
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Július 26, szerda, 06:47:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megint remekül szembesítettél minket a tényekkel, az aggasztó valósággal. Én azért még mindig bízom, még mindig azt mondom - fontos, ki mit hoz otthonról. Ha a háttérben ott az olvasás, az irodalom szeretete erős, biztos bástyaként, akkor az ifjabb generáció teljesen nem fog eltávolodni tőle. Az természetes, hogy mindaz vonzza, ami körülveszi, és ez sokszor elveszi az igazi értékekről a figyelmét, de előbb-utóbb újra rátalál, ebben egészen biztos vagyok benne. Mert ott vagy Te, és ott van mindaz a szülő, aki képes jó irányba terelni az ifjak szertelen gondolatait. |
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Július 27, csütörtök, 21:25:20
(Adatok | Üzenet küldése) | | Megint egyetértünk, az otthonról hozott muníció talán a legfontosabb. Talán abban is igazad van, hogy a helyzet nem olyan sötét, mint ahogy ma tűnik, és az új generáció újra megtalálja az olvasás gyönyörűségét. Én mindenesetre drukkolok, hogy Neked legyen igazad. Köszönöm, hogy olvastál. |
]
|
|
|
|
|
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- szemilla Ideje: Július 26, szerda, 08:06:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Biztosra veszem, hogy amióta az ember írott formában is lejegyezte a gondolatait, minden időben találhatunk ilyen jellegű aggodalommal bíró gondolatfuttatást. A "bezzeg a mi időnkben" úgy látszik, genetikailag kódolva van az egyedfejlődésben. Egy idő után a változás már nem az értékek hordozója lesz, hanem aggasztó jelenség. Persze a változás mindig viszonylagos. Aki az internet világába születik, annak az lesz az alap. Akinek a tévémaci jutott, annak az lesz a kiindulópont.
Azt mondják: olvasni öröm. Az örömre pedig vágyik az ember. Aki egyszer megérzi az ízét az olvasásnak, attól erővel sem lehet elvenni a könyvet.
Nekem négy gyerekem van. Az egyik nem olvas, a másik hébe-hóba, a két kicsi viszont megszállott olvasó lett.
Nem rajtam múlott. Mindegyik megkapta a lehetőséget, de van, aki másféle örömforrást talált az ismeretszerzésre.
Aggódni persze lehet. De az időt visszafordítani még senkinek nem sikerült. |
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Július 27, csütörtök, 21:21:22
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ha négy gyermekből kettő szeret olvasni, az magasan az országos átlag felett van, büszke lehetsz... Az időt pedig nem kell visszafordítani, csak arra kell ügyelni, hogy magunkkal vihessük a jövőbe azt, ami arra érdemes. Köszönöm, hogy olvastál. |
]
|
|
|
|
|
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Július 27, csütörtök, 15:58:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon komoly témát feszegetsz, és mondhatom, hogy maximálisan egyetértek a dilemmáddal. Nekem még nincs gyerekem, de persze szeretnék. Szeretnék belőle olyan olvasó gyereket, embert nevelni, amilyenek mi is voltunk a testvéremmel. Sikerülni fog? Nem hiszem. A családban két gyerek is van. Egy 7 éves és egy kamasz. Egyisk sem olvas. Minden megvan DVD-n, minek? Azt hiszed kell a Szaffi a hétvéves kislánynak? A fenét! A Barbi hercegnők kaladjait nézi, aminek semmi, de semmi tanulsága, vagy értelme, viszont jó színes. Folyton megy a tévé, a számítógép, a kamasz az iwiwen nyomul. És mi most mit tegyünk? Ne legyen otthon számítógép? Nem legyen tévé? DVD? Álljon meg a fejlődés? Szarügy. |
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Július 27, csütörtök, 21:19:02
(Adatok | Üzenet küldése) | | Azt hiszem, mindennek megvan a helye, a tv-nek, a DVD-nek is, de jelenleg egyik sem a saját helyén van, hanem éppen kiszorítja a kultúra érdemesebb és értékesebb hordozóit, így az olvasást is. A számítógépet, főleg az internetet nem ellenségnek, hanem potenciális szövetségesnek érzem az olvasás megmentéséért vívott harcban. A fejlődés sosem állhat meg, de vannak örökértékű, "habilitált" formái, ilyennek tartom az írott irodalmat. Köszönöm, hogy olvastál! |
]
|
|
|
|
|
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Silur Ideje: Július 30, vasárnap, 02:52:29
(Adatok | Üzenet küldése) | az olvasás időpocsékolás, és rongálja a szemet. elég kevés kiválasztottat is olvasni.
árulják az olcsó virslit és párizsit is, mégsem azt eszem
továbbá, mi ez a falás? könnyen gyomorrontást okozhat, de rossz analógia ez, pl. mert az emésztés során amire nincs szükségünk, az távozik belőlünk, amíg egy jó alkotásnál az elkövető már eleve kidobta azt, ami nem kell, vagy nem odavaló, s ha elvennénk belőle, szétesne az egész
a tvn meg túl lehet adni, pl. nekem se hiányzik, amióta nincs
a hírek nagy része úgyis politika és halálhír
az egyes ember elég jól kikerülheti a politikát, ha akarja, a halált már trükkösebb
és a fene vinné el azt, aki a kötelező olvasmányt kitalálta, pláne a nyárra |
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Július 30, vasárnap, 08:58:08
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Silur!
Értjük mi egymást, csak a jó alkotásokat szabad olvasni, igazad van. A kötelező olvasmány sem igazán jó találmány, hiszen annak, aki addig nem szeretett olvasni, aligha csinál kedvet, attól pedig, aki szeretett, el is veheti. Én csak azt szeretném, ha mindenki szabadon dönthetne: akar-e olvasni és mit. De hogy dönthetsz arról, amit nem ismersz? Hogy dönthet a több százezer (millió?) hazai funkcionális analfabéta, aki felnőtt korára ismeri ugyan a betűket, de csak tévéműsort, bulvárhírt, esetleg használati utasítást olvas, lelevet sem ír soha?
Köszönöm, hogy olvastál! |
]
|
|
|
|
|
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Rien25 Ideje: Július 31, hétfő, 11:48:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Hát igen, Emericus.
Én is valami hasonlót fejtegettem a Régi mesék című kis tűnődés- nyavajgásomban, mint most te. Tőlem se lehet elvenni aztán egy könyvet se, sokszor ez az oka a másnapi sötét karikáknak a szemem alatt, ha munkába megyek. Ez elveszni látszik. És nekem is annyira fáj.
Talán majd egyszer... újra felfedezik az olvasás, és az emberi fantázia gyártotta képek varázsát. Úgy legyen!!!!!
Barátsággal,
Rien |
Re: Hőhullám itt is, ott is... (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Július 31, hétfő, 17:36:50
(Adatok | Üzenet küldése) | Örülök, hogy egyetértünk. Örülök, hogy olvastál.
Barátsággal: Imre |
]
|
|
|
|
|
|
