| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Éttermek és kultúrák |
|
Emericus
 |
„Gyorsétterem” – ismerjük, használjuk e szót, de ritkán gondoljuk végig. Hogy a csodába is szabad gyorsan, hepetelve enni, oda sem figyelve a falatokra, az ízekre? |
Az egészséges táplálkozásról annyian írtak már és írnak manapság, hogy újat aligha mondhatok. Nem is vagyok a kérdés szakértője, avagy csak érintőleg vagyok az. Inkább az bosszant, hogy mennyi téves és mennyi félrevezető, laikus, de profiként tetszelgő véleményt lehet olvasni, hallani napjainkban.
Van egy – ha jól emlékszem, karthauzi, de lehet, hogy máshonnan való bölcsesség: „Bármi is legyen egy betegség apja, az anyja bizonyosan a helytelen táplálkozás”. Ez kérem így igaz, és mert nincs két egyforma ember, így a táplálék megválasztása is egyéni kell, hogy legyen. A sémák csak eligazítanak, a recepteket elfelejtjük, legtöbbet az étrend megválasztásánál a családi konyha megszokottsága mellett – sajnos – rövidre szabott időnk, a mindennapi rohanás számítanak.
„Gyorsétterem” – ismerjük, használjuk e szót, de ritkán gondoljuk végig. Hogy a csodába is szabad gyorsan, hepetelve enni, oda sem figyelve a falatokra, az ízekre? Miért ez az a szférája életünknek, ahol időt akarunk nyerni? Olyasmire vágyunk rendszerint, amihez egyetlen evőeszköz elég, amit nem kell sokat rágni, és közben máson jár az eszünk. A családon, a munkahelyen, a kifizetetlen számlákon, fontos találkozókon, határidőkön. Miért nem érdemli meg a gyomrunk, hogy odafigyeljünk rá? Miért fosztjuk meg magunkat az egyik legfőbb jótól, a táplálék élvezetétől?
Gyorsétterem…. Ki hallott már mondjuk gyorsmúzeumról, vagy gyorshangversenyről? Beethoven ötödik szimfóniája szájharmonikán, három percben? Igaz persze, oda csak ritkán megyünk, enni meg mindennap kell. Mármint azoknak, akiknek szerencséjük van és mindennap van mit enniük.
Amerikába szakadt magyar barátaimnál járva étrendjüket is megfigyeltem. Reggelire sziriót esznek, valamilyen tejes itallal leöntve. Magyar beszédben is így említik, nehezen jöttem rá, hogy ez a ’cereal’ szó lenne, ami növényi magvakat jelent, vagyis olyan müzliszerű dolog. Másnap vártam, hogy valami változatosabb lesz, de megint szirió volt és harmadnap is megint. Nekem – kérésemre – lazacot hoztak meg minden finomságot. Kényelmesen, nem rohanva ettünk a családi ház teraszán, közben szó esett a napi teendőkről. Barátom sem rohant, hogy el ne késsen, nem kellett félnie a főnöktől, mert ő volt a főnök. Ez azonban ott is keveseknek adatik meg. Barátom ebédelni is hazajár, a felesége főz, magyar ízlés szerint, de az ott megkövetelt „sok zöldség, kevés zsír”- elv alapján. A vacsora változatos, mennységre nem sok. Este a teraszon egy üveg mexikói sört engedélyez magának a családfő.
Évekkel korábban mi láttuk vendégül külhoni barátainkat. Jóféle birkapörkölt volt a vacsora. Ízlett is mindenkinek, de a vendégek a zsírosabb falatokat kitolták a tányér szélére. Gyerekkoromban úgy tanultam, hogy ez bizony vaskos udvariatlanság, otthon se tegyem, pláne vendégségben. Ma már értem őket, itthon lassan a csapból is a koleszterinellenes propaganda folyik, ők nyilván hamarabb találkoztak vele. Azt hihetnénk, az egészséges életmód csupa fitt (sőt: fit) , a táplálkozásról újszerűen, felelősségteljesen gondolkodó polgárt eredményez. Ezzel szemben az utcán, rendezvényeken és egyebütt, még az orvoskongresszusokon is szép számmal lehet elhízott embereket látni. Nassolnak, édességet esznek, és (bocsánat) két pofára tömik magukba a hamburgert és az egyéb kalóriabombákat.
Kétfelé válik a társadalom: az egyik fél napjában legalább kétszer méretkezik, reggel azért, mert akkor a legkisebb a testsúly, este azért, hogy lássa, hány dekát kell másnap ledolgoznia. Zsírégetőt szed, meg vitamint (ami amúgy az éhséget fokozza, de divatos). Rendszeresen fut, úszik, fallabdázik, aztán meg pszichológushoz jár olyan neurotikus panaszok miatt, amelyek lehet, hogy munkahelyi eredetűek, de az is lehet, hogy egy tál makaróni vagy egy tábla csoki többet használna, mint a pszichoterápia. Testi bajok ugyan nem gyötrik, de ha mégis valami senyvesztő betegséget kap, akkor nincs miből fogyjon, könnyen elveszítik gondos ápolás mellett is.
A másik emberfajta meg zabál, nem zavartatja magát az egészségügyi reklámoktól, de a saját testétől kapott figyelmeztetésektől sem. Ha a térde fáj, csak arra nem gondol, mekkora súlyt kell annak a térdnek viselnie. Ha magas a vérnyomása, inkább gyógyszert kapkod, mintsem lefogyna. Sose nézi meg, mit is tartalmaz az élelmiszer, nem tudja az E-betűs dolgok jelentését, de nem is érdekli. Veszi sorra az XXL-es ruhákat, majd ötvenévesen megpróbálja magát leszázalékoltatni. Az úgynevezett fejlett társadalmak az első embertípust propagálják. A kevésbé fejlettek is, csak kevesebb sikerrel. A két emberféle között pedig elveszettnek érzi magát az, aki az étkezés kultúrájáról és élvezetéről nem szeretne lemondani, de infarktust sem akar a negyvenes évei végén (meg később se) és szeretne fogyni, de a Twiggy-szerű skeletonok inkább ijesztik, mint vonzzák, és almából meg salátából is megelégszik a heti egy alkalommal.
Ami a gyorséttermeket illeti, fokozatosan visszaszorítanám és csak rossz példa gyanánt hagynék belőlük egyet-kettőt. Az ételek ízetlenek, fogyaszthatóvá a két-háromféle szósz teszi őket, ami előregyártott, biztos nyerő, valamint a nagy adag só. Miért nem lehet magyaros, vagy bármilyen, igényesen készült ételt ugyanilyen sikerrel eladni?
Mindjárt zárom soraimat. Fiammal az egyik gyorsétterembe készülünk. A gyerek az én szabadtűzön készült csirkemell-sültemet épp csak megkóstolta (pedig bízvást állíthatom, világszám) aztán azt mondta, nem éhes. Amikor azonban felhozódott ennek az étteremnek a neve, mindjárt azzal jött, hogy enne valamit. Az étterem – nem árulom el a nevét – a menühöz játékot is mellékel, így csábítja oda a fiatalságot. Ez a fiatalság pedig, ha felnő, nem fogja ismerni ősei ételeit. Nemcsak elkészíteni, hanem ízre sem, vagy hallomásból sem. Ugyanazt eszi helyette, mint a Föld átellenes pontján, egy ugyanilyen étteremben ücsörgő, mondjuk maori gyerekek.
Azért, hogy jót is mondjak, nem a játék az étterem egyetlen vonzereje. Mindig tisztaság van, a hulladék eltakarításába – pedagógiai célzattal – a közönséget is bevonják. A kiszolgálás gyors, szakszerű, az egyenruhás, mindig fiatal pincérek mosolyognak, előre köszönnek, ha érkezel, előre köszönnek, ha távozol. A számlát géppel, szemünk láttára készítik el, s az ha borsos is, tévesztéseket, számszaki hibákat nem tartalmaz. A csomagolás gusztusos. A fűtés télen, a légkondi nyáron mindig jó. A vécé higiénikus, modern, minden működik. Alkoholt egyáltalán nem lehet kapni, mégis hemzseg a nép odabenn.
Elgondolkodtató, miért nem lehet hagyományos értékeinket modern, új, tetszetős köntösben átmenteni, jelen esetben a klasszikus magyar ételeket ennek a gyorsétteremnek a körülményei között tálalni. Talán azért nehéz, mert a mi ételeinkhez idő kell, az igazi áhítatot már a részleges önkiszolgálás is rontja, a mi ételeink esetenként megkívánnának egy-egy pohár bort befejezésül, elkészítésük, tárolásuk nagyobb szakértelmet igényel, stb. Úgy látszik, semmit sem tudunk nyerni úgy, hogy valami hagyományosat, valami megőrzésre érdemeset el is ne veszítsünk. Jelen esetben a konyhakultúránkat veszítjük el, mert annak jövője gyermekeink gyomrába van rejtve. Nos, most én is megyek, hogy tovább rontsam a magyar konyha sanszait. Nem tehetek mást, azt mégse hagyhatom, hogy éhen maradjon a gyerek.
|
Ideje: Június 04, hétfő, 16:38:55 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Éttermek és kultúrák" | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Éttermek és kultúrák (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Június 04, hétfő, 17:13:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Bizony-bizony Imre, Ilyenek vagyunk. A gyerekeket, az újabb generációt kellene egészségesebben étkeztetni, de az óvodák, iskolák konyhái olyan szűkös anyagi keretekből gazdálkodnak, hogy ez lehetetlen. Az egészséges ételek drágák, ezért az idősebbek sem nagyon tudják megfizetni. Marad a házi koszt, ha szerencséje van a nebulónak-, vagy a drágább, divatosabb, de a legkényelmesebb megoldás-a gyorséttermek.Szerencsére azért akadnak kivételek is! |
|
|
|
|
|
Re: Éttermek és kultúrák (Pontok: 1)
- Csilike Ideje: Június 04, hétfő, 18:31:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ez kemeny volt, es jana magamra tudom venni..:( De teljesseggel igaz, en igyekszem mar az uj propaganda szerint helyes eletmodra es nem csak taplalkozasra nevelni a lanyom. Remelem sikerul, es a falanksag es edesszajusag megmarad nekunk szuloknek.:) |
|
|
|
|
|
Re: Éttermek és kultúrák (Pontok: 1)
- Miracle Ideje: Június 04, hétfő, 21:58:07
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon igazad van. De a gond ott kezdődik, hogy a mai kisgyerekes szülők generácója főzni sem tud. Menzán esznek a gyerekek minősíthetetlenül ízetlen, és olcsón előállítható ételet, nem csoda, hogy csokival meg édes löttyökkel egészítik ki a tápanyagszegény ebédet. Jól megy az iskolai büféknek. A mai gyerekek már nem tejet isznak, hanem kólát, és főzelék helyett inkább csipszet. Ettől aztán egy részük csúnyán elhízik. Néha én is eljárok a fenti gyorsétterembe, és bizony látok sok malacképű, hordóhasú gyereket, akiket nagyon sajnálok, mi lesz velük később....
A szülők, a felnőttek felelőssége ez, de mintha nem foglalkoznának vele kellőképp. A szülők másik típusa, az ellentétes véglet, aki csontsoványra fogyasztja a gyerekét, ugyanúgy kárt okoz a fejlődő szervezetben. Miért olyan nehéz megtalálni az arany középutat? Én jót mulatok azon, amikor a fiatal lányok az említett gyorsétterem pénztáránál kikérik a fagyit, a szendvicseket, és mellé light kólát! Nem mintha nem lenne azok után már mindegy, hogy a kóla cukormentes avagy nem....:-))) Szóval van még mit tanulni.... Miért kell megvárni az első szívinfarktust, hogy egészségesebben éljünk? |
|
|
|
|
|
Re: Éttermek és kultúrák (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Június 05, kedd, 06:28:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | jó gondolatokat vetettél fel! Szerintem nem csak az a baj, hogy íztelen, kalóriabombákat etetnek meg a gyerekekkel, hanem ezzel párhuzamosan egy hazug, nemlétező életérzést közvetítenek. Akkor lehetsz "trendi", boldog, ha Mcdonaldsba jársz, colát iszol. Egy műanyagvilág, mű ételei, életérzése. Importált szemét. üdv. Józsi |
|
|
|
|
|
Re: Éttermek és kultúrák (Pontok: 1)
- blue Ideje: Június 08, péntek, 11:42:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Imre, végigolvastam cikked, és nagyon is igazat adon Neked. Sajnos vagy nem, de a játékos menűn már túl vagyunk, mostmár rendes hamburger a divat, ami rettentően hízlal, miután elmondtam a gyerkőcöknek egy-két dolgot, már sokkal kevesebbet tartózkodunk ilyen gyorséttermekben, inkább kirándulások alkalmával használjuk.
Főzni imádok, és a családom tagjai szívesebben eszik azokat az ételeket, ennek viszont én örülök a legjobban.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
|
