| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Kései sirató |
|
bogumil
 |
... Ahogy közeledett a halottak napja, egyre mondogatta, hogy vágyik a papa mellé...
|
Szombat reggelre meghalt az anyám.
Szépen, csendesen, 86 éves korában átszenderedett a másvilágra. Az utóbbi időben már sűrűn mondogatta, hogy megy a papa után. Az apám is 86 évesen halt meg pár éve. Halottak napja utáni héten, pénteken búcsúztatjuk és elhelyezzük az urnáját a templom alagsorában nyugvó apám urnája mellé.
Így illik: ha életükben együtt voltak, akkor holtuk után is nyugodjanak egy helyen. Legalább itt békességben lesznek egymással.
Fura egy házasság volt az övéké. Anyám 1939-ben végezte a négy polgárit. A következő évben hozzáment a hat elemit végzett, esztergályos szakmával rendelkező apámhoz.
Apám volt a családban az ezermester, a mindent megreparáló és mindent előteremtő. Anyám irodista lévén arisztokratikus gőggel lenézte a melós férjet. Pedig az apánk 3 gyereket és egy nagyravágyó, hoch-intelligens feleséget tartott el. Megtanult fényképezni, és a fürdőszobában, a maga által eszkábált nagyítójával és előhívó-berendezésével gyártotta a környező falvakban lefényképezett lakodalmas, keresztelő, bérmáló és mindenféle családi képeket. Ebből futotta csinosabb ruhákra, könyvekre, mozira, színházra a családnak.
Amikor már kirepültünk a családi fészekből, és mindketten nyugdíjba mentek, az apám még húsz évig vállalt nyugdíj mellett különböző munkákat, hogy legyen zsebpénze, legyen mivel kedveskedni az unokáknak. Anyám elvolt egyedül. Nem bánta, sőt örült neki, ha nem volt otthon a papa.
Mikor már a nyolcvan felé közeledtek, elcserélték a lakásukat az én lépcsőházambeli lakásra, hogy közelebb legyenek agglegény fiukhoz. Éppen jókor! Hamarosan kiderült, hogy apám Alzheimer-kóros és rohamosan épül le. Hamarosan gyermeki szintre süllyedt a tudata. Szépen, fokozatosan kivettem kezéből a bevásárlást, a lakás takarítását, szemét levitelt stb. Halála előtt ágynak esett. Naponta lementem hozzájuk, és ha kellett, húszszor is megitattam. Délben megettem.
Hosszabb-rövidebb ideig ültem mellette, és kommunikáltam vele. Csak a régi, gyerekkori dolgaira emlékezett a végén. Az anyám nagyon gonosz volt vele. Elszabotálta az itatását, mondván, hogy remeg a keze, és a szája mellé, a gallérja mögé önti a vizet. A Papa pedig állandóan őt kereste, hívta, de ő, rá sem nyitotta, sőt rázárta a szobaajtót. Mert nem volt hajlandó hallgatni az óbégatását.
Aztán a Jóisten magához rendelte őt a mennyországba. Az anyám felszabadult, majdhogynem táncra perdült örömében, mikor az orvos megállapította a halált. Élte tovább az életét, melyben az utóbbi években úgysem volt helye az apámnak.
Aztán ő is lerobbant. Stroke-ot (agyi történés) kapott és fél oldala lebénult. Ő is ágyban fekvő lett.
Pelenkázni kellett. Gondozónőket fogadtunk. Naponta reggel megreggeliztettem, este megvacsoráztattam. Délben a húgom hozta az ebédet neki és megetette. Este, amikor elment a gondozónő, bekapcsoltam neki a tévét. Nyolc órakor lementem, és ha már elaludt, kikapcsoltam a készüléket.
Reggel felírta a hoznivalókat és küldött a boltba, a papa helyett. Sokat beszélgettünk. Ezerszer elmesélte a kisgyerekkori csínytevéseinket. És mesélt az ő gyerekkoráról is. Minden nap ebéd után a húgom felültette, és olvasott neki egy órácskát. Egy óra múlva lementem és lefektettem.
Így ment ez három évig. Aztán a második, majd a harmadik stroke után már csak a tévénézés maradt: nem tudta tartani kezében a könyvet. Ahogy közeledett a halottak napja, egyre mondogatta, hogy vágyik a papa mellé. Napra pontosan a húgom születése napján feladta. Csak mosolygott, nézett ránk és folytak a könnyei. Aztán este már a plafont nézte egy ponton. Tudtuk, hogy ez a vég. Megpuszilgattuk és hazatértünk. Reggelre halott volt.
Szépen átaludta magát a másvilágra. Nem szenvedett. Halottak Napja után összejövünk hárman, az árvák, és megadjuk neki a végső tisztességet. Az élet megy tovább. Aztán majd mi is megöregszünk és megtérünk a túlvilágra. Találkozunk a szüleinkkel és csókkal köszöntjük egymást. Kézen fognak majd bennünket, és elkalauzolnak Eliziumba.
Így kerek a világ.
|
Ideje: Október 30, kedd, 06:48:01 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Kései sirató" | Belépés/Regisztráció | 27 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Október 30, kedd, 07:11:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Bogumil! Megkönnyeztem írásodat, nagyon méltó megemlékezés a közelgö Halottak napjára.
Ilyenkor mindig azokra gondolunk, akik már elmentek közölünk és ahogy írod, várnak ránk. Gondolok Édesapámra, aki nagyon fiatal volt még, Édesanyámra, aki 23 évet töltött már egyedül és olyan gyenge, hogy szeretne már Ö is hazamenni... S gondolok férjemre, akinek pont Halottak napján lenne a születésnapja.
Az élet megy tovább, de egy pillanatra megállunk. Vagy többre is...
Zsuzsi |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 30, kedd, 08:08:45
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm Zsuzsikám az együttérzésedet. Igen,mikor már elmentek közüllünk,és árvák lettünk,akkor érezzük igazán a szeretteink hiányát. Szeretettel:bogi |
]
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 01, péntek, 05:31:39
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszi Zsuzsikám a hsz-edet. Igy vagyunk ezzel mindanyian. |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Október 30, kedd, 10:11:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Alig merek az ilyen gondolatokat rejtő címekre rákattintani.Azután... mégis. Őszinte részvétem. Mindenkinek ilyen távozás volna jó. |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 30, kedd, 11:10:26
(Adatok | Üzenet küldése) | | Most kezdjük érezni létének hiányát. |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- hori Ideje: Október 30, kedd, 10:27:24
(Adatok | Üzenet küldése) | Az ember, élete során rengeteg hibát követ el. De a vége felé mégis csak közel engedi magához Istent, belátja hibáit.
Nagyon szépet írtál, meghatódva olvastam!
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 30, kedd, 11:12:05
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm,együttérző szavaidat. Sajnos,most már teljesen elárvultam.Nem mondja nekem senki,hogy "kisfiam" |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Október 30, kedd, 10:29:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Őszinte részvétem, kedves Bogumil. |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 30, kedd, 11:13:01
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm a részvétnyilvánításodat. |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Október 30, kedd, 21:15:37
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nekem az utolsó gondolatmenetetted lett igazán szinpatikus a teljes írásod... Együtt érzek! |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 31, szerda, 05:49:25
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm az elismerő és együttérző szavaidat:bogi |
]
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 01, péntek, 05:30:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszi az elismerésedet.A gondolatmenetem egyedi,s ebből sokan ráismernek írásaimra. |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Október 30, kedd, 21:31:41
(Adatok | Üzenet küldése) | | Most halt meg a nagymamám. 82 éves volt. Én is megkönnyeztem írásod. Hiába mondják, hogy a halál az élet része, és így kell lennie, számomra akkor is felfoghatatlan, hogy nincs többé... Részvétem, Bogi. |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 31, szerda, 05:52:09
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm a részvétedet. Most látom,hogy mekkora korkülönbség van közöttünk:neked a nagymamád közel annyi idős volt,mint az én anyám. Nekem már senki sem mondja ezután,hogy kisfiam,de neked még élnek a szüleid. Ez vígasztaljon gyászodban. Szeretettel:bogi. |
]
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 01, péntek, 05:29:36
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszi a részvétnyilvánításodat.Egyre többször álmodom a szüleimmel mostanában,s testvéreim is így vannak ezzel.Talán ezoterikus elhívás ez számunkra? |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Október 31, szerda, 14:13:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Egy kedves barátunk költözött el most másvilágra. Hiányozni fog, de az a tudat, hogy már nem szenved , megnyugtat kissé. Neked sem könnyű. Fájdalmas dolog elveszíteni egy szülőt. Együttérzek veled. Sokáig éljenek bennünk a szép emlékek RÓLUK. Jó volt olvasni az írásod, különösen az utolsó sorokat. Szeretettel: Edit. |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 31, szerda, 14:54:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm Editkém az együttérző,vígasztaló szavaidat. Szeretettel:bogi |
]
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 01, péntek, 05:27:55
(Adatok | Üzenet küldése) | | Editkém,a sors mókuskerék,s most már mi következünk. Szüleink tapossák előttünk ki az utat. |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Október 31, szerda, 14:37:59
(Adatok | Üzenet küldése) | Először is rézvétem.
Érdekesnek tartom, hogy így, a halála után, feltárod, milyen is volt. Lehet, hogy nektek is megkönnyebbülés ennyi megpróbáltatás után, hogy nem szenved tovább.
Igen, az élet megy tovább, remélve, hogy jobb lesz.
Szeretettel: Éva |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 31, szerda, 14:55:27
(Adatok | Üzenet küldése) | | Igen,Évikém,az élet megy tovább. Sajnos a szüleink nélkül. Szerettel:bogi |
]
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 01, péntek, 05:26:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Most,hogy félév eltelt anyám halála óta,s lenn voltunk szüleink altemplomi urnasírjánál apám szülinapja alkalmával ,döbbentem rá igazán,hogy eljárt felettem és testvéreim felett is az idő. |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: November 01, csütörtök, 05:49:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Őszinte kitárulkozás. A részvétem is az.
Megértelek, édesanyám három hónapja halt meg.
Más a történet, de nem ez a fontos.
Az utolsó bekezdésedben ott van minden. |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: November 01, csütörtök, 06:04:26
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm Soman együttérző hsz-edet. Igen,én is úgyérzem,hogy az utolsó bekezdésben benne minden. |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: November 01, csütörtök, 05:51:48
(Adatok | Üzenet küldése) | Oszinte reszvetem Bogi! Sok mindent irhatnek, de nem sok ertelme lenne.
barati szeretettel:Fatyol |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: November 01, csütörtök, 06:02:20
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Fátyol!
Remélem az ég ajándékában,kis újszülöttetekben lelki vígaszt találsz.Puszi:bogi |
]
|
|
|
|
|
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- blue Ideje: November 03, szombat, 13:14:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Bogi, részvétem...ilyenkor mindig nehéz megszólalni.
szeretettel: gaby |
Re: Kései sirató (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: November 03, szombat, 14:59:08
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszi Gabykám! Szomorú most nekem a halottak napja. |
]
|
|
|
|
|
|
