| Küzdőtér |
|
|
|
 |
550 évvel ezelőtt e napon, azaz 1458. január 24-én választották királlyá Mátyást... a Duna jegén.
|
Híres nap a mai. 550 évvel ezelőtt e napon, azaz 1548. január 24-én választották királlyá Mátyást, igaz megkoronázására csak hat év múlva került sor (1464. március 29-én). Mivel azonban a Duna jegén történt e választás, sokkal jobban megmaradt az emberek emlékezetében.
Mátyás királyt a nép is befogadta a szívébe, pedig nem hiszem, hogy a szegények sokkal jobban éltek volna, mint egyéb királyok alattvalóiként.
Épp ma jutott eszembe egy aprócska gondolat (a Koldus és királyfi c. film láttán). Egy-egy királyságban a legnagyobb koldus, azaz kéregető, maga a király.
Az, hogy a történelem csak szépített Mátyás uralkodásának megítélésén, az köszönhető krónikásainak is. Többen is voltak, mint pl. Thuróczy János, akinek Magyar krónikáját Antonio Bonfini dolgozta át és egészítette ki különböző dokumentumokkal és az élő hagyománnyal. Ez volt a krónika első része, a másodikat kortársak és szemtanúk elbeszéléseiből, valamint saját megfigyeléseiből merítve írta meg. Írásaiban a magyarságot úgy mutatja be, mint a történelemben egy különleges helyet elfoglaló népet, középpontban azzal az eszmével, hogy a magyarok „a kereszténység védőbástyája”.
Valamikor gyerekkoromban olvastam Bonfini mesterről, aki eredetileg egy itáliai tanár volt, s Mátyás második felesége, Beatrix révén került a magyar királyi udvarba. Bizonyára nagy hódolója lehetett királyunknak, ha ilyen pozitív képet festett róla.
Igaz, én is úgy gondolom, hogy megérdemelte e tiszteletet Mátyás, hisz humanista szellemben, sokoldalúan érdeklődő embernek nevelték tanítói. Uralma alatt fejlődött az ország.
Könyvtára (Corvinák) világhírű volt, értékes és nagyszámú (több mint ötezer kötet) könyvből, kódexből állt. Királyi udvara (Budán és Visegrádon) az európai reneszánsz egyik központjává vált.
Központosított királyi hatalmának alapját az első magyar zsoldosokból álló hadsereg, a „Fekete sereg” adta, melynek vezetője Kinizsi Pál volt.
Korlátozó intézkedéseket vezetett be a főurakkal szemben, s emiatt terjedt el a „Mátyás az igazságos” népi legenda, melyből aztán sok monda és mese is született.
Álljon hát itt egy, Móra Ferenc: Mondák és mesék válogatásából!
ZSOMBOR DEÁK
Három deáklegény állított be egyszer Mátyás királyhoz a budai Várba. Az egyiknek az orra volt vastag, a másiknak a füle, a harmadiknak a nyaka.
- Jeromos deák vagyok Prágából - esett térdre a vastag orrú.
- Vládó deák vagyok Krakkóból - görbült kétrét a vastag fülű.
- Zsombor deák vagyok Debrecenből - hajolt meg tisztességtudóan a vastag nyakú.
- Hát aztán mi járatban volnátok? - nézett végig rajtuk a király.
A deákok azt mondták, hogy szolgálatot keresnek. Szeretnének beszegődni őfelségéhez íródeáknak.
- Hja, deák urak, azt meg is kell érdemelni - mosolyodott el a király.
- Akit én megfogadok íródeákomnak, annak okosabbnak kell lenni, mint én vagyok.
- No, én az vagyok - tolta előre magát a cseh deák.
- Szeretném én azt látni, amit én nem tudnék - hágott a sarkába a lengyel deák.
A magyar deák hallgatott, mint tyúk a búzában, s nem is szólt addig, míg a király a vállára nem ütött.
- Hát te, öcskös, tudsz-e valamit, amit ők nem tudnak?
- Tudok, királyom - mondta csendesen Zsombor deák.
- Hát mit tudsz, amit ők nem tudnak?
- Meg tudom tanulni, amit eddig nem tudtam.
- Hát mitőlünk lehet is - vigyorgott össze a másik kettő.
Abban a percben a király leejtette a gyűrűjét úgy, hogy begurult a cédrusfa asztal alá. Mind a hárman kaptak utána, de a lengyel keze volt a leghosszabb. Ő kapta föl a gyűrűt, de bele is vágta a fejét az asztal sarkába, hogy csak úgy kongott.
- Fájt-e, fiam? - nézett rá Mátyás.
- De még holnap ilyenkor is fáj - tapogatta a lengyel a feje búbját.
- Nini, deák urak - fordított hirtelen a szón Mátyás -, melyiktek tudná megmondani, hogy hát az miért nem fáj az embernek, ha márványfalba ütögeti a fejét? Amelyik efelül fölokosít engem, az lesz az íródeákom.
- No, ez könnyű kérdés - cihegett Jeromos deák -, holnap ilyenkorra könyvet írok róla.
- Én már ma este készen leszek vele - legyintett a lengyel.
A magyar deák megint csak lecsüggesztette a fejét, mint a jégverte búza.
"No, énbelülem se lesz a király íródeákja - gondolta magában. - Az öregapám se tudná ezt megmondani, nemhogy én tudnám."
Bezzeg meg tudta a lengyel. Tizenkét kutyabőr hártyát teleszántott estélig a felelettel. Vitte is a királyhoz sebesen.
- No, uram király, ez majd fölokosít. Megtudod belőle, hogy a márványba olaj van belekövesedve, azért nem törik be rajta az ember feje.
- Én elhiszem, fiam - mondta a király -, de várjuk ki a másik két okosat is.
Reggelre Jeromos deák is beállított a felelettel. De annak még jobban eresztett a tudománya: talicskán tolta utána egy hajdú a sok irka-firkát.
- Ez az igaz, amit én írtam - bizonykodott erősen. - Az emberi ész az, ami meglágyítja a márványt.
- Igaz lehet, Jeromos deák - bólintott a király -, de már csak hallgassuk meg a harmadik cimborátokat is.
No, azt várhatták még harmadnap is. Se híre, se hamva nem volt.
Utoljára a király az ajtónálló apródját kérdezte meg, hogy tudja-e, hova lett Zsombor deák.
- Igenis tudom, uram királyom - csapta össze a bokáját az apród. - Odalent van az apródszobában.
- Hát aztán mivel mulatja ott magát?
- Biz az a fejét borogatja levendulalevéllel.
- De már azt megnézzük - nevetett a király, s lement a két deákkal az apródszobába. Hát Zsombor deák akkor is vizet csurgatott a fejére a bükkfa kupából.
- No, deák - hunyorított rá a király -, tudod-e már, miért nem fáj az embernek, ha márványfalba veri a fejét?
- Tudom ám, fölség - nevette el magát a deák is -, mert úgy összetörtem a fejemet a palotád márványfalán, hogy fényes délben is Fiastyúk-csillagot láttam az égen.
- Jól van, fiú - veregette meg a deák vállát a király -, te vagy az íródeákom. Ilyen ember kell nekem, aki nem restelli kipróbálni, amit nem tudott.
Azon nyomban fel is öltöztették Zsombor deákot meggyszín bársonyruhába, s aranyos lúdtollat dugtak a füle mögé. A másik kettő meg nem győzött irigyen settegni-suttogni: hogy hát ővelük már most mi lesz?
- Menjetek márványt lágyítani a tudományotokkal - adta ki nekik Mátyás az utat, s még akkor is nevette őket, mikor már rég elporzottak Buda várából.
Így volt, eddig volt, ezután is így lesz: aki azon erősködik, amit nem tud, megérdemli, hogy kinevessék.
|
Ideje: Január 24, csütörtök, 23:53:22 - Lacoba
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "veva: Az igazságos" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Január 25, péntek, 07:00:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Drága veva! Az írásod első sorában felcseréltél két számot. Mátyást 1458-ban koronázták királlyá.De ezt úgyis tudod. puszi Józsi |
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Január 25, péntek, 08:22:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm Józsi! Igazad van, javítottam. Úgy látszik a késői óra elvitte a látásomat és a figyelmemet már az álmok közé! ;) |
]
|
|
|
|
|
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Január 25, péntek, 13:34:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Remek Vevocska, hogy megemlékeztél a mi Mátyás királyunkról. Én speciel nagyon szerettem a róla szóló meséket, mondákat.:)
Bizonyára nagyon sok hódolója volt, ha ilyen kedves történetek maradtak fent róla.
Szerintem talán a legjobb királyok között él az emberek tudatában - az enyémben is!:)
Zsuzsi |
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Január 25, péntek, 20:39:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Soha nem voltam egy nagy történelem rajongó, talán a sok évszám miatt. Mármint, hogy leginkább azt próbálták belénk tömködni. Mátyásról jól esett tanulni, mert volt egy kis mesei háttere is. A száraz adatok elvesznek az ember fejében. |
]
|
|
|
|
|
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Január 26, szombat, 09:52:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kösz Vevocs a friss információkért és a történetért. |
|
|
|
|
|
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- boblogan Ideje: Január 27, vasárnap, 01:55:47
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ezek szerint tehát Mátyás sem volt különb, mint a többi király, csak jobb volt a sajtója (mármint a krónikásai)... :) Hát már akkor is csak ez számított?! :) |
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- gomolya (kotyonfitty@freemail.hu) Ideje: Január 27, vasárnap, 15:28:05
(Adatok | Üzenet küldése) | | Számított, de csak az utókornak, legfeljebb. A jobbágy akkor sem az udvar által kiadott felségdicsérő nyilatkozatokat bújta - már csak azért sem, mert ilyenek nem voltak, a nép nem tudott írni-olvasni, sőt a nemesek zöme is illiterátus ember volt, és Mátyás nem volt az a kifejezetten kenyérre kenhető alkat, mint az a mai korokra hagyományozott népmesék sorain lejön. Keménykezű zsarnok volt, aki a rendi berendezkedésű országban idejekorán abszolutizmusra törekedett. Adóterhei magyar, de még az akkori világviszonylatban (értsd: Európa) is kimagaslóak voltak. Valamit valamiért. Cserébe korszerű igazságszolgáltatási rendszert épített, adóreformot hajtott végre, állandó központi haderőt teremtett, és az 1450-es évek második felének züllött, anarchiába süllyedő, végein felforgatott Magyar Királyságából másfél évtizeden belül külpolitikailag is aktív, gazdaságilag rendben lévő, intakt nagyhatalmat kovácsolt. Vérrel és vassal, ha úgy kellett. Furfanggal és politikai ármánnyal, ha másként nem nyílt rá mód. A szépelgés a finnyásoknak való. A hatalom gyakorlása nem bibliaóra. De az uralkodása célt követett, volt vezérelve, volt jövőképe. Nem rajta múlott, hogy alig több mint negyed századdal korai halála után a középkori magyar állam dugába dőlt és szinte megsemmisült. Hogy személyét jó királynak tudja be az emlékezet, annak (is) köszönhető, hogy akik őt követték, semmire sem jutottak, csak megosztottságot és romlást zúdítottak az országra. Ez az összehasonlítás Mátyást hozta ki győztesnek, mégpedig méltán, utólag is megszépítve korát, alakját és tetteit. |
]
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Január 27, vasárnap, 19:49:19
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm! Ez igazi kiegészítés volt! ;) |
]
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- cTG (ctg003@yahoo.com) Ideje: Január 30, szerda, 18:41:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Jo iras, teccett.
Elveztem.
|
]
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- cTG (ctg003@yahoo.com) Ideje: Január 30, szerda, 18:36:51
(Adatok | Üzenet küldése) | Annyit megjegyeznek a jobbagyokkal kapcsolatban, hogy nem ok voltak a szegenyek. Ugyan! Azok a szegenyek voltak. A jobbagyok voltak azok, akik a mai vallalkozoknak felelnenek meg. Vagyis a kapzsik, a nepnyuzok izek. A jobbagybirtok altalaban 400-500 hold volt, meg ettol nagyobb, sot mas jobbagyok is leteztek. Itt a tortenelemtudomany szepen elhasalt.
Lasd Anonymusnal, ahol Almos es Arpad fojobbagyairol irt, akik a legfelso vezetok voltak.
De szekfu is kitargyalta matyas es a jobbagysag vissonyat.
Jobbagylazadas olyan lazadas volt, mint Mo-n a taxislazadas.
Nincs harag!
|
]
|
|
|
|
|
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Február 02, szombat, 22:56:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kérem kijavítani, mert ezt nem Lacoba, hanem én, azaz veva írtam! :( |
|
|
|
|
|
|
