| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Szubjektív sorok Latinovits Zoltánról |
|
szekelyng
 |
... és olvastam: ez volt az Új Írás, amikor a lap júniusi számában nagy döbbenetemre néhány zaklatott sor és pár fotó közölte, hogy Latinovits Zoltán színész ismeretlen körülmények között Balatonszemesen a vonat alá került, és meghalt... |
Szubjektív sorok Latinovits Zoltánról, halálának 32. évfordulóján
Hetvenhatban már egyetemistaként épp az akkori egyik irodalmi lapot gyűjtöttem és olvastam: ez volt az Új Írás, amikor a lap júniusi számában nagy döbbenetemre néhány zaklatott sor és pár fotó közölte, hogy Latinovits Zoltán színész ismeretlen körülmények között Balatonszemesen a vonat alá került, és meghalt. Egy világ dőlt össze akkor, csak még nem tudtuk… Latinovits megőszülve, bajusz és szakáll nélkül volt a képen, mintha tíz évet öregedett volna hirtelen, pedig akkor volt 44 éves, nem több.
Addig valahogy úgy voltam vele, persze, nagy színész, kedveltem is, de nem jobban mint másokat, kicsit őrültnek is tartottam zabolátlan megnyilatkozásaiért, de akkor kezdtem utánanézni sok mindennek, ami vele volt kapcsolatos. Megszereztem a xeroxban terjedő Ködszurkáló-t, visszanéztem régi filmjeit, sőt 78-ban a lánnyal, ki későbbi életem társa lett, Szemesen jártunk a temetőben, ahol a fára írva megtaláltuk Nagy Gáspár versét a sír mellett. Láttam a Szindbád-ot, és láttam később a Csontváry-t is, amit már nem tudtak vele forgatni, hanem Ichak Fintzi bolgár színésszel… pedig - - - -
80-ban még egy műsort is adtunk Latinovits emlékére a Ködszurkáló és az időközben megjelent Verset mondok részleteiből, belém égtek ezek a sorok, hadd idézzünk ezekből, vagy ő maga mondta, vagy a 20. század legnagyobb költői…
„Kosztolányi írta: a legszebb tíz magyar szavunk: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vár, szív, sír. Minden szó körül mennyi személyes rezgés járja át észlelő és érzékelő rendszerünket… hozzánk tartozó, szép szavak.”
„A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon: avval a kimondhatatlannal, ami már-már titkos, sámáni mesterség… az ember legtöményebb megnyilvánulása, legforróbb vallomása a létről.”
„Tóth Árpád írta: Egy percem lett vón megmutatni a Fenségeset. Az Istent. S mát tova fordult a Fény. És ennyi az egész.”
„A jellel megjelölt magyar költőket próbálom versen érni. Általuk alakultam, életükhöz igazodtam. Azt keresem ami bennük közös, sorsukban, harcaikban, hitvallásaikban.”
„Kik is ezek a delejtű-emberek, a poéta lelkű emberek? Kivel összeférhetetlenek? Hova tartoznak? Igazat mondanak? Hazudnak? Gyávák? Barátok vagy ellenségek? Lehet, hogy a művész az Idő-pelenkázta gyermek?”
„Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
Nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
Mit százezer ős szemlélget velem”(J.A.)
„Hogyan kellene hát verset mondani, hogy mindenki maradéktalanul azt hallhassa, ami írva vagyon?”
„Huszonkét éve mondok verset mindenfelé, próbálom átélten elmondani a verseket itt-ott, eleinte úgy hittem a szorongás, a feszültség később enyhülni fog. Huszonkét év után sem szűnik meg, nő a felelősség, a tudás. Sámánná kell lennem, sikerül-e a varázslat…?”
… és még néhány sor, egy híressé vált műsorból, ahol hárman álltak szavalni a közönség elé többek között a felejthetetlen Mezey Máriával, aki idős és beteg korára érett igazi emberré, bizony nagy E-vel.
Ne beszéljünk most Latinovits színészetéről, a filmekről, a lemezekről, díjakról, harcairól, arról hogy élete utolsó éveiben még a Tolcsvay, Sebő és Kaláka együttesekkel közösen is felléptek… Hogy minden elismerés halála UTÁN kezdet áramlani felé… ahogy ezt már megszokhattuk nálunk.
Lássuk e néhány bevezető sort inkább, amit elsodort a feledés:
„Az Izgága Jézusok
Tanulságos és fájdalmas jó estét kívánok mindenkinek, minden jóakaratú embernek, aki ma este ide eljött hozzánk. Köszönjük szívből, hálásan, köszönjük a bizalmat. Ma este, 1969 március 3-án először, Mezey Mária, Cserhalmi Anna és én, Latinovits Zoltán, lesre játszott, ámbár büszke három királyok megpróbáljuk felidézni az izgága Jézusokat: Adyt, József Attilát, Nagy Lászlót.
Szavunk csendes, agresszív, figyelmeztető szó. És ez az este csak részben produkció, részben attrakció, nem is önálló est-szaporító, csak idéző-kísértő furcsa szó...”
Latinovits Zoltán (1931-1976)
Főbb színházi munkái: Rómeó és Júlia (Júlia: Ruttkai Éva), Játék a kastélyban (Ádám), Mario és a varázsló (Cipolla), Tóték (Őrnagy), Az ügynök halála (Willy Loman), Ványa bácsi (főszerep).
Néhány fontosabb filmszerepe: Oldás és kötés, 1963, Szegénylegények, 1965, Isten hozta, őrnagy úr, 1969, Szindbád, 1971, A Pendragon-legenda, 1974, Az ötödik pecsét, 1976
Diszkográfia: Ady verslemez, József Attila verslemez, Karinthy: Utazás a koponyám körül, Krúdy fantázia.
Könyvek: Ködszurkáló, 1973, Posztumusz: Verset mondok, 1978, Emlékszem a röpülés boldogságára, 1985.
Kitüntetések: Jászai Mari-díj, 1966, Balázs Béla-díj, 1970, Érdemes művész, 1975,
Posztumusz: Kossuth-díj, 1990.
E cikk forrásai:
Verset mondok, Emlékszem a röpülés boldogságára, és a Wikipédia róla szóló cikkelye.
…és aki emlékezett:
Székely-Nagy Gábor, 2008. június 3.
|
|
| |
|
| "Szubjektív sorok Latinovits Zoltánról" | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szubjektív sorok Latinovits Zoltánról (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Június 05, csütörtök, 11:38:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Köszönöm, hogy írtál róla, kedves Gábor. Majdnem minden filmjét láttam, s egyszer színpadon is.(Cyrano de Bergerac). Nem véletlenül látta meg benne a nagy tehetséget már gyermekkorában pl.Gobbi Hilda. Beszéltem egy balatonszemesi személyes ismerősével, villaszomszédjukkal. Szegény Ruttkai Évának borzasztó dolgokat kellett elviselnie az utólsó esztendőkben mellette. Isten nyugosztalja békességben. Sokunk számára a Várkonyi filmekből is felejthetetlen marad. |
|
|
|
|
|
Re: Szubjektív sorok Latinovits Zoltánról (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Június 05, csütörtök, 21:03:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon jó, hogy megemlékeztél Róla! Egyike a nagy színészegyéniségeinknek. Alakításai felejthetetlenek. Kedvencem a Szinbád. Ha tehetem most is mindig megnézem. Versmondását nem igazán szerettem, kicsit modorosnak tartom, de ez csak az én véleményem. Van versmondós bakelitlemezünk itthon tőle.Nagyon szerettem minden filmjében. Miskolcon élőben láttam. Sajnos, csak az utcán...
Örültem az írásodnak!
Üdv.: Péter |
|
|
|
|
|
Re: Szubjektív sorok Latinovits Zoltánról (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Június 06, péntek, 07:05:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Az Ő szavalatában minden vers hitelessé válik. Mert azt adja vissza, amit a költő írt. Hiába nyűgöz le előadása, mégis a költő jelenik meg szememben a versek hallatán. Na, így szeretnék egyszer én is szavalni ami tudom, botorság, lehetetlen vállalkozás részemről. Vagy tán az irigység szól belőlem?.. Ó, nem. Inkább az őszinte példakép-tudat. |
|
|
|
|
|
Re: Szubjektív sorok Latinovits Zoltánról (Pontok: 1)
- szekelyng Ideje: Június 06, péntek, 11:00:49
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Hozzászólók!
köszi, amit írtatok, úgy gondolom, LZ a 20. század egyik legnagyobb - épp ezért legvitatottabb színésze volt... Kár, hogy nem láthattuk idősnek - - -
Miután én versmegzenésítéssel foglalkozom 30 éve, rám igen-igen nagy hatást tett ő is.
köszönöm még egyszer,
üdv Nektek: Gábor |
|
|
|
|
|
Re: Szubjektív sorok Latinovits Zoltánról (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Június 15, vasárnap, 16:29:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Imádtam, ahogy szavalt és a filmjeit is!:))
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
|
